Magunk alá gyűr, ha nem lépünk fel ellene - pandémiás fáradtság

Azt mondja, ő az a típus, aki meglátja a helyzetben a lehetőséget, de aki úgy érzi, nem tud megbirkózni a járvány okozta pszichés nyomással, annak érdemes szakemberhez fordulnia. Dr. Gerevich József neurológust, pszichiátert, addiktológust kérdeztük a pandémiás fáradtságról.

Egyre többször hallani róla, de valójában mi ez a jelenség? Mit nevezünk pandémiás fáradtságnak?

A járvány idején a lakosság egy részénél megfigyelhető rövidebb-hosszabb fásultságra, levertségre, fáradékonyságra, illetve nyomott hangulatra utal ez az új fogalom. El kell különíteni a COVID-fertőzést követő, esetleg öt-hat vagy több hétig tartó fáradékonyságtól, amely a vírusfertőzés következménye, és intenzitása független a fertőzés során észlelhető tünetek súlyosságától.

Kutatták már ezt a témát a pszichológusok?

Elsősorban kvalitatív megfigyelések, kutatások eredményeire támaszkodhatunk. A pszichológiai tanácsadás során gyakran jelentkeznek kliensek, akiket megvisel a bezártság, a mozgáskorlátozottság, a korábban gyakorolt szokások egy részének feladása.

Azok az emberek mutatják a pandémiás fáradtság tüneteit, akiket egyébként is megvisel minden változás, nehezen tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Persze vannak más reakciómódok is.

A napokban olvastam Tóth Krisztina íróval egy interjút, aki kifejtette, hogy őt a járvány “alázatra inti”. Át kellett más fordulatszámra kapcsolnia, visszavennie az “öngyilkos ritmusából”. Ezt át is szeretné menteni a járványmentes időszakra is. Íme jó példa arra, hogy a pandémiás fáradtságon kívül is vannak más válaszalternatívák.

Mihez lehet leginkább hasonlítani a mostani rendkívüli élethelyzetet? Háborús körülményekhez, természeti katasztrófa utáni helyzethez?

Én leginkább traumatikus élménynek nevezném. Ez a megélési mód elsősorban azok sajátja, akik komolyan veszik a járványt, felfogják annak halálos veszélyeit, átélik a halálközelség élményét, tehát traumaként, fenyegetésként élik meg azt, hogy egy óvatlan pillanatban megfertőződve akár az életükért kell megküzdeniük és el is eshetnek ebben a küzdelemben.

Mindezt tetézi a barátok ismerősök megbetegedésével kapcsolatos tapasztalatok, amelyek az egészségügy összeomlására utalnak, valamint a szűréssel kapcsolatos súlyos anomáliák megismerése. Az ember egy szál magában van a szokatlan, súlyos járvány viharában, és nem számíthat azokra, akiknek egyébként dolga lenne, hogy segítsenek.

Hányféle nyomás nehezedik ilyenkor az egyénre, személyiségünkre? A szeretteinkért érzett aggodalom, a halálfélelem, a létbizonytalanságtól való félelem?

Minél nagyobb az a szociális háló, amelyben élünk, annál sokrétűbb tapasztalatok súlya zúdul ránk. A felelősségtudat átélése arra int, hogy a megfertőződésem gyilkos veszélyt jelent a környezetemnek is, tehát a felelősségvállalás súlya megsokszorozódik. Egyik barátomat az tartotta vissza a szokásos életmódja folytatásától, hogy soha nem tudná feldolgozni, ha bárki általa fertőződne meg. Ha a fertőzés végzetessé válik, akkor a feldolgozás még nehezebben sikerül. Ezt sokan így gondoljuk.

Mik a legkockázatosabb tevékenységek a járvány alatt?

Maga a kifejezés, pandémiás fáradtság, egy folyamatra utal, nyilván, mint bármely más fáradtság, idővel egyre inkább elhatalmasodik. Milyen tünetekkel jár?

A pandémiás fáradtság mindenkit érinthet természetesen, de elsősorban azokat, akik egyébként is hajlamosak a fáradékonyságra, illetve a szocializációjukban a fáradtságnak kitüntetett szerep jutott. Azok, akik gyermekkori családjukban megtapasztalták, hogy a fáradtság érzetével és kinyilvánításával kellemetlen kötelezettségeknek nem kell eleget tenni, azok szinte kondicionálódnak a fáradtságra.

A fogalom egyébként lefedi az un. irányított disztímia fogalmát. Ez a depressziónak az a válfaja, amely nem éri el a gyógyszeres kezelés szükségességének a szintjét, ugyanakkor ha aktívan nem lépünk fel ellene, magunk alá gyűr és klinikai szintű depresszióvá alakulhat, amelyben hol a nyomott hangulat és inaktivitás, hol a szorongás dominál.

Tapasztalt a saját területén, környezetében vagy akár saját magán ilyen tüneteket?

A pácienseimnél elég gyakran érzékelek erre utaló jeleket. Én azok közé tartozom, akik meglátják a helyzetben a lehetőséget: mindazt, amit eddig nem tudtam megtenni a hajszoltság miatt, most végre megtehetem.

