Európának sürgősen kezdenie kell valamit több évtizede lassuló és a fő versenytársaktól elmaradó termelékenységével, különben agónia vár rá – e választás elé állítja Mario Draghi hétfőn bemutatott versenyképességi jelentése az EU-t, amelynek a dokumentum szerint évente több mint két Marshall-segélynyi összeget kellene a gazdaság modernizációjára fordítania.
Európa versenyképességi lemaradásának az USA-tól és más kereskedelmi vetélytársaktól már gazdag irodalma van, a Mario Draghi korábbi európai jegybankelnök és olasz miniszterelnök által jegyzett legfrissebb jelentésnek mégis aktualitást ad, hogy a néhány év alatt gyökeresen megváltozott külső körülmények figyelembevételével készült.
A külső tényezők drasztikus megváltozása
Mint a szerző rámutat, három olyan külső tényező is drasztikusan megváltozott az elmúlt években, amelyek a hidegháború után hozzájárultak a növekedéshez Európában: a kereskedelem, az energia és a védelem. Egy: mély válságba került az EU jólétéhez nagymértékben hozzájáruló multilaterális kereskedelmi rendszer, ami a nyitott gazdasággal rendelkező EU-t sújtja legjobban. Kettő: az EU gazdasága évtizedeken át hasznot húzott az olcsó orosz energiaimportból, aminek, úgy tűnik, egyszer és mindenkorra vége. A jelentés szerint az EU-nak több mint egyévnyi GDP-jébe kerültek a költséges energiaszubvenciók és az LNG gáz importjához szükséges infrastruktúra kiépítése. Három: az EU-nak egy geopolitikai szempontból sokkal instabilabb világban kell navigálnia, ahol az egymástól függés sebezhetőséggé válik, és többé nem húzhat hasznot abból a békeosztalékból, amit az USA védőpajzsa nyújtott, és aminek köszönhetően a társadalom jólétére fordíthatta a védelemhez szükséges pénzt.
Mario Draghi szerint az unió versenyképességi és termelékenységi lemaradása, ennek következtében az európai társadalom relatív elszegényedése (az egy főre rendelkezésre álló reáljövedelem 2000 óta közel kétszer nagyobb mértékben nőtt az Egyesült Államokban, mint Európában) eddig sem volt titok, de az utóbbi évek változásai már nem hagynak sok választást, sürgős, konkrét és összehangolt lépések kellenek, ellenkező esetben a demográfiailag is megroppanó európai társadalmak lassú agónia elé néznek. A jelentés aláhúzza, hogy a népesség fogyása miatt 2040-ig évente kétmillió kereső esik majd ki a munkaerőpiacról Európa-szerte. Draghi úgy véli, hogy ezt a nagy lyukat még egy megengedő migrációs politikával sem lehetne betömni.
A dokumentum azt is megemlíti, hogy az uniós cégek jelenleg két-háromszor többet fizetnek amerikai versenytársaiknál a villamos energiáért és négy-ötszörösét a földgázért. Következtetés: a versenyképességi program középpontjába a termelékenység növekedését kell helyezni, ami a hosszú távú növekedés első számú motorja, és idővel az életszínvonal emelkedéséhez vezet.
Ehhez kapcsolódóan: Európa régi-új mantrája a versenyképesség
Három nagy átalakulás kellős közepén az EU
A több mint hatvanoldalas jelentés szerzői három olyan nagy átalakulás kontextusába helyezik a termelékenység javítását, amelyekkel Európának jelenleg szembe kell néznie. Az első az innováció felpörgetésének és annak szükségessége, hogy új növekedési forrásokat találjanak. „Európának sürgősen magasabb szintre kell helyeznie az innovációs rátáját, hogy megtartsa vezető helyét a gyáriparban, és új technológiákat fejlesszen ki” – húzza alá.
A második nagy változás, hogy Európának úgy kell csökkentenie az energiaárakat, hogy közben folytatja a dekarbonizációt és a körforgásos gazdaságra való átállást. Ahhoz, hogy sikeres legyen, az EU-nak az energiától kezdve az iparig egy koherens stratégiába kellene beillesztenie a dekarbonizáció összes aspektusát – tanácsolják a szerzők. Mario Draghi a jelentés bemutatása alkalmából tartott sajtótájékoztatón példákat is hozott arra, hogy mennyire inkoherensek az EU egyes döntései. A gépkocsigyártóknak például elvileg 2035-ig ki kellene vezetniük a belső égésű motorokat, miközben a villamosenergia-termelőket semmi sem kötelezi a megfelelő mennyiségű villamos áram biztosítására. Ez egy súlyos hozzárendelési probléma, amiből még nagyon sok van – mutatott rá a közgazdász.
A harmadik nagy átalakulás a geopolitika terén megy végbe azzal, hogy az EU-t egyre sebezhetőbbé teszi rászorultsága a külső forrásokra, többé nem helyezheti mások kezébe a biztonságát. Draghi szerint nagyon egyszerű a kérdésfeltevés: vajon Európa meg tudja-e jelenleg védeni magát? A válasz az, hogy nem. A folyamatban lévő három nagy átállás sikeres megvalósítása érdekében a versenyképességi jelentés egy új európai ipari stratégiát javasol, amely a jelentést megrendelő bizottsági elnök szerint nagyrészt lefedi a testülete által már előterjesztett zéró kibocsátású, tiszta ipari tervet.
