A Fidesz 2015 óta riogat a migránsokkal. Be is jött nekik. Most a kormány szerint újra ostrom alatt van az ország déli határa, pedig a tapasztalatok szerint a kerítés felépítésével és a menekültügyi rendszer leépítésével gyakorlatilag sem illegálisan, sem jogkövető módon nem lehet az országba jutni. Van, akinek csak három pálinka és egy kis köd kell ahhoz, hogy átslisszanjon a zöldhatáron, mások éveken keresztül próbálják megmászni a kerítést, és valahogy túljutni Magyarországon. Ezzel szemben a szinte csak Magyarországgal határos osztrák tartományban, Burgenlandban idén 46 ezer új menedékkérő bukkant fel a semmiből. A magyar kormány és a hatóságok sem tudnak arról, hogyan került csaknem ötvenezer ember a sógorokhoz. Bár a határkerítést a magyarok védelmében építette a kormány, Szerbia magyarok lakta falvai is nyögik a menekültekkel együtt járó problémákat. Utánajártunk, milyen a helyzet a magyar határkerítés túloldalán, Szerbia magyarok lakta falvaiban, és annak is, mi van ott, ahol a kerítés véget ér.
Ez a cikk új tényfeltáró videós műsorunk, a Szabadon leirata alapján készült.
A magyar határ közelében menekültek ezreit gyűjtötte be néhány héttel ezelőtt a szerb rendőrség. Elhagyatott házakat, tanyákat romboltak le a hatóságok, majd furgonba pakolták és menekülttáborba szállították az embereket. De nem volt ez mindig így: a nem hivatalos információk szerint a november végi akcióig Szerbiában 10-12 ezer menekült bujkált a hatóságok elől. A magyar határkerítés ugyan feltartóztatta az embereket, de Orbán Viktor szerint a magyarok még így is szenvednek a határ mindkét oldalán.
„A helyzet egyre durvább, a déli határaink mentén áldatlan állapotok alakulnak ki. Ettől a magyarok szenvednek. Szenvednek a határ Magyarország felé eső oldalán, és szenvednek a határ Szerbia felé eső oldalán is, ahol szintén nagy számban élnek magyarok. Az ő életük, az lassan elviselhetetlenné válik” – mondta még tavaly december elején a közrádióban a kormányfő.
A taxisok paradicsoma és a game
A híres-hírhedt szabadkai téglagyárat 2017-ben bontották le, ma már egy lélek sincs itt, csak az eldobált ruhák és vizespalackok árulkodnak róla, hogy egykor ez volt a menekültek egyik legismertebb szerbiai gyülekezőhelye. Nagy bizniszek köttettek itt az embercsempészekkel, és sokan itt gyűjtöttek erőt, mielőtt nekivágtak a Nyugat-Európába vezető hosszú útnak. Innen alig néhány száz méterre van a szabadkai befogadóállomás. A taxisoknak paradicsom, a menekülteknek pedig egy hely, ahol meghúzhatják magukat. Jelenleg száz ember él a konténerfaluban. Van, aki pénzt, van, aki erőt gyűjt ahhoz, hogy valahogy kiszabaduljon innen. Mindenkinek más a története, de közös bennük, hogy végigjárták a balkáni csempészútvonal jól kitaposott ösvényeit, mire idáig jutottak, és bármi történjen velük, általában nem fordulnak vissza. Nyugatra akarnak jutni. Mindenáron.
Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság szerint idén mindössze 42 menedékkérelem érkezett hozzájuk
Maszim a tálibok uralma miatt indult útnak Afganisztánból kilenc hónappal ezelőtt. Azt mondja, tört angoljáról ő tehet, tegnapelőtt eltörött válláról meg a magyar rendőrök. A fiatal férfi két strigulát jelent a magyar rendőrség statisztikájában.
„Kétszer kaptak el és hoztak ide vissza, Szerbiába, legutóbb tegnap éjszaka. Elkaptak, elvették a telefonom, a pénzem, és összevertek. Látod, a vállamat is eltörték. De nem értettem, mit mondanak”
– meséli a férfi a Szabad Európának.
(A Szabadon teljes adását alább tekintheti meg.)