Lehet tudatosan csillapítani ezt a szorongást? Egyáltalán, a szorongás megfelelő kifejezés ebben az esetben?

A szorongásra hajlamos embereknél gyorsabban beindulhat a fertőzéstől való félelem. Ugyanakkor a fóbiás páciensek között többen arról számoltak be, hogy csökkent az (irracionális) félelmük, mióta “van miért szoronganiuk”.

Ebben az esetben beindulhat a személyiség egyfajta újraépítkezése, megújulása, fejlődése. Ebben valóban a tudatosság az egyik legfontosabb tényező. Minden azon múlik, képes-e az egyén szembenézni a realitással, és nullára vagy csaknem nullára redukálni a megfertőződés esélyét.

Hosszútávon okozhat maradandó károsodást a pandémiás fáradtság?

Nem tudjuk, hiszen nincsenek még hosszútávú tapasztalataink. A vírusfertőzés sajnos okozhat maradandó károsodásokat, ezért is kell mindenáron elkerülni. Ha a pandémiás fáradtság nem múlik el a járvány megszűnése után, akkor nagyobb a valószínűsége, hogy nem a pandémiás fáradtság által okozott maradandó károsodásról van szó, hanem olyan depresszióról, amelyet több tényező alakít ki, köztük a pandémia csak az egyik tényező.

Érdemes szakemberhez fordulnia annak, aki úgy érzi, nem tud megbirkózni a járvány okozta nyomással?

Mindenképpen érdemes. Viszont nem könnyű mostanában szabad kapacitással rendelkező szakembereket találni, hiszen a járvány által megviselődött emberek jelentékeny része - teljesen érthetően és helyesen - segítségért folyamodik. Itt érdemes megjegyezni, hogy az online tanácsadás és/vagy pszichoterápia legalább olyan hatékony, mint a közismert offline változata.

Nőhet ilyenkor a szenvedélybetegségek kockázata? Ráerősíthet az alkoholfogyasztásra, droghasználatra egy ilyen helyzet?

Esete válogatja. A kocsmaivók a jelenlegi helyzetben nem tudják ivási szokásaikat ugyanúgy folytatni (vagy igen, de az már más kategória), ezért akár redukálhatják is az otthoni, kontrolláltabb környezetben az alkoholivásukat. Ahhoz, hogy erre tartósan képesek legyenek, mindenképpen fel kell találniuk magukat, sportolniuk kell, új hobbikat kell találniuk. És van egy csoport, amelynek tagjainál növekvő szerhasználati tendenciák figyelhetők meg. A számukra nyújtható online tanácsadás is hatékonynak bizonyult.

Szakemberként hogyan tudja tartani a kapcsolatot a pácienseivel ebben a helyzetben? Náluk tapasztalt-e a pandémiás fáradtságra utaló tüneteket?

Március óta online rendelek. Néhány pácienst elveszítettem (főleg azokat, akik nem érzik az orvosi titoktartás szempontjából megbízható helyzetnek a rendelkezésre álló médiumokat), de a pácienseim többsége töretlenül tartja velem a kapcsolatot, érzékelik a hasznát.

Nyilván másként hat ez a helyzet a gyerekekre és a felnőttekre. Hogyan tudnak a felnőttek segíteni a gyerekeknek feldolgozni a bezártságot, a társasági lét beszűkülését?

A gyermekek szempontjából az a legfontosabb, hogy ők is tisztában legyenek a veszélyekkel, a helyzet komolyságával. A titkolózás, a gyermekek “megkímélése” az információktól, ártalmas, és a gyermekek könnyelmű viselkedésének kialakulására vezethet. (Ugyanezt láthatjuk a nem kellően felvilágosult felnőttek esetében is.) Erre megvan a lehetőség az iskolába járással, amivel nem értek egyet. Ahogy az online terápia hatékony, ugyanúgy az online tanulás is rendkívül hatékony lehet, és a gyermekeket arra készteti, hogy alkalmazkodjanak, változtassanak, nyissanak új tanulási módszerek, lehetőségek felé. Miután én is vezetek kurzusokat az egyetemen, a tanár oldaláról megtapasztalva mindezt, azt érzékeltem, hogy a tantermi előadásaimnál tartalmasabb előadásokat tudtam tartani online üzemmódban.

Soha ennyi pozitív visszajelzést nem kaptam, ráadásul a hallgatói létszámot is jelentősen növelni lehetett, mert a rendelkezésre álló tanterem befogadóképessége nem jelentett akadályt.

Ez egy rendkívüli helyzet, nyilván rengeteg tapasztat összegyűlik majd, ami évtizedekig adhat kutatási témát a szakembereknek. Ön, mint pszichiáter, mit tart a legfontosabb, legérdekesebb elemezni valónak?

A pszichiáter az emberben rejlő változás, változtatás képességére a legérzékenyebb. A járvány olyan katalizátor, amely felszínre hozhat rejtett képességeket. Ahogy Bergman Szégyen című filmjében a főhősnőnél, Eva Rosenbergnél is láthatjuk, aki a történelmi krízisben nem roppant össze, hanem felhagyott esetlen, kétbalkezes mentalitásával, és a cselekvések fő motorjává vált.

Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!