Kevesen vonják kétségbe, hogy valamennyi uniós tagállam közül Magyarországot hozná a legnehezebb helyzetbe az orosz gázcsap teljes elzárása. Arra viszont már nehéz magyarázatot találni, hogy miközben a régió más országai megkezdték a leválást az orosz földgázról, addig a magyar kormány mintha egyre görcsösebben kapaszkodna az idő előrehaladtával egyre nagyobb geopolitikai és egyéb kockázatoknak kitett orosz gázimportba.
Miközben javában zajlik az EU és azon belül is a leginkább kiszolgáltatott közép-európai régió leválása a teljesen megbízhatatlannak tekintett orosz földgázimportról, addig a magyar kormány mintha tudomást sem venne erről. Orbán Viktornak és az időközben nem hivatalosan energiaminiszterré avanzsált külügyminiszterének nyilatkozatait és politikai-diplomáciai lépéseit áthatja az a meggyőződés, hogy az orosz gázszállítások teljes leállítása esetén az ország földgáz nélkül maradna, a gazdaság pedig néhány napon belül összeomlana.
A szomszédok már másfelé tekintenek
A sok szempontból hasonló helyzetben lévő szomszédságban – Ausztriától Csehországon át Szlovákiáig – közben már javában az orosz gáz utáni időszakra készülnek, és lázasan keresik az alternatív megoldásokat. Csehország néhány hete hárommilliárd köbméter földgázt kötött le Európa legnagyobb gáztőzsdéjén, Amszterdamban. Szlovákia elsősorban az északi irányból érkező norvég földgázra támaszkodva jelenleg hetven százalékban már nem orosz importból fedezi a szükségleteit, és még a 2021-ben az orosz szállításoktól leginkább függő Ausztria is gyors ütemben diverzifikálja a gázportfólióját. Néhány napja Karl Nehammer osztrák kancellár például Abu-Dzabiban hozott tető alá egy LNG-üzletet.
Magyarországon ezzel szemben mintha megállt volna az idő. Több, lapunknak nyilatkozó szakértő is úgy látja, hogy hazánk ahelyett, hogy másokhoz hasonlóan fokozatosan kihátrálna az orosz gázfüggőségből, több lábra állítva az ellátást, ha lehet, még jobban hozzáláncolja magát az orosz energiaimporthoz, legyen az kőolaj vagy földgáz.
Mit jelent a kormányfő bejelentése az orosz gázvásárlásról? „Orbán Viktor azt ünnepli látványosan, hogy tovább vehetjük a gázt drágábban az oroszoktól” – mondja a szakértő
Egy nevének mellőzését kérő tagállami diplomata szerint nem kis kockázatokat vállalva ezzel, hiszen az energiát szállító infrastruktúra egy része háború sújtotta területen halad keresztül, és – ahogy az nemrég az Északi Áramlat gázvezetékeivel is megtörtént – bármikor és bárhol szabotázsakciók célpontjává is válhat, aminek kockázata alól még a mostanra jószerével egyetlen működő déli irányból érkező gázútvonal sem mentesül.
Kaptunk-e mentességet az ársapka alól?
A magyar miniszterelnök politikai lépéseit is az a szándék határozza meg, hogy az égvilágon semmi se veszélyeztesse az orosz gázszállításokat, jóllehet a kockázatokra csak elég mérsékelt ráhatása van. Az Európai Tanács októberi ülésén egy bennfentes forrás szerint Orbán Viktor azt mondta a kollégáinak, hogy Moszkva világosan a tudomására hozta: ha egyoldalúan megváltoztatjuk a hosszú távú gázszállítási szerződést, elzárja a gázcsapot.
A kormányfő a csúcsot követő nyilatkozatában azt ünnepelte, hogy – szavai szerint – sikerült mentességet kiharcolnia a Gazprommal aláírt hosszú távú gázszerződésre minden olyan esetleges uniós döntés alól, amely árplafont jelölne ki az Oroszországból behozott földgázra.
„Az ársapka alól való mentesség annak lehetőségét jelenti, hogy veheted drágábban is a földgázt, ha úgy látod jónak” – jegyezte meg egy uniós forrás. A magyar miniszterelnök azonban úgy gondolja, hogy a drága gáznál is rosszabb az, ha egyáltalán nincs földgáz.
