Recep Tayyip Erdoğan tőle megszokott módon 180 fokos fordulatot hajtott végre Svédország NATO-csatlakozásának ügyében, amelynek jóváhagyása az újraválasztását követően megkezdett, fokozatos Nyugat-párti fordulatba illeszkedik.
A török elnök több mint egy éven át tartó huzavonának vetett véget azzal, hogy előző nap megegyezett nyugati partnereivel az észak-atlanti szövetség bővítésének lehetővé tételéről.
A drámai nap folyamán kiszivárgott hírek szerint először emelte a tétet azzal, hogy hirtelen attól tette függővé a ratifikációt, hogy országa világos integrációs perspektívát kap-e az Európai Uniótól.
Erről a követelésről végül négyszemközt tárgyalt Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével, illetve ígéretet kapott Svédországtól és a NATO-tól is a csatlakozási folyamat újraélesztésének támogatásáról.
Az egyezség nyomán a NATO kétnapos vilniusi csúcsértekezletén szilárdabb egységet demonstrálhat az Ukrajnában háborúzó Oroszországgal szemben.
A lépés emellett a stratégiai elmozdulásra is rávilágít, amely a jelek szerint azóta zajlik Ankarában, hogy Erdoğan – bár elég szorosan, de – megnyerte az elnökválasztást május közepén.
Ehhez kapcsolódóan: Friss lendületet adott a NATO-csúcsnak a svéd csatlakozás lehetővé tétele
A voksolásra nehéz gazdasági körülmények közepette került sor. A török vezető a negatív hatások enyhítése érdekében több gazdag Perzsa- (Arab) öböl menti országgal és orosz kollégájával, Vlagyimir Putyin elnökkel is megállapodásokat kötött.
Mindez a svéd csatlakozás elleni vétóval együtt nagyban hozzájárult ahhoz az erősödő aggodalomhoz, hogy a NATO-tag Törökország egyre inkább Oroszország eszközévé válik, amellyel elősegítheti a Nyugat egységének megbontását.
A kép változni kezdett, amikor Erdoğan újraválasztása után egy, korábban a Wall Streeten is dolgozó elismert közgazdászt bízott meg a nyugati beruházókkal fenntartott kapcsolatok javításával.
Ezt követően előző héten több mint két órán át tárgyalt személyesen Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel, ami elemzők szerint komoly nyugtalanságot kelthetett Moszkvában.
A svéd alku nyélbe ütését telefonbeszélgetés előzte meg Joe Biden amerikai elnökkel, amelynek során egyeztettek az F–16 típusú vadászgépek beszerzéséről is.
„Ankara javítani akarja a kapcsolatát Európával és a Nyugattal (…) A politikai egyensúly a közelmúltban túlságosan Oroszország felé billent” – emelte ki Asli Aydıntaşbaş, a Külkapcsolatok Európai Tanácsának (ECFR) szakértője.
Ehhez kapcsolódóan: Fokozta a nyomást a NATO Törökországon a svéd csatlakozás érdekében
„Tranzakcionális stílus”
Erdoğan országa stratégiai elhelyezkedését kihasználva már régóta próbál egyensúlyozni Oroszország és a Nyugat között, hogy egymás ellen kijátszva az ellenérdekelt feleket a lehető legnagyobb haszonra tehessen szert, így kevesen számítanak arra, hogy új keletű nyugati fordulata mélyreható vagy hosszú távú irányváltás lenne.
„Hajlamosak vagyunk kiszámíthatatlanként tekinteni Erdoğanra, de ez nem teljesen igaz. Ha az ember egyszer megérti tranzakcionális stílusát, akkor elég kiszámítható” – húzta alá Salim Çevik török elemző.
A török elnök azzal zárta megbeszélését ukrán hivatali partnerével pénteken, hogy támogatásáról biztosította Ukrajna NATO-törekvéseit, valamint jóváhagyta további török drónok szállítását Kijevnek.
A legnagyobb felháborodást azonban az váltotta ki az orosz vezetésben, hogy a látogatást követően öt, korábban fogságba esett ukrán katonai parancsnok is Kijevbe távozott Isztambulból, akiknek egy Erdoğan közvetítésével létrejött tavaly őszi megállapodás értelmében a háború végéig Törökországban kellett volna maradniuk.
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője kijelentette, hogy magyarázatot várnak a török féltől a történtekről. „Ezt számításba fogjuk venni a jövőbeli egyezségeknél” – fogalmazott.
„Sérült áru”
Az ismert szakértő, Timothy Ash részben a Wagner orosz zsoldoscsoport fegyveres felkeléséhez köti a török államfő irányváltását.
Szavai szerint a hétvégén bejelentett megegyezések mutatják, hogy Törökország a Jevgenyij Prigozsin-féle lázadást követően azzal számol, hogy Ukrajna nyerni fog, Putyin pedig „sérült áru”, és valószínűleg már hatalma végéhez közeledik.
Ennek ellenére a török EU-csatlakozás ügye továbbra is halott, Erdoğan balanszírozása pedig várhatóan tovább folytatódik a következő öt évben.
2019-ben függesztették fel a 2005 óta hivatalosan tagjelölt ország csatlakozási tárgyalásait a jogállamiság és az emberi jogok súlyosan romló törökországi helyzetére tekintettel.
„Törökországnak szüksége van nyugati beruházásokra, de nem hiszem, hogy pusztán azért elkezdenek majd érkezni, mert az elnök változtatott a retorikáján” – mutatott rá Nilgün Arısan Eralp, a TEPAV török elemzőközpont munkatársa.
„Jogállamiságra alapuló gazdaságot szeretnének látni” – vélekedett.