Megalázó, személyeskedő, káromkodással teli nyelvezetet használ sokszor kiskorú sportolókkal is, sőt időnként rángatja, megszorítja, lökdösi őket – állítja egy ismert ritmikusgimnasztika-edzőről a Szabad Európa szerkesztőségének több forrása. A nekünk nyilatkozó sportolók, edzők és szülők szerint az általuk kifogásolt, a sportágban és egy budapesti klubban fontos szerepet betöltő szakember miatt az elmúlt években több élsportoló hagyta abba a sportot. Több panaszos tavasszal bejelentést tett a Nemzetközi Tornaszövetség etikai testületénél, ahol vizsgálat indult.
Idén tavasszal névtelen bejelentést tettek a Nemzetközi Tornaszövetség svájci székhelyű etikai testületénél (Gymnastics Ethics Foundation) egy, a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szövetségben (MRGSZ) és egy budapesti klubban is vezető szerepet betöltő edző szakember ellen – értesült a Szabad Európa. A nemzetközi szervezet szerkesztőségünk megkeresésére nem erősítette meg a bejelentés tényét, bár nem is tagadta, és arra hivatkozott, hogy egy-egy esetről, de még egy-egy ügyben érintett országról sem adhatnak információt adatvédelmi okokból.
Az ügyről tájékoztató forrásunk viszont megmutatta a levelet, amelyet több panaszos a nemzetközi szövetségnek küldött. Láttuk a svájci etikai bizottság levelét is, amelyben több tanú elérhetőségét kérték a bejelentés kapcsán. Ezeket a leveleket az esetleges következményektől, bosszútól tartva forrásaink nem kívánják nyilvánosságra hozni, így nem tudjuk megmutatni.
A klub és a szövetség nem tud semmiről
„Nincs tudomásom ilyen bejelentésről, az MRGSZ nem kapott ilyesmiről információt sem hivatalosan sem más csatornán. Tudomásom szerint a Magyar Torna Szövetség (MATSZ) sem kapott semmilyen értesítést ilyen esetről” – ezt a választ kaptuk Bencze Györgytől, a Magyar Ritmikus Gimnasztika Szövetség elnökétől kérdésünkre a nemzetközi etikai szervezet vizsgálatáról. Pedig egy forrásunktól úgy értesültünk, hogy a nemzetközi szövetségnél kifogásolt edző miatt korábban egy sportoló szülei személyesen nála tettek panaszt egy hosszú, személyes találkozó keretében. Az érintett szülők az esetről azt mondták szerkesztőségünknek, hogy a bejelentés után a klub meg sem hallgatta a gyerekeket a panaszok kapcsán.
Erre vonatkozó kérdésünkre Bencze György így válaszolt: „Nem érkezett sem hozzám személyesen, sem a szövetséghez olyan bejelentés, amelyet azonosítani tudnék a levelében foglaltakkal. (…) Nem, semmi ilyet nem hallottam, sem hivatalosan – ebben az esetben nyilván vizsgálat indult volna –, sem informálisan nem érkezett hozzám ilyen jelzés. Ennek megfelelően az elnökségem alatt nem folyt ilyen vizsgálat.”
Altorjai Sándor, a Magyar Torna Szövetség főtitkára az alábbi választ küldte: „A Magyar Torna Szövetséghez – a levelében említettekkel kapcsolatosan – nem érkezett bejelentés, így semmilyen vizsgálat nincs folyamatban a fegyelmi bizottság részéről. A Nemzetközi Tornaszövetség Etikai Bizottságától sem kaptunk értesítést, hogy a Magyar Torna Szövetség bármelyik szakágában tevékenykedő edző kapcsán bejelentés történt, és ezen okból vizsgálatot folytatnának.”
„Szakmai tudása kiváló, a stílusa elviselhetetlen”
Megkerestük az érintett, szakmai vezetőként, edzőként dolgozó szakembert, de nem jött válasz megkeresésünkre a klub által megjelölt e-mail-címéről, ezért a kommunikációs vezetőt is megkértük, hogy egyeztessen a megkeresésünkről a kifogásolt szakemberrel.
