Miután Oroszországnak nem sikerült leigáznia Ukrajnát pár hét alatt, ahogy eredetileg tervezte, az lett a közvélekedés, hogy a háború nem fog véget érni belátható időn belül.
Ez az álláspont az utóbbi hónapokban némileg megváltozott több okból is; egyrészt a harctéri helyzetet, másrészt Donald Trump amerikai elnökválasztási győzelmét tekintve, aki azt hangoztatja, hogy néhány héten belül véget fog vetni a háborúnak.
Tehát 2025-ben véget ér Oroszország háborúja Ukrajna ellen?
Ha ez tartós békeszerződést jelent, akkor a válasz számos elemző szerint az, hogy nem, ugyanis akármit is állít, Vlagyimir Putyin orosz elnök nem akarja ezt, amennyiben nem tudja olyan szintű ellenőrzés alá hajtani Ukrajnát, ami Kijev és szövetségesei számára elfogadhatatlan.
Szakértők szerint Putyin főleg abban érdekelt, hogy Oroszország tartós fenyegetés alatt tartsa Ukrajnát és az általa egy szélesebb körű civilizációs konfliktusban agresszornak beállított Nyugatot.
Ukrajna nem akar békemegállapodást, amennyiben az azt jelentené, hogy hivatalosan fel kellene adnia bizonyos területeit, illetve le kellene mondania Oroszország felelősségre vonásáról az elkövetett háborús bűncselekményekért. „Szerintem nagyon-nagyon messze vagyunk a háború végétől” – mondta Nigel Gould-Davies, a londoni Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének vezető munkatársa.
Trump korábbi kampányígéreteinek fényében ugyanakkor szinte biztos, hogy fokozódni fognak a tűzszünet tető alá hozását célzó erőfeszítések, így a tárgyalások jelenleg valószínűbbnek tűnnek, mint bármikor a folyamat 2022-es elakadása óta. „Arra lehetne jelenleg fogadni, hogy Trump valószínűleg rá tudja venni az oroszokat és az ukránokat, hogy tárgyaljanak vele és egymással” – vélekedett Olga Oliker, a Crisis Group programigazgatója.
Sam Greene, a londoni King’s College Oroszország-szakértője szerint az idei év folyamán bizonyos fokú – hallgatólagos vagy kifejezett – tárgyalásokra lehet készülni, valamint fegyvernyugvásra, ha nem is de jure, de legalább de facto.
Földterület és biztonság
Rengeteg buktatót rejthet a tűzszünet, egyebek mellett annak kockázatát, hogy Oroszország a sorai rendezésére használja, hogy megújult erővel támadjon újra, hacsak nem sikerül hatékony elrettentő eszközöket és védelmi garanciákat felállítani Ukrajna számára. A megállapodásnak számos akadálya van, mivel a felek között látszólag áthidalhatatlan nézeteltérések vannak a rendezés egyes, döntő fontosságú aspektusaival kapcsolatban.
Az egyik tényező a terület. A tűzszüneti megállapodás most valószínűbbnek tűnik, mint korábban, részben azért, mert vannak arra utaló jelek, hogy Ukrajna kezd kimerülni a heves orosz előrenyomulás közepette, ezáltal talán kész olyan egyezségre, amelynek értelmében a megszállt területek nagy része ideiglenesen és nem hivatalosan orosz ellenőrzés alatt maradna.
De lehet, hogy ez Putyinnak nem lenne elég. Ő ugyanis ragaszkodni látszik ahhoz, hogy nem képezheti alku tárgyát az Oroszország által bekebelezni kívánt négy ukrajnai terület, még ha ezek jelentős része Ukrajna ellenőrzése alatt áll is. Ez Kijev számára elfogadhatatlan.
Még nagyobb akadály, hogy szilárd és hatékony biztonsági garanciákra lenne szükség Ukrajna számára.
Oroszország határozottan ellenzi Ukrajna NATO-csatlakozását: Moszkva egyik fő követelése volt a totális invázió megindításakor, hogy az ország soha ne lehessen tagja a katonai szövetségnek, így csaknem biztosra vehető, hogy a Kreml nem lenne hajlandó olyan megegyezésre, amely valamennyire is egyenértékű lenne ezzel. „Ha Ukrajna nyugati támogatói megpróbálnák megkerülni ezt a kérdést, hogy valami olyat hozzanak létre, ami formailag nem, de tartalmilag garanciákat jelentene, akkor Putyin világossá tenné, hogy ez nem elfogadható számára” – húzta alá Gould-Davies, illetve leszögezte, hogy rendkívül nehéz elképzelni, hogyan nézhetnének ki azok a biztonsági garanciák, amelyek mindkét félnek elfogadhatók.
Putyin győzelmi elmélete
Az elmúlt hetekben több szó esett arról, hogy tűzszünet esetén esetleg nyugati erőket vezényeljenek Ukrajnába. Ezzel kapcsolatban azonban Európában nézeteltérések vannak, és Oroszország sem örülne neki. „A Kreml nem akar nyugati csapatokat látni a tűzszünet ellenőrzésének vonalán, különösen NATO-csapatokat, mert fenn akarja majd tartani a kezdeményező erejét – mondta Greene. – A kérdés, hogy Kijev és a Nyugat képes lesz-e olyan helyzetbe kényszeríteni Moszkvát, hogy ne legyen más választása, mint elfogadni egy ilyen megállapodást.”
