Finn építőmunkások a sarkkörön túl, egy habzó folyón átívelő magas vasúti híd fölött egy olyan projekten dolgoznak, amely biztosítani fogja az összeköttetést a NATO norvégiai, Atlanti-óceáni partvidékétől a szövetség új határáig Oroszországgal.
„Ebből körülbelül 1200-at fogunk egyenként eltávolítani” – közli Mika Hakkarainen építésvezető, miközben egy szegecset tart a magasba.
2022 februárjáig a 37 millió eurós (13,9 milliárd forintos) villamosítás ezen a rövid vasúti szakaszon – amely az egyetlen vasúti összeköttetés Svédország és Finnország között – egyszerűen csak lehetőséget teremtett volna a helyieknek, hogy egy éjszakai vonattal eljuthassanak a csillogó Stockholmba.
Oroszország Ukrajna elleni támadása után azonban változott a helyzet. Finnország most már a NATO tagja, és Svédország is hamarosan csatlakozhat.
Miközben a szövetség válaszul Oroszország hadjáratára átalakítja stratégiáját, az új területekhez és infrastruktúrájukhoz való hozzáférés lehetőséget nyit a szövetségesek számára Moszkva megfigyelésére és megfékezésére, valamint példátlan lehetőséget arra, hogy egész Északnyugat-Európát egy tömbként kezeljék – mondta közel két tucat diplomata, katonai és biztonsági szakértő a Reutersnek.
„Veszélyt jelenteni Oroszországra”
Az egyik példa erre a finn vasúti fejlesztések sora a svéd határon fekvő Tornio környékén. A jövőre befejeződő fejlesztések megkönnyítik a szövetségesek számára, hogy erősítést és felszerelést küldjenek az Atlanti-óceánon túlról Kemijärviba, amely egyórányi autóútra fekszik az orosz határtól, hétórányira Oroszország nukleáris bázisától és a Murmanszk közelében, a Kola-félszigeten található katonai támaszpontjaitól.
Az ott állomásozó erők az orosz Északi Flotta 27 tengeralattjáróját, több mint negyven hadihajóját, mintegy nyolcvan vadászrepülőgépet, valamint nukleáris robbanófej- és rakétakészleteket foglalnak magukba – derül ki a Finn Nemzetközi Ügyek Intézete (FIIA) által gyűjtött adatokból.
Egy orosz Antonov AN–12-es repülőgép (fent) és a Brit Királyi Légierő (RAF) Typhoon repülőgépe (lent) az észt légtérhez közeli elfogás közben, 2019. június 25-én
A NATO-val való katonai konfliktus esetén a flotta fő feladata a Barents-tenger ellenőrzésének biztosítása és a Grönland, Izland és az Egyesült Királyság közötti vizeken az Észak-Amerikából Európába erősítést szállító hajók megállítása lenne.
Ez az, aminek megakadályozásában Finnország segíthet a NATO-nak.
„Az egész az északról érkező, ilyen jellegű képességek megfékezéséről szól” – nyilatkozta Gordon B. Davis Jr. nyugalmazott amerikai vezérőrnagy a Reutersnek.
Amellett, hogy megnyitja területét, Helsinki megfelelő eszközöket, különösen vadászrepülőgépeket vásárol, „hogy hozzájáruljon az északkeleti védelemhez, és őszintén szólva egy konfliktusban veszélyt jelentsen Oroszország számára” – mondta.
Svédország hozzájárulása a Balti-tengeren tengeralattjárók új generációjának üzembe állítása 2028-ig, amelyek Fredrik Lindén, az Első Svéd Tengeralattjáró Flottilla parancsnoka szerint nagyban hozzájárulnak majd a sérülékeny tengerfenéki infrastruktúra védelméhez és a hozzáférés megőrzéséhez. Ez jelenleg komoly fejfájást jelent, mint azt az Északi Áramlat gázvezetékek 2022. szeptemberi felrobbantása is mutatta.
„Öt tengeralattjáróval lezárhatjuk a Balti-tengert – mondta Lindén a Reutersnek. – Azokat a területeket, amelyek fontosak számunkra, le fogjuk tudni fedni a radarjainkkal és a fegyvereinkkel.”
Elemzők szerint a lépés igencsak időszerű. Oroszország aktívan fejleszti katonai és hibrid képességeit az Északi-sarkvidéken a Nyugattal szemben, részben a nemzetközi környezetvédelmi és gazdasági együttműködés leple alatt – jelentette ki Samu Paukkunen, az FIIA igazgatóhelyettese a Reutersnek. Az orosz védelmi minisztérium nem reagált a megkeresésre.
