Viktor idegesnek tűnt, amikor maszkos ukrán biztonsági katonák teljes rohamfelszerelésben benyomultak zsúfolt lakásába az északi Harkivban. Remegett a keze, és megpróbálta eltakarni az arcát. Azért csaptak le rá, mert oroszbarát hazaárulónak tartják.
A középkorú férfi azután került az ukrán biztonsági szolgálat, az SZBU látókörébe, hogy a hatóságok szerint a közösségi médiában a nácik ellen harcoló Vlagyimir Putyin orosz elnököt dicsőítő, a régiók elszakadására felszólító és az ukrán nemzeti zászlót a halál szimbólumának nevező posztokat tett közzé.
„Igen, nagyon is támogattam Ukrajna orosz megszállását. Sajnálom. (…) Már meggondoltam magam” – mondta Viktor. Remegő hangjából egyértelműen érezhető volt, hogy kényszer alatt tette a nyilatkozatot az ukrán biztonságiak jelenlétében.
„Szedje össze a holmiját, és öltözzön fel” – mondta az egyik tiszt, mielőtt kikísérte volna a lakásból. Az SZBU a nyomozásukra hivatkozva nem árulta el Viktor vezetéknevét.
A férfi egyike volt annak a közel négyszáz embernek, akiket csak a harkivi régióban őrizetbe vettek az ukrán parlament által gyorsan elfogadott és Volodimir Zelenszkij elnök által aláírt, az oroszok február 24-i inváziója után hozott, kollaboráció elleni törvények alapján.
Az orosz erőkkel való együttműködésért, az orosz agresszió nyilvános tagadásáért vagy Moszkva támogatásáért akár tizenöt év börtönbüntetés is kiszabható. Akinek tevékenysége halálos áldozatokkal jár, életfogytiglani börtönbüntetésre számíthat.
„Az együttműködésért való felelősségre vonás elkerülhetetlen. Hogy ez holnap vagy holnapután történik-e, az másik kérdés – mondta Zelenszkij. – A legfontosabb, hogy az igazságszolgáltatás elkerülhetetlenül meg fog történni.”
Bár a Zelenszkij-kormány széles körű támogatást élvez még sok orosz ajkú ember körében is, nem minden ukrán ellenzi az inváziót. A keleti ipari régió, a Donbász egyes orosz ajkú lakosai körében inkább Moszkva támogatása a jellemző. A Moszkva által támogatott szeparatisták és az ukrán kormányerők között nyolc éve tartó konfliktusban már az idei invázió előtt is több mint 14.000 ember vesztette életét.
Árulók még az SZBU-n belül is?
Néhány üzletember, polgári és állami tisztviselő, valamint a hadsereg egyes tagjai is átálltak az orosz oldalra, és az ukrán Állami Nyomozó Iroda szerint több mint kétszáz büntetőeljárás indult kollaboránsok ellen. Zelenszkij még két SZBU-tábornokot is megfosztott a rangjától, hazaárulással vádolva őket.
Most állítják össze a kollaboránsok nyilvántartását, és nyilvánosságra fogják hozni – mondta Olekszij Danilov, az ukrán biztonsági tanács vezetője. Nem volt hajlandó megmondani, hogy országszerte hány ember ellen irányult a fellépés.
A hadiállapot bevezetésével a hatóságok tizenegy oroszbarát politikai pártot tiltottak be, köztük a 450 fős parlamentben 25 mandátummal rendelkező legnagyobbat, az Ellenzéki Platform az Életért nevű pártot, amelyet Viktor Medvedcsuk, a Putyin elnökkel közeli kapcsolatokat ápoló, bebörtönzött oligarcha alapított. (A sokáig bujkáló Medvedcsuk képviselőt néhány hete fogták el.)
A hatóságok szerint az oroszbarát aktivisták Délkelet-Ukrajnában, az aktív harcok színhelyén segítik a megszállókat azzal, hogy megfigyelőként segítik az aknatüzet.
„Az egyik legfontosabb célunk, hogy senki ne szúrja hátba a fegyveres erőinket” – mondta Roman Dudin, az SZBU harkivi kirendeltségének vezetője az Associated Pressnek adott interjújában. Egy sötét pincében beszélt, ahová az SZBU-nak át kellett költöznie, miután a Harkiv központjában lévő épületét aknatűz érte.
A harkivi központ őrizetbe vette azokat az embereket, akik támogatják az inváziót, elszakadásra szólítanak fel, és azt állítják, hogy az ukrán erők lövik a saját városaikat.
Az ellenséggel való együttműködés vádjának erős történelmi visszhangja van Ukrajnában. A II. világháború alatt a régióban egyesek üdvözölték a náci Németországból érkező inváziós erőket, sőt együttműködtek velük azután, hogy a sztálinista elnyomás évei alatt feltételezések szerint több mint hárommillió ukrán halt meg a holodomorban – a mesterségesen előidézett éhínségben. A szovjet hatóságok ezt követően éveken át arra hivatkoztak, hogy egyes ukrán nacionalisták együttműködtek a nácikkal (vagy hogy ukránok álltak be rendőrnek, és részt vettek az ukrajnai zsidók gyilkolásában), hogy démonizálják Ukrajna mai, demokratikusan megválasztott vezetőit.
