Hiába épült fel 450 millió forint uniós pénzből egy, a pályázati kiírás szerint helyi kistermelők piacra jutását segítő agrárlogisztikai központ Bonyhádon, a létesítményben most a Tolna Vármegyei Iparkamara elnökének milliárdos bevételű cége működtet – gyakorlatilag – élelmiszerraktárat. A cég nem termel, Beréti Zsolt bolthálózatát látja el – többek között élelmiszermultik termékeivel.
Egy óriásplakát Bonyhád határában, rajta a felirat: „Agrárlogisztikai Központ Létesítése Bonyhádon, A Támogatás Összege: 450 millió forint.” A tábla az út mentén áll, maga a logisztikai központ több száz méterrel arrébb. Az útról valójában nem is nagyon látszik, milyen célt szolgál a kék színű, könnyűszerkezetes csarnok. A bejáratnál egy felirat arra figyelmeztet, hogy „A telephelyre idegeneknek szigorúan tilos a belépés”, a csarnok homlokzatán pedig a bérlő Katmilk Kft. neve látható.
Pedig, legalábbis papíron, nem egy telephelyet, hanem – ahogy írtuk – egy agrárlogisztikai központot látunk, amelynek nyitva kellene állnia a helyi kistermelők előtt, és a nyitvatartást fel is kellene tüntetni a bejáratnál, sőt az uniós pályázat értelmében felhívás formájában kifejezetten arra ösztönözni a potenciális jelentkezőket, hogy lépjenek kapcsolatba a létesítménnyel. Ilyen azonban sem a telepen, sem Bonyhád város honlapján nincs, a Katmilknak nincs is saját weboldala.
Jó ötletnek tűnt
Hogy mi is az az agrárlogisztikai központ? A Területfejlesztési Operatív Program (TOP) forrásából megvalósult agárlogisztikai központ feladata – a városi stratégiai és egyéb projektdokumentumok szerint – a Bonyhádon és környékén élő mezőgazdasági termelők kiszolgálása, terményeik hűtése, tárolása. Erről a szolgáltatói tevékenységről döntött a városi képviselő-testület 2018 elején.
Ehhez kapcsolódóan: Olvassa el a Szabad Európa díjnyertes oknyomozó cikksorozatának első részét a magyar olimpiai lovasprogramhoz kötődő korrupciógyanús ügyekről!
Ugyanebben az évben nyáron egy újabb testületi ülés alkalmával már az üzemeltetés kérdését tárgyalták meg, ahol a jelenlegi üzemeltetővel – a Katmilk Kft.-vel – keretmegállapodást és szándéknyilatkozatot írtak alá. Ezután újraterveztették az épületet egy tejtermékkel – pontosabban sajtérleléssel – foglalkozó vállalkozás igényeihez. Év végén zárt körű pályázatban hirdették meg az üzemeltetést, ahova nem hívtak meg bonyhádi vállalkozásokat. Ennek híre ment a térségben, ezért később nyílt pályázatot is kiírtak, de ekkor az épület már sajtkészítésre volt tervezve, azaz nem sajtgyártásban gondolkodó vállalkozásoknak hátrányt jelentene egy erre tervezett logisztikai központ üzemeltetése.
„A családi gazdaságok bevonása”
Pedig az uniós pályázati felhívásban még azt olvashatjuk, hogy „a projekt gazdája, a központ megvalósítója, építtetője Bonyhád Város Önkormányzata lesz. A 450 millió forint európai uniós támogatás felhasználásával az épülő agrárlogisztikai központ szolgáltatótevékenysége a helyi mezőgazdasági termelők által előállított termékek elsődleges feldolgozására, tárolására, hűtve tárolására terjed ki, amely tevékenységet szerződéses jogviszony alapján látja el a központ nonprofit működés keretében.”
A beruházás stratégiai célja „a családi gazdaságok bevonása az árutermelés folyamatába, olyan hiánypótló szolgáltatás létrehozása a térségben, amely nonprofit módon működve, kizárólag csak a működtetés valós költségei felszámítása mellett időszakos tevékenységre is rendelkezésre áll a termelők számára”.
