2013-ban a Fidesz-kormány célkitűzése az volt, hogy az évtized végére, azaz 2020-ra drogmentessé teszik Magyarországot. Nem sikerült. Ehhez az sem járult hozzá, hogy 2012-ben a parlament megszavazta Európa egyik legszigorúbb drogtörvényét, ezzel pedig az ártalomcsökkentés helyett inkább a fogyasztók sokkal súlyosabb büntetése került fókuszba. A Nemzeti Drogellenes Stratégia 2020-ban véget ért, és eltelt három év úgy, hogy Magyarország kormányának nincs semmiféle víziója arról, hogyan és miként kellene az egyre súlyosbodó droghelyzetre államilag reflektálni vagy akár csak részmegoldásokat találni. A szakértők szerint évente 40-42 ember hal meg Magyarországon túladagolásban. Riportunkban olyan helyeken jártunk, ahol már a segédmunkát és a szavazatokat is kristállyal fizetik ki.
Ez a cikk tényfeltáró videós műsorunk, a Szabadon leirata alapján készült.
„Már soknaposak voltunk, és gyógyszereztünk, két nap alatt sikerült három rendőrségi ügyet csinálni. Egyszer betörtünk egy étterembe. Amint kijöttünk a kapitányságról, átmentünk egy ruhaboltba, kihoztunk ruhákat, és elkaptak minket; utána pedig visszavittek az intézetbe, én meg kiloptam az intézetből a kenyérpénzt”
– mondja Budai Barnabás, aki a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban, vagyis – ahogy becézik – a tinirehabon volt hét hónapig. Az itt lévők többsége a dizájnerdrogok miatt került ide. Budai Barnabás nemrég töltötte be a tizennyolcat. Néhány év alatt felért drogkarrierje csúcsára, majd onnan dobbantott a mélybe, és végül itt ért földet, a rehabon.
Szerelmek
Barni szülei pedagógusok, de az édesanyja egyedül nevelte tízéves korától. A hitel elvitte a lakást a fejük fölül, édesanyja beleőrült, skizofrén lett, leszázalékolták, ő pedig intézetbe került. Azt mondta a Szabad Európának: 15 évesen találkozott élete szerelmével.
„Ezt úgy tudnám leírni, mint egy szerelmi kapcsolatot. Amint bedobtam az első ekimet, utána azt gondoltam, hogy miért is nem ezt csináltam eddig”
– mesélte. A kipróbálásból rákattanás lett. Egy évvel később már 10-11 ekit is bedobott egy bulin. És hogy honnan volt rá pénze? Az édesanyjától.
„Elvettem a bankkártyáját, végig nálam volt a kártyája. Tanárként dolgozott, és amikor jött a fizetése, levettem az összeset, hagytam neki kábé tíz-húszezer forintot rajta”
– emlékszik vissza Barni, aki másfél évvel később a gyógyszerekre is rácsúszott.
„Volt nekem egy öreg bácsi dílerem. Furcsa, de vannak ilyenek is, akik abból élnek, hogy kiváltják mondjuk a Rivotrilt meg a Frontint, és eladják jó sokszoros áron, és én ezt csináltam.”
A fiú drogkarrierjének végül három bűncselekmény vetett véget, szembe kellett néznie önmagával és a traumáival.
Telek Máté a rehabot nemrég, a kokainozást 15 éve kezdte. Azt mondja, több utcát szívott már fel, mint amennyi Salgótarjánban van. Jól menő munkaerő-kölcsönző cége van Angliában, van mit a tejbe aprítania.
„Kokainra hatszázezret költöttem havonta. Minden hónapban. És kristályra is, igaz, arra egy picit kevesebbet, mert az nem olyan drága, de nem sokkal kevesebbet”
– mesélte a cégvezető, akinek a kristálytól drog indukálta pszichózisa lett, hallucinált, végül odáig jutott, hogy még a rendőröket is magára hívta.
Szülek István, vagy ahogy a szakmában ismerik, Szücsi, a tinédzserrehab tapasztalati mentora 15 évig heroinozott, háromszor ült börtönben, összesen hét évet. Legutóbb húsz évvel ezelőtt Brazíliában, amikor a reptéren elkapták egy kiló kokainnal a gyomrában. A mentor azt mondja: a dizájnerdrogok sokkal jobban megeszik az embert, mint a heroin.