Az érintett klub kommunikációs igazgatója a klub vezetésének írt kérdésünkre azt válaszolta: „Az egyesülethez nem érkezett panasz a ritmikusgimnasztika-szakosztály edzőinek tevékenységével kapcsolatban.”
A forrásaink szerint bántalmazóan kommunikáló és időnként agresszíven viselkedő, bár szakmailag nagyon elismert szakembert korábban már elmarasztalták: a Magyar Torna Szövetség Fegyelmi Bizottsága sportfegyelmi vétség elkövetése miatt 2010-ben eltiltotta az olyan, a MATSZ által delegált nemzetközi eseményektől, amelyen a magyar RG-válogatott kéziszercsapata részt vesz.
Kiabálás, rángatás, lökdösés
A cikk megírása előtt több volt élsportolóval, szülővel és edzővel, versenybíróval beszéltünk. Forrásaink az alábbi, súlyos állításokat tették a kifogásolt edzőről, szakmai vezetőről. Csak azokat az állításokat közöljük, amelyeket legalább két, egymástól független forrásunk megerősített. A listát elküldtük az érintettnek is, de nem kaptunk választ.
- 2013 tavaszán felpofozott egy akkor tizenhárom éves versenyzőt.
- 2019 februárjában egy nemzetközi versenyen úgy megrángatta kiskorú versenyzője fülét, hogy belül vérzett.
- Egy alkalommal több, hét-nyolc éves versenyzője összepisilte magát az edzésen, amikor rájuk ordított.
- Előfordult, kirúgta egy versenyzője lábát a bordásfal melletti tréning után, mert nem nyújtotta ki a gyakorlat közben. Ilyenkor a tornász egyik lába a levegőben van, a másik a földön; ha kirúgják, hanyatt esik.
- A bordásfalnak lökte tizenkét éves versenyzőjét.
- Hozzávágott egy másfél literes, majdnem teli műanyag vizespalackot egy kiskorú tanítványához. Több sportolóhoz buzogányt vagy más eszközt vágott. („A kéziszerek hozzánk hajigálása megszokott volt” – mondta egy forrásunk.)
- Egy nemzetközi versenyen, miután elejtette a szert, kiskorú tanítványával 150-szer ismételtette meg a dobást. Csak akkor állította le, amikor egy másik edző meglátta, mi történik, de addigra a kislány rosszul lett, hányt. (Több forrásunk szerint ez „kedvelt büntetési módja volt, hogy rosszullétig csináltatott valamit, ha rontottak, akár két órán keresztül verseny után”.)
- Ha nem volt megelégedve valamivel, előfordult, hogy a karjuknál vagy a hajuknál fogva rángatta ki a tanítványait a teremből. („Nagyon sok gyerekkel megcsinálhatta ezt szerintem. Sokszor lila foltokkal jöttek ki a gyerekek az edzésről” – emlékezett vissza egyik forrásunk.)
„Nagyon sokan látják, de senki nem mer szólni”
Az ügyről nyilatkozó forrásaink szerint a kifogásolt edző-szakmai vezető nagyon befolyásos a sportágban, ezért sokan tartottak attól, hogy ha szembemennek vele, kifogásolják a magatartását, bosszút állhat. Interjúalanyaink úgy fogalmaztak: még ha el is hagyják a klubot, utánuk nyúlhat, mert messzire elér a keze.
Arra a kérdésre, hogy a szülők miért tolerálták a viselkedését, azt a választ kaptuk, hogy egyrészt a nagyobb gyerekek egyedül jártak edzésre, így a szülők nem tudtak mindenről, sokan pedig úgy gondolták, hogy mivel a gyerekük nagyon szereti ezt a sportot, kivárnak, remélve, hogy javul a helyzet. Forrásaink az állítják: a kiabálást, erőszakos jeleneteket a többi edző leginkább csak némán szemlélte, megpróbálták megvárni a hangos, erőszakos roham végét.
