Borisz Jelcin orosz elnök 1999. augusztus 9-én a 47 éves volt KGB-tisztet, Vlagyimir Putyint nevezte meg utódjának és választotta ki miniszterelnöknek. Putyin 25 éve irányítja Oroszországot, immár ötödik elnöki ciklusát töltve. A Szabad Európa összegyűjtötte azokat a halálos fordulópontokat, amelyek Oroszország sorsát alakították Putyin vezetése alatt.
Az 1999-es, tisztázatlan lakóházrobbantásoktól kezdve Ukrajna 2022-es megtámadásáig számos halálos esemény jellemzi Vlagyimir Putyin 25 évét Oroszország elnökeként vagy miniszterelnökeként.
Negyedszázaddal ezelőtt, 1999 augusztusában Jelcin egy akkor még kevéssé ismert volt KGB-ügynököt jelölt ki utódjának, arra buzdítva az oroszokat, hogy szavazzanak Putyinra az elnökválasztáson.
Putyin nyolc év elnökség után, 2008 és 2012 között visszalépett a második helyre, hogy ne sértse az alkotmányos korlátot, amely szerint két ciklus a maximum. Később azonban olyan módosítást hajtott végre, amely lehetővé tette, hogy tavaly márciusban újabb hatéves elnöki megbízatást kapjon és 2030-ban is indulhasson.
Az Ukrajna ellen 2022 februárjában indított és azóta is tartó háború okozta tömeges halálesetek és pusztítás sokkal nyilvánvalóbban határozta meg Putyin hatalmi időszakát, mint bármi más.
Katonák és civilek százezrei haltak meg, ukránok milliói váltak földönfutóvá a második világháború óta legnagyobb, Európában zajló háborúban, miközben oroszok százezrei menekültek el hazájukból, vagy azért, hogy így tiltakozzanak a háború ellen, vagy azért, hogy megússzák a mozgósítást.
A háború felerősítette Putyin fellépését a másként gondolkodók, a független média és a civil aktivisták ellen. A háború ürügyül szolgált az iskolákban és a kulturális intézményekben a soviniszta, nacionalista narratíva fokozására, valamint olyan drákói törvényeket fogadtak el, amelyek a következő évekre meghatározhatják Oroszország irányát.
Bár volumenét tekintve sokkal nagyobb, az Ukrajna elleni háború csak egy a sok halálos mérföldkő közül, amelyek a Putyin-korszakot jellemzik.
Lakótelepi robbantások
Alig egy hónappal azután, hogy Putyint miniszterelnökké nevezték ki, 1999 szeptemberében lakótelepi panelházak elleni robbantásos merényletek sorozata rázta meg Oroszországot, amelyeknek több mint háromszáz halottjuk és ezer sebesültjük volt. A kormány közlése szerint a merényleteket csecsen fegyveresek követték el, de senki sem vállalta magára a robbantást.
Az elkövetők valahogy képesek voltak több tonna robbanóanyagot elkészíteni vagy megszerezni, az ország különböző városaiba, köztük Moszkvába szállítani, és szakszerűen telepíteni, hogy az épületek összeomoljanak. 1999. szeptember 22-én, a robbantásokat követően egy időzített bombát találtak és hatástalanítottak egy rjazanyi lakóházban. Az érdekes incidensben a helyi rendőrség letartóztatta a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) három ügynökét. Nyikolaj Patrusev, az FSZB igazgatója később azt állította, hogy ez egy terrorizmusellenes kiképzési gyakorlat volt, de számos kérdés máig tisztázatlan.
Második csecsen háború
A második csecsen háború hivatalosan 2000 áprilisában ért véget, de az ezt követő szükségállapot 2009 áprilisáig fennmaradt az észak-kaukázusi lázadások miatt.
Különböző becslések szerint a gyakran brutális harcokban mintegy ötven–nyolcvanezer civil, fegyveres és orosz katona vesztette életét.
A háború lehetővé tette, hogy Putyin 2007-ben a korábbi szeparatista fegyverest, Ramzan Kadirovot nevezze ki a régió élére. Putyin a háborúval egy időben megkezdte az orosz föderalizmus leépítését és az úgynevezett hatalmi vertikum kiépítését.
A Kurszk katasztrófája
2000. augusztus 12-én robbanások történtek a Kurszk atom-tengeralattjárón, amely megsérült és elsüllyedt Oroszország nagy haditengerészeti gyakorlatán. A fedélzeten lévő mind a 118 tengerész meghalt, bár 23-an túlélték az első robbanásokat, és még körülbelül hat órán át életben voltak.
