A stúdiósminktől egy légy ötperces hírnevéig: fordulatos elnökjelölti tévéviták az amerikai történelemből
1960. szeptember 26-án volt az első országos televíziós elnökvita közvetítése. Az eseményen a demokraták jelöltje, John F. Kennedy a republikánus alelnökkel, Richard Nixonnal vitázott, akit éppen akkor engedtek ki a kórházból, borostás volt, és nem engedte, hogy sminkeljék. Mintegy hetvenmillió néző arra összpontosított, amit látott, nem arra, amit hallott. A kipihentebbnek tűnő, tévés sminket viselő Kennedy nyerte a választást
1976-ban, az első televíziós vita után tizenhat évvel a demokrata Jimmy Carter szállt szembe Gerald Ford republikánus elnökkel. Ford egyik kínos kijelentése okozta a vesztét. A vita hevében egy ponton azt mondta: „Nincs szovjet uralom Kelet-Európában, és soha nem is lesz a Ford-kormány idején.” Ez a megjegyzés az elnököt téveszmésnek tüntette fel, és elkeserítette a kulcsfontosságú szavazókat azokban a közösségekben, amelyek tele voltak olyan európaiakkal, akik a szovjet elnyomás elől menekültek el. Carter nyerte a választást
1980-ban a hivatalban lévő Carter megjelent egy vitában a republikánus Ronald Reagannel. Azzal vádolta Reagant, hogy csökkenteni tervezi a 65 év feletti amerikaiak Medicare egészségügyi tervének finanszírozását. Reagan így szólt: „Na tessék, már megint!”, majd nevetett, amitől a közönség is nevetni kezdett. Reagan nyerte a választást. Az évek során több vitában is használta ezt a mondatot ellenfele lefegyverezésére. A kifejezés angolul (There you go again) a politikai beszédmód bevett fordulata lett annak sugalmazására, hogy az ellenfél túlzó vagy hisztérikus megjegyzéseket tesz
Az 1984-es tévészereplésben az akkor hetvenhárom éves Reagan sikeresen használta az életkorát, amikor az ötvenhat éves demokrata Walter Mondale-lel vitázott, mondván: „Szeretném, ha tudná, hogy az életkorral nem fogok kampányolni. Nem fogom politikai célokra használni ellenfelem fiatal korát és tapasztalatlanságát.” Újraválasztották
1988-ban Bernard Shaw, a CNN műsorvezetője azzal nyitotta az H. W. Bush republikánus és a demokrata Michael Dukakis közötti elnökjelölti vitát, hogy megkérdezte Dukakist, támogatná-e a halálbüntetést, ha Kitty Dukakist, a feleségét megerőszakolnák és meggyilkolnák. „Nem, nem támogatom, Bernard, és azt hiszem, ön is tudja, hogy egész életemben elleneztem a halálbüntetést. Nem látok semmilyen bizonyítékot arra, hogy elrettentő hatású lenne, és úgy gondolom, hogy vannak jobb és hatékonyabb módszerek az erőszakos bűncselekmények kezelésére” – válaszolta. Míg egyesek a kérdés igazságosságát kritizálták, a nézők többsége számára a válasz szenvtelennek tűnt. Bush nyerte a választást
1988-ban az alelnökjelöltek közötti vita fellángolt, amikor Dan Quayle, Bush jelöltje John F. Kennedyhez hasonlította magát. A demokrata Lloyd Bentsen higgadt, meggyőző hangon válaszolt: „Szenátor úr, én Jack Kennedy mellett szolgáltam. Ismertem Jack Kennedyt. Jack Kennedy a barátom volt. Szenátor úr, ön nem Jack Kennedy.” Bekiabálások és taps követte
1996-ban egy Clintonnal folytatott vitában a republikánus Bob Dole-t megkérdezte egy diák, hogy hetvenhárom évesen nem túl idős-e ahhoz, hogy megértse a fiatalokat. Azt válaszolta, hogy az ő korában az intelligencia és a tapasztalat bölcsességet jelent. Clinton visszavágott: „Csak annyit mondhatok, hogy nem hiszem, hogy Dole szenátor túl öreg lenne ahhoz, hogy elnök legyen. Az ötleteinek kora az, amit megkérdőjelezek.” Újraválasztották
2000-ban a George W. Bush republikánus elnökkel folytatott első vitájában Al Gore demokrata alelnök negatív kritikát kapott, mert hangosan sóhajtozott, miközben Bush beszélt. „Mindannyian követünk el hibákat. Én is elrontok egy-két szótagot” – mondta Bush második vitájuk során, szándékosan rosszul ejtve ki a szótagot. Bush megnyerte a választást
