Mit adtak nekünk az ázsiaiak? Legutóbb akkumulátor- és katódgyárakat, a magyar kormány meg milliárdokat fizetett nekik azért, hogy idejöjjenek, és magyarokat foglalkoztassanak. Mindezek ellenére nincs elég magyar melós, ezért tömegével jönnek az ázsiai vendégmunkások. De akkor mi ebben az üzlet, és kinek? Ezt még az országgyűlési képviselő sem tudja. A gazdasági elemzőnek viszont van egy sejtése, mégpedig az, hogy ha kedves és türelmes az ország vezetése az ázsiai mogulokkal, akkor előbb-utóbb nemcsak gyártósorokat, hanem tudást, fejlesztést és sok-sok pénzt is hoznak az országba. Azt, hogy ez így lesz-e, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy a legfrissebb számok szerint a munkanélküliség csupán 4,5 százalék Magyarországon. Mármint a nagy képet tekintve.
Nógrádban már tizenegy százalék. Ebben a vármegyében az egyik a legnagyobb a munkanélküliség az egész országban, és ugyanitt a legnagyobb a munkaerőhiány is. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a kereslet nem találkozik a kínálattal. Riportunkban nemcsak gyári munkásokat kerestünk meg, hanem például a Heves vármegyei agrárkamara alelnökét is, akinek gombaüzemében háromszáz filippínó munkás dolgozik, azonban elzárkózott az interjútól, ahogy az a nigériai pap is félt nyilatkozni stábunknak, aki évek óta Békésben hullatja a mannát a magyaroknak.
Ez a cikk tényfeltáró videós műsorunk, a Szabadon leirata alapján készült.
Papíron minden jó
„Egyszerűen itt nincs élet. Olyan, mint Csernobilban” – mondta Baranyi Márió, aki épp aznap számolt le a munkahelyén, amikor nála jártam. Pedig Nógrádban nem robbant atom, csak a nagy munkanélküliség szakadt rá a megyére a rendszerváltás után, meg az ezzel járó kilátástalanság, amit azóta sem hevertek ki. De a nógrádiak megtanultak ezzel együtt élni. Kihordják lábon.
Pedig a kormány statisztikai adatai szerint még soha nem dolgoztak ilyen sokan Magyarországon – mondja Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője. A legfrissebb munkanélküliségi ráta 4,5 százalék. Azt, hogy ezt eszik-e vagy isszák, nem nagyon tudni – mondja az elemző, aki szerint a magyarok többségének ezek a számok nem sokat jelentenek. Ennyi és kész. De ha kicsit a számok mögé nézünk, feltárul a valóság. „Brutális különbségek vannak az egyes területek között. Győr-Moson-Sopron, Budapest, Pest megye két százalék vagy az alatti munkanélküliségi ráta. Elmegyünk mondjuk Nógrádba, elmegyünk Csongrádba, mit tapasztalunk? Nagyjából 11-12 százalékos a munkanélküliség.”
Álomország tengerpartján
Baranyi Márió Bátonyterenyén él. Feleség, három gyerek és most kissé kilátástalan jövőkép. Azt mondja: november elején kapta meg a felmondólevelét a dél-koreaiaktól.
„Kilencvenezer forintos hitelünk van, plusz a rezsi, annyira az ember nem ugrálhat, hogy egyik napról a másikra otthagyja, aztán majd lesz valami. De a mai napon elküldtek, és a mai napon bizonytalanná tették az egész jövőt, mindent.”
Tizennyolc hónapot húzott le a Salgótarjánban lévő dél-koreai BC GEN gyárában, amely elektromos autókhoz készít akkucsatlakozókat. Azt mondja: dolgozott látástól vakulásig, kellett a biztos pénz és a biztos meló.
„Én úgy fogtam fel, mint a katonaságot: becsület, tisztelet mindenki felé. És tényleg munka terén is, amit tudtam, száz százalékot nyújtottam. Az emberekkel kijöttem. Bementem a szabadnapomon túlórázni is. Ennyire kellett a pénz. Van százezer forintos adókedvezményem a gyerekekre, a túlórákkal együtt ötszázezret hoztam haza.”
