A Kreml falába temették: Lenin és a kommunisták amerikai “hőse”

John Reed portréja az 1900-s évek elejéről. Reed az oregoni Portlandban született, 1887-ben. Elmondása szerint egy “francia kastélyt idéző főúri udvarházban” nőtt fel, amelynek “erdejében szelíd szarvasok” tanyáztak. Családja azonban elveszítette vagyonát, és Reed nehezen viselte a hirtelen elszegényedést.

A Harvard Egyetem 1906-os sportnapja. Reed ebben az évben kezdte meg tanulmányait a patinás intézményben.
Reedet második próbálkozásra vették fel a Harvardra, ahol hamarosan két diáklap szerkesztője lett. A radikális baloldali politikával a Harvardi Szocialista Klubon keresztül került kapcsolatba

Reed barátaival pihen a Massachusettsben fekvő Provincetown dűnéi között. A Harvard elvégzése után Reed New York Greenwich Village negyedébe, a társadalmi radikalizmus akkori központjába költözött, és szabadúszó íróként kezdett el dolgozni. Egyre radikálisabb nézeteket kezdett vallani, és abban hitt, hogy “a munkások hozzák létre a világ összes vagyonát, de a javak azokhoz vándorolnak, akik nem dolgoztak meg értük”. Asztalra csapkodós politizálása nyomán néhány barátja elfordult tőle, de írásai felkeltették néhány amerikai magazin-szerkesztő figyelmét.

Pancho Villa, a Mexikói Forradalom katonai vezetője.
Reed számára a kiugrást az hozta el, amikor 1913-ban megbízták, hogy tudósítson a mexikói forradalomról. Hónapokat töltött Pancho Villa hatalmas felfordulást okozó fegyveres lovasaival. Eleven és színes tudósításaival megalapozta újságírói hírnevét.

Szövetséges katonák Franciaországban, az I. Világháború idején.

Reed következő külföldi megbízása idején kezdett elpárologni a jóhíre az Egyesült Államokban. 1915-ben a német lövészárkokból tudósított, és részegen a francia lövészárkok felé lőtt egy puskával. Miközben több ezer fiatal katona feküdt temetetlenül a sárban, az incidens ellenszenvet keltett otthon.

1915-ben Reed kapcsolatot kezdett Louise Bryant feminista újságíróval, akit egy amerikai hivatalnok így jellemzett: “egy szocialista, tele ultramodern gondolatokkal”. Reed azt írta Bryantról, hogy “ő volt az első ember, akit fenntartások nélkül szerettem”. Viharos románcuk után 1916-ban összeházasodtak.

Egy ismeretlen időpontban készült rendőrségi felvétel, ami Reed egyik amerikai letartóztatásakor készült.

Reed amerikai munkaügyi vitákról és társadalmi kérdésekről író tudósítóból elkötelezett politikai aktivistává vált. Mivel akkoriban a baloldali radikálisokat lehetséges forradalmi fenyegetésnek tartották, Reed a rendőrség célpontjává vált. 1917. elejére már többször letartóztatták. Egyik barátja ezt mondta a korábban életvidám Reedről: “kezdi magára ölteni az indoktrinált marxisták humorérzék nélküli és dogmatikus jellemzőit”.

Fegyveres őrök 1917. őszén a szentpétervári bolsevik főhadiszállásnál, Oroszországban. Azt követően, hogy 1917. elején megdöntötték az orosz cár uralmát, Reed megérezte, hogy az oroszországi helyzet egy újabb monumentális kataklizma felé haladt. Augusztusban Reed és Bryant Szent-Pétervárra - akkori nevén Petrográdra - utazott, hogy tudósítson a várható eseményekről.

Katonák egy barikádnál Petrográdon, 1917. októberében.

Amikor kirobbant az októberi forradalom, melynek nyomán Lenin és a Bolsevik Párt került hatalomra, Reed ezt írta egy barátjának: “a dolgok sűrűjében vagyunk, és biztosítalak, hogy nagyon izgalmas érzés. Olyan színes és monumentális, hogy Mexikó elhalványul mellette.” Az amerikai pár érkezésekor annyira elszaporodtak a városban az utcai rablások és bűncselekmények, hogy Reed megjegyezte: “alig lehet végigmenni az utcán”.

Lenin egy díszszemlét kísér figyelemmel 1918-ban, Moszkvában.

Lenin propagandalehetőséget látott Reednek a bolsevikok iránti lelkesedésében. Az októberi forradalom kaotikus napjaiban Reed bejárást kapott Leninhez, akit így írt le: “alacsony, zömök ember, nagy és kopasz fej nyugszik a vállain… szakadt ruhában jár, a nadrágja túl hosszú neki. Nem kelti a tömeg bálványának benyomását, de úgy szeretik és imádják, mint kevés más vezetőt a történelemben.”

