Kelet-Romániában sokan dühösek, mert a kommunizmus idején végül nem készült el az a hatalmas gát, amely több ezer otthont megmenthetett volna a mostani árvíz alatt.
Egy szeptemberi szombaton a 61 éves Stefana Bodea hajnalban valami zajra riadt fel az ország keleti részén folyó Suhurlui patak partján fekvő, máskor csendes, Slobozia Conachi nevű településen.
Hallotta az ortodox templom harangjait, a helyi iskola szirénájának visítását, illetve Emil Dragomir polgármester sürgető kiabálását a kapuja előtt, aki mindenkit felszólított, hogy azonnal hagyja el a házát. „Azt mondta, hogy nagyon durva víz jön” – mesélte a Szabad Európa romániai szolgálatának, felidézve, hogy negyedóra múlva már a mellkasáig ért az ár.
„Felmásztunk a padlásra.” Kilenc órán át várt ott a fiával és az unokahúgával, mire egy traktorral kimentették az ablakon keresztül.
Ez egyike volt az alacsonyan fekvő települések tucatjainak Kelet-Romániában, sőt Közép-Európában, amelyeket szeptember 13-án és 14-én katasztrofális áradás sújtott a Borisz ciklon miatt.
Stefana Bodea a háza előtt
Galac megyében is – ahonnan Bodea származik – számos tényezőnek volt köszönhető a súlyos helyzet. A szakemberek ezek közé sorolták az éghajlatváltozást, a nem megfelelő árvízvédelmet, az ellenőrizetlen fejlesztéseket és a nagyfokú erdőirtást a mezőgazdaság miatt.
A károsultakban ráadásul a pusztítás fájdalmas emlékeket ébresztett egy olyan projektről, amely a kommunizmus alatt befejezetlen maradt, és az azóta eltelt három évtizedben a figyelmeztetések ellenére hagyták lepusztulni: ez a Suhurlui gát.
Vízgazdálkodási szakértők és egykori helyi tisztviselők egyetértenek abban, hogy ha elkészült volna, akkor az elmúlt évtizedben három súlyos árvíz idején is védelmet jelenthetett volna, és szinte biztos, hogy több ezer házat megóvott volna előző hónapban Galacban.
Ceaușescu-korszak
A Suhurlui egyike volt azon négy nagy öntözési projektnek, amelyet Nicolae Ceaușescu román diktátor kormánya tervezett az ország mezőgazdasági ágazatának átalakítására. A Covurlui öntözési projektként ismertté vált tervet a nyolcvanas évek elején indították el a Világbank 315 millió dolláros (mai árfolyamon körülbelül 1,2 milliárd dolláros) hiteléből.
A Covurlui projekt célja olyan kulcsfontosságú vízelvezető és túlfolyó létesítmények megépítése volt, amelyek képesek az erózió fékezésére, a talajregenerálódás ösztönzésére és a Duna-deltától északra és nyugatra fekvő, 650 ezer hektárnyi szántóföld öntözésére, de ami még fontosabb, hogy csökkentenie kellett volna az árvíz kockázatát is.
A Ceauşescu-rezsim végül 1982-ben kifarolt a projektből, majd 28 százalékos készültségi szint mellett két évvel később visszafizette a Világbanknak az adósságát. A munkálatok egészen 1994-ig zajlottak, emberek százai dolgoztak a befejezetlen infrastruktúrán és a vasúton, amely a kőbányától a töltésig vezetett. „A gátat meg kell erősíteni. Ellenőrzött módon vezethettük volna el a vizet (…) de nem tettük meg, és nézzék, mi történt” – mondta nemrég Gigi Turu, Suhurlui körzet polgármestere.
Costel Fotea, a Galac megyei önkormányzat elnöke szerint a helyi hatóságoknak nincs hatáskörük arra, hogy beavatkozzanak a folyómedrek vagy a folyó vízhozamának szabályozásába.
A katasztrófa enyhítése
Sorin Rândaşu, a román nemzeti vízügyi igazgatóság vészhelyzetekkel foglalkozó igazgatója közölte, hogy a Suhurlui már egy évtizede kiemelt projektként szerepel az EU árvízkockázat-kezelési terveiben, és nagyobb kapacitással újra kellene tervezni.
Elismerte, hogy ha a projekt megvalósul, jelentősen enyhítette volna a mostanihoz hasonló katasztrófák okozta károkat. „Még így, befejezetlenül is mérsékelte az áradást” – mutatott rá.
Mindez sovány vigasz Danut Popa számára, aki egykor a gátépítésen dolgozott, amely csak néhány száz méterre van az otthonától. „Ilyen magas volt a víz – mutatta, kezét a mellkasára téve. Elpanaszolta, hogy semmit sem tudott tenni a csirkéiért, akiknek a többsége megfulladt, de hat malacot sikerült megmentenie. – A karomban úsztam velük, mint a filmekben.”
Áradás a be nem fejezett Suhurlui gátnál
Az építkezés leállítása óta az elhagyott gát az elhanyagoltság és a bürokratikus tétlenség mementójává vált. Gheorghe Buruiană, a Suhurluit is magában foglaló Rediu polgármestere szerint számos eszközt és anyagot elloptak a helyszínről a tolvajok. A projekt újjáélesztésére tett erőfeszítéseket az is nehezítette, hogy magántulajdonosoknak adták el azt a területet, ahol a víztározónak kellett volna állnia.
Radu Drobot szakértő aláhúzta, hogy a gát „rendkívül fontos szerepet” játszhatna az árvízvédelemben, ha megépülne, mintegy nyolcvan százalékkal mérsékelhetné a vízáramot.
Újjáépítés
Mircea Fechet román környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti miniszter szeptember 25-én bejelentette, hogy rekordidőn belül megvalósíthatósági tanulmányt rendelt el a Suhurlui gát építéséről, amelynek fő célja ezúttal az öntözés helyett az árvízvédelem lenne. Még így is hónapokat vehet azonban igénybe a terv elkészítése, a megvalósítás pedig hosszú éveket.
Az ugyancsak Slobozia Conachiban élő Ștefana Todică szerint túl sok bizonytalansági tényező mellett kellene újraépítenie az életét. Az áradás után mindössze néhány edénye és ruhája maradt, minden más tönkrement. Reméli, hogy kap egy konténerházat, amely menedéket nyújthat, de ezzel sem érnének véget a nehézségei, ugyanis a térségben telente akár a –20 Celsius-fokot is elérheti a hőmérséklet.