A taxisok azok, akik nap mint nap pénzt csinálnak a menekültekből. Hozzák-viszik őket szép summáért. Van, akit innen a horvát határhoz, van, akit a legközelebbi zöldhatárhoz vagy egy másik faluba. A szabadkai tábor előtti taxisok egyikénél fél óra után szakadt el a cérna.
A szerb taxis azért fenyegette meg stábunkat, mert a környékbeliek rossz szemmel nézik, hogy fuvarozzák a menekülteket, ezért sokszor kövekkel dobálják meg az autóikat. De nekik is élniük kell valamiből, az elmúlt hét évben pedig a menekültekből csinálnak pénzt. Mindenki keres rajtuk valahogy a nagypolitikától kezdve a kisemberekig. Karim útja eddig nyolcezer euróba került Afganisztánból Szerbiáig.
„Hat-hét hónapja vagyok Szerbiában. Volt egy kis pénzem, azt odaadtam egy embercsempésznek, de átvert. Most épp azon vagyok, hogy valakitől kölcsönkérjek, hogy tovább tudjak menni”
– mesélte a férfi, akinek a tálibok uralma előtt autójavító műhelye volt Afganisztánban. Nem csak kölcsön, más opció is van, igaz, az ritka, mint a fehér holló, de Maszimnak ezt ajánlották fel. A férfi már most 4200 euróval tartozik az embercsempészének, de útja végén a cech sokkal drágább lesz.
„A másik megoldás az, hogy valaki elvisz Németországba vagy Ausztriába, vagy ahova menni akarsz. Dolgozni kezdesz, és később kifizeted neki a fuvart.”
Kóborlónak hívják azokat, akik itt ragadtak a magyar határkerítés előtt, és a kiskapukat keresik. A kerítés megmászására is van kifejezésük – magyarázza a Helsinki bizottság jogásza.
„Azok a migránsok, akik megpróbálnak átjutni a kerítésen, azok úgy nevezik ezt, hogy game-re mennek. Ez azt jelenti, hogy szabályozatlan keretek között, irregulárisan megpróbálnak átjutni a kerítésen”
– mondja Bakonyi Anikó, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi programvezetője. Hivatalosan nem tudni, hogy így vagy úgy hányan jutnak át Magyarországra, de forrásaink szerint a zöldhatáron Ausztriába naponta minimum negyvenen mennek át.
Bakonyi Anikó szerint nem csak fizikai értelemben magasak a falak a menekültek számára, jogilag is nehéz bejutni Magyarországra
Ennyi az annyi
A rendőrség adatai szerint idén több mint 140 ezerszer próbáltak illegálisan bejutni az országba. A napi esetek száma tavaly augusztusban kezdett megugrani. 2022 októberében volt olyan hét, amikor több mint 11 ezerszer kapták el őket a rendőrök.
„A Csongrád-Csanád Megyei Rendőr-főkapitányság illetékességi területén ebben az esztendőben ez idáig közel 105 ezer olyan személyt tartóztattak fel a kollégáim, akik Magyarország területén jogszerűtlenül tartózkodtak, és a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően átkísérték őket a határzáron. Ez 250 százalékkal, közel 250 százalékkal több, mint a 2021-es esztendőben volt”
– mondja Baukó Levente, a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányság ezredese.
Csakhogy a rendőrségi statisztikák félreérthetők. Ugyanis nem azt mutatják, hogy mennyien próbáltak bejutni az országba, hanem azt, hogy hányszor. Azt a rendőrség ha akarná sem tudná megmondani, hogy idén ki hányszor veselkedett neki a kerítésnek sikertelenül – magyarázza a Bakonyi Anikó.
„Az államnak joga van kontrollálni, hogy ki lép be az ország területére. Ez teljesen rendben van. De az, hogy meg sem kérdezik tőle, hogy kicsoda, ezáltal nem is tudjuk, hogy X. Y., mondjuk, most jár nálunk harmadszor, ez nonszensz. Ez a nagyon magas szám nem azt jelenti, hogy 140 ezren próbálták megmászni a kerítést, hanem egy esetszám. Vagyis sokszor előfordul, hogy ugyanaz a személy többször megpróbál bejutni Magyarország területére, és több alkalommal kényszerítik vissza. Tehát ez azt jelenti, hogy ugyanaz az ember többször is szerepelhet ebben a nagyon magas számban”
– magyarázza a Szabad Európának a menekültügyi programvezető.