Putyint akkor széles körben bírálták, például az állami televízióban, kormánytisztviselők és az áldozatok hozzátartozói kritizálták, amiért a baleset miatt nem szakította meg nyári vakációját Szocsiban.
A balesetet követően Putyin elkezdte ellenőrzése alá vonni az orosz médiát.
Túszdráma egy moszkvai színházban
2002. október 23-án mintegy ötven csecsen fegyveres betört a moszkvai Dubrovka színházba a Nord-Ost című musical előadása közben, több száz embert ejtett túszul 57 órára, követelve az orosz erők kivonását Csecsenföldről. A túszdráma alatt ismert politikusok és művészek is tárgyaltak a túszejtőkkel. A 912 túsz közül mintegy háromszázat engedtek szabadon.
Október 26-án kora reggel a különleges erők egységei rajtaütöttek a színháztermen, miután kábító gázt vezettek az épületbe. Az orosz egészségügyi miniszter később azt mondta, hogy a vegyi anyag opioid-fentanil alapú volt. A kormány közlése szerint 132 túsz és negyven terrorista halt meg a rajtaütésben, bár független források szerint a túszok közül akár kétszáz is meghalhatott.
A beszláni iskola ostroma
2004. szeptember 1-jén, a tanítás első napján több mint harminc támadó mintegy 1100 diákot, szülőt és alkalmazottat ejtett túszul az észak-oszétiai Beszlán városának egyik iskolájában. A legtöbb túszt több mint 52 órán át tartották fogva a forró, zsúfolt tornateremben.
Szeptember 3-án délután legalább két robbanás történt, és tűz ütött ki a tetőn. Lövések dördültek, és az orosz biztonsági erők tankok és helikopterek támogatásával megrohamozták az épületet. Többórás heves harc után a fegyveresek mintegy fele elmenekült.
Putyin szeptember 4-én rövid látogatást tett a helyszínen, de nem találkozott az áldozatok rokonaival. A hatóságok szerint 334 túsz halt meg, köztük 186 gyermek.
A támadás után Putyin kormánya terrorizmus és szélsőségesség elleni törvényt fogadott el, amelyet a kritikusok szerint azóta is arra használnak, hogy egyre keményebben lépjenek fel a politikai ellenfelekkel és a kisebbségek jogaiért küzdőkkel szemben.
Putyin a demokráciából is visszavágott: megszüntette a regionális vezetők közvetlen választását, átszervezte a törvényhozás rendszerét, hogy a kormányzó Egységes Oroszország párt megszilárdíthassa a parlament feletti ellenőrzést, és fokozta a média és a civil szervezetek feletti állami felügyeletet.
Alekszandr Litvinyenko megmérgezése
Alekszandr Litvinyenko, az FSZB egykori tisztje, aki később kritikusan nyilatkozott Kremlről, 2006-ban Londonban halt meg sugárfertőzésben. Brit nyomozók arra a következtetésre jutottak, hogy egy előkelő londoni szállodában az italába kevert polónium-210-zel mérgezte meg Andrej Lugovoj volt FSZB-tiszt, az Állami Duma jelenlegi tagja, és Dmitrij Kovtun, a KGB egykori tisztje.
A 44 éves Litvinyenko élesen bírálta Putyint. Azzal vádolta, hogy maffiaállamot hozott létre. Két könyvet is írt, amelyekben azt állította, hogy az orosz biztonsági szolgálatnak köze van az 1999-es lakótelepi robbantásokhoz. Hetekkel a mérgezése előtt azt állította, hogy Putyin rendelte el Anna Politkovszkaja ismert oknyomozó újságíró meggyilkolását, akit 2006 októberében, Putyin születésnapján lőttek agyon Moszkvában.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága Oroszországot találta felelősnek Litvinyenko haláláért, és százezer euró kártérítés megfizetésére kötelezte Moszkvát.
Szergej Magnyickij halála
2009 novemberében a 37 éves Szergej Magnyickij jogász, adószakértő tizenegy hónapos fogva tartás után meghalt a börtönben. Támogatói szerint megtagadták tőle az orvosi ellátást, megverték és kínzásnak minősülő körülmények között tartották fogva. Magnyickij ellen ugyanazok a belügyminisztériumi tisztviselők nyomoztak, akiket egy 230 millió dolláros adócsalás kitervelésével vádolt.
2012-ben az Egyesült Államok elfogadta a Magnyickij-törvényt, amely lehetővé teszi az emberi jogokkal vélhetően visszaélő orosz tisztviselőkkel szembeni szankciók kiszabását. Az Európai Unió és több más ország is hasonló törvényt fogadott el.