Paukkunen intézetének becslése szerint a nyugati fegyveres erők katonailag mintegy tíz évvel vannak lemaradva Oroszország mögött az Északi-sarkvidéken.
Paukkunen szerint még az Ukrajnában elszenvedett orosz veszteségek ellenére is sértetlen marad az Északi Flotta haditengerészeti komponense és a stratégiai bombázók is.
A NATO-tag Dánia 2004-ben fokozatosan leépítette tengeralattjáró-flottáját a hidegháború végét követő katonai képességek csökkentésének részeként, és még nem döntött a jövőbeni beruházásokról e téren. Norvégia szintén négy új tengeralattjárót rendel, az elsőt 2029-ben szállítják le.
„Nekem úgy tűnik, hogy van mit bepótolnunk, mert az elmúlt 25 évben nem cselekedtünk megfelelően” – mondta Sebastian Bruns, a Kieli Egyetem Biztonságpolitikai Intézetének vezető tengerbiztonsági kutatója.
Az orosz balti flotta tengeralattjárója Kalinyingrád térségében 2007. június 20-án
„Egy egész egység”
Mindkét fejlemény azt mutatja, hogy a kibővített szövetség hogyan alakítja át Európa biztonsági térképét. A déli Balti-tengertől a távoli, északi részekig terjedő régió szinte integrált műveleti körzetté válhat a NATO számára.
„A NATO-nak elég fontos, hogy most már egész egységként tekintsünk az egész északi részre” – mondta Michael Maus alezredes, a NATO Szövetséges Átalakítási Parancsnokság munkatársa a Reutersnek. Ő volt az elnöke annak a munkacsoportnak is, amely Finnország – katonai tekintetben történő – NATO-integrációját irányította.
„A meglévő NATO-országokkal, Norvégiával és Dániával együtt most már egy egész blokkunk van. A potenciális védelmi tervekre gondolva hatalmas előrelépés, hogy most már egész körzetként tekinthetünk rá.”
Ez májusban vált világossá, amikor Finnország NATO-tagként először rendezett sarkvidéki hadgyakorlatot Európa egyik legnagyobb tüzérségi gyakorlóterén, 25 kilométerrel az északi sarkkör felett.
A közeli Rovaniemi városa – amelyet a turisták a Mikulás otthonaként ismernek – egyben a finn sarkvidéki légierő bázisa is, és egy esetleges konfliktus esetén a régió katonai központjaként szolgálna. Finnország mintegy 150 millió eurót fektet be a bázis felújításába, hogy képes legyen befogadni a 2026-tól érkező 64 darab F–35-ös vadászrepülőgépből álló új flotta felét.
A májusi manőverekre az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Norvégiából és Svédországból érkező közel ezer szövetséges erő megtöltötte a gyér autópályákat, amikor csatlakoztak a mintegy 6500 finn katonához és ezer járműhöz.
Kurt Rossi százados, az amerikai hadsereg tábori tüzérségi tisztje vezette az M270-es többszörös rakétavetőt.
Először Németországból hajóztatták át a Balti-tengeren, majd közel kilencszáz kilométert vitték teherautóval északra.
„Korábban még nem voltunk ilyen közel Oroszországhoz, nem tudtunk Finnországban kiképzést tartani” – mondta Rossi.
Ha konfliktusra kerülne sor Oroszországgal a Balti-tenger térségében – ahol Oroszország jelentős katonai képességekkel rendelkezik Szentpétervárott és Kalinyingrádban –, sebezhetővé válna a NATO által a gyakorlatra használt hajózási útvonal. Finnország nagymértékben támaszkodik a tengeri áruszállításra minden ellátása tekintetében – a vámadatok szerint külkereskedelmének csaknem 96 százalékát a Balti-tengeren keresztül bonyolítják le.
A magas északon átívelő kelet–nyugati vasúti összeköttetés alternatívát nyit, ami kulcsfontosságúnak bizonyulhat.
„Úgy gondolom, hogy az oroszok elég könnyen megszakíthatják a tengeri áruszállítást, így ezek után ez az északi út lehet az egyetlen elérhető útvonal” – nyilatkozta Tuomo Lamberg, a villamosítást tervező svéd Sweco cég határon átnyúló műveletekért felelős vezetője.
„Semmi se múlja felül őket”
De ez a kockázat is csökkenhet, ha Svédország csatlakozik a NATO-hoz.
A Balti-tenger vízvonala alatt állva mutatja meg Lindén, a tengeralattjáró parancsnoka egy riporternek a Gotland kapitányi szobáját, amely egyike a svéd flotta négy tengeralattjárójának. A svéd csatlakozással a NATO 2028-ra összesen tizenkettőre növeli a balti országokhoz tartozó tengeralattjárók számát.
