Röpködnek a száz- és ezer milliárd forintok, amikor az ellenzéki összefogás szociális és esélyegyenlőségi programfelelőse a közös program költségvetési vonzatait ismerteti. Főhet a pártok közgazdászainak feje, ha az esetleges új kormány mindezt nem hitelből szeretné fedezni, ahogy most a Fidesz teszi. Kanász-Nagy Mátét – aki baloldali zöldpolitikusként más adórendszert szeretett volna – pártjáról és az ellenzéki listaállításról is kérdeztük.
Az interjú fő gondolatai:
- A rezsicsökkentés marad, de fideszes kiváltságosok nem fűthetik majd rezsicsökkentett gázzal a medencéjüket.
- Évente több százezer lakóingatlant kell leszigetelni, felújítani, aminek révén jelentősen csökkenni fognak a megélhetési költségek.
- Az LMP-nek nem sikerült elérnie, hogy 2030-ig kivezessék Magyarországról a benzines és dízelautókat.
- Zöldpolitikusként baloldalibb, beavatkozóbb, komolyabb állami felelősséget vállaló, progresszíven adóztató, jövedelmet átcsoportosító társadalompolitikában hisz – de az ellenzéki együttműködésben ezt nem tudták érvényesíteni.
- Szerinte fizessenek a gazdagok, de vagyonadó mégsem lesz, bár „Mészáros Lőrincnek nagyon komoly adóteherrel kell szembenéznie”: luxusvagyonadón gondolkodnak.
- Alkotmányban rögzítené a lakhatást mint alapjogot, de erről még nincs döntés.
- Sok tízezer, magántulajdonban lévő, üresen álló lakást vonnának be a szociális lakásügynökségekbe, amellyel a tulajdonos, a bérlő és az állam is jól járna.
- A fő szociális problémákat a központi államnak kell orvosolnia.
- A szociális ellátások terén bizonyos dolgokat visszavennének az egyházi szereplőktől, mert az állam nem vonulhat ki mindenhonnan.
- Az identitáspolitikai kérdéseket átverésnek, himihumiknak, a tőke és a munka közti valódi ellentétek elfedésének tartja, de az állam mostani, kisebbségeket kirekesztő politikáját megszüntetné.
- A pártok korábbi megállapodása nyomán szerinte az LMP-nek négy befutó listás hely jár.
Ön az ellenzéki összefogás szociális és esélyegyenlőségi programfelelőse. Az összefogásban részt vevő pártok minden döntést konszenzussal hoznak meg. Ezek a feladatkiosztások is így történtek, vagy Márki-Zay Péter kérte fel önöket?
Abban volt konszenzus, hogy ezeket a korábban beszélő fejeknek nevezett programfelelősöket Márki-Zay Péter jelöli ki, kéri fel. Természetesen a nevekről, felvetésekről volt egyeztetés. De alapvetően Márki-Zay Péter kérte fel és nevezte ki őket.
Tekinthető a névsor egy árnyékkormány alapvetésének?
Fontos és a miniszterelnök-jelölt úr kérése is az volt, amit kommunikálunk: nem osztunk kormányzati pozíciókat. Ez nem egy klasszikus árnyékkormány, ahol hónapokkal előre megvan, hogy ki lesz a miniszter. Ez szakpolitikai feladatleosztás: a kampány során ki felelős a területekért, ki kommunikál ezekben a kérdésekben, nem egy előzetes kormánynévsor.
De azért gyanús.
A politikában vannak nevek, ambíciók, amik választások előtt sokakban előjönnek. Ez teljesen természetes. De most kizárólag a kampányra készülünk.
Természetesen kormányzati felkészülés is zajlik: most zárult le a programírás, gőzerővel zajlik a kormányzati felkészülés, a kormányzati struktúra felállítása. De kizárólag április 3. után fogjuk hozzárendelni a neveket a kormányzati pozíciókhoz.
Kérdés, hogy akkor ki fogja hozzárendelni. A két erős frakció dominálja-e, vagy a miniszterelnök-jelölt?
Közös döntés lesz. Ahogy eddig is konszenzussal hoztuk a döntéseket, április 3. után is közös kormányzás lesz, ami akkor tud sikeres lenni, ha mindenkinek a szempontja érvényesülni tud. Mindenkinek elégedettnek kell lennie.
Egyébként ön vállalna kormányzati szerepet?
Korai ez a kérdés. Én alapvetően nem a pozícióra jelentkeznék, hanem a feladatra.
Miért voltam biztos benne, hogy ezt fogja felelni?
Nézzük meg, hogy április 3. után milyen feladatok adódnak, ez akkor fog eldőlni.
Térjünk át a konkrét szakterületére. Minden kutatás azt mutatja, hogy a magyarokat leginkább a megélhetés kérdései foglalkoztatják. Ön vagy a közös ellenzék hogyan szeretnék egy szociálisan méltányos klímaátmenet kereteit kialakítani? Lehetséges-e, hogy ne nőjenek a lakosság energiaterhei? Vagy senki sem hülye kimondani a kampányban azt, hogy nőni fognak?
