Tömegek járnak csodájára Azerbajdzsánban az afrikai óriáspatkányoknak, amelyekkel az aknamezők felszámolására készülnek az örmény erőktől nemrég visszafoglalt területeken. Az állatok a szó szoros értelmében mogyoróért vadásznak a veszélyes fegyverekre.
Az Aziz Karimov azerbajdzsáni fotóriporter által június végén közzétett fotókon afrikai óriáspatkányok és idomáraik nyilvános bemutatót tartanak, miközben arra készülnek, hogy a Hegyi-Karabahban és környékén lévő veszélyzónákba induljanak.
Egy kezelő mutatja be, miként szaglászik az afrikai óriáspatkány taposóaknák után
A Nemzetközi Válságcsoport nemrégiben kiadott jelentése szerint akár egymillió akna is lapulhat Azerbajdzsán azon területei alatt, amelyeket a Baku által indított 2020-as háború során visszafoglaltak az örmény erőktől.
Az aknamezők megakasztották azt, amit Baku az örményekkel folyó korábbi harcok során kitelepített azerbajdzsániak „nagy visszatérésének” nevezett. A területen már több civilt megöltek az aknák.
Egy afrikai óriáspatkány a júniusi azerbajdzsáni bemutatón
Lily Shallom, az APOPO, az aknakereső patkányokat kiképző és telepítő belga civil szervezet kommunikációs vezetője a Szabad Európának elmondta: 12 patkány májusban indult hosszú útra egy tanzániai bázisról Azerbajdzsánba.
„A patkányok még az új vidékhez való alkalmazkodás és kiképzés fázisában vannak Azerbajdzsánban” – mondta Shallom, hozzátéve, hogy júliusban kezdik meg munkájukat az aknamezőkön. Az összes bevetett patkánynak van neve, például Ada Lovelace, Amani és Gandhi. Hét kezelőjük Kambodzsából, Tanzániából és Angolából származik.
Bemutató: így kutat a patkány – és kezelője – a taposóaknák után
Az APOPO által használt afrikai óriáspatkányok körülbelül nyolc évig élnek – négyszer tovább, mint a kisebb barna patkányok. Az afrikai rágcsálók élettartama azt jelenti, hogy kilenc hónapos kiképzés után akár öt évig kutathatnak aknák után.
A kevesebb mint másfél kilogramm súlyú patkányok elég könnyű lábúak ahhoz, hogy közvetlenül átsétáljanak a taposóaknákon, anélkül hogy beindítanák a nyomásgyutacsukat. Az olyan kis gyalogsági aknák, mint a szovjet tervezésű PFM–1 „pillangó”, körülbelül öt kilogrammos vagy annál nagyobb, lefelé irányuló nyomás hatására robbannak fel.
A patkányok másik előnye, hogy a szaglásuk segítségével felismerik a TNT robbanóanyagot. A fémdetektort használó emberek gyakran veszítenek időt a konzervdobozok vagy más, ártalmatlan fémtárgyak kiásásával, így elszalaszthatják a kisebb fémaknákat.
A talajra engednek egy utászpatkányt Azerbajdzsánban, hogy megkezdje az aknafelderítést
Az utászpatkányok húsz perc alatt képesek átvizsgálni egy kétszáz négyzetméteres területet – sokszor gyorsabban, mint egy emberi aknakereső csapat. A patkányok úgy jelzik az akna helyét, hogy kaparják a talajt, ahol robbanóanyag szagát érzik. Az akna felderítéséért a patkányok banánpüréből és mogyoróból álló jutalmat kapnak.
Az APOPO-csapat öregedő patkányai jól megérdemelt nyugdíjazásba vonulhatnak, amikor kezd kifulladni a motivációjuk. A patkányok karrierje akkor ér véget, amikor – az egyik kiképző szavaival élve – „több időt töltenek ápolással és alvással”, mint aknaszimatolással.
Egy hámba fogott patkány Azerbajdzsánban júniusban
A patkányoknak vannak hátrányai is. Az éjszakai életet élő állatok munkaideje a kora reggeli órákra korlátozódik, mielőtt hagyni kell őket szundikálni a nap folyamán. Ezek a patkányok invazív fajként ismertek. Az Egyesült Államokban őket okolták a majomhimlő első kitöréséért.
Mark Shukuru, a jelenleg Azerbajdzsánban tartózkodó APOPO-csapat egyik tagja szerint a helyiek „nagyon kíváncsiak voltak a patkányokra”, de azt mondja, hogy az országban sokan „nehezen hiszik el, hogy képesek százszázalékos pontossággal megtalálni a taposóaknákat”.