A központ létrehozásának közvetett célja „a helyi gazdaság általános megerősítése, a helyi termékek kínálatának növelése, ezzel a helyi identitás és vásárlói tudatosság növelése (…) a régi hagyományokkal rendelkező feldolgozóipar hagyományainak felélesztése, a versenyképes gazdaság feltételeinek, valamint a gazdasági diverzifikáció megteremtése”.
Nyitva kellene lennie
A Katmilk Kft. – mint az üzemeltetési pályázat győztese – a fenti célok megvalósítására kötött szerződést a bonyhádi önkormányzattal 2019. február 15-én: a szerződés II./2. pontja szerint a Katmilknek „különös tekintettel a TOP-pályázatra” kell működtetnie a központot, amelynek (a II./3. pont szerint) „legalább az év 210 napján nyitva kell tartania 10.00–16.00 óra között azok számára, akikkel az üzemeltető szerződést köt agrártermékek beszállítására és/vagy tárolására”. A következő pont azt mondja ki, hogy eközben az üzemeltető Katmilk is „beszállít agrárterméket a pályázatnak megfelelő tartalommal a központba”. Az eredeti szerződést azóta háromszor módosították, de ez – vagyis ami az egész beruházás lényegét adná – nem változott benne.
Ehhez kapcsolódóan: Olvassa el a Szabad Európa díjnyertes oknyomozó cikksorozatának második részét arról, hogyan sajátította ki egy kecskeméti Fidesz-közeli kör a Nemzeti Vágtát!
Ehhez képest személyes tapasztalataink alapján a helyiek még azt sem tudják, hogy pontosan melyik ingatlanhoz tartozik a támogatásról szóló tábla, a termelők pedig nem tudnak róla, hogy ide is lehetne szállítani. A város széli társasházakban lakó, a telephelyre otthonukból rálátó lakók elmondása szerint hajnalban lehet hallani, ahogy az élelmiszer-szállító hűtőkamionok elindulnak a központból, és nagy zajra panaszkodnak. Szerintük nagyon hangos a hajnali pakolás, többen arról is beszámoltak, hogy ezzel szemben napközben semmilyen mozgást sem látnak a logisztikai központnál.
Ez leginkább azért lehet, mert a központban a helyi termelők termékei helyett alapvetően a Katmilk tulajdonosának, Beréti Zsoltnak egy másik cége, a Millfood Kft. által forgalmazott élelmiszereket tárolják. A Millfood mint cég szintén tulajdonosa a Katmilknek, és a nyilvános cégadatok alapján érdekes kapcsolat van a két vállalkozás – és az agrárlogisztikai centrum – között.
Nulla alkalmazott, negatív törzstőke
A bérlő tehát a Katmilk Kft., egy bonyhádi bejegyzésű cég. A vállalkozásnak ugyanakkor nincs egyetlen főállású alkalmazottja sem. Nem mondhatnánk, hogy hasítana: 2019-ig visszatekintve a legjobb éve 2022 volt, amikor 14 ezer forint adózott eredményt produkált, ezenkívül volt még egy nullás éve, 2020, a vizsgált időszak többi évében viszont veszteséges volt – a legnagyobb mínuszt 2019-ben produkálta 5,1 millió forinttal. Az OPTEN pénzügyi mutatói szerint a Katmilk eladósodottsága magas, a cég eszközállománya nagy mértékben terhelt kötelezettségekkel, a saját források nem fedezik a tartozásokat. Az árbevétel arányos eredménye is tartósan negatív tartományban van – nem véletlen, hogy a Katmilk törzstőkéje 2019 óta szintén az évi mínusz öt–hatmilliós tartományban tanyázik.
A Katmilket 2020 augusztusában vette meg Beréti Zsolt. A cég korábbi tulajdonosai között volt Auguszta Tibor, akinek Sultan Sajt Kft. nevű cége prémiumkategóriás sajtokat készít és forgalmaz, Enerotrade nevű vállalkozása pedig a prémiumitalok magyarországi nagyköveteként hirdeti magát. Szintén cégvezető volt (mindössze egy hónapig) Hőnyi Pál, aki a teol.hu 2020. júniusi tudósításában mint a bátaszéki agrárlogisztikai központ üzemeltetője szerepel.
