Oroszország ukrajnai inváziója miatt a közeli Moldova sebezhetőnek és fenyegetettnek érzi magát. Az elszegényedett ország – a nagyrészt Moszkva által táplált és befagyott transzdnyisztriai szakadár problémával a vállán – amiatt aggódik, hogy a Kreml következő célpontja lehet.
Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, valamint az EU a közelmúltban javaslatokat tett Moldova szerény hadseregének megerősítésére.
Ez vitát váltott ki a mintegy 2,6 millió lakosú országban az alkotmányban rögzített semleges státuszról – sokak szerint ez már nem szolgálja az ország érdekeit.
Chișinăut fel kell ébreszteni álmából és tehetetlenségéből, hogy megoldja biztonsági kihívásait, tekintettel Oroszország „könyörtelen ukrajnai háborújára” – mondta Igor Munteanu, az Egyesült Államokban nemrégiben hivatalba lépett moldovai nagykövet.
„Minden a semlegesség paradigmájával függ össze. Ez bizonyos értelemben egy geopolitikai erőszak volt (…) azáltal, hogy 1994 óta a semlegesség mérgező békét és a külső cselekvési lehetőségeink korlátait erőltette ránk” – mondta Munteanu nemrég a Szabad Európa moldovai szolgálatának.
A vita arról, hogy Moldovának el kellene-e törölnie a semlegességet, és közelebb kellene-e kerülnie a NATO-hoz, csak felerősödött, miután Liz Truss brit külügyminiszter május 20-án a The Daily Telegraph című napilapnak azt mondta: Moldovát „NATO-konform módon kellene felszerelni”, hogy meg tudja magát védeni az orosz invázió fenyegetésével szemben.
Truss szerint egyértelmű, hogy az ukrajnai korlátozott sikerek ellenére Vlagyimir Putyin elnök továbbra is „egy Nagy-Oroszország létrehozására törekszik”.
Moldova, amely egykor szovjet tagköztársaság volt, Ukrajna délnyugati határán fekszik. Nincs közös határa Oroszországgal, de közel van néhány olyan régióhoz, amelyet jelenleg az orosz erők tartanak megszállva Ukrajna déli részén. Moldova nem tagja a NATO-nak, bár kevesebb mint két héttel az ukrajnai invázió után kérte felvételét az Európai Unióba. Az ország oroszbarát ellenzéke nem fogadta örömmel a nyugati katonai segítségnyújtási javaslatokat.
Truss ajánlata nem az első volt egy nyugati tisztviselő részéről. Derek Chollet, az amerikai külügyminiszter politikai főtanácsadója május 17-én Chișinăuban azt mondta, hogy az Egyesült Államok segíteni akar a moldovai hadseregnek abban, hogy „ütőképesebbé, hatékonyabbá és korszerűbbé váljon, hogy meg tudja védeni az ország szuverenitását és területét”.
Charles Michel, az Európai Tanács elnöke május 4-i látogatása során kijelentette, hogy az Európai Unió katonai felszereléssel fogja ellátni a moldovai hadsereget.
Hogyan segíthetne a semlegesség Moldovának?
De vajon a semlegesség eltörlése sokat jelentene-e Moldovának a gyakorlatban?
Cristian Vlas politikai elemző szerint a semlegesség sem a múltban, sem a jelenben nem akadályozta meg Moldovát abban, hogy együttműködjön a NATO-val. „Moldova semlegességi státusza nem tiltja meg a kormánynak, hogy együttműködjön a NATO hadseregével vagy más hadseregekkel” – mondta Vlas a Szabad Európának e-mailben küldött válaszában.
Valójában Moldova már régóta szoros kapcsolatokat ápol a NATO-val – magyarázta Vlas, rámutatva az ország és a NATO közötti legutóbbi megállapodásra, az Egyéni Partnerségi Akciótervre (IPAP), amely 2022-re és 2023-ra vonatkozik.
„Ez összhangban van az alkotmánnyal, és közös terveket tartalmaz a biztonsági segítségnyújtásról, tágabb értelemben pedig a moldovai biztonsági szektorról” – mondta Vlas.