A Kiel Intézet azzal számol, hogy Oroszország az elkövetkező években egy–három tengeralattjáróval bővíti flottáját, így balti tengeralattjáróinak száma négyre emelkedik a mintegy hat modern hadihajóból álló flottája mellett. Emellett a térségben fekvő Kalinyingrád katonai képességei közé tartoznak a közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták is.
„Ez lehet a világ legmagányosabb helye – mondja Lindén, aki hosszú évekig volt a hajó kapitánya. – Egy tipikus, két-három hétig tartó küldetés során nincs kommunikáció a parancsnoksággal” – mondta.
NATO-hajók a BALTOPS gyakorlaton a Balti-tengeren 2020. június 8-án
A Gotland, akárcsak a modern német 212-es típusú tengeralattjárók, a NATO legfejlettebb nem nukleáris tengeralattjárói közé tartozik, és lényegesen hosszabb ideig tud a kikötőktől távol maradni, mint a legtöbb hagyományos típus – jegyezte meg Bruns, a téma szakértője.
„Kétségtelen, hogy a Gotland osztály és a német 212-es a világ legjobb nem nukleáris tengeralattjárója” – mondta Bruns.
„Nincs semmi, ami felülmúlná, a szó szoros értelmében. Azon a téren, hogy mennyire csendesek, milyen motort használnak és hogy mennyire manőverezőképesek.”
Lindén szerint a tengeralattjáró-hadviselésben az az elsődleges kérdés, hogy hol van az ellenfél. Egy óvatlan tengerész, aki elejt egy csavarkulcsot vagy becsap egy szekrényajtót, elősegítheti a tengeralattjáró felfedezését.
„A fedélzeten csendesen beszélünk – mondta Lindén. – Nem szabad hinni a filmeknek, ahol parancsokat kiabálnak.”
A Gotland a balti-tengeri Karlskronában állomásozik, mintegy 350 kilométerre Kalinyingrádtól. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet szerint naponta átlagosan 1500 hajó közlekedik a Balti-tengeren, így ez a világ egyik legforgalmasabb tengeri útvonala – és valójában csak egy kifelé vezető útja van, a Kattegat-szoroson át, Dánia és Svédország között.
A sekély és zsúfolt tengerszorosba is csak három keskeny szoroson keresztül lehet bejutni, amelyeken a tengeralattjárók nem tudnak észrevétlenül áthaladni.
Lehallgatási képességek
Ha bármelyik tengerszorost lezárnák, a Svédországba és Finnországba irányuló tengeri teherforgalom súlyos csapást szenvedne, és a balti államok teljesen el lennének vágva. De Svédország szövetségi tagságával ez megelőzhetőbbé válik, mert a svéd tengeralattjárók a NATO lehallgatóképességét növelik.
Lindén szerint a Gotland legénysége néha hallja az orosz hajókat. A hangok terjedése részben az évszaktól függően változik. Télen – mondta – egészen Öland szigetéig lehet hallani – ami csak egy kicsit több, mint a London és Birmingham közötti távolság (körülbelül kétszáz kilométer).
„Stockholm mellett állomásozva hallani lehet, ahogy zörög az Öland északi bójájának lánca – mondta Lindén. – Nyáron jó, ha háromezer méternyit lehet hallani.”
2028-ra, amint Svédország átveszi az új tervezésű hajót, a kapacitás növekedni fog. Az A26 néven ismert új konstrukció lehetővé teszi majd a tengeralattjáró személyzetének, hogy távolról működtetett járműveket (ROV), harci búvárokat vagy valamilyen autonóm rendszert telepítsen, anélkül hogy a tengeralattjárót vagy a legénységet veszélybe sodorná – mondta Bruns.
„A küldetéstől függően ez lehet egy ROV, amely egy csővezetéket vagy adatkábelt biztosít, lehet harci búvár, amely a sötétség leple alatt a partra megy, szinte bármi lehet.”
Ez a kapacitás megnöveli Svédország lehetőségeit a Balti-tengeren való mozgás és aktivitás ellenőrzésére.
„Ha összeszámoljuk az összes erőt Németországgal az élen, valamint a csatlakozó Svédországgal és Finnországgal, mindezek valóban jelentősen megváltoztatták az egyensúlyt a Balti-tengeren” – nyilatkozta Nick Childs, a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének haditengerészeti erőkkel és tengeri biztonsággal foglalkozó vezető munkatársa.
„Ez nagyon megnehezítheti az orosz Balti-tengeri flotta szabad működését – fejtette ki. – De még így is kihívást jelenthet a NATO számára.”