Magyarországon megélhetési válság van. A mostani kormányzati intézkedések talán pótolnak valamit az elmúlt tizenkét év hiányosságaiból, de alapvetően nem elegendők. A lakosság több mint 12 százaléka az Európai Unió számítása szerint is szegénységben él. Körülbelül egymillió ember a létminimum környékén, félmillió nyugdíjas a létminimum alatt. Ezt orvosolni kell. Erre megvannak az intézkedések a programunkban…
Én most konkrétan a klímaátmenetre kérdezek rá.
A másik pedig a klímaválság. Hatalmas zöld átállásra van szükség, ha a következő évtizedeket is relatív békében, harmóniában, biztonságban szeretnénk leélni.
De a klímaátállás során a szociális szempontokat maximálisan érvényesíteni kell. A terheket annak kell állnia, aki okozza a klímaváltozást. Ezek döntően a nagy cégek, a multinacionális vállalatok, az autógyárak, összeszerelő üzemek. Ezeket a terheket rájuk kell hárítani.
A lakossági energiaárakról alapmondásunk, hogy a rezsicsökkentés marad. A lakosság terhei nem fognak növekedni, de azért nem, mert okos megoldásokra kell átállni. A legokosabb megoldás a szigetelési program, hiszen az a legzöldebb energia, amit fel sem használunk.
Jelenleg orosz gázzal fűtjük a magyar utcákat. Orbán Viktor nemrég Putyinnal tárgyalt, mondván, a rezsicsökkentés azért tartható, mert megegyeztünk Putyinnal, aki biztosítja a gázt. Ez lehet, hogy így van, de ezzel a gázzal a magyar utcákat fűtjük, mert a lakások, ingatlanok nincsenek leszigetelve. Mi nagyarányú szigetelési programot indítanánk. Kevesebb energiafelhasználás, kisebb károsanyag-kibocsájtás – és még munkahelyteremtő hatása is lenne. Nyilván van egy átmeneti időszak, amíg ezek a programok fel tudnak futni és éreztetik a hatásukat, de ebben az időszakban és utána is az a cél, hogy a lakossági terhek ne növekedjenek.
Vagyis annak sem, aki a rezsicsökkentett gázzal fűti az úszómedencéjét.
A szociálpolitikai rendszereket alulról kell felépíteni. Most is vannak olyanok, akik ezt a csökkentett árat sem tudják megfizetni, mert szegénységben, mélyszegénységben élnek. Számukra vissza kell építeni a lakásfenntartási támogatást, az adósságkezelési szolgáltatást. Plusztámogatásokra van szükség. Valóban van néhány tízezer ember, aki úszómedencét tud fenntartani, óriási garázst, és semmilyen igazságossági szempont alapján nem indokolható, hogy megmaradjon az ő támogatásuk. Amikor arról beszélünk, hogy a rezsicsökkentés marad, nyilvánvalóan a társadalom többségéről beszélünk, nem a fideszes kiváltságosokról.
A Fidesz bázisa egyre inkább a kistelepüléseken élő, szegényebb, képzetlenebb emberek felé tolódik el. Vagyis azok felé, akik leginkább tartanak a megélhetési költségek növekedésétől. Ez az üzenet, hogy a rezsicsökkentés marad, nekik szól?
Maximálisan nekik is, az ő terheik sem fognak emelkedni. Ha a szigetelési programok, az okos, zöld megoldások el tudnak indulni, akkor jelentősen csökkenni fognak a megélhetési költségeik.
Azt is tudjuk a magyar választóról, hogy erősen paternalista, tehát az államtól várja a gondjai megoldását. Az ellenzék szerint milyen arányban kell megoszlania a klímaátmenet költségeinek a nagyvállalatok, az állam és a lakosság között?
Most a zöldpolitikus beszél belőlem, de ezt az elvet a közös programban is érvényesíteni fogjuk: a szennyező fizet. Érvényesíteni kell a közteherviselésben, hogy aki szennyez – akár az életmódjával, mert sok energiát használ fel, sokat autózik, és az energiafelhasználása károsanyag-kibocsájtással jár –, annak nőjenek a terhei. Aki pedig olyan életmódot folytat, ami megóv minket a klímaváltozás negatív hatásaitól, annak csökkenjen. A nagyvállalatok, nagy cégek a legnagyobb szennyezők, az ő terheik nőni fognak. Ez az alap.
Zöldpolitikusként nem tudom azt mondani, hogy meg kell védenünk az autóhasználókat, hiszen az autóhasználat jelentős szennyező. Volt egy olyan programpontunk, amelyet szerettünk volna átvinni a közös programba, hogy 2030-tól felmenő rendszerben ki kell vezetni Magyarországról a benzines és dízeles autókat is. Újonnan ne lehessen forgalomba hozni ilyen autót. Így az évszázad közepére eltűnnének a belsőégésű motorral rendelkező autók. Ezt nem tudtuk érvényesíteni, de biztos vagyok benne, hogy ezt a javaslatot április 3. után vissza fogjuk hozni az új Országgyűlésbe. A legfontosabb az egészséges életünk, az egészségünk, a tiszta levegő. Ennek minden szempontot felül kell írnia.
