A nyugat-ukrajnai Lviv (a Monarchia idején Lemberg, majd a szovjet időkben Lvov) már most is az ukrán IT egyik fellegvára. A város megpróbálja átvészelni az orosz inváziót, miközben reménykedik a harcok lezárulta utáni fellendülésben. Az ágazat és az általa kitermelt tehetségek adhatják Ukrajna remélt gazdasági talpra állásának pilléreit a háború utáni világban.
Olena Kozlova apja a szovjet hadseregben szolgált, így a család állandóan költözött, míg végül Lvivben telepedett le, annak a területnek a legnyugatibb részén, amely 17 éves korában a független Ukrajnává vált. Itt maradt, és végül szoftvercéget alapított, amikor a város informatikai ipara a kétezres évek elején virágzásnak indult.
A katonai támaszpontok közelében nőtt fel, így Kozlova már azelőtt felismerte a távoli robbanások hangját, hogy vonata 2022. február 24-én elérte volna Harkivot – azon a napon, amikor Oroszország megkezdte Ukrajna nagyszabású invázióját. Az orosz hadvezetés három irányból küldött csapatokat, és még hajnal előtt rakétákkal és tüzérséggel bombázott célpontokat országszerte.
Harkiv, Ukrajna második legnagyobb városa hasonlóan virágzó informatikai iparral rendelkező egyetemi város, de Lvivvel szemben jobbára orosz ajkú, az orosz határ közelében, az ország másik végében található. Kozlova éppen oda tartott, hogy irodát nyisson tíz helyi dolgozót alkalmazó cége, a PLVision számára.
„Nem akartak elköltözni. Többször is megkértem őket, figyelmeztettem őket, de nem akartak elköltözni én pedig támogatni akartam őket” – mesélte.
Aznap reggel megállt Poltavában, felhívta a Harkivban maradt alkalmazottakat, és mindegyiktől megkérdezte: „Jössz Lvivbe?”
Ő maga hazafelé indult. Sokan, akik az orosz támadás elől menekültek, ugyanezt az útvonalat követték. Az elmúlt 14 hónapban Lviv valószínűleg több ukránt fogadott be, mint bármelyik másik város a világon. Andrij Szadovij polgármester becslése szerint februárban 150 ezer, a keletebbre fekvő területekről érkező belső menekült élt náluk.
Dmitro Zavonnij vezető tesztmérnök hét évig dolgozott a Sigma harkivi irodájában, mielőtt Lvivbe került. Eredetileg Kramatorszkból, a Donbász nehézipari központjából származik, de az egyetem miatt Harkivba ment. Családja követte őt szülővárosából, amikor 2014-ben Kelet-Ukrajnában harcok törtek ki, így a teljes körű invázió déjà vu érzéssel töltötte el őket.
Visszaemlékezése szerint az invázió napján hajnali 5-kor arra ébredt, hogy az orosz határra néző ablakokból fény árad a lakásába. „Elég gyorsan rájöttünk mindenre – hogy ez ugyanolyan, mint Kramatorszkban volt” – mondta a 2022 februárjában folytatott beszélgetésről, amikor a testvérével úgy döntöttek, hogy mindenkit Lvivbe költöztetnek.
Oroszország inváziója az ukrán társadalom számos aspektusára ráirányította a világ figyelmét. A hatalmas és ultra mozgékony munkaerőre épülő informatikai ipar, amelyet Ukrajna a kilencvenes évek vége óta épített ki, váratlan hősként tűnt fel a háborús káosz közepette, és továbbra is pénzt hozott az országba, miközben Ukrajnát bombázások és áramszünetek rázták meg.
Az IT kiszervezése mentőöv a viszonylag hatalmas költségvetés terheit nyögő nyugati cégek számára, Ukrajnának pedig az egyik legfontosabb pénzügyi ütőér, amely összeköti a világ többi részével. Az ilyen szolgáltatások 2022-ben 7,3 milliárd dolláros exportot jelentettek – az ágazat nemrég már megelőzte a fémexportot, dollárértékben most már csak a mezőgazdaság jár előtte.