A csúcson ugyanakkor egyáltalán nem volt az asztalon az orosz importgázt érintő ársapka bevezetésére vonatkozó javaslat, ezt többek között Németország, Hollandia és Ausztria is hevesen ellenezte. Másfelől az EU27-ek, köztük a magyar miniszterelnök is rábólintott arra a bizottsági tervre, amely vészhelyzetben árfolyosóval, egy nem klasszikus ársapkával korlátozná a legnagyobb európai gáztőzsdén a szélsőséges árkilengéseket.
Mivel a magyar–orosz hosszú távú gázszerződésben is a mozgó piaci árhoz igazították a földgáz árát, ezért tényszerűen nem igaz, hogy a referenciaárba való beavatkozás nem érintené a megállapodást. Más kérdés, hogy valószínűleg nem váltaná ki az orosz gázcsapok azonnali elzárását sem Magyarország felé.
Egy, a csúcsvita részleteit jól ismerő forrásunk szerint a magyar miniszterelnök az ülésen nem kapott semmilyen mentességet, hiszen konkrét döntések nem is születtek. Kapott viszont egy szóbeli ígéretet, egyfajta biztonsági garanciát arra, hogy ha bármilyen uniós döntés következtében veszélybe kerül a magyar gázellátás, akkor az Európai Tanács, vagyis az állam- és kormányfők testülete visszatér majd a kérdésre.
Hetek óta központi kérdés az európai energiaellátás: EU-csúcs: mindenki gázárat csökkentene, de mindenki másképp
Tény, hogy a csúcstalálkozó zárókövetkeztetései kifejezetten leszögezik, hogy a bizottságnak meg kell vizsgálnia javaslatainak a már meglévő szerződésekre gyakorolt hatását, „ideértve a hosszú távú szerződések érinthetetlenségét is”. Ez a már meglévő szerződéseket, így a Gazprommal kötött hosszú távút is kétségkívül kivonja az új intézkedések hatálya alól, a jövőben kötendőket viszont nem.
Alternatívák az orosz gázcsap elzárására
Ha holnap bekövetkezne az orosz gázcsap elzárása, alighanem tényleg Magyarország számára lenne a legnehezebben kezelhető, mert összes szomszédja közelebb esik az alternatív útvonalakhoz. Mindazonáltal a Szabad Európának nyilatkozó diplomaták és energiaszakértők kétségbe vonták azt az állítást, hogy hazánk a legrosszabb forgatókönyv megvalósulása esetén földgáz nélkül maradna.
Először is az idei télre biztosítottnak látszik az ország gázellátása, mert a gáztárolók jelentős részben fel vannak töltve, eddig kifejezetten enyhe volt az ősz, és az orosz földgáz is érkezik a Török Áramlat gázvezetéken keresztül Szerbia felől. A 2023-as év azonban már mind Magyarország, mind az EU egészének gázellátása szempontjából nagyobb próbatételnek ígérkezik, különösen ha valamilyen oknál fogva leáll az orosz földgázszállítás.
Szakértők szerint az elmúlt években viszonylag jól kiépült gázinfrastruktúra- rendszernek köszönhetően hazánk fizikailag szinte minden irányból kaphat gázt. Északról Lengyelországon és Szlovákián keresztül, nyugatról Ausztriából (a baumgarteni elosztóközpont felől), dél felől Horvátországból a Krk-szigeti LNG-terminálból.
Miután a hosszú távú gázszerződés értelmében az oroszoktól vásárolt földgáz nagyjából egyharmada az azóta leállított Északi Áramlat csővezetékből származott volna, így elvileg annak se lehet akadálya, hogy a német kikötőkből LNG-gáz érkezzen. De még a török útvonalnak sem kellene szükségszerűen befagynia a gázcsap elzárása esetén, ha az egyébként orosz földgázmolekula technikailag nem oroszként jön tovább.
A meglévő infrastruktúra egy dolog, és megint másik az, hogy van-e elég földgáz a rendszerben, ha egyszer az orosz gázmolekulák eltűnnek belőle. Szakemberek szerint nem ártana tesztelni, hogy vajon lenne-e elegendő nyomás a rendszerben, amely nyugati és északi irányból elérhetővé tenné a magyar piacot az eddiginél nagyobb mennyiségű földgáz számára.
Mert a kieső orosz földgáz pótlását legalább részben piaci vásárlással is meg lehetne oldani, ahogy azt a csehek tették, amikor Amszterdamban lekötöttek hárommilliárd köbméter földgázt. Ez a lehetőség már most is rendelkezésre áll. Magyarország például akár Olaszországban is vásárolhat gázt, amelyet Ausztrián keresztül lehetne leszállítani. A horvátországi LNG-terminál kapacitásának megduplázása is régóta ismert opció, bár a beruházás időtartamát minimum egy-másfél évre becsülik.