A BC GEN – leánykori nevén Bumchun – néhány tucat munkással kezdte az ipart Salgótarjánban még 2020-ban. Az akkumulátor-alkatrészek gyártásával foglalkozó dél-koreai cég öt évvel ezelőtt 2,6 milliárd forintot kapott a magyar államtól munkahelyteremtésre. Nyáron ezt megfejelték újabb 3,7 milliárd forinttal, miközben már januárban azzal kerültek be a hírekbe, hogy kirúgták a magyar munkásokat, miután betanították a helyükre felvett vietnámiakat. Kerestem őket, hogy megtudjuk, idén hány embert küldtek el, ebből mennyi magyar állampolgárságút, és arra is szerettem volna választ kapni, hogy az ázsiai vagy a magyar munkaerő olcsóbb-e; de nem kaptam.
Berki Sándor országgyűlési képviselő karolta fel az akkugyárból elküldött magyar munkavállalók problémáját. Ő sem érti, hogy mi ebben a biznisz Magyarországnak, és miért töm ki milliárdokkal a kormány egy olyan céget, amelyik folyamatosan magyar munkavállalókat küld el.
„Ha kiszámoljuk munkavállalónként, öt évre hatvanmillió forintos támogatásra jön ki egy munkahely. Ha hétköznapi emberként nézzük, ez szinte érthetetlen, miért hatvanmillió egy munkahely. Hatvanmillió forintból meg lehetne oldani egy család vagy egy ember vagy egy közösség sorsát is. Hatvanmillió forint azért szerintem sok pénz, vidéken pedig rengeteg.”
Az ázsiaiak bizalma fontos. Ha sikerül elnyerni, hozzák a tőkéjüket és a tudásukat is – mondja tapasztalatból a vezető elemző.
„Nagyon sok ideig tart elnyerni a bizalmukat. Iszonyatosan sok munkát, éveken keresztül sok munkát kell beleölni, hogy a végén ez a befektetett munka, pénz, bármi megérje, de utána nagyon megéri. Valószínűleg ez a kormányzati vízió. Azt gondolja a magyar kormány – az eddigi tapasztalatok alapján működőképesen egyébként –, hogy igen, most lehet, hogy ez sokba kerül, lehet, hogy nagyon sok fejfájást okoz társadalmi szempontból, akár politikai szempontból, de hosszú távon megtérülhet, mert nem csak az összeszerelő üzemek jönnek majd ide, hanem magasabb hozzáadott értékű munkák, kutatás-fejlesztés, innováció, miegymás.”
A miegymás viszont egyelőre kevés vigasz azoknak, akiket elküldtek a salgótarjáni gyárból. Huszár Gergő összesen négy hónapot dolgozott az akkugyárban. Korábban hiába jelentkezett a céghez, nem vették fel, csak később, munkaközvetítővel, külsősként.
„Most elküldtek cégest is meg vállalkozót is arra hivatkozva, hogy nincs munka, nem kell ennyi ember”
– meséli Gergő, aki jól keresett. Túlórákkal havi négyszázezer is összejött, ami itt jó pénznek számít. Azt mondja: a gyárban nagy a fluktuáció, jönnek-mennek az emberek.
„Egyszer az egyik külsős kollégámat hazaküldték, és nekem kellett lenni mind a két sor végén. Amikor hazaértem este fél hétkor, hívtak, hogy nem kell többet mennem. Ezt mondták nekem fél hétkor, mikor már hazaértem, hogy már nem kell többet jönni. Ennek semmilyen előjele nem volt. Aztán néhány nap múlva felhívtak, hogy visszavennének egy hónapra, de azt már nem vállaltam el.”
Beszéltem olyanokkal, akiket még október közepén küldtek el, majd két hét múlva visszavették őket egy hónapra, de féltek nyilatkozni. A BC Gen közleményében azt írta: „Mivel jelenleg az akkumulátoriparban, valamint általában az autóiparban tapasztalható, a közvélemény számára is széles körben ismert megtorpanás az általunk gyártott termék iránti keresletet is érinti – hasonlóan más járműipari beszállítókhoz –, sajnos megrendelésünk teljes kapacitásunk negyedére csökkent. Így – remélhetőleg átmenetileg – létszámcsökkentésre kényszerülünk, amelynek során természetesen mindenben a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően járunk el.”