A 2022. februári inváziót követő első évben a teljes export 35 százalékkal csökkent, míg az IT-szolgáltatások kivitele nőtt. Az informatikusokat sokkal nehezebbnek bizonyult blokád alá vonnia Oroszországnak, mint a gabonaszállító hajókat a kikötőben – bár az Ukrán Nemzeti Bank legfrissebb adatai szerint az informatikai export értéke az elektromos infrastruktúrát érintő téli sztrájkok után havi alig félmilliárd dollárra esett vissza.
Az iparág és az általa kitermelt technológiai tehetségek Ukrajna gazdasági fellendülésének egyik alappillérévé válhatnak a háború utáni világban.
Útikalauz stopposoknak
Ezek a törekvések a régóta fennálló központokat, köztük Kijevet, Harkivot és Odesszát érintik leginkább. Egyetlen város sem fogadott be azonban több digitális migránst, mint Lviv, amely népesség szempontjából Ukrajna hetedik legnagyobb városa volt az invázió előtt, a technológiai ipar legtöbb mérőszáma alapján a második helyen állt a jóval nagyobb Kijev mögött.
A város, ahol a helyiek emlékeztetik a látogatókat arra, hogy a Habsburgok és nem a Romanovok uralma alatt éltek, a cári idők óta orosz befolyástól mentes menedék és az ukrán nyelvű kultúra egyik bázisa. Az informatikai ipar – és a pénz – pénzügyi és kulturális hatása Lviv szívében is érezhető, amely inkább hasonlít Bécsre, mint Moszkvára.
A lvivi Startup Depot a világ technológiai befektetéseinek hagyományos központjaira figyel
Technológiai óriáscégek irodái és újszerű közösségi munkahelyek tarkítják a hétszázezer lakosú várost, amelyet peremén még mindig olcsó lakhatást biztosító, szovjet építésű bérházak fognak gyűrűbe.
A koncentráció, a békéhez hasonló körülmények és az ukrán nyelv hagyományos dominanciája miatt Lviv ideális kísérleti terep az ország háború utáni törekvéseihez.
A posztszovjet mintagyerek
„Én és a barátaim voltunk az elsők a nemzedékünkben, akik akkor kezdtek el dolgozni, amikor a Szovjetunió összeomlott, és a PC-k éppen csak kezdtek népszerűvé válni Ukrajnában” – mondta Jaroszlav Ljubinyec.
Ljubinyec és a Lvivi Technológiai Intézetben végzett társai a kilencvenes évek közepén alapították meg a SoftServe-et. Tíz emberrel dolgoztak egy rögtönzött irodában egy kétszobás lakásban, a General Electric egyik vezetőjének irányításával, aki azért jött Lvivbe, hogy a nyugati üzleti élet alapjait tanítsa.
Ma Ljubinyec az igazgatótanács elnöke, a SoftServe pedig Lviv legnagyobb IT-kiszervezője, amely mintegy 11.000 embert foglalkoztat Ukrajnában és nemzetközi szinten.
A SoftServe, valamint a többi kiszervező, az ELEKS és az N-IX által 2009 és 2011 között alapított Lviv IT-klaszter a helyi cégek, egyetemek és politikusok hálójának egyik fő csomópontja. Egy másik végzős, az ELEKS-et felépítő Olekszij Szkripnik például végül elhagyta a céget, és 2014-ben ukrán parlamenti képviselővé választották. (Szkripnik az ukrán állandó NATO-képviselet elnökeként aktívan lobbizott országa halált okozó nyugati fegyverekkel való ellátásért. Egy nappal az orosz invázió előtt halt meg egy vérrög miatt.)