Dobálta felém a sértő szavakat
„Sokan küzdöttünk testképzavarral, szinte mindenki, már tizenegy-tizenkét évesen, sőt a fiatalabbak is. Volt olyan edzőtábor, ahol az egyik csoportot rendszeresen mérni kellett. Beszólogattak nekik az iskolai szünidők után, hogy »látom, sok volt a bejgli«, »látom, jó volt a kaja a nyaraláson« stb.” – idézte fel egy volt válogatott tornász (nevezzük Katinak), aki szerint eleinte több edzőtől, később leginkább a kifogásolt szakembertől hallott ilyen bántóan megfogalmazott mondatokat.
Az egyik, ami nagyon zavarta, az volt, hogy túl fontos téma volt a klubban a testsúlya, akkor is, ha jól teljesített. „Az utolsó három évben már jobban számított, hogy mit mondanak a testemre, mint az, hogy hogyan teljesítek.” Hozzátette, hogy ez a szakember „nagyon máshogy bánt a szavakkal, mint a többi edző, annyira soha senki nem tudott megbántani. A legnagyobb baj a személyeskedés volt, és hogy nagyon alázott. Dobálta felém a sértő szavakat a személyem vagy inkább a testem ellen. Olyanokat is mondott, hogy rám sem bír nézni, annyira undorítóan nézek ki.”
Sérelmezte, hogy „az edzőknél hangulatfüggő volt, hogyan beszélnek a gyerekekkel”, és soha nem védték meg a sokak által kifogásolt szakembertől. „Senkinek nem volt olyan hatalma a klubban, hogy beleszólt volna az ordítozásába, kérve, hogy hagyja békén azt a gyereket, akit épp szidott.” Többször hangsúlyozta, hogy a bántalmazó szakember mindenki szerint szakmailag kifogástalan munkát végzett, „nagyon jó koreográfiákat csinált, de nem tudja az indulatait kezelni olyan helyen, ahol akár egy hároméves gyerek is bent lehet a teremben, és hallhatja.”
Nem az ordítás volt a legnagyobb baj
Volt, hogy egy hétvége után hétfőn visszatérve a csarnokba az edző harsogva hangoztatta, hogy „Kati négy kilót hízott a hétvégén”. Kati szerint nem is az ordítás volt a legnagyobb baj, hanem a bántó szavak és a megalázó helyzet. Ha elsírta magát, az edző olyanokat mondott neki, hogy „Hisztérika vagy, neked fáj a munka, menj csak ki bánatodban zabálni”, vagy utasította, hogy addig fusson kint, amíg el nem éri az általa kívánt testsúlyt. „Pedig nekem soha, de soha nem fájt a munka, mindig güriztem” – tette hozzá a volt válogatott sportoló, aki szerint mások is megéltek hasonló helyzeteket az edző miatt. Hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére ő még ekkor is nagyon szerette a sportot. Arra a kérdésre, hogy tapasztalata szerint más klubokban is előfordul-e hasonlóan bántalmazó viselkedés, azt mondta: annyira tartottak ettől az edzőtől, akinek szerintük „nagyon messzire elér a keze”, hogy féltek klubot váltani.
A szülők előtt visszafogta magát
A kifogásolt edző magatartásával kapcsolatban minden forrásunk hangsúlyozta, hogy ha mások, például a szülők jelen voltak, visszafogta magát.
A verbálisan vagy fizikailag erőszakos jeleneteket a többi edző többnyire szó nélkül, hallgatva tűrte – mondták forrásaink, hozzátéve: „De ha olyan hangulatuk volt, még ők is rákontráztak.” Olyan is akadt, aki csöndben mondta az épp leordított sportolónak, hogy „csináld csak tovább”.
A szülők nagy része is tisztában volt az erőszakos edző viselkedésével, de a legtöbben abban reménykedtek, hátha lesz változás. A tornászlányok többsége magát a sportot nagyon szerette, ezért sok mindent eltűrt. A nagyobb lányok már egyedül jártak edzésre, így azt, ami a tornacsarnokban elhangzott, a szüleik nem hallották, otthon pedig nem meséltek el mindent. Egyikük így fogalmazott: „Azért nem éreztem szükségét, hogy a szüleim tudják, mert azt gondoltam, úgysem tudnak csinálni semmit ellene.”