Feláldozhatók
Berki Sándor országgyűlési képviselő szerint sokkal könnyebb elküldeni a magyar melósokat, mint a külföldi vendégmunkásokat.
„Nagyon sok olyan magyar munkavállalót ismerek, aki brutálisan sok túlárát nyomott le a hétvégéket is beleszámolva. Ennek ellenére őket elküldték, a harmadik országbeli munkavállaló viszont maradt. Hogy van ez? Azt azért látni kell, hogy amikor egy cégnél valamilyen leépítés van, termelés-visszaesés van, akkor inkább a magyarokat küldik el, mert a harmadik országbeli munkavállalókkal hosszú távú, kétéves szerződést kötnek. A magyarok meg munkaerő-közvetítőtől jönnek, akikkel három- vagy az esetek többségében féléves szerződést kötnek, ezért sokkal egyszerűbb a magyar munkavállalóknak azt mondani, hogy szia.”
Baranyi Márió idén már nem keres állandó munkát. Mivel sok embert kirúgtak a környéken, szinte lehetetlen most állást találni, ráadásul év végén szinte sehol nincs felvétel. Nem fél, a jég hátán is megél.
„Egyszerűen itt nincs élet. Olyan, mintha elmegyünk Csernobilba. Itt, a régió legszegényebb megyéjében nincs esélye az embernek. Ha nem okos, nem okoskodik, nem ügyeskedik, vége mindennek. Ha nem megy el maszek munkát vállalni, pluszmunkát, akkor vége mindennek. Az emberek napszámba járnak, többnyire Pestre, építkezésekre feketén”
A legfrissebb statisztikák szerint Magyarországon 4,7 millió ember dolgozik a közmunkásokkal együtt. A szakemberek úgy becsülik, van még 300-320 ezer főnyi potenciális munkatartalék: inaktívak, munkanélküliek, maguktól nem keresnek munkát. De ennél bonyolultabb a helyzet – meséli a vezető elemző.
„A munkanélküliek nagyjából egyötöde legalább nyolc éve nem dolgozott vagy soha nem volt munkája. Hogy várjuk el, hogy ezeket az embereket berakjuk egy munkahelyre? Nem csak arról van szó, hogy berakom utcát söpörni, berakom egy gép mellé kezelni, berakom egy veszélyes üzembe, mint mondjuk egy akkumulátorgyár; ezt nem lehet megtenni, ezt nem vállalja be semmilyen vezetés. Arról nem is beszélve, hogy nyelveket sem beszél, jönnek ide a kínai akkumulátorgyárak, az autógyárak kínai vezetéssel, kínai középvezetéssel, ott kommunikálni kell. A munkanélküliek jelentős része írni-olvasni sem tud.”
A szakemberek szerint emiatt fordulhat elő, hogy Nógrádban a legnagyobb a munkaerőhiány és a munkanélküliség is, mert a kereslet nem találkozik a kínálattal.
A jó és a rossz migránsok
A kormány migránspolitikája ellenére Magyarországon 121 ezer külföldi vendégmunkás él és dolgozik, sőt tavaly Orbán Viktor azt mondta: kellene belőlük még vagy háromszázezer, mert egy-két éven belül félmillió új munkahely lesz Magyarországon.
Vannak olyanok, akiknek Magyarország az ígéret földje. Kirgizisztánból az elmúlt években tízezren jöttek vendégmunkásnak, sokan azonban csak itt szembesülnek azzal, hogy Magyarországon sincs kolbászból a kerítés, vagy épp azzal, hogy nem itt fognak beteljesülni az álmaik. Sokan még év elején – munkaközvetítő cégeken keresztül – az iváncsai akkugyárba jöttek dolgozni.