A NATO nyitott ajtók politikája azt jelenti, hogy nyitott bármely európai ország csatlakozása előtt, amennyiben a javasolt tag „képes előmozdítani az elveket (…) és hozzájárulni az észak-atlanti térség biztonságához”.
Gyakorlatilag a semlegesség eltörlése „kiterjesztené a kiképzés lehetőségét, a katonai felszerelések beszerzését, és azt a hitet keltené a polgárokban, hogy a hadsereg betölti a szerepét” – mondta Munteanu.
A semlegesség megszüntetése azonban csak akkor jelentene valamit, ha Moldova megengedhetné magának, hogy a NATO tagjaként beruházzon a hadseregébe – mondta Dionis Cenusa, a vilniusi székhelyű Kelet-európai Tanulmányok Központjának vendégkutatója.
„A semlegesség megszüntetése azt jelenti, hogy NATO-tagságért folyamodunk, de ezt Ukrajna és Georgia esetében elutasították, Moldovában pedig nagyon népszerűtlen” – mondta Cenusa a Szabad Európának, utalva Kijev és Tbiliszi eddig eredménytelen erőfeszítéseire, hogy csatlakozzanak a nyugati katonai szövetséghez. (A NATO 2008-as bukaresti csúcstalálkozója nyitva hagyta ezt a kérdést.)
„A chișinăui kormány dilemmával szembesül – mondta Ian Bond, a londoni székhelyű Center for European Reform külpolitikai igazgatója. – Az elmúlt évtizedek során a Chișinău és a szakadár terület központja, Tiraszpol közötti választóvonalat bizonyos mértékig elkente a Dnyeszteren túli üzleti érdek, amely kihasználja, hogy Moldova nagyon lassan integrálódik az európai piacokra. Közben Moldova – semlegessége miatt –– eddig nem került Oroszország látóterébe.”
Moldova sovány katonai ereje
Semleges státusza és a pénzhiány miatt Moldova az elmúlt években nem sokat fordított védelmi kiadásokra – magyarázta Alexandru Flenchea volt moldovai miniszter egy Telegram-posztban. Megjegyezte, hogy a védelmi kiadások soha nem haladták meg a GDP 0,4 százalékát.
A 2021-es katonai költségvetés a hírek szerint mintegy 914 millió moldovai lej (48 millió dollár), az aktív katonai állomány létszáma körülbelül ötezer fő, további 66.000 ezer ember szóba jöhető tartalékos.
A nyugati ajánlatok Moldova szűkös hadseregének megerősítésére azt követően érkeztek, hogy Maia Sandu elnök április 27-én azt mondta, hogy a fegyveres erőket harminc éve figyelmen kívül hagyták, és hogy nagyon szükséges lenne ennek a felülvizsgálata – idézte a szavait Igor Botan, a Moldovai Részvételi Demokráciáért Egyesület nevű agytröszt igazgatója.
Moldovai katonák alakzatban az ukrajnai Rapid Trident gyakorlatra való indulás előtt Chişinăuban 2017. szeptember 6-án
Moldovának meg kell ragadnia a nyugati katonai segítség lehetőségét – érvelt Botan –, és össze kell állítania egy listát a védelmi fegyverekről, amelyekre a hadseregének sürgősen szüksége van, „hogy bizonyítsa, hajlandó megvédeni magát”.
„Ha biztosítani akarják Moldova szuverenitását és függetlenségét, a hatóságoknak meg kell teremteniük egy minimális kapacitást, hogy az ország ellen tudjon állni egy esetleges inváziónak, és hogy később segíteni lehessen rajta. Ellenkező esetben ha a Moldovai Köztársaságot megtámadják, és nem áll ellen, egyfajta Krím lesz, amelyről azt fogják mondani, hogy beleegyezett az Orosz Föderációba való beolvadásba” – írta Botan, utalva az ukrán félsziget 2014 márciusában történt viszonylag gyors orosz elfoglalására.