Sokszor nem a megszidott, bántalmazott tornász, hanem egy sporttársa révén értesültek a szülők egy-egy incidensről, mert nemcsak a megalázott és szidott gyereket, hanem a többieket is megviselték az esetek. Több forrásunk azt állította, hogy szerintük sokan azért nem szólaltak fel az indulatait korlátozni képtelen edző ellen, mert tartottak tőle, mivel nagyon jó kapcsolatai vannak, és főleg azért, mert úgy gondolták, hogy „utána a gyerek itta volna meg a levét”.
Fantáziadúsan káromkodott
A fentebb Kati néven idézett tornász így írta le a tornacsarnok légkörét, amikor a kifogásolt edző is jelen volt: „Lehetett érezni, milyen hangulatban jött be. Volt, hogy nem köszönt, csak leült, és elkezdett szitkozódni, ha meglátta, hogy valamelyik tornász olyat csinál, ami nem tetszik neki. Ilyenkor olyasmit is ordított, hogy »a tetves k…va anyád, miért nem kapod el azt a szájba b…szott szert«”. „Cifrán és fantáziadúsan káromkodott” – fogalmazott egy másik forrásunk, hozzátéve, hogy az sem tartotta vissza ettől, hogy tizenéves lányok, sokszor kicsik is tanúi voltak egy-egy jelenetnek.
Az edző, akitől a legtöbb tornász tartott, elmondásuk szerint néha megértő és bizalmas volt, és ez jólesett a fiatal sportolóknak. Igaz, többük szerint sokszor visszaélt az ilyen alkalmakkor megosztott bizalmas információkkal, és egy-egy vita esetén felhánytorgatta.
Egy másik tornászlány – nevezzük Andreának – édesanyja megpróbált szülői értekezletet szervezni a problémával kapcsolatban, de azt mondta, hogy a többi szülő végül mindig kihátrált. E forrásunk szerint 2021 körül már többen kifogásolták az edző magatartását. Miután több kisebb egyesület összefogott, és panaszt tett, egy ponton nyilatkozatot írattak alá az érintett klub RG-tornászainak szüleivel, így forrásunkkal is, „arról, hogy a klubban minden rendben van, a gyerekek nincsenek bántalmazva stb. Ennek a dokumentumnak egy szavával sem értettem egyet, de alá kellett írnom, mert itt tornázott a gyerekem” – mondta az édesanya, aki, amikor edzésre kísérte a lányát, többször is tanúja volt, hogy az edző „nagyon csúnyán viselkedett, borzalmasan üvöltözött” az idősebb tornászlányokkal. Ő sportbíróktól és más szülőktől tudta meg, amikor a saját gyerekét – mint fogalmazott – „a földbe tiporta”. Egy olyan esetről is beszámoltak neki a szülőtársai a saját gyereküktől hallott információk alapján, hogy az edző egy alkalommal elkapta a lánya torkát, máskor pedig egy kétliteres műanyag vizespalackot vágott hozzá.
„Mit állsz ott tátott szájjal, mint egy pornósztár?”
A szülő szerint kilenc év körüli tornászlányoknak mondta ezt az edző. (A gyerekek egymást kérdezgették utána, hogy mit jelent.) „Előfordult, hogy kövérnek, dagadt disznónak nevezte a lányokat, és úgy lek…vázta őket, mint a sicc” – fogalmazott Andrea édesanyja, aki szerint a szakember rendszeresen túlzásba esett a lányok súlya kapcsán. Szerinte előfordult olyan is, hogy egy utazás alkalmával az egész napos mozgás után egy sportoló nem kapott vacsorát, vagy a közös étkezésnél visszavitette a pincérrel egy-egy tornász tonhalsalátáját, hogy a halat vegyék le róla, és csak a zöldséget kapják meg „a hízás elkerülése érdekében”.
A szülő szerint több tornász fáradásos csonttörést szenvedett a terhelés miatt, volt, aki egymás után többször is. Néha az edző ilyenkor a lányok túlsúlyát okolta. Hozzátette: korábban többször azt mondta egy fájdalomra panaszkodó tornásznak, hogy „neked mindig mindenhol fáj”. Andrea anyja szerint volt, hogy vele is üvöltözött telefonon.
