Kilencedik alkalommal jelent meg a Habitat for Humanity Magyarország lakhatási jelentése. „Célunk, hogy minden évben általános képet adjunk a lakhatást övező politikai- és gazdasági környezetről” – írja a szervezet a friss jelentés bevezetőjében. Bár a 2020-as jelentés eredetileg 2019-re fókuszált volna, a Habitat úgy érezte, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül az év első felében súlyossá vált, és azóta ősszel újult erővel visszatérő koronavírus hatásait.
A jelentés bevezetőjében kiemelik, hogy „a koronavírus-válság újraértelmezte és többszörösen aláhúzta a biztonságos és megfizethető lakhatás fontosságát, hiszen a védekezés egyik fő frontvonala az otthonmaradás.”
A Habitat for Humanity Magyarország úgy becsüli, hogy 2019-ben 3 millió embert érinthetett itthon a lakhatási szegénység. A szervezet azokat tekinti lakhatási szegénységgel érintett háztartásoknak, akik megfizethetőségi, lakásminőségi és energiahatékonysági, területi, illetve jogi szempontból az átlagosnál rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetben élnek.
Továbbra sem szociális alapon ad pénzt az állam
A jelentés első fejezete a a központi költségvetés lakhatásra fordított kiadásait vizsgálja, azaz hogy mennyit költött az állam lakhatásra. A szervezet szerint a magyar kormány elsősorban családpolitikai-demográfiai alapon finanszírozza az emberek lakáshoz jutását. Tehát azt tartja szem előtt a lakhatási költéseknél, hogy gyermekvállalásra buzdítsa az embereket, mint például a CSOK esetében.
A Habitat számításai alapján idén a központi állam tizenegyszer annyit költ szociálisan nem célzott támogatásokra, mint rászorultság alapján adott támogatásokra.
A szervezet szerint az is problémát jelent, hogy a lakhatási ügyeknek nincs egyértelmű felelőse a kormányzatban, több minisztérium között aprózódnak szét.
„Az áttekintés alapján látható, hogy nincsen a lakáspolitikát érdemben koordináló személy a minisztériumi struktúrában” – olvasható a jelentésben. A szervezet szerint a lakáspolitikai intézkedések bevezetésénél úgy tűnik, hogy „a kormányzaton belüli erőviszonyok és ad hoc ötletek határozzák meg a cselekvéseket, nem pedig valamilyen átfogó vízió.”
„Továbbra is javasoljuk kormányzati szintű, a lakhatási szegénységet érdemben mérsékelni tudó lakásprogram kialakítását” – írja a szervezet. A tanulmány szerint a CSOK-hoz hasonló támogatások azok számára, akiket a leginkább sújt a lakhatási szegénység, sokszor nem hozzáférhetőek, hiszen nem felelnek meg a kritériumoknak (például folyamatos társadalombiztosítási státuszt, tehát stabil munkaviszony.)
A kormány lakhatási politikája elleni tüntetés, Budapest, 2018. szeptember 29.
Lakbér, rezsi
Azok, akiknek rosszabb az anyagi helyzetük, bevételük sokkal nagyobb részét költik a lakhatásra, mint a gazdagabbak. Ezek az emberek vagy arra kényszerülnek, hogy más kiadásaikon spóroljanak, amivel csökken az életszínvonaluk, vagy hitelt kell fölvenniük. A tanulmány szerint a lakhatási költségek kigazdálkodása a háztartások többsége esetében prioritást jelent, akár a romló életszínvonal árán is.
Ráadásul – bár Magyarországon hagyományosan saját lakásban élnek az emberek (jelenleg nagyjából 90 százalék él saját lakásban) – a növekvő lakásárak miatt egyre nő a bérleményben (köznyelvben: albérletben) élők száma is. Akik bérelt lakásban élnek, azokat még inkább sújtja, hogy a jövedelmük egy jelentős részét elviszi a bérleti díj, amin felül ott van még a kaució is, amit a tanulmány szerint egyes esetekben csak hitelből tudnak kifizeti a leendő bérlők.
De a közműdíjak, azaz a rezsi kifizetése is nagy terhet ró a szegényebbekre. A Habitat kiadványa szerint a medián jövedelem 60 százalékánál kevesebbel rendelkezők közül 22 százaléknak van közüzemi díjhátraléka.
Energiaszegénység
Pedig, aki nem engedheti meg magának, hogy kifizesse az alapvető energiaszolgáltatásokat, jelentős hátrányba kerül az életben: ez az úgynevezett energiaszegénység. „Egy háztartást akkor nevezünk energiaszegénynek, ha az nem képes megfizetni a fűtés vagy más, alapvető energiaszolgáltatások olyan szintjét, amely a tisztességes életminőséghez szükséges” – olvasható a Habitat jelentésében.
Ördögi kört teremt a tanulmány szerint, hogy a szegényebbeknek nincs pénze hatékonyabb fűtést vagy jobb szigetelést beszerezni, így többet költenek tüzelőanyagra, mint a gazdagabbak. Bár vannak állami programok a lakások energetikai felújítására, mint például az Otthon Melege Program, ezekhez is jellemzően önerő kell, amit a szegényebbek nem tudnak kifizetni.
A tanulmány megjegyzi, hogy a járvány miatt valószínűleg még többen találják magukat olyan helyzetben, hogy nehezükre esik megfizetni a lakhatás költségeit. „Az Intrum nevű, legnagyobb európai követeléskezelő cég (Magyarországon is ez a legnagyobb behajtó cég) 2020. júniusi európai felmérése szerint a válaszadók 60 százalékának romlott a pénzügyi helyzete a járvány hatására” – írja a jelentés.
Az otthontalanokat segítő Menhely Alapítvány munkatársa mozgássérült férfinak segít, Budapest, 2018. február 25. (MTI/Balogh Zoltán)
Fogyatékos emberek lakhatási helyzete
A Habitat for Humanity Magyarország tanulmánya úgy találta, hogy ma Magyarországon a fogyatékos emberek nagy részének csorbul a lakhatáshoz való joga. „ A magyar társadalom nagyjából öt százaléka számíthat fogyatékos személynek, de ennél többen tapasztalnak korlátozottságot a társadalmi részvételük valamilyen területén megváltoztathatatlan tulajdonságuknál fogva” – írja a Habitat.
A szervezet szerint a fogyatékos embereknél, különösképpen azoknál, akik a mozgásukban korlátozottak, a lakhatás kérdése csak egy tágabb kontextusban értelmezhető. Ugyanis egy fogyatékkal élő ember számára az is fontos, hogy akadálymentesítve van-e a környezete, megoldott-e az iskolába, munkába járása. A KSH kimutatása szerint a fogyatékos emberek lakáskörülményei rosszabbak, lakásaik kisebbek az átlagosnál.
A fogyatékos emberek is elszenvedik azt az ördögi kört, hogy a rosszabb lakhatási körülményei miatt rosszabbak a lehetőségeik, így a lakhatásukon sem tudnak javítani.
„Az alacsony gazdasági aktivitást nemcsak az aktuális képességek, és mobilitás, hanem a munkahelyek, és iskolák akadálymentességének, hozzáférhetőségének hiánya is meghatározza: a fogyatékos népesség iskolai végzettsége messze elmarad az átlagostól, tovább nehezíti a munkaerőpiaci helyzetüket” – hívja fel a figyelmet a tanulmány.