A Bukaresttől nem messze lévő, nagyjából 11 ezer fős Corbeanca napjainkban drága luxusvilláiról és jómódú lakosairól ismert, de száz évvel ezelőtt szokványos falu volt fehérre festett vályogházakkal és a földeken dolgozó gazdákkal.

Idén januárban a település egyik régi házának tulajdonosa árulni kezdte a korábban benne élő családról elnevezett Casa Frusinát a hozzá tartozó telekkel együtt.

A nagyjából százéves épület elé kihelyezett eladó tábla rögtön felkeltette a helyi Radu Ștefanescu figyelmét. A férfi nem építész, de szereti az egyes régiók identitását meghatározó régi házakat, ezért már számosat megvásárolt és renovált Románia-szerte.

„Szerencsém volt, mert a tulaj is meg akarta őrizni a házat, viszont idősebb úriemberként erre már sem anyagilag, sem fizikailag nem lett volna képes” – mondta.

Corbeancát a XIX. század végén mintegy ezren lakták, 254 hasonló ház volt a településen, de mára szinte az összes odalett.

Ștefanescu a fővárosban nőtt fel, de a nyarakat vidéken töltötte a nagyszüleivel. Emlékeiben azóta is megmaradtak a különböző romániai falvak, ezért felnőttként célul tűzte ki a régi házak megmentését.

Azzal a feltétellel, hogy az épületet helyreállítják és hozzáférhetővé teszik a köz számára, a tulajdonos beleegyezett az átadásába. Mivel a telket eladták, Ștefanescunak új helyet kellett keresnie, ahova áttelepíthetik a házat, illetve egy hozzáértő csapatot a renováláshoz.

Ennek érdekében hirdetést tett közzé, amelyben önkénteseket keresett. Rengetegen jelentkeztek, mintegy százhetvenen, köztük ügyvédek, egyetemi professzorok, vállalkozók és pilóták.

Sokuknak addig semmifajta építőipari tapasztalatuk nem volt, de menet közben elsajátították a szükséges tudást.

Az utazási irodát működtető Larisa a férjével, Stefannal, valamint két gyerekével jelentkezett. A család Facebookon találkozott a felújítási projekt hírével, és azután láttak munkához, hogy a ház – azaz gyakorlatilag egy faszerkezet – megérkezett új helyére.

Megtanulták, hogyan lehet falat építeni vályogból és szalmából, ahogy régen volt szokás. Egyik fiuk, Marc díszítőelemeket faragott fából.

„Sarkokat és díszpaneleket kezdtünk készíteni az ablakokhoz. Marc megtanulta használni a körfűrészt, és egy angol szomszédunkkal egyszerű szív alakokat csinált, majd az ablakkeretet vágta ki” – idézte fel Larisa.

Mivel az eredeti házon lévő díszfaragványok némelyikét nem sikerült renoválni, egy idősebb helyi férfi útmutatása alapján alkották újra őket.

Radu Ștefanescu számos kérdéssel találta szemben magát a projekt alatt az önkéntesek részéről. Több gyerek az ablaktáblákat négy részre osztó keresztlécek felől érdeklődött. „Pusztán strukturális szerepük van az ablakok megerősítésében, vagy más célt szolgálnak?” – kérdezte egyikük.

A választ a férfi szerint Charlie Chaplin 1921-es filmje, A kölyök adja meg, amelyben egy üveges a nagy gazdasági világválság idején titokban maga töri be, majd javítja pénzért az ablakokat. Márpedig négy kisebb üvegdarab olcsóbb, mint egy nagy.

A házfelújítás mostanra jórészt elkészült, leszámítva némi asztalosmunkát, ami még decemberben véget ér. Ezt követően hivatalosan is átadják Corbeancának az épületet, ahol különböző gyerekprogramokat terveznek.