„Körülbelül 5700 dollárnyi hitelt vettünk fel otthon, hogy idejöhessünk dolgozni. Hat hónapig vártunk a vízumra, mindenért fizetni kellett. Végül alig jöttünk ki ebből az összegből. Amikor végre elkezdhettünk dolgozni, gyorsan megváltozott a helyzet”
– mondta még tavasszal a Szabad Európa kirgiz szerkesztőségének az egyik, Magyarországon pórul járt vendégmunkás, akit két hónap után rúgtak ki kétszáz másik kirgizzel együtt. Amíg dolgoztak, nagyjából 360 ezer forintot kaptak. Májusban ideiglenesen egy dunaújvárosi munkásszállásra költöztették őket. Az iváncsai akkugyárból elküldött emberek többsége hazament, de van, aki inkább nem.
„Sok illegális bevándorló van itt. Magyarország olyan, mint Mexikó, ahonnan a migránsok Amerikába mennek. Idejönnek vízummal, aztán továbbmennek dolgozni Lengyelországba vagy más európai országba”
– mesélte Aszlan Szamugyinov.
Az aszalt gyümölcsök Mekkája
Kínlódnak a gazdák is a munkaerőhiánnyal. Apáti Ferenc, a FruitVeB Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnöke szerint 2008 óta érzékelhető a gond, amióta több százezer magyar hagyta el az országot. Sok esetben a zöldség vagy a gyümölcs ott rohad meg a termőföldön, mert nincs, aki leszedje.
„Ezek tízmilliárdos károk, mert a zöldség-gyümölcs ágazat együttes termelési értéke 300-350 milliárd forint. Ha ennek átlag 10-15-20 százalékát vesszük, az mindenképpen tízmilliárdos nagyságrendű kérdés.”
Szentpéteri Tamás Hajdúhadház mellett gazdálkodik húsz hektáron, almát, szamócát és áfonyát termeszt. Nem tervezi birtoka bővülését, mert errefelé három–ötmillió forintba kerül egy hektár föld. Meg mint mondja: minek venné meg, ha nincs munkás, aki dolgozzon neki?
„A környékbeli harminc kilométeres sugarú körön belüli helyben lakó népesség az, akik közül tudunk válogatni, vagy tudunk találni erre a munkára alkalmas munkavállalót. Terjed köztük, hogy van ez a munkalehetőség, egymásnak mondják, egymásnak ajánlják, és engedélyt kérnek, hogy jöhet-e valamelyik ismerősük vagy családtagjuk hozzánk dolgozni. A gyalogmunkások, akik jellemzően hozzánk kerülnek, alacsony képzettségűek, óránként 1500 és 2000 forintos bér között kapnak.”
Északkelet-Magyarországon átlagosan 12 ezer forint a napszám, a Dunántúlon 18-20 ezret is fizetnek naponta.
A Tamáséhoz hasonló kaliberű birtokokon nem megoldás a külföldi vendégmunkások alkalmazása, ráfizetéses lenne. Ezt csak olyan vállalkozások engedhetik meg maguknak, ahol tíz-tizenkét hónapra van elég munka. A szakértők szerint 30-45 ezer munkás hiányzik csak a magyar zöldség- és gyümölcságazatból. Apáti Ferenc azt mondja: évekig rágták a gazdák a fülét, hogy hozzanak végre filippínó munkásokat a Távol-Keletről. Végül beadta a derekát; nem bánta meg.
„Idegenkedtünk tőle, mert ahhoz, hogy filippínók vagy thaiföldiek dolgozzanak a gazdaságunkban, ahhoz tudni kell angolul, mert angolul elég jól beszélnek, megértik az utasításokat. Kell legyen bennünk olyan értelemben vállalkozói kedv, hogy Távol-Keletről ismeretleneket behozni, munkásszállást biztosítani, az egy picit más humánerőforrás-gazdálkodási feladat, mint megoldani hazai munkaerővel. De amilyen váratlan vagy meglepetésszerű volt ez még négy-öt éve, most már – nem azt mondom, hogy természetes, de – bejáratott, kipróbált dolog, működik.”
Azt már évekkel ezelőtt a kormány is belátta, hogy a munkaerőhiányt külföldről kell pótolni, de szakértők szerint egyelőre nem látszik, hogy hosszú távon hogyan akarja orvosolni a magyar munkások hiányát.