„Én 15 évig elheroinozgattam. Biztos, hogy sokat pusztított rajtam, de 15 év után igazából nem hiszem, hogy bárki megmondaná egy beszélgetés alapján, hogy 15 évig drogot fogyasztottam. Itt, a mostani drogoknál egy féléves használat után szemmel látható jelei vannak. És ezzel még az a probléma, hogy ha nem foglalkozunk vele, hogy az, aki most azt mondja, hogy nincs ilyen, mire észreveszi a gyerekén, hogy problémája van, már visszafordíthatatlan lesz”
– mondta a Szabadonnak a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon tapasztalati mentora.
Az írott szabályok: a tinik fél évig lehetnek a rehabon, a felnőttek egy évet is lehúzhatnak, de persze ezek egyénileg változhatnak. A rehab része az utánkövetés és a támogatott lakhatás is. Sokan így kezdenek új életet.
A biofű olyan, mint a benzines Tesla
A Borsod vármegyei Szendrő álmos, négyezres kisváros a Bódva völgyében. A polgármester szerint az elmúlt években egyre több kisebb-nagyobb megmagyarázhatatlan bűncselekmény történt itt. A helyi szakemberek úgy fogalmaznak: az emberek egy párhuzamos valóságban élnek errefelé, ugyan mindenki függ valamitől, de úgy tűnik, az itt élők leginkább a kristály nevű dizájnerdrogtól, vagyis a fehértől. A Szabadonnak nyilatkozó szakemberek és aktív szerhasználók szerint is letarolta Magyarországot a dizájnerdrog és a herbál.
Halász Krisztina és Kántor Magdolna a kisváros egészségfejlesztési irodájának puszta kezes élharcosa. Nehéz dolguk van. Sok fegyverük nincs a helyi drogproblémák megoldására, de küzdenek becsülettel. Báriné Kántor Magdolna, a Szendrői Egészségfejlesztési Iroda vezetője azt mondja: adnak itt hitelbe is drogot.
„Abban biztos vagyok, hogy aki nem a betörésből és a lopásokból szerzi meg a rávalót, annak meg kell várnia, amíg megérkezik a családi pótlék vagy a nyugdíj vagy a szociális segély, vagy bármi. Adnak hitelbe drogot, de szerintem uzsorára nem”
– magyarázza a szakember.
A borsodi kisváros kétkezi melósainak nem volt fenékig tejfel az élet az elmúlt harminc évben. Akik a bányákban és a környező gyárakban dolgoztak, egyik pillanatról a másikra maradtak munka nélkül. Ezt a traumát mindenki másképp dolgozta fel, de a helyi szakemberek szerint a többségük annyira beleroppant, hogy azóta sem tud talpra állni. Az élet kemény errefelé. Aki tudott, elmenekült, aki pedig nem, az a kilátástalan valóságból inkább egy másik dimenzióba menekül, akár csak órákra is. Ha valaki drogfüggő, bármit megtesz azért, hogy meglegyen az adagja – összegzi a szendrői tapasztalatokat az egészségfejlesztési iroda munkatársa.
A pár órányi boldogság senkinek sincs ingyen. Van, aki pénzzel, van, aki az életével fizet. Magyarországon évente nagyjából nyolcvanan halnak bele a kábítószerbe, több mint ötven százalékuk a biofű miatt – magyarázza a toxikológus, aki szerint kiszámíthatatlan, hogy egy-egy adagnak milyen hatása van.
A dizájnerdrogok szintetikus vegyületek, amelyeket laborban, rosszabb esetben házilag, zuglaborban készítenek. A biofűnek sincs köze a marihuánához, ez is csak egy szintetikus drog, épp ez benne a veszélyes. Zacher Gábor toxikológus sok fiatalt látott belehalni.
„Csodaszerek nincsenek, idézőjelben csodaszer, mint régen a herkánál, a heroinnál volt, hogy beadtuk neki a Naloxont, és akkor föltámadott, körülnézett, és mindenkit elküldött a k*rva anyjába, majd felkelt és elment. Na, itt nincs ilyen. Próbálunk vele ezt-azt, amazt, lélegeztetjük, újraélesztjük, ilyen gyógyszer, olyan gyógyszer, amolyan gyógyszer, és nemritkán nem hat. Sz*r van a palacsintában, és tudod, az a baj, hogy ez már kifolyt, és ezt nem nagyon veszik észre. Pedig ez már büdös”
– meséli Zacher Gábor.