Most jött ki egy tanulmány egy igazságos, méltányos klímaátmenetről, egyik szerzője Jávor Benedek, volt LMP-s, majd párbeszédes politikus. E szerint évi háromszázmilliárd forintból évente százötvenezer lakás energetikai mélyfelújítását lehetne elérni. Önök mennyit szánnak erre?
A kormány azzal szokott villogni, hogy zajlanak energetikai felújítások. Pályázati rendszerrel lehet hozzájutni, de az éri el, akinek magas a jövedelme; a lakosság néhány százaléka csupán. Ennél egy nagyságrenddel feljebb kell menni. Évente több százezer lakóingatlant kell leszigetelni, felújítani, és amikor új lakásokat, házakat építünk, maximálisan érvényesíteni kell a zöld szempontokat.
Az adórendszer enyhén progresszívvé tétele, ami az ellenzék terve, önmagában pár száz milliárdos költségvetési hiányt fog okozni. Ehhez a költségvetési lyukhoz mennyivel fognak hozzájárulni az energiatakarékosságot célzó épületfelújítások? Jávor Benedekék háromszázmilliárd forintról írnak évente.
Ez nagyságrendileg abszolút korrekt. Sok száz milliárd forintról, akár ezer milliárdos tételekről beszélünk. Egyébként a program költségvetési lába is szinte elkészült, hamarosan publikáljuk. Valóban abban gondolkozunk, hogy az adóteher nem növekedhet. Tehát például személyijövedelemadó-növelésre – legfeljebb a leggazdagabb rétegek kivételével – nem kerülhet sor.
Hadd jegyezzem meg itt megint, hogy zöldpolitikusként egy picit csalódott vagyok. Ezt szerintem elmondhatom. Én egy rendes progresszív adórendszert gondolok igazságosnak, ahol adómentes a minimálbér, és a jelenleg átlagbért keresők, a nettó két-háromszázezer forint környékén keresők kevesebbet adóznak, mint jelenleg. De annak, akinek államtitkári fizetése van, nettó hét-nyolcszázezer forint és feljebb, azok igenis vállaljanak magasabb terheket. Ennél bátortalanabb az adóprogramunk.
Azért nem beszélünk költségvetési lyukról, mert a költségvetésben jelenleg is hatalmas mozgástér van. A felesleges kiadások – Paks 2., a Budapest–Belgrád-vasútvonal, a haverok támogatása stb. – önmagukban sok ezer milliárd forintos mozgásteret teremtenek. Ezeket mind meg kell szüntetni, a pénzcsapokat el kell zárni, és zöld és szociális célokra kell költeni.
Nagyon sok szó esik most az alkotmányozásról, de az új alkotmány szociális aspektusairól csönd van. 2000-ben az Alkotmánybíróság még a régi alkotmány alapján kimondta, hogy Magyarországon nincs lakhatáshoz való jog. Tervezik-e ennek alkotmányba foglalását, ahogy ez több mediterrán országnál létezik – még ha nem is kikényszeríthetően?
A szociális programunk tartalmazza a lakhatást mint alapjogot. Az még kérdés, hogy ezt milyen szinten szabályozzuk a jogi hierarchiában.
Két koncepció van. Egy minimumalkotmány-koncepció, amely a csontvázát adja a demokratikus működésnek, és mondjuk a szociális jogokat sarkalatos törvényben, más jogszabályban rögzítjük. Én azt a koncepciót támogatom, ahol a magyar alkotmány tartalmazza a szociális alapjogokat is: például a szociális biztonsághoz való jogot, a lakhatást mint alapjogot. A szociális biztonsághoz való jog 2012 előtt szerepelt a magyar Alkotmányban, most csak az, hogy a magyar állam törekszik rá. A lakhatási alapjog korábban sem szerepelt. Én azt támogatom, hogy ebben előre kell lépni, de ez még nem eldöntött kérdés.
Ha nem sikerül alkotmányba foglalni, akkor milyen utakat lát a lakhatáshoz való jog kikényszerítésére?
Régen is szerepelt benne a szociális biztonsághoz való jog, de nem teljesült. A támogatási rendszert kell visszaépíteni, az adja a valódi garanciát. De én akkor aludnék nyugodtan, ha ennek meglenne az alkotmányos alapgaranciája.
Ön azt nyilatkozta, hogy éves szinten több ezer állami bérlakást fognak építeni.
Igen.
Honnan teremthető elő ennek az ára, ami érdemben csökkenteni tudná a lakásszegénységet?
Szintén a mostani felesleges kiadásokból, abból a sok ezer milliárd forintos mozgástérből.
Olvastam olyan elemzéseket, hogy egyrészt az önkormányzati lakásállományt fel lehet javítani és bevonni a bérlakásszektorba. Ez tizennégyezer ingatlant jelenthet. Másrészt a magántulajdonosokat is érdekeltté lehetne tenni abban, hogy egy szociális lakásügynökségen keresztül, szociális alapon adják ki az ingatlanjukat. Ez már négyszázezer ingatlan is lehet.
