Az uniós állam- és kormányok közül Mario Draghi elsőként mondta ki, hogy szükség van az EU alapszerződéseinek módosítására, mert mélyíteni kell az európai integrációt. Az olasz kormányfő az Európai Parlamentben mondott beszédet, amelyben arról is szólt, hogy a katonai kiadások optimalizálására európai konferenciát kell összehívni.
„A szolidaritást, a humanitást, a békét kell megvédeni” – jelentette ki az olasz kormányfő Ez Európa című beszédében, amely az Európai Parlament e heti plenáris ülésének kiemelt eseménye volt. Draghi az orosz–ukrán háború kapcsán arról beszélt, hogy „Ukrajna megtámadásával Oroszország a legfontosabb európai értéket, a békét vette célba”. A politikus végigvette az európai integráció főbb állomásait, kezdve onnan, hogy az alapító atyák rájöttek arra, hogy a szociális problémák nem oldhatók meg nemzetállami szinten. Ezért volt szükség az integrációra, amely lépésről lépésre haladt, volt benne sok buktató, de a válságokra mindig egységes válasz született. Erre alapozva mondta azt Mario Draghi, hogy tovább kell mélyíteni az európai integrációt. „Ha ehhez szerződést kell módosítani, akkor bátran menjünk bele” – jelentette ki, ami azért fontos, mert európai kormányfő ezt ilyen nyíltan még nem mondta ki. Mindez különösen jól csengett az Európai Parlamentben, hiszen éppen most van napirenden a Konferencia Európa jövőjéről című eseménysorozat záró dokumentumának elfogadása, amelyben számos kérdésben felveti az alapszerződések módosítását. Ez azonban nem lehetséges a tagállamok nélkül, ezért is üdvözölték Draghi bejelentését.
Az olasz kormányfő „pragmatikus, idealisztikus föderalizmusként” jellemezte azt a víziót, amelyet ő Európa filozófiájaként elképzelt. Említett azonban konkrét javaslatot is – amelyet egyébként nem ő fogalmaz meg először –, nevezetesen azt, hogy külügyi kérdésekben el kell törölni az egyhangú döntéshozatali eljárást, vagyis a vétójogot. Amikor ez felmerül, akkor a magyar kormány élesen szokott tiltakozni, nem függetlenül attól, hogy az Orbán-kabinet többször is élt már ezzel a lehetőséggel, kivívva ezzel más uniós tagállamok ellenérzését. „Túl kell lépni a vétórendszeren” – mondta Draghi, és nagy tapsot kapott.
Ugyancsak konkrét lépésként javasolta, hogy hívjanak össze egy konferenciát a katonai kiadások optimalizációjára. Úgy véli, eljött a pillanat, hogy tovább vigyük az uniót, és „a veszélyes geopolitikai helyzet miatt kell erősíteni a védelmet és a biztonságot”.
Az olasz miniszterelnök a háború hatásai között említette, hogy immár ötmillió ukrán kényszerült arra, hogy elhagyja az otthonát, ezzel az ukrán menekültek száma az elmúlt két hónapban több mint duplája volt annak, mint tavaly egész évben.
Erre is hivatkozással egy európai szintű menekültelosztási rendszert szorgalmazott, amely együtt jár a hatékonyabb visszaküldési rendszerrel és a legális bevándorlási rendszer megerősítésével. Ez az, ami szintén nem fog a magyar kormány körében osztatlan tetszést aratni.
Mario Draghi beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy minimalizálni kell a kockázatokat, mert világszerte éhínség fenyeget a következő időszakban. Utalt arra, hogy idén a gáz ára a tavalyi ötszörösére nőtt, s ez még az ukrajnai háború előtt kezdődött, az infláció pedig hét százalékra emelkedett az eurozónában. Az olasz kormányfő azt javasolta, hogy szabjanak plafonárat az orosz földgáznak. Az EU-ba irányuló orosz import ugyanis az orosz kivitel kétharmadát teszi ki, így az Európai Unió kellő súllyal rendelkezik ahhoz, hogy árcsökkentést érjen el. De azt is hozzátette, hogy Olaszország támogatja a szankciókat, a római kormány nagyon sokat tett azért az elmúlt időszakban, hogy az orosz energia nélkül is megőrizzék az ellátás biztonságát.
Draghi kitért arra is, hogy fel kell gyorsítani az EU balkáni bővítését, és integrálni kell azokat az országokat, amelyek az EU-hoz akarnak tartozni. Javasolta, hogy Albániával és Észak-Macedóniával kezdjék meg a tárgyalásokat, a Szerbiával és Montenegróval folytatott csatlakozási folyamatot pedig töltsék meg tartalommal. Kijelentette: Ukrajnát is fel kell venni az EU-ba.
Mario Draghi az EU jövőjét úgy képzeli, hogy a tervezés során a tagállamok együtt hozzák meg a döntéseket, a végrehajtás időszakában pedig együtt ellenőrzik az eredményeket.
