Sztjapan Latipau fehérorosz aktivista egy minszki bíróságon elmondta, kényszerítették, hogy vallja be: kormányellenes tüntetéseket szervezett, különben „nyomókamrába” kerül. Ezután egy tollal nyakon szúrta magát. De mi az a nyomókamra, amely arra készteti az őrizetbe vetteket, hogy maguk ellen valljanak?
Sztjapan Latipaut már hat hónapja tartották fogva, amikor június 1-jén lehetőséget kapott, hogy egy minszki bíróságon kikérdezzen egy tanút, akit azért idéztek be, hogy valljon a férfi jelleméről.
A tanú valójában Latipau apja volt, és a fia sokkoló hírrel szolgált neki és a bíróságnak. Elárulta, hogy a Belügyminisztérium Szervezett Bűnözés és Korrupció Elleni Főigazgatósága (GUBOPiK) hogyan fenyegette meg fogvatartása során.
„Apám! A GUBOP meglátogatott, és azt mondták: ha nem ismerem el a bűnömet, nyomókamrába tesznek és büntetőeljárást indítanak a rokonaim és a szomszédaim ellen. Már így is nyomókamrában voltam ötvenegy napig. Szóval készüljetek fel.”
Latipau felállt egy padra a vádlottak ketrecében, hogy az őrök ne érhessék el, majd egy tollal nyakon szúrta magát.
Miközben a padra rogyott, az őrök a ketrec kulcsát keresgélték, a per nézői pedig döbbenten figyelték az eseményeket. Az őrök végül bejutottak, elsősegélyben részesítették, majd egy mentőautóba tették a vérző aktivistát.
Ehhez kapcsolódóan: Ideiglenesen lezárták Belarusz szárazföldi határaitBevett gyakorlat a beismerő vallomás kicsikarására
Az, hogy Belaruszban egy fogoly inkább öngyilkos lesz, mint hogy a nyomókamrába kerüljön, nem egyedi eset. Latipaut azzal vádolják, hogy tömegtüntetések vezetője volt, mert megpróbálta megakadályozni, hogy a hatóságok eltávolítsanak egy ellenzékieket méltató falfestményt.
Jogvédő szervezetek és volt őrizetesek szerint a belarusz börtönökben és fegyházakban található nyomókamrák szó szerint kínzókamrák, és sokan inkább drámai lépésekre szánják el magukat, mintsem hogy odakerüljenek.
A kamrákban gyakran tartanak fogva a hatóságokkal együttműködő notórius bűnözőket is.
Szergej Uszcinau a Jogi Kezdeményezés nevű belarusz civil szervezet munkatársa. Az NGO abban segít, hogy a polgárok be tudják nyújtani az ügyüket az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB). Mint a Jelenidő nevű műsornak elmondta, a fogvatartottakat azért küldik a kamrákba, hogy a rabtársak vallomást verjenek ki belőlük.
Guantánamót idéző hangszigetelés és bömbölő zene
Mihail Zsamcsuzsnij emberi jogi aktivista, aki hat és fél évet töltött börtönben politikai vádak alapján, arról beszélt a Szabad Európa orosz szolgálatának, milyen élmény nyomókamrában tölteni az időt.
Elmondta, hogy a nemzetközi joggal szembemenve az ország összes fogdájában van ilyen, és hogy a hatóságok azt állítják, a kamrákra titkos, de hivatalos célok miatt van szükség.
Zsamcsuzsnij elmondta, hogy a nyomókamrának fenntartott cellákba dupla ajtón keresztül lehet bejutni, általában körülbelül négyszer hat méteresek és teljesen hangszigeteltek. Máskor normál cellákat használnak és zenét bömböltetnek, hogy ne lehessen hallani a fogvatartottak jajveszékelését.
A fogvatartottak tudják, hogy léteznek ilyen kamrák, és rettegnek attól, hogy belekerülhetnek.
„Gyakran voltam szemtanúja annak, hogy elítéltek vagy vádlottak éppen a nyomókamra ajtaja előtt tettek beismerő vallomást” – mondta el Zsamcsuzsnij.
A jogvédő arról is beszélt: mások úgy próbálják elkerülni, hogy a kamrába küldjék őket, hogy megcsonkítják magukat. Ennek oka, hogy a vérző, nyílt sebű őrizeteseket kórházba kell küldeni, és legalább egy kis időre megmenekülnek a kínzástól.
Your browser doesn’t support HTML5
Ki az a férfi, aki megpróbált véget vetni az életének a belarusz bíróságon?
Inkább elolvasás nélkül aláírta a vallomást
Néhány fogvatartott megpróbálja kiállni a nyomókamra próbáját, de hogy sikerül-e, az attól függ, mekkora az akaratereje és mennyire tudnak ellenállni a fenyegetéseknek – tette hozzá.
Mások elmesélték, hogy az ilyen fenyegetések milyen erős hatással lehetnek a fogvatartottakra, akiket Lukasenka sokak által csalásnak tartott elnökválasztási győzelme után levert kormányellenes tömegtüntetések idején vettek őrizetbe.
Egy belarusz nő, Aleszja Kahanuszkaja májusban azt mondta a Szabad Európának, hogy fiát, Jauhen Kahanuszkijt addig verték, amíg be nem vallotta a tüntetéseken való részvétellel kapcsolatos vádakat.
„Kiverték belőle a vallomást – mondta az asszony. – Amikor azzal kezdték fenyegetni, hogy nyomókamrába zárják, feladta, és maga ellen vallott.”
A bíróságon Kahanuszkij később ártatlannak vallotta magát, és beismerését azzal indokolta, hogy pszichikai és fizikai nyomás alatt tett vallomást.
„A rendőrök a gyomorszájamat, a fejemet és a lábamat ütötték, és azzal fenyegettek, hogy nyomókamrába küldenek, ha nem azt vallom, amit kell – mondta a bíróságon. – Anélkül írtam alá a vallomásomat, hogy elolvastam volna, mert féltem, hogy újra meg fognak verni.”
Kahanuszkijt végül bűnösnek találták a tömeges zavargásokban való részvételben, és több mint három és fél évre ítélték.
A Jogi Kezdeményezés nevű szervezetben dolgozó Uszcinau szerint a Lukasenka választási győzelme elleni tiltakozások kezdete óta nem szűnt meg a tüntetők kínzása.
Elmondta, hogy bár a legtöbb kínzásra a tömegtüntetések első hetében, augusztus 9. és 13. között került sor, „ma is kínozzák az embereket a börtönökben”.
„Sok olyan eset van, amikor a bíróságokon az emberek azt állítják, hogy megverték őket, hogy vallomást csikarjanak ki belőlük” – mondta, hozzátéve, hogy a bíróságok egyszerűen nem veszik figyelembe, ha valaki visszavonja a beismerő vallomását.
Ehhez kapcsolódóan: Kettétört fiatal sorsok Belaruszban