Ezt tartalmazni fogja a program, mert Magyarországon tízből egy lakás valóban üresen áll. A négymillió lakóingatlan tíz százaléka, négyszázezer lakás áll üresen. Ennek egy részét lehet csak bevonni egy ilyen lakásügynökségbe, mert van olyan ingatlan, amely azért áll üresen, mert senki nem járt ott húsz éve, és nem lehet hasznosítani. De sok tízezer lakást valóban be lehetne vonni, aminek megvan a maga bécsi, londoni, skandináv példája.
Hogyan lehet erre rávenni a magántulajdonosokat?
Alapvetően a biztonság és a garanciák megadásával. Ha én most lakástulajdonos vagyok, az kockázatot jelent – hogy a bérlő nem lakja-e le a lakást, hogy fizet-e rendesen, hogy amikor lejár a szerződés, távozik-e. Ez most az én kockázatom. Viszont lehet mérsékelni ezeket a kockázatokat egy állami biztosítási rendszerrel.
Másrészt úgy avatkozunk be a piacba, hogy egyébként lejjebb is megy a piaci ár, illetve amit meg kell fizetni, mert adott esetben az állam támogatással kipótolja a lakbér bizonyos részét. Ez egy win-win-win szituáció. Nyerni fog a bérlő, mert jogokat szerez, és támogatást kap, ha rászoruló. Nyerni fog a tulajdonos, mert nagyobb biztonságban, jogi és támogatási biztosítási garanciákkal tudja kiadni a lakását. És az állam is nyerni fog, mert csökkenteni tudja a lakásszegénységet.
Tervezik az Airbnb törvényi szintű szabályozását?
Ez konkrétan még nem merült fel. Itt szintén az LMP programját tudom mondani. Mi azért nem támogattuk, mert iszonyatosan felnyomta a lakásárakat; az Airbnb a lakásszegénység fokozódásához vezet. De nem gondolom, hogy teljesen meg kéne tiltani, hanem szabályozott kereteket kell neki adni. Az Airbnb nem okozhatja azt, hogy felmennek az albérleti árak.
Lakhatás terén mennyire akarják visszaadni az önkormányzatok kompetenciáit?
Maximálisan. A 2010 előtti segélyezési rendszerben az önkormányzatoknak sokkal nagyobb mozgásterük volt. Legalább azt a struktúrát vissza kell állítani. De sajnos a magyar segélyezési rendszerre már a rendszerváltástól jellemző volt, hogy egyre kevesebb lehetőséget, jogot, forrást adott az önkormányzatoknak. Én egy olyan vegyes rendszert támogatnék, ahol vannak erős állami támogatások. Ilyen például a mi szociális programunkban a minimumjövedelem koncepciója. Aki egy bizonyos jövedelmi szint alatt van, annak a jövedelmét bizonyos feltételek mellett kiegészítjük legalább a létminimum szintjére.
Ez szintén egy nagy ívű, sok száz milliárd forintos szociális program. De az önkormányzatoknak, településeknek vissza kell adni azt a lehetőséget, hogy a helyi igényeket, specialitásokat figyelembe véve ki tudjanak elégíteni plusz szociális szükségleteket.
Egyfelől igaz, hogy a helyi önkormányzatok látják legjobban a helyi problémákat, másfelől viszont azt is láttuk a telepfelszámolástól kezdve az elcigányosodó iskolákig, hogy a településvezetők kiszolgáltattak a saját választóiknak, akiket sokszor zavar, sőt néha még versenyhelyzetbe is kényszerítenek az elgettósodott településrészeknek vagy a legalacsonyabb státuszú polgároknak való juttatások. A településfejlesztésre szánt pénzek már 2010 előtt sem érték el a Dankó utcákat. Az esélykiegyenlítő megközelítésnek nagy politikai kockázata van. Ezzel mit tudnak kezdeni?
Valóban, a jelenlegi szociális, támogatási rendszerben létezik a helyi önkormányzat, a helyi vezetés kiszolgáltatottsága, pláne annak, aki bajba került. Minél lejjebb megyünk a települési lejtőn, annál nagyobb ez a kiszolgáltatottság. De azért vannak függő helyzetben a helyi vezetéstől, mert a nagy állami támogatások nem működnek, nincsenek.
A fő szociális problémákat – akár telepfelszámolásról, akár oktatási kérdésekről, lakhatásáról, jövedelembiztonságról beszélünk – a központi államnak kell orvosolnia. De a sok apró helyi szükséglet esetében meg kell teremteni a lehetőséget, hogy az önkormányzat is be tudjon avatkozni.
Konszolidálni, lakhatóbbá kell tenni a cigánytelepeket, vagy felszámolni?
A gettócsinosítás – nyugodtan nevezhetjük így, amit a Fidesz–KDNP folytat vagy éppen nem folytat – tévút. Ezzel szemben zéró a tolerancia telepfelszámolás-, integráció-, lakási, oktatási, szociális értelemben.
