Miután minden politikai ellenzéket kiiktattak, és az elemzők szerint az ország tartósan egy kiforrott tekintélyelvű rendszer fogságában van, Oroszország a márciusi elnökválasztásra készül, ahol nem lesz valódi verseny, ezért Vlagyimir Putyin minden valószínűség szerint különösebb meglepetések nélkül kezdi majd meg újabb elnöki ciklusát.
Sok politikai megfigyelő arra számított, hogy az orosz elnök december 14-i kérdezz-felelek maratonja lesz a kiindulópontja annak, hogy a március 15–17-re kitűzött szavazáson Putyin biztosítsa ötödik hivatali ciklusát. Ehelyett december 8-án látszólag félvállról tette meg a bejelentést, a hat nappal későbbi négyórás sajtótájékoztatón pedig alig esett szó arról, hogy a 71 éves Putyin a cári idők óta a leghosszabb ideig hivatalban lévő orosz vezető lesz.
Egy rövid említéstől eltekintve a legközvetlenebb utalást a közelgő kampányra egy fiatal újságíró tette a távol-keleti Magadan városából, aki kérdését azzal kezdte, hogy „Mindannyian támogatjuk a döntését, hogy jövőre indul az elnökválasztáson. (…) Mert amióta az eszemet tudom, úgyszólván mindig ön állt a kormánynál” – folytatta az újságíró Putyinnak, aki Borisz Jelcin 1999 szilveszterén történt félreállása óta elnökként vagy miniszterelnökként irányítja Oroszországot.
Új szint illúziók nélkül
Oroszország Putyin hivatali idejének kezdete óta a tekintélyelvűség felé tendál. A legutóbbi, 2018-as elnökválasztás óta azonban minden eddiginél szilárdabban rögzült a tendencia.
Az amúgy is marginalizált ellenzéket szétverték. Alekszej Navalnij, Vlagyimir Kara-Murza és Ilja Jasin vezető ellenzéki személyiség hosszú börtönbüntetést kapott.
Egy sor, 2020-ban bevezetett alkotmánymódosítás lehetővé tette Putyinnak, hogy további két hatéves ciklusra pályázzon, és akár 2036-ig hatalmon maradjon.
Moszkva 2022-es teljes körű ukrajnai inváziója óta drákói, a szólásszabadságot korlátozó törvényeket fogadtak el, és a külföldi ügynökökről és a szélsőségességről szóló törvényekkel együtt a másként gondolkodók elfojtására használják őket.
„A 2018-as választás abszolút zsarnoki volt – mondta a Dozsgy TV újságírója, Mihail Fisman. – Egy diktátor megválasztása volt, amit aligha lehet választásnak nevezni. De most egy új szintre léptünk, ahol nyilvánvalóan nincsenek illúziók azzal kapcsolatban, hogy mi is ez a folyamat.”
Kirill Rogov közgazdász és politológus szerint Oroszország a „kiforrott, érett tekintélyelvűség” állapotába lépett. „Fő jellemzője, hogy az ellenzék nem rendelkezik elegendő erőforrással ahhoz, hogy jelentős befolyást gyakoroljon a szavazás vagy a választás eredményére” – tette hozzá a Szabad Európa orosz szolgálatának adott interjúban.
Lev Gudkov szociológus, a Levada Központ kutatócsoport munkatársa szerint az orosz társadalom egészében nagyon magas a szorongás szintje, és „krónikus jellegű”. Az olyan konkrét aggodalmak mellett, mint a bérek és az infláció, létezik a szorongásnak egy „második típusa” is.
„Ez egy homályos, széttartó szorongás, amely ahhoz a tényhez kötődik, hogy az emberek nem képesek befolyásolni a hatóságok által hozott döntéseket – mondta. – Az emberek tudják, hogy nincsenek olyan intézmények, amelyek belátható időre garantálhatnák a jövőjüket.”
„Mindez természetesen a társadalom széttöredezéséhez vezet, ahhoz, amit mi úgy hívunk, hogy »az államhoz való passzív alkalmazkodás«” – tette hozzá.
Háborús elnök
Oroszország egy háborúban álló ország, bár ezt tilos kimondani.
A háború a kampány felett fog lógni, de nem lesz téma, annak ellenére hogy nő az elégedetlenség, és jogos a félelem, hogy újabb mozgósítás következik, amint Putyin újabb hivatali esküt tesz. Még a háborúval kapcsolatos enyhe vagy vélt kritikát is kriminalizálták, a hadsereg lejáratásaként címkézték.
Igor Eidman szociológus szerint Putyin új ciklusa háborús lesz, ám a háború meghatározhatatlan gazdasági terhei miatt Putyin nehezen tud majd populista gesztusokat tenni. „Nem tud hitelesen újat ajánlani a választóknak. A szavazókat pedig a bérek, a nyugdíjak, a lakhatás foglalkoztatják. De Putyin nem tud semmit sem kínálni ezeken a legnagyobb érdeklődésre számot tartó területeken.”
„A kampány kezdetéből ítélve az elnöki adminisztráció Putyint mint háborús elnököt fogja hangsúlyozni, mint »győztes« elnököt, aki körül mindenkinek össze kell gyűlnie. Győztes csapaton ne változtass, és hasonló frázisokra lehet majd számítani” – tette hozzá Eidman.