A korábbi jegybankelnök és kormányfő egy kérdésre válaszolva igyekezett szertefoszlatni azokat az illúziókat, amelyek a munkaerőköltségek leszorításának optikáján keresztül nézik a versenyképességet. Ehhez újra az Egyesült Államokat hozta példaként. Amikor ő és kollégái alaposabban utánajártak a magasabb amerikai termelékenységi ráta mögötti okoknak, arra a következtetésre jutottak, hogy a lényegi különbség a high tech terén jelentkezik, ahol a legnagyobb Európa lemaradása. Draghi számára ezért a magasabb versenyképesség a munkaerőköltségek helyett az innováció és a képességek, illetve ezzel szoros összefüggésben a munkaerőképzés függvénye.
Ehhez kapcsolódóan: Nem az áramfogyasztási rekord, hanem a kezelési módja az igazán meglepő
Egy új iparpolitikai stratégia megafinanszírozás mellett
A jelentés által javasolt iparpolitikai stratégia négy pilléren nyugodna. Az első az egységes belső piac teljes kiépítése. A második olyan ipar-, versenyjogi és kereskedelmi politikák létrehozása, amelyek szorosan együttműködnek és nem egymástól függetlenül léteznek. Aláhúzzák, hogy ezeknek a politikáknak szektorokra és nem vállalatokra kellene fókuszálniuk, és folyamatos nyomon követést igényelnek, korrigálva az esetleges piaci problémákat.
A harmadik pillér a finanszírozás kérdése. Draghi és csapata felkérte az IMF és a bizottság gazdasági szakértői bázisát egy modellezésre, amelyek a szerző elmondása szerint – ha nem is teljesen egyforma, de – nagyon hasonló eredményt produkáltak. A jelentés készítői ez alapján úgy vélik, hogy az európai gazdaság dekarbonizálásához és digitalizálásához, illetve az EU védelmi képességeinek fejlesztéséhez az EU éves GDP-jének növelésére lenne szükség nagyjából öt százalékponttal. Ilyen mértékű befektetésre a hatvanas-hetvenes évek óta nem volt példa. Mint Draghi rámutatott, 1948 és 1951 között a Marshall-terv a kedvezményezett országok GDP-jének egy-két százalékának megfelelő pluszberuházást jelentett.
A jelentés ugyanakkor arra is rámutat, hogy a magánszektor állami finanszírozás nélkül nem tudná biztosítani a beruházások oroszlánrészét, a termelékenység növelése viszont – a beszámoló szerint – számottevő mértékben csökkentheti az állami kiadásokat; kétszázalékos növekedés egy tízéves időszak alatt például a szükséges költségvetési kiadások harmadát is fedezheti. A jelentés és névadója nem csinál titkot abból, hogy egy ponton – de valószínűleg nem a következő néhány évben – az uniós döntéshozók nem kerülhetik majd meg, hogy közös finanszírozási eszközt hozzanak létre legalább az olyan nagy volumenű, európai érdekű és léptékű projektek finanszírozására, mint a határokon átnyúló energiahálózat teljes kiépítése. De Ursula von der Leyen egy erre vonatkozó kérdésre nem hagyta magát csőbe húzni; azt mondta, hogy szerinte ez két módon képzelhető el: a tagállamok nagyobb költségvetési hozzájárulása vagy új uniós saját források létrehozása révén (utóbbiakról már az asztalon van a javaslatok nagy része).
Az ipari stratégia negyedik pillére az uniós szintű döntéshozatal és az EU-n belüli koordináció reformja, valamint a szabályozói terhek csökkentése lehetne. Ezzel kapcsolatban Draghi azt állította, hogy az adatvédelmi jogszabály tizenöt százalékkal növeli a kicsi, két-három főt foglalkoztató európai cégek terheit, miközben az USA-ban csak a nagy cégekre vonatkoznak az ilyen szabályozások. A volt olasz miniszterelnök szerint az EU ezzel tulajdonképpen tönkreteszi a saját vállalatait.
Mario Draghi észszerűnek nevezte a minősített többségi szavazás alá eső döntések további kiterjesztését, de ha nincs politikai akarat rá, akkor elképzelhetőnek tartja a megerősített együttműködés vagy kormányközi együttműködési forma létrehozását. A jelentés nem tanácsolja, hogy az EU a szerződésmódosítás rögös útjára lépjen.
A beszámoló számos, ha nem egyenesen minden eleme előreláthatóan megjelenik majd az Európai Tanács által meghirdetett versenyképességi paktumban, amelyről a tervek szerint a magyar soros EU-tanácsi elnökség alatt, novemberben fogadnak el nyilatkozatot a tagállamok vezetői, és amely a most induló új ötéves ciklusban az uniós jogalkotás középpontjában fog állni.
