Magyarország kormánya és az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége közös közleményben tudatta a hétvégén, hogy a közép- és kelet-európai rendszerváltások 30. évfordulója alkalmából a kormány szobrot állít George Herbert Walker Bushnak, az Amerikai Egyesült Államok 41. elnökének a budapesti Szabadság téren. A szobrot ugyanaz a művész, Máté István készíti, aki a szintén Szabadságtéren álló Ronald Reagan-szobrot is alkotta.
Az első amerikai elnök Budapesten
A tavalyelőtt elhunyt idősebb Bush volt az első amerikai elnök, aki hivatali ideje alatt Magyarországra látogatott, és mivel az 1989-es események idején volt az Egyesült Államok elnöke, komoly szerepe volt a hidegháború lezárásában és a kelet-európai átmenet segítésében. A kormány és a nagykövetség közleménye szerint az október 23-án a szobor avatásával „kölcsönös elismerésünket és hálánkat fejezzük ki az iránt az államférfi iránt, aki elkötelezettségével és erkölcsi meggyőződés vezérelte politikájával hozzájárult Európa és Magyarország jövőjének alakításához azzal, hogy kiállt a demokrácia mellett és fellépett a kommunista diktatúrával szemben.”
A széttépett beszéd
Ebben a tisztségében szintén számos külpolitikai megbízást teljesített, 1985-ben például ő képviselte az USA-t Konsztantyin Csernyenko szovjet pártfőtitkár temetésén, ahol először folytatott megbeszéléseket az új főtitkárral, Mihail Gorbacsovval. Két évvel korábban ő vezette azt az amerikai delegációt, ami meggyőzte a nyugat-európai NATO-szövetségeseket a Pershing II ballisztikus rakéták befogadásáról – ez a lépés indította el a kis-hidegháború néven ismert fegyverkezési versenyt, aminek jelentős szerepe volt a szovjet gazdaság meggyengülésében. Ugyanebben az évben Budapestre is ellátogatott, ahol Kádár Jánossal folytatott megbeszélést.
Reagan mandátumának lejárta után volt alelnöke indult újra az elnöki posztért az 1988-as választáson, ahol egyrészt a „nem lesznek új adók” ígérettel, másrészt addig ritkán látott durva, negatív kampánnyal nyert a demokrata jelölt, Michael Dukakis ellen. Az elnök Busht a New York Times képzett bürokratának és diplomáciai játékosnak nevezte, aki a Szovjetunió összeomlása és Kelet-Európa felszabadulása alatti árnyalt kormányzásával segített véget vetni a négy évtizedes hidegháborúnak és a nukleáris fenyegetettségnek. Elnökségét a külpolitika határozta meg, de kritikusai szerint elhanyagolta az amerikai belügyeket, ami végül választási vereségéhez vezetett.
Bushnak elnöksége kezdetén kellett menedzselnie a Szovjetunió széthullása és a kelet-európai rendszerváltásokat. 1989 nyarán történelmi látogatást tett Lengyelországban és Magyarországon is – hazánkban a legtöbben a Kossuth téren tartott beszédére emlékeznek, ahol a zuhogó esőben az előre megírt beszédét széttépve, saját szavaival szólt a tömeghez, arra buzdítva az embereket, hogy „ne adják fel a harcot”. Bush beszédet mondott az akkori Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen is, ahol a környezetvédelem érdekében történő nemzetközi fellépésről beszélt – ez ugyan ránézésre egy politikailag semleges témának tűnik, az akkori magyar környezetben, a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tüntetések miatt mégis üzenetértékű volt az MSZMP-nek és a demokratikus ellenzéknek.
Hozzá köthető az első független magyar rádió
Ennél is fontosabb, hogy Bush találkozott az Ellenzéki Kerekasztal képviselőivel, valamint a magyar kormány tagjaival (köztük Németh Miklóssal és Horn Gyulával) is. Utóbbiaknak a Washington Post tudósítása szerint azt mondta, „a nemzetük egy példa nélküli kísérlet részese: egy kommunista rendszer szeretne átalakulni egy nyitottabb gazdaságú, egy nyitottabb és pluralista politikai rendszerré.” Szintén az elnöki látogatás napján kezdett el sugározni a Radio Bridge, az első, folyamatosan sugárzó független magyarországi rádióadó. A magyar kormány baráti gesztusként, az akkori nagykövet, Mark Palmer közbenjárására engedélyezte eredetileg ideiglenesen az angol nyelvű rádióadást, de a frekvencián hamarosan rendszeres, nagyrészt magyar nyelvű rádió indult, ami óránként sugározta az Amerika Hangja angol nyelvű híreit is.
1989. decemberében történelmi csúcstalálkozót tartott Mihail Gorbacsovval, ahol kiállt a demokratikus átmenet és a német újraegyesítés mellett. 1990-ben, a berlini fal leomlása után híres beszédében reményét fejezte ki az új nemzetközi rendszer megszületésével kapcsolatban, ahol az országok közötti kapcsolatot nem az erő, hanem a nemzetközi törvények határozzák meg. Ennek szellemében Bush elnöksége alatt két katonai beavatkozást is levezényelt, 1989 végén Panamába küldött csapatokat a diktátor Noriega tábornok eltávolítására, 1990-ben pedig az első Öböl-háborúban rákényszerítette Szaddám Husszeint, hogy vonja ki a csapatait Kuvaitból.
A külpolitikai sikerek ellenére az elnök az ország belső, gazdasági problémáira nem tudott megoldást találni, még azzal sem, hogy kampányígéretét megszegve mégis adót emelt. 1990-ben az amerikai gazdaság recesszióba süllyedt, ami megtépázta Bush népszerűségét, ezért az 1992-es választásokon alulmaradt a demokrata párti Bill Clinton ellenében.
George H. W. Bush a választási vereség után nagyrészt visszavonult a politikától, privát rendezvényeken továbbra többször felszólalt, bár a politikai témákat kerülte. 2000-ben ennek ellenére támogatta fia, George W. Bush választási kampányát, és a hivatalos amerikai delegáció tagjaként részt vett II. János Pál pápa temetési szertartásán. 2012-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, ami után csaknem teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. 2018-ban hunyt el Houstonban, a második legidősebb életkort megélt amerikai elnökként, 94 éves korában.
George H.W. Bush volt amerikai elnök 2012 márciusában.