Kiana és Ali Rahmani csupán nyolcéves volt, amikor elhagyta Iránt, hogy apjukkal, az országból elmenekült Taki Rahmanival lehessen. Édesanyjuk, Nargesz Mohammadi aktivista minderről csak a börtöncellájában értesülhetett.
A jelenleg is a hírhedt teheráni Evin börtönben raboskodó nő arról beszélt: a család szétszakítása azzal járt, hogy jóformán idegenné vált a gyermekei szemében, ők pedig ismeretlenek a számára.
„Kilenc éve nem láttam az anyámat. Hozzászoktam ahhoz, hogy anya nélkül növök fel” – mondta a 17 éves Kiana az elválás kilencedik évfordulóján, 2024. július 16-án.
„Az apám jó apa. Egyszerre volt apa és anya” – tette hozzá.
Hozzátette, hogy nehéz volt átvészelni anya nélkül a kamaszkort, a barátaihoz és más nőkhöz kellett tanácsért fordulnia.
„Olyan dolgokat kellett megtanulnom, amelyeket egy anyának kellene megtanítania a lányának. Így a barátaimtól vagy az ő anyukájuktól kellett kérdeznem” – emlékezett vissza.
Elmesélte, hogy a Nobel-békedíj sokat dobott anyja hangulatán és lelkesedésén, de rontotta a fogva tartási körülményeit, például tovább korlátozták a látogatás és a telefonálás lehetőségét.
Ali hangsúlyozta, hogy bár életük felében nem lehetett jelen az édesanyjuk, megtanulták tőle, hogy „ki kell állniuk közel-keleti fivéreik és nővéreik mellett”.
„Olyan helyről jövünk, ahol kevés a szabadság és állandó a háború” – emelte ki.
Ehhez kapcsolódóan: 31 év börtön, 154 korbácsütés: Nargesz Mohammadi iráni emberi jogi aktivista kapja a Nobel-békedíjat
Mohammadi a honlapján közzétett nyilatkozatban felidézte, hogy ébren töltötte a kilenc évvel ezelőtti éjszakát, tudva, hogy fia és lánya hamarosan megérkezik Franciaországba, ahol az apjuk várja őket.
Szavai szerint „olyan érzés volt, mintha eltűnnék az elveszett kapcsolatok ködös ürességében (…) a szívfájdalom és a vágyakozás leírhatatlan mélységében hagyatva. (…) Az elszakítás ismeretlen nővé tett a gyermekeim számára, aki érdemtelenül viseli az anya nevet.”
„Remélem, a gyermekeim megértik, hogy én is, mint minden bebörtönzött anya (…) szerető anya voltam, akinek a szíve még mindig fáj a gyermekei miatt túláradó bánattól” – folytatta.
Ehhez kapcsolódóan: Éhségsztrájkba kezdett iráni börtönében a Nobel-díjas Mohammadi
A Nők, élet, szabadság nevű mozgalom elkötelezett híveként világszerte ismert Mohammadi tavaly kapta meg a Nobel-békedíjat, amelyet gyermekei vettek át a nevében. Hosszú évek óta ad hangot ellenvéleményének az iráni nőkre kötelező hidzsábrendelet, illetve a nők szabadságának és jogainak korlátozása ellen az országot irányító iszlám vezetőkkel szemben.
2016-ban tizenhat év börtönt szabtak ki rá olyan vádak alapján, amelyek a jogvédő szervezetek szerint kizárólag emberi jogi tevékenységéhez kapcsolódnak.
Ehhez kapcsolódóan: Újabb börtönbüntetésre és korbácsolásra ítélték az iráni jogvédőt
2020 októberében kiengedték a börtönből, miután enyhítették a büntetését, ám továbbra is bírálta az emberi jogi visszaéléseket Iránban, és azzal vádolta a börtönhatóságokat, hogy szexuálisan zaklatták őt és más fogolynőket.
Az 52 éves aktivista 2021 novembere óta ismét rács mögött van, most tizenkét éves börtönbüntetését tölti. Nemrég államellenes propaganda terjesztésének vádjával további egyévnyi szabadságvesztére ítélték.
Bátor küzdelme óriási személyes áldozatokkal járt, az iráni rezsim már tucatnyiszor letartóztatta, hétszer ítélték el összesen több mint harminc év börtönre és mintegy százötven korbácsütésre.