A fegyverek szava
Az elmúlt két évben a szabadkai menekülttábortól nem messze lévő Makkhetes-erdőben többször is volt lövöldözés embercsempészek között. Néhányan meg is haltak, de a szerb hatóságok akkor valamiért még nem kezdtek razziába. Horgoson nemrég gépkarabéllyal lövöldöztek egymásra az embercsempészek.
Sztojanovics Olga polgári aktivista évek óta küzd azért, hogy a 4500 fős településről vigyék el a 2500 migránst. Szerinte Horgos lassan hét éve a menekültek egyik kedvenc helye, de a lövöldözésig sem a kis- és a nagypolitika, sem a hatóságok nem tettek semmit. Pedig állítólag idáig sem volt fenékig tejfel a horgosiak élete, annak ellenére, hogy – az aktivista szerint – a menekültek nem bántották őket.
„Lövöldözések azelőtt is zajlottak, tehát rendszeresek voltak éjszakánként, csak nem bent a faluban, hanem a falut körülölelő erdők, gyümölcsösök, szántóföldek területén; tehát fegyverek itt már régóta vannak. Összetűzések is régóta vannak. Azt is beszélik az emberek, hogy felosztották egymás között Horgos külterületeit. Tehát ez a marokkóiaké, ez az afgánoké, ez a szíreké”
– meséli a Szabadonnak az aktivista, aki szerint Horgoson akkor indult be igazán a biznisz, amikor 2015-ben megépült a 175 kilométer hosszú magyar határzár. A helyiek közül sokan fuvarozták a menekülteket a zöldhatárhoz. Három kilométer ötszáz euróért. A Helsinki bizottság jogásza szerint a környéken már szinte senki sem lepődik meg, ha valaki embercsempésznek áll.
„Nagyon meglepő volt számomra, hogy úgy beszéltek az embercsempészekről, mint hogyha ez része lenne az általános berendezkedésnek, hogy ő asztalos, ő pedig embercsempész”
– mondja Bakonyi Anikó. Sztojanovics Olga szerint azonban az elmúlt években Horgoson nagyot fordult a világ és vele együtt a helyiek üzletpolitikája is.
„A helyiek meglátták a lehetőséget a drogkereskedelemben, meg a hölgyek a prostitúcióban. Szervezetten vitték őket. Tehát jött egy furgon, fölvette a nem tudom én, három-négy-öt lányt, tök mindegy, és vitte őket. Az utóbbi években már nem szállították őket sehova, hanem ahol éppen találkoztak. Itt a menekültek miatt lettek a helyiek prostituáltak”
– meséli az aktivista, aki szerint a horgosiak élelmes emberek, akik nemcsak a testüket árulják, hanem a migránsok eldobált alumíniumlétráit is. Féláron.
Your browser doesn’t support HTML5
A polgári aktivista azt mondja: Horgoson a menekültek egyszerhasználatos alumínium létráit a helyiek féláron árulják.
A hármas határ Bermuda-háromszöge és az ötvenfős szerbiai magyar falu története
Semmi nem tart örökké. Még a híres fideszes drótkerítésnek is van vége. Méghozzá kettő is, de az az érdekesebb, ami a magyar–román–szerb határ csücskéig tart. Innen csak néhány kilométerre van Magyarmajdány.
A hármas határon az óbébai úton át lehet menni Romániába, ha kegyes az idő, onnan pedig Magyarországra
A falu látott már szebb napokat is, de az sem mostanában volt. Ötvenen élnek itt, ebből 49-en magyarok. A kihalófélben lévő település lakosait sokkolta, hogy egyik napról a másikra lett még csaknem kétezer új szomszédjuk. Majdányba 2015-ben annyi menekült jött, hogy a lakatlan házak mind megteltek – meséli Süveg Sándor, aki nem kertel, kimondja, amit gondol: a rendőröknek hamarabb kellett volna intézkedniük.
