A gyerekálmok is szertefoszlanak a klímaváltozás sújtotta Mekong-deltában
„Az éghajlatváltozás egyszerre katalizátor és gyorsító tényezője a migrációnak” - mondta el Mimi Vu, Ho Si Minh-városban élő emberkereskedelemmel és migrációval foglalkozó szakember az AP riporterének. A megélhetésnek ártott, és súlyosbítja az egyenlőtlenségeket egy olyan régióban, amely még mindig kevésbé fejlett, mint Vietnám más részei. A területen sem a tiszta vízhez való folyamatos hozzáférés, sem a megfelelő egészségügyi ellátás, sem az oktatás nem biztosított
Az ENSZ 2022-ben kiadott, éghajlatváltozásról szóló jelentése arra figyelmeztetett, hogy az esős évszakban több árvíz, a száraz évszakban pedig aszály lesz. A talajvíz és az építési célú homok fenntarthatatlan kitermelése tovább rontja a helyzetet. A tengerszint emelkedése a déli partot sújtja, a Mekongon felfelé haladva gátak szegélyezik a folyót, így a deltában egyre nehezebb a gazdálkodás. A tizenhét milliós lakosságú régióban sokan a városokba mennek, ahol a gyári munkahelyek jobb fizetést ígérnek
Nguyen Thi Thuy ételt árul egy úszó piacon Can Thóban, 2024. január 17-én. Jó napokon körülbelül négy dollárt keres, ami alig elég ahhoz, hogy ételt tegyen az asztalra. Unokáit egyedül neveli a lakóhajóján, a lánya a városban küszködik a megélhetéssel. A hajójuk sürgős javításra szorul, amihez még az esős évszak előtt elő kell teremtenie a pénzt
„A viharok egyre erősebbek” - meséli Thuy. Az esős évszakban a heves esőzések miatt a vizet vadul kell pumpálni, hogy a lakóhajója ne süllyedjen el. Az áradások arra kényszerítik, hogy a hajót egy nagyobb csatornába helyezze át, ami viszont a nagyobb hullámok miatt kockázatos
Nem újdonság, hogy a Mekong vidékéről a jobb kilátások reményében nagyobb városokba vagy akár külföldre költöznek az emberek. De a nettó elvándorlás - a deltából kiköltözők és a beköltözők közötti különbség - 1999 után több mint háromszorosára nőtt. Az itt élők a kilenc millió lakosú, nyüzsgő Ho Si Minh-várost tekintik a szegénységből kivezető leggyorsabb útnak
Az ikrek édesanyja új életet kezdett, amikor Ho Si Minh-városba költözött. Egy ruhagyárban helyezkedett el és megházasodott. De végül mind őt, mind a férjét elbocsátották - a több ezer vietnami munkás közé tartoztak, akik az alacsony tengerentúli megrendelések miatt veszítették el állásukat. A harmincnégy éves nő soha nem fejezte be az iskolát, és munkát keres, de nem tudja, mihez kezdjen ezután
Nguyen Thi Thuy a lakóhajóján, miközben iker unokái, Do Hoang Trung és nővére, Do Bao Tran, hazatérnek az iskolából a vietnami Can Thóban, 2024. január 17-én. A kislány imádja a K-popot, éjszakánként videókat néz, hogy megtanuljon koreaiul, és szívesen ellátogatna Szöulba. Trung énekes szeretne lenni. De a reményeik irreálisak, és ezt már kiskamaszként sejtik. „Tudom, hogy a végén a városba megyek, hogy megpróbáljak megélni” - jegyzi meg a kisfiú
A vietnámi kormány jóváhagyott egy tervet a Mekong-régió mezőgazdasági gazdaságának megerősítésére, amely az ország rizsmennyiségének mintegy felét termeli, és kulcsfontosságú más országok, például Indonézia és a Fülöp-szigetek élelmezéséhez is. Ám a világ egyik legveszélyeztetettebb éghajlatú régiójában így is egyre nagyobb problémát okoz a klímamigráció