Beréti Zsolt mellett ugyanakkor a vállalkozó egy másik cége, a Millfood Kft. is tulajdonos a Katmilkben. A cégadatok és egy imázsvideó alapján a Millfood végzi a valós gazdasági tevékenységet: ez nem élelmiszer-termelés, hanem -forgalmazás, méghozzá nem feltétlenül kistermelőké (a videóban a legnagyobb multik termékei is felbukkannak), és nem kis tételben.
Egy jól menő középvállalkozás
A Millfood működésének lényege, hogy az üzemeltető nagy tételben magyar és külföldi tulajdonú cégektől megvásárolja a kész élelmiszert, közreműködő értékesítőként – élelmiszernepperként – leveszi a saját hasznát a nagykereskedőtől beszerzett áruról, továbbértékesíti, és új élelmiszerláncot épít a térségben. Eddig három vármegyében vannak a céghez kapcsolódó üzletek, ahova a magyar tulajdonú mellett az olasz, a német és a francia élelmiszergyártók termékeit is eladják. A helyi termelők vagy gazdák nem szállítanak a bonyhádi agrárlogisztikai központba sem tejet, sem zöldséget, sem gyümölcsöt.
A Millfood jól menő magyar középvállalkozásnak mondható 51 alkalmazottal, az elmúlt öt évben 4,3 milliárd forintról 6,3 milliárdra duzzadó bevétellel, ami tavaly 210 millió forint adózott eredményt hozott. A cég ugyanakkor budapesti bejegyzésű, igaz, 2018 óta bonyhádi telephellyel is rendelkezik. Maga Beréti Zsolt az említett imázsvideóban olyan befektetőként jellemzi magát, aki cégeket vásárol, amelyekben fantáziát lát.
Ehhez kapcsolódóan: Húsz éve az EU-ban: mintagyerekből bezzegország
Az OPTEN szerint az elmúlt években harminchat különböző vállalkozásban volt (vagy ma is) érdekelt, ezeken keresztül pedig további negyvenötben. Ezek közül kilencet már felszámoltak vagy csődbe ment, tizenkilencről szerepel valamilyen negatív információ (késedelmes fizetés, határidő elmulasztása egy hatóság felé stb.), további tizennégy neve mellett a kényszertörlés alatt áll. A Millfood telephelyével kapcsolatban érdekesség, hogy az épületen Don Corleone képe szerepel, ami a Google-cégprofilban is jól látható (ő a New York-i olasz maffia feje).
A bonyhádi létesítményt 2021. május 28-án adták át. A Tolnatáj Televízió tudósításában látszik, hogy Beréti Zsolt a Tolna Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként (ekkor már mint a későbbi egyedüli bérlő és használó cég tulajdonosa) vágja el a nemzeti színű szalagot, az anyagban Filóné Ferencz Ibolya fideszes polgármester is feltűnik. Beréti Zsolt nem is titkolja, hogy jó kapcsolatot ápol a bonyhádi Fidesszel, közösségi oldalain gyakran közöl képet Filóné Ferencz Ibolyával vagy más kormánypárti politikussal. A vállalkozó támogatja a Bonyhád Völgység Labdarúgó Clubot is.
Álomból rémálom
Számos agrárlogisztikai centrum létesült az országban az elmúlt években uniós pénzből. A fő cél mindenhol a tőkehiányos, a korszerű technológiáktól elzárt kistermelők piacra jutásának segítése volt, így a központokat jellemzően helyi termelői értékesítőszervezetek (tészek) irányították. Csakhogy a beruházások sok helyen fordultak rémálomba és jártak hatalmas közvagyonvesztéssel. A Szeged melletti Kistelek Kistér Tész nevű cége a delmagyar.hu írása szerint egymilliárd forintos tartozással szűnt meg a kistermelők felé. A legismertebb eset Simonka György volt fideszes országgyűlési képviselőhöz köthető, akit többek között azzal vádolnak, hogy Magyar Termés TÉSZ Kft. nevű cégével 973 millió forint magyar és uniós költségvetési kárt okozott.