„Ami az Egyesült Királyság ajánlatát illeti, én személy szerint nem tudom megmondani, mi lesz az asztalon. Az biztos, hogy a kormány nem fog többet követelni, mint amennyit elbír, és leginkább a kiberbiztonságra, a hírszerzési képességekre, a határvédelemre és talán a légvédelmi rendszerekre (ez talán túlzás) fog koncentrálni” – nyilatkozta Vlas a Szabad Európának.
Oroszország reakciója
Miután Truss külügyminiszter katonai segélyt ajánlott fel Moldovának, Andrej Rudenko orosz külügyminiszter-helyettes azt mondta, hogy Moszkva figyeli Chișinău reakcióját, de a NATO-fegyverek szállítása egy semleges államnak „kérdéseket vet fel”.
Amióta Oroszország február 24-én megindította provokálatlan ukrajnai invázióját, Chișinău óvatosan figyeli a helyzetet, attól tartva, hogy a Kreml legközelebb az ő területét veszi célba.
Ezek a félelmek április 22-én tovább erősödtek, amikor egy magas rangú orosz tábornok, Rusztam Minnekajev arról beszélt, hogy Oroszország megszállja Dél-Ukrajnát, és hogy esetleg kivezető utat biztosíthat a szakadár Dnyeszteren túli régióba, ahol, mondta – anélkül hogy bármilyen bizonyítékkal szolgált volna –, hogy üldöztetés éri az oroszul beszélőket.
Oroszországnak mintegy kétezer katonája van Dnyeszteren, akiknek többsége egy kobasznai lőszerraktárat őriz, amely Kelet-Európa legnagyobb ilyen létesítménye.
A szeparatista Dnyeszteren túli területnek saját fegyveres erői is vannak, amelyek száma négyezer éshétezer-ötszáz között mozog, bár harci képességeikről és felszerelésükről keveset tudni.
Bár a legtöbb katonai elemző úgy véli, hogy Oroszországnak nincsenek meg a katonai erőforrásai ahhoz, hogy újabb offenzívát indítson a Dnyeszteren túli területen, a térségben a múlt hónapban fellángoltak a zavargások.
Április végén a transzdnyisztriai hatóságok közölték, hogy robbantások célpontja volt az állambiztonsági főhadiszállásuk Tiraszpolban, az orosz hírek közvetítésére használt szovjet korabeli rádiótornyok, valamint egy katonai egység a városon kívüli faluban.
A Dnyeszteren túli szeparatisták ukrán beszivárgókat okoltak, míg Kijev szerint az orosz titkosszolgálatok voltak a felelősek.
Politikai megosztottság
Moldován belül az oroszbarát ellenzéki szocialisták május 23-án nyilatkozatot adtak ki, amelyben mély aggodalmukat fejezték ki a brit külügyminiszter megjegyzései miatt, és határozottan elítélték a moldovai hatóságok és a NATO-tagállamok közötti konzultációkat, amennyiben azok zárt ajtók mögött zajlanak.
Moldova 2006-ban, a szocialisták idején – mutatott rá Botan, az agytröszt igazgatója – kezdte meg a kapcsolatok erősítését az első NATO IPAP aláírásával.
„Ha emlékezünk arra, hogy ki indította el az együttműködést a NATO-val, akkor láthatjuk, hogy az ellenzék érvei nem meggyőzők” – mondta Botan.
A két fél közötti kompromisszum valószínűtlen lehet, különösen azután, hogy Igor Dodon volt elnököt május 24-én korrupció vádjával őrizetbe vette a rendőrség.
Dodon, Putyin közeli szövetségese 2016 és 2020 között volt Moldova elnöke. 2020 novemberében legyőzte Maia Sandu, az Egyesült Államokban tanult politikus, aki a Nyugattal való szorosabb kapcsolatokkal kampányolt.
Munteanu volt nagykövet elismerte, hogy a Moldova biztonsági státuszának megváltoztatásáról szóló bármilyen vita időbe telik, és nem fog egyik napról a másikra megtörténni.
„Senki sem követeli az azonnali NATO-tagságot” – mondta, és nemzeti párbeszédet sürgetett arról, hogy Moldova végül milyen biztonsági irányt vegyen.