„Szétb*szták az egész falunkat. Akkor, amikor bejöttek az elejébe, akkor kellett volna csinálni ezt. De most, amikor szétb*szták… Megmondom őszintén, itt, a faluban van száz ház, de egy se üzemképes. Kivették a házakból a gerendákat, az ablakfélfákat, és azokkal tüzeltek”
– magyarázza Süveg Sándor.
Magyarmajdányból a rendőrök csak néhány hónappal ezelőtt vitték el a menekülteket Dél-Szerbiába. Azóta csak néhányan szivárogtak vissza a hármas határhoz közeli kis faluba. Az egykori tejüzemben még mindig vannak menekültek. Azt mondták, hogy azért nem akarnak kameránk elé állni, mert félnek attól, hogy begyűjtik őket, és visszaviszik a menekülttáborba, ahonnan sokkal kevesebb sanszuk lenne bejutni az Európai Unió területére.
Magyarmajdányt, az ötvenlelkes szerbiai magyar falut néhány éve kétezer menekült foglalta el, az üres házakba költöztek be
Élnek, ahogy tudnak, de nem mennek vissza a menekülttáborba. Az egyik férfi azt mondta stábunknak: négy éve indult útnak Afganisztánból, akkor még 17 évesen. Hollandiába szeretne eljutni, mert ott vannak ismerősei. Szerinte ez a Balkán Bermuda-háromszöge, ahol ha kegyes az időjárás, nyomtalanul el lehet tűnni. Süveg Sándor is ezt mondja, meg azt, hogy ehhez neki néha egy kis pálinka meg egy kis köd kell, semmi más.
„Román felé nincs kerítés. Én megmondom, hogy a zöldhatárra merre kell átmenni, csak nem akarok én átmenni. Mert én át szoktam menni. Amikor megiszok három pálinkát, akkor átmegyek, megfürdök Obéban, aztán akkor visszajövök”
– mondja Süveg Sándor, aki kérdésemre azt is elmeséli, hogyan mennek át a migránsok a zöldhatáron.
„Hát hogyne mennének, hát ott mennek át! A határ mentén át lehet menni, amikor köd van, ott erdősített.”
Your browser doesn’t support HTML5
Magyarmajdány a hármashatár csücskében fekszik. Az 50 fős szerbiai magyarok lakta faluba évekkel ezelőtt 2000 menekült költözött be.
A szerbiai Magyarmajdányhoz legközelebbi magyar falu a hét kilométerre lévő Kübekháza. Itt kezdődik vagy – ha máshogy nézzük – itt ér véget a határkerítés. A sváb gyökerekkel rendelkező település független polgármestere szerint a kerítés ellenére rendszeresen kapnak el a falu környékén a rendőrök menekülteket, de a településen senki sem retteg.
„Nekem nincs ellene kifogásom, ha kerítést építünk, hogyha tiszták a szándékaink, és hogyha megóvjuk, ami kötelessége is a kormánynak, a területi identitását az országnak. Ezzel semmi gondom nincs. Nekem azzal van bajom, hogyha alantas politikai szándékokra használunk embereket és eszközöket”
– mondja Kübekháza polgármestere Molnár Róbert.
A szerbiai Horgoson valóban rettegtek a magyar lakosok a menekültektől, csak éppen amiatt, amire Orbán Viktor nem gondolt: a kerítés miatt. Sztojanovics Olga azt mondja, továbbmennének a migránsok, csak a kerítés miatt nem tudnak, az tartja a menekülteket Horgoson.
Ha elkapják a magyar rendőrök a menekülteket, visszakísérik őket oda, ahonnan jöttek: Szerbiába. Pedig, ahogy mondják, ők sem ott nem akarnak lenni, sem pedig itt.
A menekültek csak valahogy túl akarnak jutni Magyarországon, és ezt mutatják a számok is. Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság szerint idén mindössze 42 menedékkérelem érkezett hozzájuk. Forrásaink szerint a magyar büntetés-végrehajtási intézetekben kétezer körül van az elkapott embercsempészek száma.
Tényfeltáró videó-sorozatunk további epizódjait itt tudják megnézni.