Pont ez okozza helyben a konfliktust. Volt olyan település, Kerecsend, amely visszautasította a már elnyert uniós támogatást, mert fel kellett volna számolnia, nem csak kipofásítania a cigánytelepét. Vagy itt a legfrissebb eset, Nyíregyháza, ahol a Keleti telepet úgy számolták fel, hogy a Huszár telepre költöztették át a romákat. A telepfelszámolás konfliktusokat okoz egy településen.
Konfliktusokkal jár, ha becsontosult társadalmi helyzeteket fel akarunk oldani. Ettől nem szabad megijedni, vállalni kell őket. Hozzáteszem: megfelelő előkészítéssel, érzékenyítéssel, információval, tájékoztatással, részvételi döntéssel, a lakosság bevonásával – hogy ne a polgármesteri hivatal zárt ajtajai mögött dőljön el, hogy kit hova rakosgatunk – a problémák jelentős része megelőzhető.
Hadd mondjak egy jó példát a fogyatékospolitika területén. Amikor a kétezres években elkezdtek kitagolni a nagy lakóotthonokat, akkor – nagyon helyesen – a település szélén lévő nagy hodályokból lakóotthonokba, integrált környezetbe helyezték a fogyatékos embereket. Kezdetben sok helyen volt társadalmi ellenállás, majd kiderült, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi, csak speciális szükségletekkel. Teljesen meg tudott változni a helyi társadalmi hangulat, és be tudták fogadni őket.
Ennyire azért nem lennék bizakodó a cigányokkal kapcsolatban.
A legnagyobb konfliktust a jelenlegi szegregált helyzet okozza. Az integráció megvalósítható megfelelő előkészítéssel, érzékenyítéssel, komplex beavatkozással.
Sokan azért ragadnak a leszakadt térségekben, jobb esetben mennek el Nyugatra dolgozni, mert az ingatlanjuk nem ér semmit, eladhatatlan. Hogy kívánják segíteni a lakhatási mobilitást, ami a munkaerő mobilitását is jelentené?
Ha a magántulajdonhoz és csak a magántulajdon támogatásához ragaszkodunk, akkor a mobilitás valóban megnehezül, a munkaerőpiac rugalmatlan lesz. A munkaerőpiac javításához komoly lakáspolitikai beavatkozásokra van szükség. De ez – a bérlakás kérdése, az albérlet és a szociális bérlakásszektor szabályozásának kérdése – mind állami szerepvállalás.
Lakást vagy szállót? Mi legyen a hajléktalanokkal?
Én alapvetően a housing first, a lakást először elvében hiszek, mert azt gondolom, hogy aki ember, annak joga van lakásban lakni. Az a minimum, a kezdet, hogy berakjuk egy lakásba.
Így gondolja az ellenzék többi része is?
Lehet, hogy vannak ezzel kapcsolatban viták, de ebben a kérdésben a szakmán belül is többféle megközelítés létezik. Én, aki eredendően szociálpolitikus vagyok, azt a szakmai megközelítést vallom, hogy housing first. De látom azt is, hogy a lépcsőzetes megközelítésnek is van relevanciája. Az is működőképes lehet, hogy az utcáról indulva először éjjeli menedékhelyre, átmeneti szállóra kerül, majd következik a bérlakás, mert meg tudja találni a számítását a hajléktalan az albérleti piacon. De én a housing firstben hiszek, mert, még egyszer, a lakhatás alapjog.
De erről nincs döntés az ellenzéki programban?
Arról van döntés, hogy az ellátórendszereket, így a hajléktalanellátó rendszert is megerősítjük. De elfér benne ez is, az is. Ez nem fekete-fehér kérdés.
A programjukban azt írják, hogy önkormányzati lakásban tartózkodó családot ne lakoltathassanak ki elhelyezés nélkül, gyerekeseket különösen ne. Mit ajánlanak azoknak, akik egyedül vagy nem önkormányzati lakásban laknak és kilakoltatásra várnak?
A lakhatási alapjog azt jelenti, hogy senki sem kerülhet utcára. Mindenkinek fel kell ajánlani a lehetőséget, elérhetővé kell tenni legalább egy önkormányzati bérlakást. Ezt a célt kell kitűzni, efelé kell haladnunk. Több önkormányzati bérlakásra van szükség. Jelenleg a lakásállománynak csupán két-három százaléka van önkormányzati tulajdonban. Azok is a legrosszabb, ezer éve fel nem újított lakások. De célként ezt kell kitűzni.
Szerintem az egész magyar társadalom értékvilágához közelebb áll a Fidesz társadalompolitikája, amelyet úgy lehet összefoglalni, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék, maximum naponta egyszer, a népkonyhán”, mint az esélykiegyenlítés. Úgy tűnik, hogy az ellenzék nagyon óvatosan nyúlna, ha egyáltalán hozzányúlna a Fidesznek a közép- és felső osztályt költségvetési forrásokkal, elsősorban adókedvezményekkel támogató politikájához. Miért ez az óvatosság?