Reed usánkában, egyik téli oroszországi utazása során.

Amikor 1918. áprilisában Reed és Bryant visszatért az Egyesült Államokba, hogy megírják az orosz forradalomról szóló visszaemlékezéseiket, Reedet letartóztatták korábbi háborúellenes írásai miatt. Oroszországi feljegyzéseit elkobozták. A jegyzeteket végül visszakapta, bezárkózott Greenwich Village-ben található lakásába egy orosz szótárral, hogy megírja leghíresebb könyvét. A mű címe Tíz nap, amely megrengette a világot lett. Egy barátja, aki ebben az időben összetalálkozott vele, azt mondta róla, hogy Reed "lesoványodott, borostás, zsíros bőrű volt, kissé krumpliformájú arcán a kialvatlanok félőrült tekintete ült.”
 
 

Egy Finnországból küldött távirat piszkozata, amit az Oroszországba tartó Reed akkor írt, amikor csempészet vádjával letartóztatták.

1919. októberében Reed ellen vádat emeltek felforgatás miatt, mivel Reed egy kihallgatáson arra utalt, hogy támogatta egy erőszakos szocialista forradalom ötletét Amerikában. Reed egy hamis útlevéllel megszökött az Egyesült Államokból és - ezúttal utoljára - ismét Oroszországba utazott. Amikor megérkezett és megtapasztalta a politikai terrort és az ország szétesését, megingott a forradalmi szocializmusba vetett hite. Emma Goldman, egy baloldali aktivista barátja, akit az Egyesült Államokból Oroszországba deportáltak, ezt monda neki: “Jack, valószínűleg őrült vagyok, különben soha nem értettem volna a forradalom jelentését. Biztos, hogy soha nem gondoltam, hogy az emberi élet és szenvedés iránti érzéketlenség lehet vagy az a gondolat, hogy a gondokat csak tömegmészárlással lehet megoldani.”

Reed a kép közepétől balra, egy fehér ingben látható egy Bakuban tartott kommunista gyűlésen.

Reed 1920-ban még inkább kiábrándult Leninből és a kommunistákból, amikor Bakuba, Szovjet-Azerbajdzsán fővárosába küldték a Kommunista Internacionálé ülésére. A Moszkvába visszavezető hosszú vonatúton Reed azzal szembesült, hogy a Komintern képviselők “egzotikus ételeket, végtelen mennyiségű alkoholt fogyasztottak és fiatal, talán csak 14 éves prostituáltakkal szórakoztak.”

A gyászoló Louise Bryant Reed koporsója mellett a moszkvai Szakszervezetek Csarnokában.
Bryant is hosszú és fáradságos oroszországi utazás után találkozott Reeddel Moszkvában, 1920. szeptemberében, és férjét “öregebbnek, szomorúbbnak” találta, aki “az összeomlás szélén állt”.

Egy barátja “öregnek és kimerültnek” nevezte Reedet. “Egyre jobban nyomasztotta az a szenvedés, szervezetlenség és szakszerűtlenség, amit mindenhol látott”. Bryant szerint Reedet “borzasztóan megijesztette, hogy komoly hibát vétett, és félremagyarázott egy történelmi eseményt, amiért bűnösnek találja majd a történelem ítélőszéke”. 1920. őszén Reed tífuszban betegedett meg. Bryan az oldalán volt, amikor 1920 október 17-n, több hét betegség után meghalt.

Reed koporsóját a Kreml falába helyezik. Reed temetésén több forradalmár, köztük Nyikolaj Buharin és Aleszandra Kollontai is részt vett. “Angolul, franciául, németül és oroszul emlékeztek rá. Elég sokáig tartott, közben havas eső esett” - írta egy szemtanú. “Bár a szegény özvegy (Bryant) elájult, a barátai nem vitték el. Nagyon fájdalmas volt látni ezt a sápadt ájult nőt, akit egy külügyi illetékes tartott, és akit jobban érdekeltek a beszédek, mint az emberi szenvedés.

Amerikai kommunisták helyeznek el virágot a Reed sírjánál lévő emléktáblánál a Kreml falánál 1981-ben. A háttérben a Lenin mauzóleum látható.

Ugyanebben az évben a Vörösök című, Reed életét feldolgozó film három Oscar-díjat nyert. A New York-i Egyetem az egyik legfontosabb újságírói munkának nevezte Reed könyvét. A zsűritagok szerint: “listánkon a hetedik és talán a legellentmondásosabb munka John Reed könyve, az 1917-es orosz forradalomról tudósító Tíz nap, amely megrengette a világot. Igen, ahogy a konzervatív kritikusok megjegyezték, Reed elfogult volt. Igen, a történészek jobban csinálnák. De ez volt talán az évszázad legnagyobb hatást kiváltó híreseménye, és Reed ott volt, és tudott írni.”