Ez a kilátás egyelőre távolinak tűnik, mivel az orosz hadsereg előretörésben van a harctéren, az ország gazdasága pedig a figyelmeztető jelek ellenére messze van az összeomlástól, és az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatások jövője is bizonytalan. „Jelenleg Putyin úgy látja, hogy beválik a győzelmi elmélete, hogy Oroszország elég nagy és elég erős ahhoz, hogy hosszabb távon súlyos árat fizettessen magánál kisebb ellenfelével, katonailag bedarálja Ukrajnát és politikailag túlélje a Nyugatot – hangsúlyozta Gould-Davies. – Ami ezt megváltoztathatná és arra kényszeríthetné Putyint, hogy másképp tekintsen a jövőre, az lenne, ha a Trump-kormányzat valódi nyomást, jelentős nyomást gyakorolna rá a háború folytatásának költségeivel fenyegetve, ami arra késztetné Putyint, hogy elhiggye: veszélybe kerülhet a saját rendszere.”
Trump azt sugallta, hogy az ukrajnai katonai támogatások szintjével próbálna meg nyomást gyakorolni Moszkvára és Kijevre, ezenfelül viszont nem árult el sokat arról, hogy pontosan miként kívánna véget vetni a háborúnak.
Miközben a megválasztott amerikai elnök a beiktatását várja, Putyin régi szokása szerint kettős játékot űz, és egymásnak ellentmondó üzeneteket fogalmaz meg: Oroszországot konstruktív, engedményekre kész félnek állítja be, ugyanakkor akadályokat gördít bármilyen megállapodás elé. Jó példa erre, hogy az orosz elnök évértékelő sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy Moszkva készen áll a kompromisszumra, majd több dolgot is felsorolt, ami arra mutat, hogy valójában közel sem.
Minden a háború köré épült
Egyrészt Putyin illegitim vezetőnek nevezte ukrán kollégáját, akivel nem is hajlandó tárgyalni, másrészt ismét jelezte, hogy az isztambuli keretegyezménynek kell a békefolyamat alapjául szolgálnia, amelyről a tárgyalások 2022-es megszakadása előtt egyeztettek a felek.
„Amit Putyin mond, az az, hogy lényegében e tervezetnek kell bármiféle jövőbeli békeszerződés alapjául szolgálnia, amely Ukrajna kiherélését irányozta elő, nem pusztán a NATO-csatlakozástól eltiltva az országot, de le is fegyverezve, így a jövőben nagyon könnyű célpontot jelentve Oroszországnak – húzta alá Mark Galeotti szakértő. – Megpróbálja ezt a folyamatot a lehető legkényelmetlenebbé tenni, miközben azt hangoztatja, hogy a lehető legrugalmasabb.”
Greene úgy vélekedett, hogy Oroszország talán hajlandó lenne „csillapítani az erőszakot”, megfontolni a tűzszünetet, de csakis akkor, ha Putyin biztos abban, hogy továbbra is képes fenyegetés alatt tartani Ukrajnát és fenntartani az uralmát meghatározó szembenállást a Nyugattal. „Az orosz gazdaság jelenleg egyedül a háború miatt működik. Az orosz politikai rendszer most a háború köré épül. Ez ad magyarázatot és indokot a központosítás, az elnyomás és az ideológiai ellenőrzés ilyen szintjére, amelyet a Kreml nagyon nehezen vagy egyáltalán nem fog felszámolni – jegyezte meg. – Még ha a tűzszünet felé is fordulna, úgy hiszem, akkor is igyekezne fenntartani a konfrontáció jelenlegi szintjét Ukrajnával és tágabb értelemben a Nyugattal szemben.”
Szerinte a propaganda szempontjából a Kreml „jelentős retorikai mozgásteret hagyott magának, számos különböző módon definiálhatják a győzelmet, az ideiglenes győzelmet, a részleges győzelmet”.
„Hatalmas hiba”
Oliker szerint Oroszországnak a területtel és egyéb kérdésekkel kapcsolatban kifejtett álláspontja nem feltétlenül azt jelenti, hogy elérhetetlen lenne a megegyezés. „Van előnye a tárgyalások megkezdésének. Ha elkezdődnek, az emberek hajlandók lehetnek olyan engedményekre is, amelyeket nem tesznek egyértelművé a folyamat kezdetén. Mindig maximális követelésekkel kell kezdeni, bolond, aki nem így tesz.”
Lehet, hogy 2025-ben nem születik megállapodás, de ha tárgyalások lesznek, és létrejön az alku, a nyugati országoknak akkor is igen óvatosnak kell lenniük az elemzők szerint, nem szabad hátradőlniük, és lezártnak tekinteniük az ügyet. „Kritikus fontosságú lesz Európa reakciója bármilyen tűzszüneti megállapodásra mind Ukrajna, mind saját maga számára – figyelmeztetett Ruth Deyermond, a londoni King’s College oktatója. – Miután több ország is belpolitikai zűrzavarral küzd, amit gyakran épp Oroszország szít, megkísértheti őket, hogy ezt a konfliktus végeként kezeljék, és kihasználják a lehetőséget a kapcsolat újraindítására Oroszországgal. Ez hatalmas hiba lenne. (…) Oroszország továbbra is a legsúlyosabb és legközvetlenebb hagyományos, illetve nem hagyományos fenyegetést fogja jelenteni az európai biztonságra” – szögezte le.