Erős aggályok a jogvédők részéről
Az emberi jogi aktivisták csak Kijevben tucatnyi oroszbarát aktivista őrizetbe vételéről tudnak az új törvények elfogadása óta, de hogy országszerte hányan kerültek célkeresztbe, az nem világos – mondta Volodimir Javorszkij, az egyik legnagyobb ukrán emberi jogi csoport, a Center for Civil Liberties koordinátora.
„Nincsenek teljes körű adatok az egész országra vonatkozóan, mivel az SZBU minden adatot titkosít” – mondta Javorszkij az AP-nek.
„Az ukrán hatóságok aktívan használják a nyugati országok gyakorlatát, különösen az Egyesült Királyságét, amely a háborúskodó Észak-Írországban kemény korlátozásokat vezetett be a polgári szabadságjogokra. E korlátozások némelyikét az emberijog-védők indokolatlannak ítélték, mások viszont indokoltak voltak, amikor az emberek élete forgott veszélyben” – mondta.
Elmondta, hogy Ukrajnában egy személyt akár harminc napig is őrizetbe lehet venni bírósági határozat nélkül, és a hadiállapotban hozott terrorizmusellenes jogszabályok lehetővé teszik a hatóságok számára, hogy ne tájékoztassák a védőügyvédeket ügyfeleik előzetes letartóztatásáról.
„Gyakorlatilag ezek az emberek eltűnnek, és harminc napig nem lehet hozzájuk férni – mondta Javorszkij. – A valóságban a bűnüldöző szervek felhatalmazással rendelkeznek arra, hogy bárkit elvigyenek.”
Szólásszabadság kontra nemzetbiztonság
Az ukrán kormány tisztában van azzal, hogy milyen következményekkel jár, ha embereket a véleményük miatt őrizetbe vesznek, többek között azzal is, hogy ezzel azt kockáztatja, hogy Moszkva azt hirdetheti, hogy Kijev elnyomja az orosz ajkúakat.
De háborús időkben a tisztviselők szerint a szólásszabadság csak egy része a képletnek.
„A nemzetbiztonság és a szólásszabadság biztosítása közötti egyensúlyról szóló vita végtelen” – mondta Dmitro Kuleba külügyminiszter az AP-nek.
Bucsa városában, amely a háborúban elkövetett szörnyű erőszak szimbólumává vált, Anatolij Fedoruk polgármester szerint voltak olyan kollaboránsok, akik a Kijev melletti városban a megszálló csapatoknak ukránbarát aktivisták és tisztviselők nevét és címét adták meg. Széles körű vádak szerint a megszálló erők több száz civilt lőttek agyon hátrakötött kézzel, vagy égették el testüket.
„Láttam ezeket a kivégzési listákat, amelyeket az árulók diktáltak – az oroszok előre tudták, hogy kiért milyen címre menjenek, hogy ki lakik ott – mondta Fedoruk, aki az egyik listán megtalálta a saját nevét. – Természetesen az ukrán hatóságok meg fogják keresni és meg fogják büntetni ezeket az embereket.”
Az ostromlott Mariupol kikötővárosban a tisztviselők azzal vádolták a kollaboránsokat, hogy segítettek az orosz hadseregnek abban, hogy a város nagy részében néhány nap alatt kikapcsolják az áramot, a vizet, a gázt és a kommunikációt.
„Most már tökéletesen értem, hogy az oroszok miért hajtottak végre ilyen precíz, összehangolt csapásokat a kritikus infrastruktúra objektumai ellen, tudtak minden helyszínről, sőt még arról is, hogy mikor indulnak a menekülteket evakuáló ukrán buszok” – mondta Mariupol polgármestere, Vadim Bojcsenko.
Politikai elemzők szerint az invázió és az orosz csapatok civilekkel szembeni brutalitása sok orosz szimpatizánst elfordított tőlük. Mégis sok Moszkva-támogató maradt az ukránok között.
„Az orosz propaganda mélyen gyökerezik, sok keleti lakos, aki orosz tévécsatornákat néz, elhiszi azokat az abszurd állításokat, hogy az ukránok lövik őket, és más mítoszokat is” – mondta az AP-nek Volodimir Feszenko, a Penta Center agytröszt munkatársa.
„Természetesen a délkeleti ukrán hatóságok attól félnek, hogy hátba szúrják őket, és kénytelenek szigorítani a biztonsági intézkedéseket.”
Az ukrán apa és oroszbarát fia
Viktorral ellentétben, akinek harkivi lakásán razziát tartottak, a 86 éves Volodimir Radnenko nem tűnt meglepettnek, amikor az ukrán biztonságiak szombaton megérkeztek a lakásába, hogy átkutassák, miután őrizetbe vették fiát, Ihort.
A katonaság azzal gyanúsítja a fiút, hogy segített az oroszoknak a város elleni ágyúzásban – ennek egy része Radnenko szomszédságában történt, körülbelül 15 perccel azelőtt, hogy a rendőrök megjelentek. A környéken még füstszag terjengett. A támadás nyomán a térségben legalább két ember meghalt és 19 másik megsebesült.
„Hozzászokott ahhoz, hogy azt gondolja, hogy csak Oroszország van” – mondta az idősebb Radnenko az AP-nek, miután a rendőrök elmentek.
„Megkérdeztem tőle: Szóval ki lő minket? Nem a mi népünk, hanem a ti fasisztáitok. Erre elöntötte a düh.”
