Az energetikai diverzifikáció és az orosz kőolajfüggőség enyhítése érdekében Szerbia szakítani kíván több évtizedes politikájával, amely tiltja az atomerőművek építését az országban.
A belgrádi kormány szerdán bejelentette, hogy mérlegeli a nukleáris reaktorok létesítésére vonatkozó, még a jugoszláv korszakból származó, nagyjából 35 éve fennálló tilalom megszüntetését. A tájékoztatás szerint társadalmi vitát indítanak az ország energiapolitikájának módosításáról.
A tilalom feloldásával Szerbia geopolitikai törésvonalon találhatja magát az atomenergia tekintetében is, miközben az egykori keleti blokk államainak többsége a nukleáris együttműködésben is távolodik a régióban előzőleg e téren egyeduralkodó Oroszországtól. Az érintettek alternatívát keresnek olyan országokkal, mint az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia vagy Kína.
Aleksandar Vučić szerb elnök igyekszik eligazodni az ukrajnai háború teremtette új realitások között, és ugyanazt a stratégiát alkalmazhatja az ország nukleáris jövőjének vonatkozásában, mint több más kül- és biztonságpolitikai kérdésben, amelyekben próbálja kijátszani az Egyesült Államokat és az Európai Uniót Kína és Oroszország ellen.
„Ugyan Szerbia nem volt olyan kemény Oroszországgal szemben, mint az Európai Unió, mégis igyekszik megőrizni az egyensúlyt a Nyugattal” – szögezte le Stefan Vladisavljev, a BFPE Alapítvány nevű belgrádi agytröszt programigazgatója.
Az ukrajnai invázió 2022. február 24-i megindítása előtt Szerbia az olcsó helyi munkaerőre, valamint a nyomott árú orosz földgázra támaszkodva próbálta versenyképessé és a befektetők számára vonzóvá tenni feldolgozóiparát és bányászatát. A nyugati szankciók és a piaci turbulenciák nyomán azonban megdrágult az orosz energia, az esetleges újabb szerződéseknek pedig Brüsszel és Washington megfizettetheti a politikai árát.
Vučić így kötéltáncra kényszerülhet az atomerőmű-építés ügyében, geopolitikai megfontolásokat is tekintetbe kell vennie, amikor arról dönt, hogy melyik országgal lép partnerségre.
A szerb vezetés aktívan mérlegeli a lehetőségeket. Kormányzati tisztségviselők áprilisban tárgyalásokat folytattak a brit Rolls-Royce-szal és a francia EDF-fel is.
Júniusban a szerb energiaügyi tárca arról számolt be, hogy zajlik az EDF-fel való lehetséges partnerség értékelése.
A francia vállalat nem reagált a Szabad Európa megkeresésére, de időközben Kína is jelezte részvételi szándékát.
A CNNC kínai állami atomenergetikai konszern kis méretű moduláris reaktorokat (SMR) szállíthatna, amelyek gyorsabban telepíthetők, és a szakértők szerint jobban megfelelhetnek egy Szerbiához hasonló ország szerényebb energiaszükségletének.
A lehetőségek között lehet az is, hogy Szerbia részesedést vásárol a Magyarországon épülő új paksi blokkokban, így innen érkezhetne elektromos áram hozzájuk.
A belgrádi szakminisztérium hangsúlyozta, hogy minden lehetséges partnerséget mérlegelnek.
„A jogszabályi keretek módosítását követően Szerbia elemezni fogja a regionális és a nemzetközi szintű együttműködés lehetőségét a nukleáris programmal rendelkező államokkal, Kínával, Franciaországgal, az Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Japánnal és más érintett országokkal” – áll a közleményben.
Új nukleáris sakktábla
Oroszország az ukrajnai háború kitörése óta elvesztette domináns pozícióját a kőolaj- és földgázexportban, viszont a nukleáris fűtőelemek ellátásában továbbra is a legnagyobb globális szereplő, lefedve a világpiac több mint negyven százalékát. Oroszország emellett teljes monopóliummal rendelkezik a fejlett fűtőanyagok gyártása terén, amelyre az atomreaktorok következő generációjának működtetéséhez lesz szükség.
Az orosz gyártmányú reaktorokkal rendelkező országok esetében ez a függőség még erősebb, az állami Roszatom tizennyolc reaktort üzemeltet az EU-ban, a legtöbbet Közép- és Kelet-Európában.
Erre tekintettel az orosz nukleáris ipar eddig kimaradt az európai uniós szankciókból, azonban a nyugati vállalatok bejelentették kapacitásaik tervezett bővítését az urándúsítás és a reaktorépítés terén.
Szerbia áramtermelése jelenleg közel hetven százalékban szénerőművekből származik, azonban a kormány kötelezettséget vállalt a technológia kivezetésére 2050-ig. Ehhez a megújuló források mellett nukleáris programra is szükség lesz a szakértők szerint.
„Rendkívül fontos, hogy egy ország honnan szerzi be a reaktorát, ez összeköti őket – húzta alá Jennifer Gordon, az Atlanti Tanács egyik igazgatója. – A vevő-szállító kapcsolat száz évig is tarthat, ha figyelembe vesszük a reaktor megépítését, élettartamát, majd leszerelését” – mutatott rá.