2004-ben Bush egyszerű érveket használt, míg Kerry tények sokaságát hozta nyilvánosságra, hogy alátámassza az érveit. Az első vita nagy része Irakról szólt. Bush megvédte a döntését, hogy amerikai csapatokat vezényelt az országba, Kerry pedig azzal vádolta őt, hogy meggondolatlanul és nemzetközi támogatás nélkül cselekedett. Egy alkalommal azt mondta: „Amikor bevonultunk, három ország volt a koalícióban: Nagy-Britannia, Ausztrália és az Egyesült Államok.” Bush azt válaszolta, hogy Kerry nem vette figyelembe az összes tagot: „Nos, valójában elfelejtette Lengyelországot.” Újraválasztották
2012-ben Obama megbotlott a republikánus Mitt Romney-val folytatott első vitájában, ami meglepte és aggasztotta támogatóit. A második vitájukban azonban Romney a nemek közötti béregyenlőségre vonatkozó kérdésre válaszolva azt mondta, hogy „tele van a dossziéja nőkkel”, utalva a gyűrűs iratgyűjtőkre, amelyekben női álláspályázók önéletrajzai voltak, és amelyeket Massachusetts állam kormányzójaként nyújtottak be hozzá. A kifejezést Romney ellenzői és az Obama-kampány megalázónak és a nőkkel szembeni érzéketlenségnek állította be, és széles körben kigúnyolták, a mondat mém lett a közösségi médiában. Obama ismét győzött
2016-ban Trump és a demokrata Hillary Clinton első vitája rekordszámú, 84 millió amerikai tévénézőt vonzott. Második vitájukat a sértegetések uralták, Clinton a nőkre vonatkozó, szexuálisan agresszív megjegyzéseivel szúrt oda Trumpnak. Trump azzal igyekezett hárítani a kritikát, hogy Bill Clintont, a jelölt férjét hozta fel példának, mint aki rosszabbul bánt a nőkkel. A harmadik vitában Trump undok nőnek nevezte Clintont, és nem volt hajlandó kijelenteni, hogy elfogadja a választási eredményt
2020-ban Trump harcosan érkezett a Bidennel folytatott első vitájára, de ez végül ellene dolgozott. Többször félbeszakította Bident és a moderátort, Chris Wallace-t, sértegette Biden családját. A közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a szavazók idegenkedtek a viselkedésétől. Trump később kiesett a második vitából, miután a Covid–19-diagnózisát követően virtuális formátumra váltottak. Ezután visszafogottabb hangnemet ütött meg a Bidennel folytatott utolsó, október 22-i verbális összecsapáson. Egy ponton, amikor Trump félbeszakította őt, Biden azt mondta: „Befognád végre, ember? Ez annyira elnökietlen”
2020-ben egy, a stúdióba tévedő légy vonta magára Amerika figyelmét, amikor Mike Pence alelnök ősz haján ült, miközben demokrata riválisa, Kamala Harris amerikai szenátorral vitázott. A légy percekre elvonta a nézők figyelmét az adókról és a kereskedelemről, az interneten viccelődtek róla, elnevezték Gusnak, és egy fiktív interjút is közöltek vele
2024 júniusában a nyolcvanegy éves Biden akadozva beszélt, míg a hetvennyolc éves Trump gyakran hamis dolgokkal támadta. Biden teljesítménye felzaklatta demokrata képviselőtársait és elmélyítette a szavazók aggodalmát, hogy a kor előrehaladtával tompultak a képességei. A két jelölt élő közönség nélkül lépett fel, mikrofonjuk automatikusan kikapcsolt, amikor nem ők következtek – mindkettő atipikus szabály, amelyet azért vezettek be, hogy elkerüljék a káoszt, amely kisiklatta 2020-as, első vitájukat, amikor Trump többször félbeszakította Bident. Nem titkolták kölcsönös ellenszenvüket; nem fogtak kezet és nem ismerték el egymást sem a vita előtt, sem utána. Július 21-én Biden a demokraták növekvő nyomására lemondott újraválasztási pályázatáról, és Harris alelnököt támogatta mint a párt jelöltjét, aki a november 5-i választáson szembenézhet Trumppal. Harris augusztus 22-én hivatalosan is elfogadta a jelölést