Az EU jövőbeni költségvetési szabálykönyve fokozott mértékben figyelembe venné a tagállamok adóssághelyzetét, lehetőséget adva a differenciált megközelítésre, cserébe viszont szigorúbban lesújtana a mulasztókra. Az Európai Bizottság közleményben vázolta fel, hogyan képzeli el a stabilitási és növekedési paktum reformját.
Az államadósság csökkentésének differenciált megközelítését, az eddiginél szigorúbb számonkérést, továbbá egyszerűbb és átláthatóbb költségvetési szabályokat vázolt fel szerdán az Európai Bizottság abban a közleményben, amelyben ismertette elképzeléseit az EU fiskális szabályainak módosításáról.
Vegyes első reakciók
Az első tagállami reakciókból már kirajzolódnak bizonyos frontvonalak. Miközben Berlin és más költségvetési héják kételyeiknek adtak hangot a differenciált adósságcsökkentési szabályokkal kapcsolatban, addig a túlnyomórészt nagy adósságot maguk előtt toló déli országok üdvözölték a reformok irányát. „Az egységes valutaunió egységes fiskális szabályokat követel” – jelezte fenntartását Christian Lindner német pénzügyminiszter az elképzeléssel szemben, amely az államadósság csökkentésének ütemét annak nagyságától és a kockázatoktól tenné függővé.
Az új gazdasági kormányzási szabálykönyv holisztikus megközelítéssel egyetlen keretbe foglalná a költségvetési, a reform- és a beruházási célokat, amelyeket a kormányoknak a már most is létező középtávú költségvetési tervekben kellene ismertetniük. A felvázolt, de hivatalosan még nem javasolt szabálykeretben a tagállamok nagyobb mozgásteret élveznének költségvetési kiigazítási pályájuk meghatározásában.
Jelentősen egyszerűsödne a keret
A stabilitási paktumban meghatározott referenciaértékek (az államadósság nem lehet több a GDP hatvan százalékánál, az államháztartás hiánya pedig a GDP három százalékánál) Brüsszel tervei szerint nem változnának, miként az ezen kritériumok megsértése esetén elindítandó túlzott mértékű deficiteljárás sem. Nagyobb hangsúly kerülne viszont az államadósság fenntarthatóságára úgy, hogy az adósság csökkentésének mértékét és ütemét az államadósság mértéke és a kockázatok határoznák meg.
A korábbi bonyolult képlettől eltérően a bizottság egyetlen mérőszám, a kormány ellenőrzése alatt álló nettó elsődleges kiadások figyelembevételével, azok alapján határozná meg egy négyéves ciklusban az adósságcsökkentési pályát. A kormányok indokolt esetben az adósságcsökkentési célok elérését akár három évvel is kitolhatnák, azzal a feltétellel, hogy bizonyos reformokat és beruházásokat hajtanak végre.
Az Európai Bizottság a tagállamok által benyújtott tervet jóváhagyásra javasolná a tanácsnak, ha az adósságpályát hitelesnek és csökkenőnek ítéli meg, és meggyőződik arról, hogy az államháztartás hiánya középtávon nem marad az előírt, háromszázalékos küszöbérték fölött. Brüsszel ezt követően a tagállamok által éves rendszerességgel benyújtott jelentések révén követné nyomon a teljesítést.
Szigorúbb számonkérés, de nem súlyosabb pénzbírság
A nagyobb mozgástérért cserébe a tagállamoknak szigorúbb számonkéréssel kellene szembenézniük, ha nem sikerülne az előírt határidőre felmutatniuk a kitűzött célokat. Ha a hatvan százalékot meghaladó államadóssággal rendelkező országok eltérnek a középtávú tervben rögzített kiadási szintektől, a deficiteljárás mérlegelés nélkül, úgyszólván automatikusan megindulna.
A bizottság úgy ítéli meg, hogy a pénzbírság jelenleginél alacsonyabb szintje javítaná a pénzügyi szankciók hatékonyságát. Az uniós pénzügyi transzferek felfüggesztésére számíthatnának azok a tagállamok, amelyek nem hoznának hatékony intézkedéseket a túlzott mértékű hiány lefaragása érdekében.
Az Európai Bizottság szükségesnek látja, hogy a tagállamok még a 2024-es költségvetések tervezése előtt konszenzusra jussanak a gazdaság kormányzásikeret-reformjáról. Ennek érdekében a testületnek legkésőbb jövő év elején elő kell terjesztenie a konkrét jogszabályi javaslatokat is a reformra. Ehhez szolgál orientációul az a vita, amelyet december 6-án folytatnak majd a pénzügyminiszterek a szerdán közzétett bizottsági közleményről.