Többek között ma Bulgária, Csehország, Finnország és Szlovákia is Oroszországtól vásárol nukleáris fűtőanyagot, de terveikben alternatív ellátókra kívánnak támaszkodni.
Helsinki, Pozsony és Prága ki is zárta az orosz céget a pályázatokból. A cseh kormány emellett szerződést kötött az amerikai Westinghouse-zal és a francia Framatome-mal a fűtőelem-beszerzésről.
A Westinghouse két új reaktort épít Bulgáriában, ahol ezzel az ország első számú fűtőanyag-beszállítójává fog válni.
Ehhez kapcsolódóan: Paks II. és az OTP is jól jöhet ki az új orosz szankciós csomagból
A szerb nukleáris döntés előjele lehet annak, hogy Vučić milyen irányba kívánja kormányozni hazáját.
Az ország semlegesnek számít, az elnök továbbra is azt hangoztatja, hogy célja az EU-tagság, ugyanakkor a csatlakozási tárgyalások nem sokat haladtak előre az utóbbi tizenkét év során a jogállamisági aggályok és a Koszovó státuszával kapcsolatos viták miatt.
Noha Szerbia hagyományosan szoros kapcsolatot ápol Oroszországgal, Belgrád az ukrajnai háború kezdete óta bizonyos távolságot próbál tartani Moszkvától.
Vučić szoros kapcsolatokat épített ki Kínával is. A kelet-ázsiai ország jelentős beruházásokat hajt végre Szerbiában, és a közvéleményben is erősödött az együttműködés támogatottsága. Hszi Csin-ping kínai elnök Franciaország és Magyarország mellett Szerbiába látogatott el májusi európai körútján.
„Hszi látogatása új horizontot nyitott az együttműködés előtt. Kína már most is vezető szerepet tölt be a megújuló energiaforrások terén, és új módokat keres jelenlétének bővítésére” – mondta Vladisavljev.
A szerb elnök ugyanakkor megerősítette kapcsolatát francia kollégájával, Emmanuel Macronnal, aki az egyik legfőbb szószólója az európai nukleáris kapacitások bővítésének.
Ehhez kapcsolódóan: Alig látszik valami a nagy európai atomerőmű-építési lázból
Belgrádi kilátások
Úgy tűnik, hogy a francia EDF pozíciói jók Szerbiában, de még versenyben vannak a konkurensek is.
A szerb energiaügyi minisztérium rámutatott, hogy a közeljövőben tanulmányozni fogják azt a kérdést, hogy hagyományos vagy kis méretű moduláris reaktorok építése lenne a kedvezőbb. Vučić márciusban arról beszélt, hogy „legalább négy kis méretű moduláris reaktor beszerzésében érdekeltek, amelyekkel 1200 megawatt teljesítményt tudnának kiváltani”.
Az előregyártott SMR-egységek telepítése olcsóbb lehet a hagyományos erőművekénél, azonban egyes becslések szerint hosszú távon mégis hasonlók vagy magasabbak a költségek a drágább karbantartás miatt.
Kína és Oroszország fontos szereplő a technológiában, de az amerikai és európai cégek is nagy erőkkel fejlesztenek.
Lényeges tényező az ár is. Vučić korábban közölte, hogy a négy kis méretű moduláris reaktor építése mintegy 7,5 milliárd euróba kerülne, ehhez külső finanszírozásra lenne szükség, de kérdés, honnan.
Kevésbé költséges lehetőség lenne a részesedés vásárlása a tervezett magyarországi Paks II. erőműben, amiről a szerb államfő először 2021-ben tárgyalt Orbán Viktorral.
Ehhez kapcsolódóan: Paks II.: az évszázad beruházásától az elherdált évtizedig
„Készek vagyunk kisebbségi tulajdonossá válni energiabiztonságunk érdekében, különösképp erős gazdasági tevékenységünkre tekintettel” – jelentette ki akkor Vučić.
Ez az opció azért is lehet vonzó Szerbia számára, mert így nem a saját területén kellene erőművet építenie, ezáltal elkerülhető lenne az esetleges lakossági tiltakozás.
Az orosz Roszatom paksi beruházása azonban késik, és a költségvetése is folyamatosan nő. A hatóságok ezért a közelmúltban belengették más szereplők bevonásának a lehetőségét.
Kína gyakran szóba kerül esetleges partnerként, különösen azóta, hogy Magyarország nemrég nukleáris együttműködési megállapodást írt alá az országgal.
A Framatome is alvállalkozója a paksi projektnek, és bár a kínai és a francia nukleáris vállalatok a múltban már hajtottak végre közös projektet, most a Nyugat és Kína közötti feszültségek kisiklathatnak egy ilyen együttműködést.
Szerbiának tehát az ajánlatok műszaki, pénzügyi és stratégiai dimenzióit is mérlegelnie kell atomenergia-projektje során.
„Polgári célú atomenergia-programról van szó, azonban bármelyik opciót választja Szerbia, annak geopolitikai hatása lesz” – figyelmeztetett Gordon.