Számos közelmúltbeli fénykép tanúsítja, hogy az Oroszország szovjet múltja iránti büszkeség egyre szélesebb körben válik közös alappá az ukrajnai megszálló csapatok körében, miközben a Kreml célkitűzései egyre bizonytalanabbak.

A fenti fotó is egyike azoknak, amelyeken nyíltan baloldali szimbóliumok láthatók az ukrajnai harctéren. A falon lévő kép Karl Marxot, Friedrich Engelst és a Szovjetunió megalapítóját, Vlagyimir Iljics Lenint ábrázolja. A triót gyakran együtt ábrázolták a szovjet politikai rendszer egyfajta istenségeiként.

Már az invázió megindításának hetében készített amatőr felvételek tanúsága szerint is szovjet zászlók lengtek számos orosz páncéloson. Az effajta szovjet jelképeket ábrázoló professzionális fotók számának közelmúltbeli megugrása és a Kremlhez közeli médiában való közzététele azonban azt jelzi, hogy ez a fajta esztétika szélesebb körben is népszerűvé vált az orosz hadseregen belül.

Ian Garner történész, az orosz háborús propaganda szakértője kijelentette, hogy a szovjet szimbólumok átvétele jórészt az egyes katonák és egységek kezdeményezésére történt, de ezt implicite bátorítják is a Kreml szponzorálta „propagandaeseményeken, például koncerteken, televíziós műsorokban és egyebekben”.

A fenti fényképen látható katona Joszif Sztálint ábrázoló felvarrót visel azzal a felirattal, hogy „Amikor én voltam hatalmon, nem történt ilyen sz***ság”.

Garner úgy véli, hogy részben azért váltak népszerűvé a szovjet szimbólumok egyfajta mozgósító erőként, mert az invázió céljai egyre bizonytalanabbak.

„Még akkor is így van ez, ha az egyes katonák nem is azonosulnak az állam háborús céljaival, vagy nem is tudják leírni a (Putyin-) rezsim által lefektetett geopolitikai célokat vagy nemzetbiztonsági stratégiákat” – mondta Garner.

„Kötődést alakít ki közöttük ez az esztétika, egy olyan múlt esztétikája, amely utópisztikus jövő kialakítását célozza, amiben Oroszország ismét nagyhatalom lesz” – tette hozzá.

A fenti molinó arra a jelenetre utal az orosz invázió első napjaiból, amikor egy idős ukrán nő jött elő falusi házából az általa orosznak hitt katonák üdvözlésére. A katonák élelmet adtak az asszonynak, mielőtt elvették tőle, és megtaposták a szovjet zászlót.

A képsor a háborúpárti orosz sajtóban az invázió állítólagos, Ukrajnán belüli támogatottságának gyakran felhasznált jelképévé vált.

Garner nem hiszi, hogy a szovjet szimbolika azt jelezné, hogy ténylegesen fel kívánnák támasztani a marxista politikai rendszert, amely számtalan orosz életét lerombolta a 20. században. „Azt mondanám, hogy Oroszországban nagyon kevés olyan ember van, aki valóban helyre szeretné állítani a Szovjetuniót” – fogalmazott.

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint több orosz azonosul a már rég szétesett Szovjetunióval, mint a független Oroszországgal. Garner azonban rámutatott a kommunista és az ukrajnai harctéren ugyancsak látható cárista jelképek összeférhetetlenségére, mondván, ez is jelzi, hogy mindez nem több egy letűnt kor szimbolikájánál.

„Nincs semmi értelme ennek az egésznek, ha nem érti meg az ember, hogy egy jobb korszakba való visszatérés vágyának politikailag inkoherens kifejeződéséről van szó” – hangsúlyozta a történész. „De természetesen a jobb korszak, amelyről beszélünk, soha nem létezett” fűzte hozzá.