Ez valóban óvatosság, amit apró kritikával tudok illetni. Én ennél baloldalibb, beavatkozóbb, sokkal komolyabb állami felelősséget vállaló, akár progresszíven adóztató, jövedelmet átcsoportosító társadalompolitikában hiszek.
De ez egy olyan ellenzéki együttműködés, ahol jobboldaltól baloldalig nagyon sokan helyet foglalnak. Itt a kompromisszumokat és a legkisebb közös nevezőket kell megtalálni. A legkisebb közös nevező – vagy nevezzük legnagyobb közös osztónak –, hogy a középosztály támogatásaihoz nem nyúlunk, a rezsicsökkentés marad, a családtámogatások maradnak. Alulról nyitjuk ki a rendszert. Azoknak is lehetőséget teremtünk, hogy beleférjenek ezekbe a támogatásokba – beszéljünk a csokról vagy a családi adókedvezményről –, akik most nem férnek bele.
Röpködnek itt a százmilliárdok. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a Tiborcz-adóból – amelyet Karácsony Gergely végül nem is vezetett be – fedezni lehet majd.
Harmadszorra kell elmondanom, hogy a jelenlegi, a Fidesz által elfogadott költségvetésben sok ezer milliárdos tartalék van a korrupciótól kezdve a felesleges beruházásokig.
Hogy lehet ön szerint azt a klienteláris rendszert, amely főleg a kistelepüléseken a Fidesz hatalmának alapját jelenti, fölszámolni?
Ez egy olyan függőségi rendszer, amely egyszerre vegyíti a feudalizmus, a Horthy-rendszer és a Kádár-kor sajátosságait. Ez fenntarthatatlan, komoly társadalmi feszültségekkel jár, és oktatás-, szociál- és lakáspolitikával lehet felszámolni. Az emberek azért vannak függő helyzetben, mert ki vannak szolgáltatva. Nincs munkalehetőség, nincs lakhatási, jövedelemszerzési lehetőség. Minden a Fideszhez becsatornázott helyi kiskirályoktól függ.
Van ennek egy politikai vetülete. Ha egy rendszer, egy rezsim megbukik, mint az Orbán-rezsim, a NER, akkor annak nagyon hamar megbicsaklik az alsó hatalmi támogatottsága is. Ha egy rendszer borul, akkor az alul-felül borul. Ez a történelmi tapasztalat.
A Fidesz a szegénység és a romák kérdését gyakorlatilag lepasszolta az egyházaknak és a Máltai Szeretetszolgálatnak, amivel gyakorlatilag megkettőzte a szociális ellátórendszert. Önök milyen szereposztást képzelnek el ezekkel a szereplőkkel?
Én a jóléti pluralizmusban hiszek, abban, hogy a jóléti szükségletek kielégítésében az egyén, a család, a helyi közösség, az állam, az egyház, a civilek és a piac is részt vesz. Mindig azt kell megtalálni, hogy milyen jóléti mixre van szükség, a különböző szereplőknek milyen szerepvállalása legyen. Magyarországon az az állami és az önkormányzati szerepvállalás erősítésére van szükség.
A mostani nem szerencsés helyzet, de nem az egyházak ellen szólok. A máltaiak tevékenységét óriási szimpátiával és elismeréssel szemlélem. Kiváló munkát végeznek a vidéki településeken. Sok szempontból a református egyház is, látom a jó példákat. De azért az, hogy a gyerekellátás, a gyerekjólét és a gyerekvédelem terén kizárólagossá teszünk bizonyos ellátásokat, mert átpasszolunk minden intézményt meg a nevelőszülői hálózatot az egyháznak, az nemcsak a XXI. századi, de a XX. századi normákat sem teljesíti, ami a szektorsemlegességet és az állam és egyház különválasztását jelenti. Erősíteni kell az állami szerepvállalást. Az egyházaknak is megvan a maguk szerepe, de nem lehet kizárólagossá tenni, hogy valamilyen szolgáltatást csak egyház biztosítson.
Akkor bizonyos dolgokat visszatesznek ezektől a szereplőktől az állam kezébe?
Szerintem mindenképpen. Azt a lehetőséget biztosítani kell minden magyar állampolgár számára, hogy a jóléti szolgáltatásokat megkapja, úgy, hogy állami szereplő is tudja biztosítani.
A hátrányos helyzetű régiókban élő emberek egyik legnagyobb gondja például a munkavállalásban, hogy nincs közlekedés, nem tudnak elmozdulni. Ez is azt eredményezi, hogy az unió utolsó húsz régiójából négy magyarországi. Hogyan tervezik javítani a mobilitáshoz való hozzáférést ezeken a helyeken?