Az MH17-es járat lelövése
2014. július 17-én az oroszok által támogatott szakadár fegyveresek lelőtték Kelet-Ukrajna felett a Malaysia Airlines 17-es járatát (MH17). A 298 utas és a személyzet is meghalt. Bár Oroszország tagadta, hogy köze lenne az incidenshez, és az ukrán hadsereget tette felelőssé, egy részletes nemzetközi vizsgálat 2016-ban megállapította, hogy az utasszállító repülőt egy orosz Buk légvédelmi egység lőtte le, amelyet aznap hoztak Oroszországból, és amelyet közvetlenül utána sietve visszaszállítottak.
Egy holland bíróság – az MH17-es járat onnan indult – 2022-ben távollétében gyilkosságért elítélt három orosz és egy ukrán fegyverest, és megállapította, hogy Oroszország irányította őket.
Az MH17-es katasztrófa jelentős szerepet játszott abban, hogy a nemzetközi közösség nagy része összefogott Oroszország ukrajnai agressziója ellen. Ugyanakkor a Kreml által ellenőrzött médiumoknál és közösségi oldalakon kifejlesztettek egy olyan, hazugságokon alapuló propagandamodellt, amelyben nem az a cél, hogy bármiről is meggyőzzék az embereket, hanem az, hogy összezavarják őket, összekuszálják az információkat, hogy az emberek arra jussanak: az igazság soha nem fog kiderülni. „Az orosz propaganda szórakoztatja, összezavarja és elborítja a közönséget” – írták a RAND Corporation tanácsadó cég kutatói egy 2016-os tanulmányukban.
Borisz Nyemcov meggyilkolása
2015. február 27-én késő este Borisz Nyemcov volt miniszterelnök-helyettest és vezető ellenzéki politikust agyonlőtték egy hídon a Kreml közelében. Putyin egyik legjelentősebb ellenfele, Nyemcov éles hangon bírálta a 2014-ben Ukrajna ellen indított orosz agressziót, és egy jelentésen dolgozott, amelyet szövetségesei a halála után fejeztek be. Ebben részletesen bemutatta a bizonyítékokat az orosz részvételre a donbászi háborúban. 2017 júniusában öt csecsen férfit ítéltek el a gyilkosságért, de a megrendelőt nem sikerült azonosítani.
Alekszej Navalnij halála a börtönben
Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezető 2024 novemberében halt meg egy sarkvidéki börtönben, miután a Putyin-kormány évekig üldözte. Özvegye és számos támogatója úgy véli, hogy Putyin felelős a haláláért. A karizmatikus ügyvédet azóta tartották fogva, hogy 2021 januárjában Németországból visszatért Oroszországba, ahol mérgezése után kezelték, amelyért Putyint és az FSZB-t tette felelőssé. Korrupcióellenes alapítványát és regionális irodáinak hálózatát 2021 júniusában szélsőséges szervezetnek nyilvánították, 2022 januárjában terroristának és szélsőségesnek minősítették. Számos vezető munkatársát bebörtönözték, vagy elmenekültek az országból, hogy elkerüljék a büntetőeljárást.
Merénylet a Crocus City Hallban
2024. március 22-én négy fegyveres megtámadta a Moszkva melletti Crocus City Hall nevű koncerthelyszínt, 145 embert megölve és több mint ötszázat megsebesítve. Ez volt a legtöbb halálos áldozatot követelő terrorista támadás Oroszországban a 2004-es beszláni óta. Az Iszlám Állam terrorszervezet vállalta magára, bár számos orosz tisztviselő, köztük Putyin, és hírességek is bizonyítékok nélkül azt állították, hogy a támadást Ukrajna szervezte az Egyesült Államok segítségével. A vádat az amerikai külügyminisztérium abszurdnak nevezte.
Az Egyesült Államok március 7-én figyelmeztette Oroszországot, hogy szélsőségesek támadást terveznek a fővárosban. A The Washington Post április 2-án arról számolt be, hogy az amerikai figyelmeztetés kifejezetten említette a Crocus City Hall koncerthelyszínt. Három nappal a támadás előtt Putyin provokációnak nevezte a jelzéseket, amelyek szerinte szinte már zsarolásnak tűnnek, és céljuk a társadalom megfélemlítése és destabilizálása. Szergej Nariskin, a Külföldi Hírszerző Szolgálat vezetője szerint az amerikai (Ha nem jelenik meg a térkép, ezen a linken tudja megnézni.)figyelmeztetés túl általános volt.
