Az ukrajnai Harkivi területen található Izjum orosz megszállása idején Andrij Plesan mintegy hatvan embernek, köztük egy egy hónapos csecsemőnek nyújtott menedéket XIX. századi pincéjében, megmentve több életet.
„A szenvedés egyesített minket” – Izjumban ismét csend van
A hatvanéves Andrij Plesan a kelet-ukrajnai Izjumban a pincében élte túl a pusztítást. A hetven négyzetméteres pince, ahol továbbra is élni kényszerül, már a második világháború alatt is menedékként szolgált
Az egykor 45 ezer lakosnak otthont adó várost szeptemberben szabadították fel az ukrán katonák az orosz megszállás alól
Néhány nappal a háború kitörése után az újszülött Nika és szülei is beköltöztek a zsúfolt pincébe. Plesan büszkén meséli, hogy ő volt az egyetlen, aki el tudta altatni a kisbabát, miközben robbanások hallatszottak a fejük felett
A rémült lakosok a háború első hónapjában alig hagyták el föld alatti otthonukat, mivel az intenzív orosz ágyúzás a város nagy részét romba döntötte
„A szenvedés egyesített minket” – mondja Plesan, miközben egy orosz harckocsizó-fejvédőt mutat, a háborúból származó számos maradvány egyikét, amelyet a környéken talált
Miután annyi embernek nyújtott menedéket, mostanra már csak Plesan maradt a pincében kutyáival és macskáival
„Korábban jól éltünk Izjumban – meséli Plesan. – Szép város volt. Most meg minden váratlan zajra összerezzenünk. Emberek, gyerekek, állatok – mindenki fél”
A tömeges temetkezési helyek és a kínzások nyoma az orosz megszállás alatt elkövetett állítólagos atrocitások szinonimájával tették Izjumot