„Abban a pillanatban szabad voltam” – egy idealista építésznek köszönhető a mai mostari híd

Ez az 1993. augusztusi kép az egyik utolsó fotó, amely az eredeti mostari Öreg-hídról készült. Annak ellenére hogy a híd abroncsokkal volt borítva és fadeszkákkal fedve, hogy felfogja az aknavetők és tankok tüzét, 1993 novemberében, a horvát csapatok támadásai után a Neretva folyóba zuhant

Mostar az 1800-as évek végén. A város ikonikus hídja részben látható a kép bal középső részén. A híd 1566-ban készült el I. Szulejmán oszmán szultán parancsára, akinek építésze egy helyi kőbányából kivágott mészkőtömböket használt

A Stari most 1910-ben. A híd az építés idején nem volt a legnagyobb a maga nemében, de karcsú kialakítása és magas íve az oszmán építészet egyik ikonjává vált. Egy XVII. századi utazó ezt írta: „Soha nem láttam még ilyen magas hidat. Szikláról sziklára vetve olyan magas, mint az ég”

Egy szerb katona a mostari híd közelében 1992 júniusában. A híd túlélte az 1992–95-ös boszniai háború első szakaszát, amikor a szerbek a boszniai muszlim és horvát milíciák ellen harcoltak Mostar ellenőrzéséért. Amikor azonban a bosnyák muszlim és horvát szövetségesek egymás ellen fordultak, a híd stratégiai és szimbolikus célponttá vált a horvátok számára, akik az iszlám hódítás jelképének tekintették
 

Boszniai horvát fegyveresek egy épületben Mostarban 1993 augusztusában. 1993. november 8-án mintegy ötven lövedék találta el a mostari hidat egy harckocsiból, miközben horvát katonák egy dombtetőről a híd lerombolását ünnepelték

Egy videófelvétel állóképe azt a pillanatot mutatja, amikor a híd összeomlik, miután 1993. november 9-én reggel újabb találat érte. November 9-én 10:16-kor Eldin Palata, egy tizenhét éves mostari lakos videóra vette, amint egy gránát eltalálja a hidat, és a szerkezet a Neretva folyóba zuhan

A híd maradványai nem sokkal pusztulása után. Palata később felidézte, ahogy a híd összeomlásának szürreális pillanatát filmezte. „Amikor a kamera keresőjén keresztül nézel, minden fekete-fehér – mondta egy újságírónak. – Olyan érzés, mintha álmodnál, és arra gondolsz: ha elfordítom a szemem a kamerától, a híd még mindig ott fog állni”

Helyiek sétálnak a Neretva folyó feletti ideiglenes gyaloghídon 1994 márciusában. A háborút követő években különböző idegtépő gyaloghidakat húztak át a folyón az elpusztult, régi híd helyett

Ezt a gyaloghidat 1999 decemberében árvíz pusztította el. A mostari építész, Amir Pašić vezetésével az ikonikus kőhíd újjáépítésére szólítottak fel, az eredetivel megegyező anyagok felhasználásával. Az akkoriban külföldön élő Pašić 1993-ban kezdett meghívót osztogatni a híd 2004-es újranyitására, tizenegy évvel későbbre. Visszaemlékezéseiben felidézte, hogy az emberek nevettek a távoli és ambiciózus célon, mivel még tartott a boszniai háború

2003 augusztusában köveket helyeznek a híd ívére pótlásként. 1998-ban Horvátország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Franciaország és Törökország támogatásával hivatalosan is elindult a híd és környékének helyreállítása

Mérnökök egy zárókövet engednek le a helyére a mostari híd felújítása során, 2003 augusztusában. Az UNESCO biztosította az újjáépítési projekt műszaki felügyeletét, amelyhez ugyanabból a helyi kőbányából származó köveket használtak, amelyet az oszmán építők választottak több mint négyszáz évvel korábban. A mészkő frissen vágva fehér, de idővel szürkére fakul

Az újjáépített híd 2004 júliusában. Abban az évben, amelyet tizenegy évvel korábban célul tűzött ki, a hidat hivatalosan is újra megnyitották. Az újjáépítési projekt mintegy 15,5 millió dollárba került

Egy fiatal mostari leugrik az újjáépített hídról, miközben fáklyákat tart a kezében az újranyitási ünnepségen, 2004. július 23-án. Miután évekig lobbizott a híd újjáépítéséért, Pašić elmondta, hogy a 2004-es újranyitáskor „nagyon érzelmesnek és nagyon fáradtnak” érezte magát. „Az ünnepség közepén, amikor minden jól ment, megnyugodhattam. Abban a pillanatban szabad voltam” – mondta a 2018-ban elhunyt építész