Julija Bacsurinszkaja és Alekszej Kucsko sikeres sajtkészítő gazdaságot működtetett Belarusz északi részén. A pár most Lengyelországban újraindította az üzletet; főleg belarusz emigránsokat szolgálnak ki.

2020-ban, ugyanabban az évben, amikor a vitatott elnökválasztás után tömeges elnyomás kezdődött Belaruszban, Julia Bacsurinszkaja és Alekszej Kucsko sajtkészítő összepakolt mindent, amit csak tudott, és Lengyelországba költözött.

„Úgy döntöttünk, hogy a lovakat és a kutyákat magunkkal visszük” – meséli Bacsurinszkaja, hozzátéve, hogy a lovak nyugatra, Lengyelországba történő szállításának költségei megérték, mert „már sok mindent átéltek velünk, közel kerültünk egymáshoz”.

Hét kutyájuk közül hármat barátaiknak adtak oda.

2021 decemberében a pár elhagyta Belaruszt. Kutyáiknak és lovaiknak útlevélre és oltásokra volt szükségük a határátkeléshez, a lovaknak – amelyek külön utaztak egy lószállítóban – állatorvosi vizsgálatokon is át kellett esniük. A négy nagy testű kutyát a házaspár autójába préselték be. Az állatok annyi helyet foglaltak el, hogy Bacsurinszkaja és Kucsko csak két bőröndöt tudott magával vinni. Ami nem fért el, azt Belaruszban hagyták vagy eladták.

„Maradtunk volna. Volt egy jó farmunk, szerettünk volna befektetni és fejleszteni, de valahogy nem láttuk a jövőt” – magyarázza a nő.

A házaspár eladta a juhokat, a kecskéket és a teheneket, és barátok barátait hívták fel Lengyelországban, hogy adjanak nekik ideiglenes szállást. Miután Ukrajna orosz megszállása miatt több millió menekült érkezett Lengyelországba, nehéz volt lakást találni, különösen földterülettel rendelkező ingatlant.

„Sokat kellett keresgélnem, utaznom és gyorsan kellett lengyelül megtanulnom” – mondja Bacsurinszkaja.

Végül a belaruszok találtak egy kiadó házat Krakkótól nem messze, három hektár földdel. Most a farmjukat belarusz lovaik és kutyáik, valamint húsz juh és 18 kecske népesíti be, amelyeket Lengyelországban vásároltak.

Eleinte, „mint minden faluban vagy bármely országban” – mondja Bacsurinszkaja – a helyi lakosok bizalmatlanok voltak az újonnan érkezőkkel szemben, de hamarosan vendégségbe jöttek a belarusz párhoz.

„Néhányan krumplit hoztak, mások céklát, mert akkor volt a zöldségszezon. Mostanra már befogadtak minket – mondja –, mert ha jól bánsz az emberekkel, ők is ugyanúgy fognak bánni veled.”

A belaruszok állatai még a főbérlőjüknek is segítenek. A lengyel törvények szerint ha a lengyel földtulajdonos nem a lakik faluban, akkor is köteles füvet nyírni a földjén.

„Az állataink nyírják neki a füvet. A kecskék és a juhok szinte gyökerestől tépik ki” – mondja.

A fűnyírási költségek megtakarítása érdekében „a szomszédaink kérik, hogy az ő földjükön is legeljenek az állataink” – mondta a sajtkészítő a Szabad Európának.

Bacsurinszkaja szerint a lengyelek az általuk választott Małopolska régióban viszonylag konzervatívak a sajtválasztásban, hajlamosak megmaradni egy maroknyi hagyományos lengyel sajtnál.

„A belaruszok kalandvágyóbbak az új és szokatlan sajtok kipróbálása terén, ezért egyelőre a belarusz fogyasztókra összpontosítunk” – fejti ki Bacsurinszkaja.

A sajtkészítők szerint a melegebb hónapokban a fetát és a mozzarellát keresik.

„A nyár a saláták, a zöldségek és a paradicsom szezonja. A könnyű sajtok jól illenek ezekhez. A belaruszok szeretik a halloumit. A halloumi azért jó, mert serpenyőben sütve is megtartja az alakját” – magyarázza Bacsurinszkaja.

Bacsurinszkaja még Belaruszban dolgozta át a klasszikus halloumi receptjét, figyelemmel az ízinnovációra és a helyi alapanyagokra. Amikor áfonyát adtak hozzá, az nagy sikert aratott a belaruszok körében.

A házaspár jelenleg dolgozik a dokumentáción, amely lehetővé teszi, hogy lengyelországi vásárokon és piacokon árulhassák sajtjaikat.

Az állataiktól származó tejnek különböző minőségi vizsgálatokon kell átesnie, de Bacsurinszkaja szerint Lengyelországban „ez egyáltalán nem nehéz, mert itt a hivatalnokok nem arra figyelnek, hogy minden alkalommal megbüntessenek, hanem csak magyaráznak, segítenek és figyelmeztetnek”.

Egyelőre a házaspár sajtjainak fő felvevőpiacát más belaruszok jelentik mind Lengyelországban, mind máshol, többek között Litvániában, Németországban és Svájcban. A belaruszok csokoládéval bevont túrós rudakra is kaptak megrendelést.

„Korábban nem készítettünk ilyet, de úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk vele” – mondja Bacsurinszkaja. A „rudigyártáshoz” a házaspár egy szovjet korabeli szabványt vett alapul, de csökkentették a cukortartalmat.

„Ét-, tej- és fehér csokoládéval bevont túrós rudakat, valamint narancsmázas, bogyós gyümölcsökkel bevont rudacskákat készítünk” – számol be.

A sajtkészítő szerint egyes belaruszok a túrós rudakat – amelyek népszerűek Belaruszban – ajándékba rendelik lengyel kollégáiknak.

„Sok vásárlónk vált a barátunkká az évek során. Néhányan még Belaruszban voltak az ügyfeleink, és most ők is itt vannak Lengyelországban. Vásárolják a sajtjainkat, és eljönnek beköszönni” – meséli Bacsurinszkaja.