A Lvivi Technológiai Intézet és a szomszédos Ukrán Katolikus Egyetem olyan alapvető oktatási intézmény, amely a Ljubinyec által a SoftServe korai éveiben toborzott végzősöket szállította.
A város déli részén, a Sztrijszkij park körül található egyetemeknél ütöttek tanyát az új technológiai cégek.
„A lvivi IT-klaszter messze a legerősebb a maga nemében Ukrajnában. A legaktívabb – mármint olyan, amelyik tényleg csinál valamit” – mondta Ivan Petrenko, aki egy helyi kockázati alapot vezet.
A Lviv déli egyetemi negyedében épülő innovációs park arra ösztönzi a látogatókat és a dolgozókat, hogy „Éljenek, dolgozzanak, tanuljanak, pihenjenek”
Petrenko szerint a probléma az, hogy a klaszter tartósan a kiszervezésre összpontosít. Ez állandó jövedelmet biztosít, de nem fogja létrehozni a következő Grammarlyt vagy GitLabot. (Az első alapítója Maksz Litvin, Dmitro Lider és Aleksz Sevcsenko, utóbbi társalapítója Dmitro Zaporozsec.) A két ukrán eredetű cég helyi hőssé vált, miután elérte az „unikornisstátuszt”, azaz több mint egymilliárd dollár értékű befektetést szerzett.
„Mindig is úgy gondoltuk, hogy kint akarunk pénzt szerezni, mert biztos, hogy több pénzt kaphatsz, ha nem ukrán cég vagy. Különösen, ha amerikai cég vagy” – mondta a lvivi származású Ross Hanas, aki egy hétfős, a közösségi irodák terét menedzselő szoftvereket szerkesztő csapatot vezet. Cége, az andcards egyike ama megdöbbentően kevés lvivi vállalatnak, amely saját maga számára írja a kódot.
Komoly probléma, hogy Lvivben továbbra is a másoknak való bedolgozás, alvállalkozás a sztenderd működési forma, de ezen sokan próbálnak változtatni.
„Megpróbálunk fejlődni és új projekteket fejleszteni, ezért úgy gondolom, hogy a startupok számára csomópont és Szilícium-völgy leszünk, mert eddig csak másnak végeztünk munkát” – mondta Oleh Csucsman, aki az Ukrany nevű, kiszervezéssel foglalkozó munkaerő-kölcsönző céget vezeti.
Új pénz
Több lvivi szakember is a startupokba akar befektetéseket csalogatni.
A korábban idézett Ivan Petrenko például az Angel One Venture Fund nevű alapot vezeti, amely októberben indult az Ukrán Katolikus Egyetem Alap pénzéből, és a korai fázisú startupokat célozza meg, különösen azokat, amelyek az egyetemhez kapcsolódnak. Az alap most van túl első körös befektetésén (a szakzsargonban seeding round, amikor családtagoktól, barátoktól és „üzletiangyal-befektetőktől” szereznek pénzt). A kedvezményezett a Zeely, egy mobilweboldalakat tervező alkalmazás, amely egymillió dollárhoz jutott.
Ivan Dmitrasevics, a Lvivi Technológiai Intézet végzőse és az ELEKS régi munkatársa hasonló módon próbálja az IT-világ pénzét helyi tőkévé alakítani. Miközben az UNameIT-t, kiszervezőcégét vezeti, Lviv északi részén egy közösségi irodateret és startupakcelerátor-létesítményt is épített. Ő a Lviv Tech Angels nevű alap irányítója, amely olyan vadonatúj cégeket céloz meg, amelyek számára a kis befektetések nagy változást jelentenek. Ugyanakkor az ilyen cégek viszonylag nagy valószínűséggel csődbe mennek, anélkül hogy megtérülést hoznának.
A Lviv Tech Angels 2021 óta nem hajtott végre új befektetést, nagyrészt szünetelteti tevékenységét. „Sajnos a legtöbb tag az év végéig nem tervez befektetést” – írta Dmitrasevics egy üzenetben.