Napi szinten volt zokogás
Andreának kisgyerekként nem volt gondja az edzéseken, csak amikor junior versenyző lett. Szerinte az edző „nagyon normális ember is tud lenni, de ha az RG-ről van szó, szinte megbolondul, annyira fanatikus. Emiatt nagyon sok lány álmát törte össze, mivel nem bírták a kommunikációs stílusát, így abbahagyták a sportot.”
Így beszélt a klubban neki legnehezebb időszakról: „Nem a tettek voltak, amiket nem tudtam elvisel, és az üvöltözést, hangulatingadozást is meg lehetett szokni. Inkább az volt a baj, hogy féltem tőle, bár a mai napig nem tudom megmondani, miért. Az utolsó évben már minden alkalommal gyomorgörccsel mentem edzésre.”
Szerinte napi szinten volt zokogás, voltak olyan napok, amikor már bent edzettek a csarnokban, de ha meglátta az edző autóját, a legszívesebben elbújt volna, olyan helyre állt, hogy ne kerüljön vele kapcsolatba. Nem szeretett beszélni erről, mert azt gondolta, hogy a barátai el sem hinnék, „ezt csak az érti, aki maga is átéli”.
„A többi edző is félt”
„Amíg kisebb voltam, nem volt gond, akkor lett rosszabb, amikor elkezdtek jó eredményeim lenni, és válogatott lettem” – idézte fel Andrea tornászkarrierje elejét. Az edző „eleinte csak csipkelődött, majd üvöltözött is” – mondta. Szerinte nem az volt a problémája, hogy rosszul csinálta a gyakorlatot, főként a súlyát kritizálta. (A 168 centis tornásznak ötven kiló körüli súly lett volna kívánatos.)
Arra a kérdésre, hogy más edző is kiabált-e a sportolókkal, azt válaszolta, hogy „csak csöndben ültek, amíg az edző ordított, szerintem ők is féltek tőle, mindenki félt, éreztem a testbeszédükből. Egyszer-kétszer fordult csak elő, hogy valamelyik felszólalt az ordibálás ellen.”
Edzésnap vacsora nélkül
Míg a kicsiknek rendszeresen adtak enni a többnapos versenyeken, edzőtáborokban, azok a nagyobb, tizenéves tornászlányok, akikről azt állították, hogy közel állnak a hízásveszélyhez, sokszor egy végigedzett, -versenyzett nap után sem kaptak vacsorát. Andrea ennek tudja be, hogy sokuknak evészavara lett. „Szinte mindennap azt sulykolták, hogy kövér leszek.”
Úgy emlékszik, hogy a sportpszichológus kicsit tudott segíteni különböző praktikákkal, de „nem mondtam el mindent neki és anyáéknak sem, mert féltem, és mert nekem az RG volt a legfontosabb, mindent erre tettem fel. Minden, amit eltűrtem, ezért volt.”
2022 körül lett elviselhetetlen a helyzet, ekkor már egy nap többször is mérték a súlyát. „Reggel otthon már két tojást sem mertem megenni, pedig 8-tól este 5-ig edzettünk. Bementem az edzésre, meleg ruhát vettem a balettórára, hogy vizet veszítsek az izzadással, és a mérleg kevesebbet mutasson. Ebédet nem vittem magammal, mert a délutáni edzésen is mértek. Nem tudom, hogy éltem ezt túl, volt, hogy nem ettem és egy korty vizet sem itt nyolc-tíz óra edzés alatt.”
Egy másik sportoló a bántalmazó viselkedés miatt már korábban ott akarta hagyni a klubot, de olyanokat mondott neki az edző, hogy „Soha nem lesz belőled senki, a szüleid sem fognak szeretni, az életed az RG-re tetted volna fel.” Folytatta, de amikor már nem bírta tovább, egy alkalommal, amikor nagyon leüvöltötte az edző, elkezdte véresre vakarni különböző testrészeit. „Segélykiáltás volt ez, úgy éreztem, hogy valahogyan le kell vezetnem a feszültséget, mert a beszélgetés már nem segített, pedig otthon sokat beszéltünk erről anyáékkal.” Szerinte „más is kaparta magát, volt, aki rendszeresen hányt”.