Pont ezért voltam dilemmában, amikor 480 forinton befagyasztották a benzinárat, mert zöldszempontból ez elvetendő intézkedés, hiszen aki szennyez, az fizesse meg a piaci benzinárat. Nem kötelező autóval rohangálni A-ból B-be. De itt jött a szociális szempont, hogy aki kistelepülésen él, és a munkahelyére csak autóval tud bemenni…
…mert naponta egyszer jár a busz…
…a vasúti szárnyvonalat pedig régen megszüntették, ott valamilyen szociális támogatásra szükség van. A kulcs itt is az állami beavatkozás, a közösségi közlekedés fejlesztése. De távlatosabban a zöldmegoldás fog segíteni. Az, hogy helyben történjen minden: helyi munkahely, önellátás, mezőgazdaság, helyi termelők, helyi energiaellátás stb. Mert azt a közlekedési igényt nem lehet fenntartani, amit jelenleg magunkkal szemben támasztunk. Az a boldog, nyugodt élet, ha helyben találjuk meg a számításunkat, mert ott van a munkahely, ahol lakunk.
2008 óta nem emelték az öregséginyugdíj-minimumot, amelyhez egy csomó juttatás kötődik. Az Utcajogász Egyesület az Alkotmánybírósághoz fordult, mivel a nyugdíjminimumra épülő ellátások még a létminimumot sem biztosítják. Tervezik emelni?
Természetesen, maximálisan. Ez 2008 óta 28.500 forint, ami nonszensz. De Magyarországon nagyon szerencsétlen helyzet alakult ki már 2010 előtt. Van egy nyugdíjminimum, amely alapvetően azt a célt szolgálná, hogy ne lehessen egy bizonyos szint alatt élni. De ehhez, a nyugdíjminimum különböző százalékaihoz kötötték a szociális támogatásokat, például a gyest és egyéb segélyezési rendszereket is.
Szerintem ezt szét kell választani. A nyugdíjrendszer biztosítsa a megélhetést, tisztességes és a korábbi jövedelmekkel arányos, teljesítményarányos nyugdíjat, és legyen egy szociális rendszer, amelynek az a célja, hogy senki ne süllyedjen egy bizonyos szint alá. Legalább a létminimum szintjén tudjuk biztosítani mindenkinek a megélhetését.
Mekkora emelésről beszélhetünk?
Félmillió nyugdíjas él a létminimum, vagyis hetven-nyolcvanezer forint alatti jövedelemből. Az ő minimális nyugdíjukat fel kell emelni, hogy ne éljenek létminimum alatt. Ez teljesen természetes. A szociális rendszernél bonyolultabb, mert ott különböző százalékokat kötünk hozzá. Adott élethelyzettől függ, hogy mekkora mértékű támogatásra van szükség.
Csak választási, politikai okai vannak annak, hogy az ellenzék nem tervezi valamilyen vagyonadó bevezetését, vagy elvi kifogásaik is vannak?
Szintén a legkisebb közös többszöröst kell megtalálnunk. Én zöldpárti politikusként a vagyonadóban hiszek. Fizessenek a gazdagok! Akinek magas a jövedelme, nagy vagyona van, az a kapitalizmus nyertese. Szerintem az, aki óriási vagyonnal rendelkezik, az a kapitalizmus igazságtalan nyertese. Nagyon sokat kellene adóznia és fizetnie. Zöldpolitikusként ez a magánvéleményem. De egy ellenzéki együttműködésben vagyunk, és én ezt itt és most nem tudom és nem is akarom érvényesíteni.
Tehát az ellenzék programja szerint nem lesz vagyonadó.
Nem. A luxus más. Mészáros Lőrincnek nagyon komoly adóteherrel kell szembenéznie.
Milyen formában? Akkor mégiscsak vetnek ki vagyonadót?
Luxusvagyonadót. Most a jachtokról és hasonlókról beszélünk.
Már a regisztráció többe kerül, mint amennyi adóbevételt hoz: a Bajnai-kormány is próbálkozott vele.
Lehet, hogy egyszer végig kéne vinni, nem csak próbálkozni vele.
Végül LMP-zzünk egy kicsit. A magyar zöldek mindig konzervatívabbak voltak, mint a németek, akik erősen rákapcsolódtak a progresszív, identitáspolitikai, emancipációs törekvésekre. Az LMP hol áll most ebben a kérdésben?
Az identitáspolitikai kérdések a legnagyobb átverések. Azért találták ki, hogy eltereljék a valódi baloldali vagy zöldpolitikát, amely a tőke és a munka között keletkező konfliktusokat mindig a munkavállalók oldalán akarta megoldani. Aztán valaki kitalálta, hogy kössünk békét a tőkével, és tereljük át a politikát az identitáspolitika térfelére. Ezzel nagyon nem értek egyet. Kritikával szemlélem a nyugati zöldpártok tevékenységét. Ebből a szempontból az LMP ott van, ahol mindig is volt. A fő kérdések mindig a munkavállalók problémái, a megélhetési kérdések, a környezeti, a természeti konfliktusok, nem ezek az identitáspolitikai himihumik.
De hadd tegyem hozzá, hogy nonszensz a magyar állam kirekesztő politikája a különböző kisebbségekkel, akár szexuális csoportokkal szemben. Ezeket a kirekesztéseket természetesen fel kell számolni. De ez független attól, hogy identitáspolitikára terelték át a valódi kérdéseket.
Szerencsére a magyar nyelv nem különít el nyelvtani nemeket, így ezzel a problémával nem kell szembesülnie az LMP-nek.
