Az átmeneti tálib kormány létrejötte után itt a legégetőbb feladat: biztosítani az élelmiszer- és egyéb segélyek eljuttatását annak a 3,5 millió belső menekült afgánnak, aki a harcok közepette volt kénytelen elhagyni otthonát.
Most, hogy a tálibok bemutatták ügyvezető kormányukat, máris rájuk szakadt egy hatalmas feladat: biztosítani azoknak a honfitársaiknak az ellátását, akik a kormány kapitulációjához vezető előrenyomulásuk közepette menekült el.
Csak az idén közel félmillió afgán hagyta el otthonát, nemcsak a fegyveres konfliktus, de az aszály miatt is – közölte az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR).
Nyáron sok család özönlött Kabulba a tartományokból, hogy elmeneküljön a gyorsan előrenyomuló tálibok elől. Ők most a fővárosban és más nagyvárosokban rekedtek.
Parkokban felállított sátrakban, középületekben és az augusztus 15-én távozó, Nyugat-barát afgán kormány által biztosított ideiglenes szállásokon húzták meg magukat.
A belső menekültek közül néhányan rokonoknál vagy bérelt lakásban élnek. Egy idő után azonban nem fogják tudni fizetni a lakbért vagy amúgy sem maradhatnak sokáig.
A probléma újabb súlyosbító körülmény az afganisztáni humanitárius válságban. Az ENSZ szerint mintegy 18 millió ember – a lakosság fele – szorul segélyre a túléléshez.
Közben – Asraf Gáni exelnök elmenekülése és a tálib hatalomátvétel óta – több nemzetközi és afgán segélyszervezet is leállította afganisztáni tevékenységét, és megcsappantak a létfontosságú külföldi segélyek.
Az ENSZ, amely csökkentett létszámmal folytatja afganisztáni tevékenységét, arra kéri a nemzetközi közösséget, hogy továbbra is támogassa az afgán népet.
A Menekültügyi Főbiztosság szerint idén 240 000 afganisztáni menekültnek segítettek, de további milliók szorulnak sürgős segélyre.
Nincs hová hazamenni
Mohamad Zahir és héttagú családja Kabul Sar-e Nav negyedének egyik parkjában, egy összetákolt sátorban él, mióta néhány hete elmenekültek az ország északi részén fekvő Farjab tartományból.
A 45 éves Zahir azt mondja, hogy a Majmana külvárosában lévő családi házuk elpusztult a kormányerők és a tálib harcosok közötti összecsapásokban. (A tálibok végül augusztus 14-én, egy hónapos ostrom után elfoglalták a várost.)
„Elvesztettük a házunkat, nem volt hová mennünk, ezért Kabulba menekültünk” – mondja Zahir. Tizenhárom éves lánya, Alija arra panaszkodik, hogy nem tud iskolába járni.
Mint sok más, Sar-e Navban élő menekültnek, Zahir családjának sincs elég élelme, vize, és nem jut hozzá más, létfontosságú cikkekhez.
Néhány kitelepített családnak még sátra sincs, így szőnyegeket terítettek a földre, ruhákat, régi takarókat vagy vásznat akasztottak a fákra és máshová, hogy eltakarják a tűző napot.
A menekült családok egy része először hazament, de nem volt hol laknia, így visszatért Kabulba
Nincsenek megfelelő vécék vagy higiéniai létesítmények. Többen elmondták a Szabad Európának, hogy nagy szükségük van gyógyszerekre, köztük a krónikus betegségekre rendszeresen szedett orvosságra.
A menekültek hónapokig az azóta elűzött kormány által működtetett ügynökségek, különböző jótékonysági csoportok és a kabuli lakosok alamizsnájából származó élelmiszer-szállítmányokból éltek. A segélyek nagy része azonban megszűnt, miután Kabul a tálibok kezére került.
Több Sar-e Nav-i család azt mondta a Szabad Európához tartozó Azadi Rádiónak, hogy augusztus 15-e után hazamentek, de visszatértek Kabulba, mert a házuk romokban hever, és nem jutottak élelemhez.
„Nincs otthonunk, ahová visszatérhetnénk, és nincs mit enni” – mondta egy húszéves diáklány Balhból, aki nem akarta megmondani a nevét.
A fiatal nő és szülei mindössze két nappal azelőtt érkeztek Kabulba, hogy Gáni elmenekült az előrenyomuló tálibok elől.
„Azt hittük, Kabulban biztonságban leszünk, és Gáni kormánya gondoskodik rólunk – mondta a nő a Szabad Európának. – Most, hogy a tálibok alakítottak kormányt, az ő felelősségük, hogy megoldják az emberek problémáit.”
Az emberek attól tartanak, hogy helyzetük tovább romlik, ha a tél előtt nem kerül tető a fejük fölé.
Menekült családok sátortábora a kabuli Vazir Akbar Khan-mecset közelében 2021. augusztus 13-án
Firuzkuhban, Ghor tartomány fővárosában Bibi Aszma követeli, hogy a tálibok vezette kormány foglalkozzon annak a több ezer embernek a szükségleteivel, akik a szülőföldjükön zajló harcokban elvesztették otthonukat és a megélhetésüket a közelmúltban.
Aszma azt mondja, hogy a korábbi afgán hatóságoknál is kilincselt humanitárius segélyért, de „senki sem segített” neki.
Ő és még sok más helyi lakos állítja, hogy az előző kormány tisztviselői közül néhányan ellopták Kabulból a kormány összeomlása előtt a belső menekülteknek küldött humanitárius segélyt.
„Rengeteg humanitárius segélyt, például búzát, rizst és más dolgokat adományoztak külföldi ügynökségek, de néhány korábbi tisztviselő hazavitte a segélyt, és a rokonainak adta” – mondta a 34 éves Dzsavid Hoszeini, anélkül hogy további részletekbe bocsátkozott volna.
Az Azadi Rádió érdeklődött a tálibok szóvivőjénél, hogy milyen terveik vannak a belső menekültválság kezelésére, de szeptember 8-ig nem kapott választ.