„Ebben a csarnokban gyerekkel így nem beszélünk”
„Az egészben az a legszomorúbb, hogy a szakmai tudás abszolút ott van a viselkedése mögött” – ezt már egy harmadik tornász mesélte (nevezzük Violának) az edzőről. Ő úgy tudja, a kifogásolt szakembernek valójában nincs (vagy a közelmúltig nem volt) edzői végzettsége, pedagógiai felkészültsége. Ez a sportoló az együttes kéziszer-válogatottjának egykori tornásza, ma már semmi köze a sportághoz, a távolból szemléli az átélt traumákat. Hangsúlyozta, hogy a bántalmazó edző RG-szakmai szempontból kiváló, és hogy vigyázott arra, hogy idegenek előtt ne viselkedjen bántalmazóan a sportolóival.
Egyszer, amikor a tornacsarnokban együtt edzettek a szertornászokkal, a szertornászok edzője rászólt az ő edzőjükre, hogy „ebben a csarnokban így gyerekkel nem beszélünk”.
Egy másik incidenst is említ: „Egy kifejezésre nagyon emlékszem, ami pedig a finomabb szavak közé tartozott, de korábban nem ismertem. Azt mondta ránk az egyik edzésen, hogy proli parasztok vagyunk. Otthon meg kellett kérdeznem az anyukámat, hogy mit jelent. Amikor megtudta, hol hallottam, kiborult.” Viola szerint a legfájdalmasabb nyomot a becsmérlések hagyták, amikor az edző például azt mondta nekik, hogy hálátlanok, „telibe szarják a munkáját. (…) Pedig mi akkor, első-másodikos gimnazistaként csak az iskolának meg az RG-nek éltünk, semmi másra nem maradt időnk.”
„Kinyomom a szemed”
Az egyik legrosszabb emléke egy 2009-es incidens, amely egy csapattársával történt a Láng sportcsarnokban. Az ügy a sajtót is megjárta, következményeként egy időre eltávolították a válogatottól a kifogásolt edzőt.
Egy húsvéthétfői edzésen az edző késve és rossz kedvűen érkezett, hangot is adva ennek. „Ezután a legrégebbi és legsikeresebb tanítványán vezette le a feszültséget. Azt mondta neki, hogy szépen kikerekedett a hétvégén, ami nevetséges, mert két nap alatt nem kerekedik ki senki.” Viola elmondása szerint bemelegítés közben is kipécézte ezt a lányt. Szerinte sokszor megtörtént, hogy „egy kiszemelt emberen vezette le a feszültséget”. Azon az edzésen folyamatosan kritizálta, újracsináltatta vele a feladatokat, míg a tornász egy ponton elengedett egy ez hülyét. Az edző meghallotta, kiborult, és üvöltözni kezdett. „Már tudtuk, hogyan kell viselkedni ilyenkor, hogy a legkevesebb bajjal megússzuk, így csöndben vártunk."
Viola szerint a helyzet elmérgesedett. Az edző először „takarodjál haza, semmire sem vagy jó” szavakkal kizavarta a lányt. Amikor visszatért a szőnyegre, tovább kritizálta, egész közelről kiabálva vele, a mozgásban is akadályozta, így a tornász folyton elrontotta a gyakorlatot. Végül az edző megragadta a karját úgy, hogy a keze nyoma megmaradt.
„Nem értettünk egyet azzal, amit csinált, de nem állt hatalmunkban megvédeni őt, azon túl, hogy az edzés végén mondtuk neki, hogy ez tényleg hülye, és még közben odasúgtuk neki, hogy veled vagyunk” – mesélte Viola, hozzátéve, hogy a kirohanás közben a csoport másik edzője „csak ücsörgött, és ette a kiflijét”. Ekkor a mérges edző a csapat többi tagját is megpróbálta a lány ellen uszítani: „Ha én lennék a csapattársa, megmondanám neki, hol a helye, mert egy ilyen szar alaknak nincs helye a csapatban.” Más forrásunk is utalt arra, hogy az edző sokszor egymás ellen tüzelte az egyéni versenyzőket.
