Egy kis szerb faluban igazi történelmi kincs rejlik: 400 éve pontosan ugyanazzal a technikával készítenek agyagedényeket, melyek nem csak időtállóak, de gyönyörűek is. A mesterséget a közelmúltban az UNESCO Világörökség Bizottsága is elismerte.
Goran Szavics (jobbra) és 91 éves nagyapja, Milán főzőedényeket formál a közép-szerbiai Zlakusában 2020. december 28-án.
A Szavics família egyike annak a 18 családnak Zlakusában, akiknek köszönhetően a falu ősi művészete felkerült az UNESCO "meg nem érinthető örökségek" listájára.
Agyagból készült főzőedények sorakoznak a Zlakusa nevő faluban, Belgrádtól mintegy 200 kilométerre.
Az agyagedény-készítés gyakorlata legkevesebb 400 éves hagyománnyal rendelkezik Zlakusában. A faluban használatos praktikák - leszámítva az alkalmanként bevetett kőtörő gépet - szinte semmit sem változtak.
Egy helyi fazekas mezítláb dolgozza össze az agyagot az összezúzott kővel.
A falunak igencsak egyedi az elhelyezkedése: az agyagot és a követ is környékbeli lelőhelyekről tudják beszerezni.
Egy kézzel forgatott korongon formázza az agyagot ez a fakezasmester.
A magas minőségű agyag és kő nem csak tartósságot kölcsönöz az edényeknek, de hatással van a bennük készülő finomságok ízvilágára is. Egy szavakkal nehezen leírható, de sokak által igazolt "ízfokozóról" van szó.
Dana és Vaszo Szunjevarics megtisztitják a korongot, mielőtt ráhelyezik a következő adag agyagot.
Dana és Vaszo házaspárként alkot egy csapatot; több mint 20 éve dolgoznak fazekasmesterként Zlakusában.
Némi díszítés és a "Zlakusa" szó is felkerül erre az edényre, mielőtt félreteszik száradni.
Az UNESCO hivatalos leírásában úgy jellemzik a szerb falu kincsét, mint egy "tudást és készségeket" magába foglaló folyamatot, amelynek során "hővel kapcsolatos és étel feldolgozáshoz" (vagyis főzéshez) használatos edényeket készítenek.
Goran Szavics félretesz egy edényt száradni mielőtt kiégeti.
A megformázott edényeket napokig szárítják, amely során jelentős mennyiségű víz is elpárolog, így az edények méretben jóval kisebbek lesznek, mint szárítás előtt.
Az edényeket szabadtéren rakott tűzben égetik ki.
Ha az időjárás is megengedi, a zlakusai fazekasmesterek a szabad ég alatt raknak tüzet, és ott égetik ki a kiszáradt edényeket.
Egy káposztából és sertésből készülő hagyományos szerb étel fő ebben az agyagedényben.
A Food and Wine magazin meglehetősen szigorú vaktesztet készített az agyagedényben főtt ételekről. Arra az eredményre jutottak, hogy "minden, ami agyagedényben készült, finomabb volt, mint ugyanazok a receptek fémedényekben elkészítve. A rizsnek virágosabb, jellegzetesebb illata volt...A bab krémesre főtt anélkül, hogy lehámlott volna a héja."
Kész agyagedények Zlakusában, Szerbiában.
A legelejétől a végéig egy edény elkészítése mintegy 20 napig tart. A helyiek szerint azonban, ha megfelelően bánnak vele, egy zlakusai agyagedény akár 50 évig is kitart.