Mihail Fisman szerint a háborúval kapcsolatos üzenetek irányítása központi szerepet fog játszani a következő hónapokban. „A háború, amelyet Putyin kampányában bemutatnak majd, nem az a háború lesz, amelyet a lövészárkokban látunk – mondta. – Ez egy »parádés háború« lesz. Kitüntetések a hajtókákon, az elcsatolt területek háborúja. A második világháborús győzelem újjászületését látjuk majd, lesz, amely nem vesz tudomást a vérről és a halálról, amit ez a háború valójában jelent. Ezen a választáson nem lesz vér és halál.”
Operettművelet
Néhány órával azután, hogy Putyin bejelentette, hogy újabb mandátumot szeretne – ez a vágya senkit sem lepett meg –, a kormányzó Egységes Oroszország párt és a Putyin-párti Összoroszországi Népfront bejelentette egy csoport létrehozását a kampány megszervezésére. Andrej Turcsak, az Egységes Oroszország titkára az állami médiának elmondta, hogy a párt, amely országszerte a végrehajtó és törvényhozó testületeket irányítja, minden szükséges erőforrást biztosít az erőfeszítéshez.
Orosz médiajelentések szerint a Kreml utasította a helyi tisztviselőket, hogy hetven százalék körüli részvételi arány mellett produkálják a Putyin melletti nyolcvanszázalékos – minden eddiginél magasabb – eredményt.
„Természetesen bármilyen eredményt bemutathatnak” – mondta Eidman, megjegyezve, hogy az olyan tényezők, mint a kiterjesztett elektronikus szavazás, a független választási ellenőrzés megszüntetése, a háromnapos szavazási időszak és a részben megszállt ukrajnai régiókban történő szavazás bőséges lehetőséget kínálnak a hamisításra.
A Kreml segítőinek „úgy kell lebonyolítaniuk ezt a választást, ezt a látványosságot, ezt a vásári komédiát, ezt a manipulatív bohózatot, amit választásnak neveznek, hogy a közönség tapsoljon és ráadást kérjen, és hogy minden zökkenőmentesen menjen” – tette hozzá.
Putyin „ennek az operettnek a fő nézője” – mondta Eidman, politikai ügynökeinek meg kell győződniük arról, hogy a lakosság nagy része támogatja őt. „Nehéz pontosan megmondani, hogy miért, de mindig is nagyon érzékeny volt a népszerűségére” – mondta.
Az ellenzék dilemmája
A bebörtönzött ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij december 7-én egy közösségi médiában közzétett bejegyzésében felszólította az oroszokat, hogy „menjenek el szavazni, és szavazzanak Vlagyimir Putyin ellen”, voksoljanak „bármely más jelöltre”.
Elismerve, hogy „a választási folyamat paródiája vár ránk”, Navalnij úgy érvelt, hogy egy olyan pillanatban, amikor az emberek egyáltalán elgondolkodnak az ország vezetéséről és jövőjéről, az ellenzék kötelessége mindent megtenni, hogy táplálja a lakosság kételyeit.
„Bárki, aki attól fél, hogy elveszíti a szabadságát, ha kitesz egy szórólapot az épületében, vagy elküld egy linket egy barátjának, vagy telefonál néhányat, álljon meg, és gondolja át, hogy valójában miért is van szüksége a szabadságra” – írta Navalnij.
Oroszország szervezett politikai ellenzékének nagy részét külföldre űzte a kormány elnyomása, amely a 2018-as választásokat követően fokozódott, és Moszkva teljes körű ukrajnai inváziója óta folyamatosan gyorsul. Mivel képtelen részt venni benne vagy befolyásolni Putyin választását, számos ellenzéki személyiség keresi a módját annak, hogyan akadályozhatná meg, hogy a Kreml a szavazást vélt legitimitásának megerősítésére használja fel.
„A választások delegitimálása az ellenzék alapvető témája ebben a helyzetben” – mondta Rogov.
„A szavazás eredményét meg fogják hamisítani. A mi feladatunk az, hogy a valódi eredmények nélkül is mindenki számára egyértelművé tegyük, hogy Oroszországnak nincs többé szüksége Putyinra” – írta honlapján a Navalnij által támogatott Oroszország Putyin nélkül! kampány.
Igor Jakovenko ellenzéki aktivista és egykori Állami Duma-képviselő azzal érvelt, hogy az ellenzéknek továbbra is Putyin aláásására kell összpontosítania, anélkül hogy belekeverednének a márciusi választásokba.
„Támogatom a széles körű Nem Putyinra kampányt, de nem látom értelmét annak, hogy az ellenzék bármilyen akciót hajtson végre a jövő március 17-re tervezett dologgal kapcsolatban” – mondta a Szabad Európa orosz szolgálatának.
„A delegitimáció akkor lehetséges, amikor azt hirdetjük, hogy ez egy rituális esemény, amelynek a választás szempontjából nincs tétje – tette hozzá Jakovenko. – Bármilyen kísérlet flashmobok szervezésére vagy a szavazólapok megsemmisítésére irányuló kampányra azt jelentené, hogy valamilyen módon akaratunk kinyilvánításával összefüggőnek tekintjük a folyamatot. Ez a folyamat az elnöki adminisztráció belügye, semmi köze Oroszország lakosságához.”
„Minden olyan törekvés, amely be akarja vonni a folyamatba a népet, nagyon komoly hiba lenne” – zárta beszédét.
Rogov azt jósolta, hogy a márciusi szavazás nyomot hagy az orosz társadalomban. A Kreml szavazási és részvételi eredményeinek meghallgatása után szerinte az oroszok „leülnek, és maguk elé meredve annyit mondanak: és akkor mi van? (…) Úgy fogják érezni, hogy valahogy cserben hagyták őket. Az utóíz kellemetlen lesz: még hat év ebből?” – tette hozzá a politológus.