Viola szerint az incidens hevében az edző olyat is mondott a tornásznak, hogy „kinyomom a szemed”, ami után a lányok zokogva mentek oda a másik edzőhöz, hogy „csinálj valamit, ki fogja nyomni a szemét”, amire az annyit mondott nevetve, hogy „dehogy fogja…”.
„Falhoz állítottak minket”
Másnap külföldre mentek versenyezni. A távollétük alatt a szülők e-mailben jelezték az szövetség vezetésének, hogy gond van. Viola szerint a gyerekek, akiknek egy része négyéves korától ezt a sportot űzte, és szinte mindent feláldozott érte, nem akarták, hogy a szülők „jelenetet rendezzenek”, mert attól tartottak, hogy árthat nekik. „A szülők által az RG-szövetségnek írt e-mail valójában ártott nekünk, tornászoknak, mert miután az edzők elolvasták, ott, Portugáliában, a hotelszobában falhoz állítottak minket, hat órán át szidtak és elhordtak mindennek. Közben ők az ágyban feküdtek betakarózva, és kajáltak” – mesélte a részleteket, hogy érthető legyen, mennyire kiszolgáltatottak a gyerekek egy-egy külföldi versenyen, amikor nincsenek jelen a szülők.
Viola hozzátette: „Azt beszéltük meg, hogy lemegyünk a strandra. Fürdőruhában, rövidnadrágban, vidáman mentünk be a szobájukba, ahol nyomatták a legkondit. Gyakorlatilag szétfagytunk és éheztünk órákon át, amíg hallgattuk, hogy milyen sunyi, hálátlan szarok vagyunk.” Emlékei szerint a szövetség ezután behívatta a szülőket egy találkozóra, ahol „lekicsinylően beszéltek velük”, olyan érveket felhozva, hogy „anyukák, anyukák, nem lehet, hogy ezek a tinilányok kicsit kiszínezték az eseményeket?”.
Ekkor a szülők megfenyegették a vezetőséget, hogy ha nem lépnek közbe, kiveszik a gyereküket a klubból – emlékezett vissza Viola, aki sérelmezte, hogy úgy váltották le a kifogásolt edzőt, hogy „a válogatott sportoló lányokat a csarnok parkolójában kis cédulákon szavaztatták meg arról, hogy a régi vagy egy új edzőt preferálnák. Ezzel tulajdonképpen rájuk hárították a döntést az elmozdításáról.” Ő nem sokkal ezután abbahagyta a sportot.
Így összegezte a tapasztalatait: „Én főleg a közösség miatt voltam benne. Azt figyeltem meg, hogy sokszor problémás családi hátterű gyerekekből lesznek az éltornászok, akik vágynak a közösségre, a sikerre, a megbecsülésre. Ezt használja ki a rendszer, mert kisgyerekkortól megszokják ezt a bánásmódot, és eltűrnek mindent.”
Az edző nem válaszolt
Egyik forrásunk szerint egy alkalommal ez az edző, szakmai vezető így magyarázta a módszerét: „A gyerekek addig nem fognak tisztelni, amíg nem félnek tőled.”
Többször kerestük őt a klub által megadott e-mail-címen és a klub kommunikációs vezetőjén keresztül is, hogy a véleményét kérjük forrásaink állításairól, de mostanáig nem kaptunk választ.
Egy évekkel ezelőtti újságcikkben már feltették neki a kérdést, hogy igaz-e, hogy csúnyán beszél a versenyzőkkel. Azt felelte, hogy erről nincs szó, ő csak szigorú és következetes, „különben sem bébiszitternek szerződött”, és „egyes szülők hadjáratát” okolta a korábbi botrány miatt. Pedig a viselkedését kifogásolók szerint számos élsportoló hagyta abba a sportot miatta. Szerintük „sok élvonalbeli tornásznak a karrierje szárad a lelkén”.