Azt, hogy van baj, a szakemberek már évek óta tudják. Szendrőn rengeteg embernél nemcsak pszichés, hanem súlyos fizikai jelei is vannak már a dizájnerdrogozásnak. Nemcsak a kristály, hanem a 130 féle biofű, leánykori nevén a herbál is a magyar rögvalóság szerves része, ha tompulni kell – mondja a toxikológus.
„Amit még tudni kell a szerről, hogy miért tudta letarolni Magyarországot: olcsó. Kétszáz forint. Ennyiért lehet kapni egy biofüves cigarettát. Gondoljunk bele, itt, ahol most felvesszük az interjút, hatszáz forint egy óra parkolás. Ennyiből három darab biocigi kijön. Ennek nagyjából a hatása körülbelül 3,5-4 órát tart, hülyén mondva jobban megéri érte három biofüves cigarettát venni, mint egy órát parkolni”
– fejti ki Zacher Gábor.
A biofű annyira olcsó, hogy Szendrőn már az egyik kocsma is bezárt miatta. A helyi nyelvek szerint az emberek inkább varázsdohányoznak, mint isznak – nagyobb trip sokkal olcsóbban.
Droghasználó szellemek a meghasadt valóságban
Dávid Ferenc szociológus, a Kék Pont Alapítvány munkatársa hajléktalan szerhasználókkal foglalkozik. Egy most futó projektjükben az egyik legtitokzatosabb csoportot próbálják feltérképezni Budapesten. Egy év terepmunka után is azt mondja, nagyjából ezer hajléktalan droghasználó lehet Budapest utcáin.
„Van egy drogpiac mondjuk Budapesten, amin a bérből, fizetésből élők vásárolnak amfetamint, kokaint, extasyt, speedet, marihuánát. És van egy másik drogpiac, amelyen a nyomorban élők vásárolnak, és a két már említett szercsoport, tehát a biofű, illetve a kristály jelenik meg. Ez a két drogpiac nem tud egymásról, nincs átjárás, mások a szereplők és mások a befektetői körök. Mind a kettőről nagyon nehéz valamit állítani, hogy honnan érkezik, ki tesz bele pénzt”
– mondja a szociológus, aki szerint ezek az emberek a legkirekesztettebbek és legelesettebbek az országban. Az intézményrendszer, amelynek segítenie kellene rajtuk, csak áll, és széttárt kezekkel szemléli a problémát.
„Ha valaki a hajléktalan embereket ellátó intézményrendszer valamelyik szolgáltatási pontján elmondja, hogy ő droghasználó, akkor az ellátórendszer elkezdi kiszorítani, hiszen azt mondja, hogy nem tudok mihez kezdeni ezzel a problémával. Addig, amíg nincs lakhatása, hiába fog bejárni egy helyre beszélni arról, hogy milyen megküzdési stratégiák lennének jobbak az életében”
– magyarázza.
Halálos pacsik
Pápai Mihály, a Kék Pont tapasztalati szakértője – vagyis hajléktalan szerhasználó volt – szerint sok-sok munka és idő bejutni a hontalan kábítószeresek közé, saját szlengjük van. A pacsizás például a drog átvételét jelenti.
„Ezeknek az embereknek nincsenek telefonjaik, nem tudják feltölteni, ezért szájról szájra jár közöttük, hogy hova kell menni pacsira. Éppen ezért még a rendőrök sem tudják lehallgatni, lekövetni őket”
– mondja Mihály, aki sok embert látott már beállva meghalni.
„Ettől a szertől a rosszullét által balesetet szenvednek. A metró is elütött többet is, olyan is volt, aki ugrott, de inkább balesetek voltak. Általában önkívületi állapotban történnek ezek a balesetek. Tudok olyanról, aki épp pacsira ment, de annyira fekélyes volt a lába, hogy nem tudott elég gyorsan keresztülszaladni az autópályán, és elgázolta több autó is”
– emlékszik vissza a tapasztalati szakértő.
Miközben a kormány 2010-ben még azt tűzte ki célul a Nemzeti Drogstratégiában, hogy 2020-ra drogmentes lesz az ország, ez nemhogy nem sikerült, de több mint két éve már drogstratégia sincs.
„Nemzeti drogstratégia? Ugyan már! Miről beszélünk? Nincs. Lejárt két éve és öt hónapja, és egyelőre nyoma nincs annak, hogy legyen új stratégia”
– mondja Zacher Gábor.
Kerestük a Belügyminisztériumot, hogy az állam milyen kiutat próbál találni ebből a pszichoszociális gettóból, de válaszokat sem mi, sem pedig a szakemberek nem kaptak még.