A SoftServe Ljubinyec elmondása szerint 2022 elején saját kockázati alap indítása előtt állt. Hozzájuk hasonlóan – az invázió kezdete után a katonai technológián kívül – szinte minden befektetését leállította a kormány Ukrán Startup Alapja is, amely a kis cégek első körös befektetéseinek egyik forrása volt.
Ennek a befagyott állapotnak a fizikai megnyilvánulása a Lviv Tech.City, a hatalmas tervezett közösségiiroda-campus, amely sok egyetemmel és irodával együtt a Sztrijszkij parkra néz. Eddig mindössze egy épület nyílt meg, a többi építési munkálatait még mindig nem fejezték be.
A tervezett innovációs park építése a háború kezdete óta szünetel
Ugyanakkor számos külföldi befektető, például az FF.VC Blue & Yellow Heritage Fund és az ukrán Phoenix Tech Fund is megjelent, kifejezetten azzal a céllal, hogy a háborús kockázatok közepette pénzt küldjenek Ukrajnába, ám eddig még nem hajtották végre első befektetéseiket.
Ezen a téren és gyakorlatilag minden más területen is jól látható, hogy az egész rendszer mennyire feszülten várja a háború végét. Nem sok jele van annak, hogy a harcok hamarosan véget érnének, sőt a Donbászban folytatódnak a súlyos összecsapások, és Ukrajna épp a beharangozott nagy tavaszi ellentámadásra készül.
Volodimir Zelenszkij elnök számos nyilvános felhívást intézett az IT-ágazatba történő beruházásokra.
Nem csak a háború akadály.
A kiszervezés természetéből adódik, hogy a termékek és a potenciális hasznok a határokon át a megbízó vállalatoknál landolnak. Ez arra ösztönözte a kiszervezőcégeket, hogy határok nélkül, digitális nomádok módjára működjenek.
Határok és akadályok
A Sigma például úgy hirdeti magát mint „ukrán származású svéd vállalat”. A svédországi irodának talán tíz alkalmazottja van – mondta Okszana Nazarkevics, a Sigma lvivi irodájának vezetője. „Svédország nagyon drága ország, így nehéz például fejlesztőket felvenni.”
A SoftServe LinkedIn-oldala szerint a cég székhelye a texasi Austin. A kijevi székhelyű EPAM, amely valószínűleg az ország legnagyobb informatikai kiszervezője, a belarusz technológiai iparágak alacsony adózású és lazán szabályozott „homokozójának” tagja – miközben a belarusz kormány támogatja Oroszország Ukrajna elleni háborúját.
A külföldi ügyfeleket kiszolgáló ukrán vállalatoknak jellemzően külföldi leányvállalatokat kell létrehozniuk, hogy bankszámlát kapjanak és egy nap talán tőzsdére is mehessenek, miközben Ukrajna tőzsdéje továbbra is vérszegény. A külföldi telephely garanciákat is jelent az ügyfeleknek, például az amerikai bíróságokhoz való hozzáférés lehetőségét.
„Tudjuk, hogy még mindig a világ egyik legkorruptabb országa vagyunk, csak nem beszélünk róla túl sokat, mert háború van – mondja Petrenko. – Megpróbálunk egyensúlyt teremteni. Tudjuk, hogy van problémánk, de most van egy nagyobb, amivel foglalkoznunk kell.”
Egy februárban nyilvánosságra hozott, a MacPaw nagy alkalmazásgyártó ellen a közelmúltbeli ingatlanvásárlások miatt indított vizsgálat során Olekszandr Koszovan vezérigazgató arra figyelmeztetett, hogy „a bürokraták ürügyet, alkalmat és eszközt keresnek az ukrán vállalkozások lenyomására”.
Különösen a szellemi tulajdon átruházása terén – ami végső soron a kód – Ukrajna jogrendszere nem kínál megfelelő kereteket.