Teljes vicc ez a névmágia.
Miért nem sikerült az LMP-nek az elmúlt tíz évben a választásokra mozgósítania a zöldszervezeteket? Miért nem láttunk szövetségkötéseket, nyilvánosság előtti kiállásokat, akár a kicsi szervezetek részéről?
Nyilván ez részben a mi hibánk. Azon dolgozunk, hogy ez megváltozzon. Részben pedig azzal a strukturális okkal magyarázható, hogy Magyarországon a civil szervezetek és a politika között hagyományosan van egy óriási távolság és bizalmatlanság; a Kádár-rendszerből és sok helyről örökölt reflexek miatt egyébként részben jogosan. De akkor érhetünk el közös sikereket – és nem csak az április 3-i választásról beszélek, hanem hosszú távon a klímaválság megoldásáról –, ha civilek, politikusok, magánszemélyek közösen cselekszenek, egy irányba mennek.
Listaállítás. Az LMP-nek melyik testülete döntött a saját listájukról?
A kongresszus. Nálunk a bázisdemokratikus hagyományokból kiindulva a kongresszus a legfőbb döntéshozó szerv. Nem is tudom, hányadik kongresszust tartottuk, túl vagyunk bőven az ötvenen.
Kinek a javaslata volt, hogy Ungár Péter megelőzze a párt elnökét a listán?
Nyilván nem az enyém. Próbáltam Pétert megelőzni, sajnos nem sikerült. Gratulálok neki, én lettem az ezüstérmes. Párton belül mindenki jelentkezhetett a listára, és különböző szavazási körökön mentek át a jelöltek. Végén kijött ez az eredmény, de a kongresszus hozta a döntéseket.
De ez mégiscsak azt mutatja, hogy az LMP valós vezetője a szürke eminenciás, Ungár Péter.
Az LMP valós vezetője hagyományosan az országos elnökség. A különböző szereplőknek nincs túl nagy hatalmuk, senki sem erősebb, mint a másik. A döntéseket az elnökség hozza, amelyen belül nincs akkora jelentősége, mint más pártoknál, hogy ki az általános tag, a társelnök vagy titkár, mint Ungár Péter. Zöldpárti hagyomány, hogy az elnökség a legfőbb döntéshozó, és azon belül mindenki egyenlő.
Egyébként Ungár Péter ad kölcsön pénzt a pártjának, mint Gyurcsány Ferenc a magáénak?
Nem.
Miért késik még mindig a közös lista kihirdetése? Úgy hallottam, hogy ennek lassításában a DK és a Jobbik mellett az LMP is benne van.
Mihez képest késik? Február vége a határidő.
De nem erre számított a közvélemény.
A listaállítás a politikának egy csúnya, de szükségszerű része.
Végül az első 40-45-ben az LMP-nek hány helye lesz? Hogy néz ki most?
Mindenki számára biztosítják a frakcióalapítás jogát, így az LMP számára is. Mivel nekünk egy biztosnak mondható körzetünk van, Csárdi Antal körzete, ezért a matematika azt adja ki, hogy a belvárosi körzet plusz négy listahely garantálja az LMP frakcióját. De természetesen Schmuck Erzsébet és Hohn Krisztina körzetét is meg fogjuk nyerni, mindent megteszünk érte. De ezek nehezebb Pest megyei körzetek. Kis-Szeniczey Kálmán, aki Bács megyében indul, Lezsák Sándor földjein, nos, az ő győzelméért is mindent meg fogunk tenni.
Tehát négy befutó listás hellyel számolnak?
A korábbi megállapodás alapján négynek kell lennie. Nálunk senki nincs a listán, aki egyéniben indul.
Szóval akkor az LMP nem lassítja a közös listaállítást?
Nem. Az tényleg egy piszkos és belül konfliktusos, hangos dolog. Vitatkozunk, akár szenvedélyesen vitatkozunk egymással, de ezzel nincs semmi baj.
A pártelit tagjainak személyes egzisztenciája múlhat rajta.
Szerintem teljesen természetes és a politika eredendő természete, hogy egy pártnak az a célja, hogy minél több képviselője legyen, hogy amiben ő hisz, amilyen programot képvisel, azt minél nagyobb létszámban tudja képviselni az Országgyűlésben is. Ezért nem kell csodálkozni, hogy mindenki azért veri az asztalt, hogy a lehető legtöbb képviselője legyen.
Mekkora mozgástere lesz Márki-Zay Péternek? Most úgy néz ki, hogy frakciója sem lesz egy erős DK- és Jobbik-frakció mellett. Ezeknek a frakcióknak bármilyen javaslatát meg kell majd szavaznia. Ez a két párt már most is erős szövetségben dolgozik, sokszor egyeztetnek már a hatpárti találkozók előtt .
Van egy konszenzussal elfogadott programunk, amelynek a megvalósítására szövetkeztünk. Márki-Zay Péternek ennek a programnak a megvalósításában maximális, 120 százalékos mozgástere lesz. Ebben fogjuk őt segíteni minden eszközzel, minden döntésünkkel.