Egy ilyen létesítményt bérlő és irányító forrásunk szerint emiatt semmi ördögtől való nincs abban, hogy egy tőkeerős vállalkozóra bízzák egy agárlogisztikai központ üzemeltetését – feltéve, hogy teljesülnek az uniós pályázat céljai, és az illető nem csak maga végez gazdasági tevékenységet a létesítményben. Forrásunk például azt mondta: az általa üzemeltetett központ számos helyi termelővel áll kapcsolatban, akik vagy nagyon kedvezményesen tárolhatják terményeiket (ha kell, a csomagolást is megoldják), vagy – amennyiben a termények forgalmazását a központ bérlőjével közösen végzik – egyenesen térítésmentesen.
A Katmilk mint bérlő az eredeti szerződés szerint 2019-ben havi 716.667 forintért bérelte a központot, amelyet nem üresen, hanem egy kistraktorral, raklapos állványrendszerrel és két targoncával kapott meg. A díjat az önkormányzat a mindenkori inflációval korrigálja. Már említett forrásunk szerint ez nagyon kedvezményes.
Tej, sajt, gyümölcs
Jelenleg több agrárlogisztikai központ működik a vizsgált térségben. Van egy Bátaszéken, amely szintén kiemelt jelentőségű támogatással valósult meg, egy másik pedig Kisvejkén. Mindkettő a gyümölcs- és zöldségtermesztésre koncentrál, így a bonyhádit a gyümölcsök és zöldségek tárolása mellett a nagy volumenű tejtermelésre pozicionálták, és az eredeti tervek alapján sajt érlelésére tervezték használni, azaz – a kapcsolódó projektdokumentumok szerint – a másik két ilyen tematikájú központ a vármegyében nem versenytárs, tehát létjogosultsága van egy újabb agrárfejlesztésnek a térségben.
A környéken nem jellemző a szántóföldi zöldségtermesztés, főleg takarmánynövényeket – kukoricát, búzát, rozst, tritikálét és napraforgót – termesztenek. Emellett gyümölcstermelő – barack, szőlő – gazdák vannak a környéken, akik egyből Kisvejkére szállítják az árut, ahol hűtik, csomagolják és értékesítik a nagyobb üzletláncoknak.
Ehhez kapcsolódóan: Kormányhatározatokban ígérték meg, de senki sem látta a pénzt a magyar félsivatag megmentésére
A környező falvakban, tanyákon élő gazdák és családok, akik háztáji állattartással foglalkoznak, főleg saját maguknak termelnek néhány állattal rövid érlelésű sajtokat és vajat vagy túrót. A hosszú érlelésű sajtot a pincében hűtik, a helyi piacra viszik ki, és közvetlenül értékesítik. Van olyan is, aki a környéken nagyobb számú szarvasmarhát tart, de inkább nem fedezteti addig az állatot, amíg ki nem építi saját tejkonyháját, mert nincs – vagy nem tud róla, hogy rendelkezésre áll – olyan hely, ahol nagy volumenben megoldhatná a hűtést. Erre például megfelelne a bonyhádi logisztikai centrum.
Több helyi forrásunk is megerősítette, hogy helyi termelők nem szállítanak a bonyhádi központba, mert a legtöbb gyümölcstermelőnek a környéken saját hűtőháza van. Olyan gazdával is beszéltünk, aki nem is tudott a központ létezéséről, csak a táblát látta a város peremén, de valójában nem tudja, hogy miként lehet igénybe venni, és azt sem, hogy pontosan hol van az ingatlan. Azok a gazdák vagy szövetkezetek a térségben, akik tejtermelők, általában a szekszárdi tejüzemmel vannak kapcsolatban, ahonnan a tejmennyiség függvényében naponta vagy kétnaponta szállítja el a tejet a hűtőkocsi a vármegyeszékhelyre további feldolgozás céljából.
Az ügyben kerestük Beréti Zsoltot és a bonyhádi önkormányzatot is, válaszaikat közölni fogjuk.
A cikk a Transparency International oknyomozó mentorprogramja keretében készült.