Az itt-ott regisztrált bejegyzések és a nemzetközi bankszámlák is gyorsan megnyitják az adóelkerülés különböző módjait. Az informatikai ipar fejlődését ösztönözni kívánó ukrán kormány az elmúlt 25 évben szemet hunyt az informatikai alkalmazottakat nem teljes munkaidőben foglalkoztató, hanem vállalkozóként regisztráló, bevett üzleti gyakorlat felett. Ezáltal a szükséges jövedelemadó-bevétel negyven százalékról öt százalékhoz közeli szintre esett.
„Ha magáncégről beszélünk, azt mondanám, hogy a dolgozók kilencven-kilencvenöt százaléka szerződéses vállalkozó” – mondta Csucsman.
Bot és mézesmadzag
A posztszovjet gazdaságok tele vannak ad hoc rendszerekkel, de a feketemunkások hálózata és az átláthatatlan banki ügyintézés elriasztja a nyugati befektetőket, mivel megnehezítik annak ellenőrzését, hogy mit csinál az adott vállalat. Ráadásul a háború miatt a kormány az eddig feltáratlan adóztatási lehetőségekre vadászik. Ahogy Ukrajna gazdasága fejlődik és integrálódik a Nyugathoz, a dolgok változnak – csak lassan.
A digitális átalakulásért felelős miniszterhelyettes, Olekszandr Bornyakov egy képregényhősöket és sci-fi-gonosztevőket ábrázoló poszterekkel díszített irodában felügyeli a Diia.City növekedését
Az ukrán munkaügyi hivatal szigorítani próbál. Ennek jeleként márciusban 201.000 hrivnyára, azaz körülbelül 5500 dollárra emelte a be nem jelentett alkalmazottak után kiszabott bírságot. Eközben a digitális átalakulásért felelős minisztérium február 15-én, kilenc nappal az invázió előtt elindította a Diia.Cityt – amely nem egy város, hanem egy olyan új rendszer, amely alacsonyabb adókat és speciális jogi védelmet ígér a technológiai cégeknek.
A Diia.City, amely már több mint ötszáz tagvállalatot vont be, egyszerre igyekszik megfékezni a korrupt helyi vállalatokat és megnyerni magának a külföldi cégeket. A kezdeményezés egy új kategóriával egészíti ki a vállalkozók és az alkalmazottak adókategóriái közötti különbséget az ad hoc dolgozók számára, emellett a rezidens dolgozók nyilvánosan kereshető nyilvántartását is létrehozta. A másik, amivel magához akarja édesgetni a szakembereket, az, hogy védelmet kínál a mozgósítással szemben, azaz a dolgozók elkerülhetik, hogy a frontra küldjék őket.
„Sokan a Diia.Citybe költöztetik a cégüket, az emberek magánvállalkozóból alkalmazottá válnak, mert így megakadályozhatják, hogy elvigyék őket katonának” – mondta Olekszandr „Aleksz” Bornyakov, a digitális pénzügyek miniszterhelyettese és a Diia.City kezdeményezés vezetője.
A külföldi és hazai befektetések újbóli megugrásának reményében Lviv úgy pozicionálja magát, hogy a technológiai boomvárosok új generációjának élvonalába kerülhessen.
Az Ukrán Nemzeti Bank legfrissebb adatai szerint Lviv 2022 utolsó negyedévében kétmilliárd dollárnyi közvetlen külföldi befektetést vonzott be, amivel Ukrajna városai közül a harmadik helyen áll Kijev és a fosszilistüzelőanyag-gazdaságra támaszkodó Poltava mögött.
A város abban reménykedik, hogy a helyzet a háború és a technológiai részvények globális visszaesése ellenére is felszálló ág előtt áll. A várható fellendüléshez jó adag dac is járul.
„Ukrajna virágzik és virágozni fog önökkel vagy önök nélkül, mert nincs más választásunk” – mondta Kozlova.