Lapunk figyelmét arra is felhívták, hogy 2019-ben, még az orosz hosszú távú gázszállítási szerződés újrakötése előtt a Kaderják Péter vezette energetikai államtitkárságon komolyan fontolóra vették egy nemzetközi energiatender kiírásának lehetőségét. Bár ezt végül elvetették, idén nyáron viszont Bulgária megcsinálta úgy, hogy bizonyos mennyiség beszerzésére pályázatot írt ki, majd a beérkezett ajánlatok közül a legolcsóbbat választotta.
A közös gázvásárlás előnyei
A bolgár példa azért is érdekes, mert elvezet az Orbán Viktor által hevesen ellenzett közös gázbeszerzés kérdéséhez, amelyet az Európai Bizottság nemrég bemutatott javaslata továbbra sem tenne kötelezővé, legfeljebb egy aránylag kis volumenre vonatkozóan. Brüsszel elképzelése szerint első lépcsőben kötelezően felmérnék uniós szinten a gázvásárlási igényeket, majd az Európai Bizottság egy pályázat útján kiválasztandó cégre bízná a közös vásárlás lebonyolítását, beleértve az ár letárgyalását is az eladókkal. Így kikerülhető lenne az a csapda, hogy egyes országok egymást túllicitálva, méregdrágán jussanak földgázhoz a piacokon, ahogy azt a gáztárolók idei feltöltése jól demonstrálta.
Témába vág: Frans Timmermans: „Térden csúszni Putyin előtt nem megoldás”
A terv megvalósítása során azonban fejtörést okoz, hogy nem államok, hanem cégek szerzik be a földgázt, és alkotnak vásárlói kartelleket. Egy lapunknak nyilatkozó uniós szakértő szerint az ilyen közös gázvásárlás az orosz földgáztól függő közép-európai régió energiavállalatainak kifejezetten érdekében állhat, mert kedvező ajánlat esetén beszállhatnának a vásárlásba.
A közös vásárlás egyébként eleve nem érintené az EU által importált földgáz hetven százalékát lefedő hosszú távú gázszerződéseket, és a maradék harminc százalékból is csak annyit, amennyi a gáztárolói kapacitás 15 százalékát tenné ki, nagyjából 13 milliárd köbmétert. A kilencmilliárd köbméterre becsült éves magyar földgázfogyasztás nagyjából felét fedezi az orosz gázszerződés (lényegében a lakossági fogyasztást), a másik felét más forrásból, így hazai kitermelésből biztosítjuk, de ennek a mennyiségnek a nagy része is orosz eredetű.
Szijjártó és a szolidaritás
Ha minden kötél szakadt, az uniós tagállamoknak mentőövet dobhat egy 2017 óta létező szolidaritási mechanizmus is, amelynek értelmében a tagországok gázhiány esetén partnereik rendelkezésére bocsátanak bizonyos mennyiségű földgázt az úgynevezett védett fogyasztók (háztartások, közintézmények, gázból villamos energiát előállító hőerőművek) biztonságos ellátása érdekében. Miután a jogszabály hatálybalépése óta a lehetséges negyvenből mindössze hat ilyen kétoldalú segítségnyújtási megállapodást kötöttek a kormányok, Brüsszel most szükséghelyzetben jogszabállyal biztosítaná a szolidaritási záradék általános uniós szintű alkalmazását.
Ezzel összefüggésben figyelmet keltett és helyenként megütközést váltott ki Szijjártó Péter külügyminiszternek egy minapi nyilatkozata, amelyben lényegében megüzente: senki ne számítson arra, hogy a magyar adófizetők pénzéből vásárolt földgázból szolidaritás formájában részesülhet. Ez a kijelentés megfigyelők szerint azért is érthetetlen, mert az orosz földgázszállítások leállása esetén könnyen Magyarország lehet az a tagállam, amely mások szolidaritására és jóindulatára szorul.
Furcsa kettősség a magyar kormány narratívájában, hogy miközben érezhetően nagyon tart az orosz gázcsap elzárásától, készpénznek veszi, hogy mások fognak könyörögni Magyarországnál földgázért, és nem fordítva. Az idő majd megmondja, hogy kinek van igaza.
Olvasna még az európai gázhelyzetről?