Alekszandr Rojnasvili nehéz gyermekkora és tönkrement házassága után az orosz uralom alatti Kaukázus legértékesebb képeit készítette.
1880-ban Tbiliszi poros külvárosában Alekszandr Rojnasvili megállította kocsiját, és fiatal feleségéhez fordult. „Mától nem vagy többé a feleségem, és én sem vagyok többé a férjed” – mondta neki.
Miután a megdöbbent asszony leszállt a kocsiról, Rojnasvili továbbindult kelet, a mai Azerbajdzsán felé, kocsijában fényképészeti felszereléssel.
Alekszandr Rojnasvili, 1846–1898
Miután boldogtalan házassága véget ért, Rojnasvili soha többé nem alapított családot, ehelyett a Kaukázus és szeretett hazája, Georgia (akkor Grúzia) kultúrájának és tájainak megörökítésére fordította az energiáit.
Bivalyszekér Tbilisziben
Rojnasvili 1846-ban született a közép-georgiai Dusetiben. Miután fiatalon elvesztette apját, Tbiliszibe vándorolt, ahol bizonytalan jövő várt rá.
Az ananuri vár
Végül feltalálta magát Tbilisziben; egy orosz stúdiófotós asszisztenseként tanulta meg a fotózás új mesterségét.
Páncélzatba öltözött georgiai férfiak egy műteremben
Hamarosan saját vállalkozást alapított; ő lett az első georgiai származású hivatásos fotós.
Egy perzsa dervis portréja. A szufi dervisekről úgy vélték, hogy mágikus erővel bírnak
Rojnasvili portréstúdiója sikeres volt, de hamarosan arra vágyott, hogy a fényképekkel megszállt hazája kultúráját dokumentálja.
Utazók egy csoportja étkezésre gyűlik össze a Kvatahevi-kolostorban, Tbiliszi közelében
Százötven évvel pályafutásának legtermékenyebb korszaka után a georgiai Nemzeti Parlamenti Könyvtár engedélyezte a Szabad Európának, hogy hozzáférjen Rojnasvili legszebb fotóihoz az archívumában.
Az Avlabari híd, amely a Mtkvari folyó keskeny pontján ível át Tbilisziben
A nagy felbontású fényképek lenyűgöző, gyakran meglepő betekintést nyújtanak az orosz uralom alatti Kaukázusba.
Ünnepség a Tbiliszi melletti Norio faluban
Georgij Dzsavahisvili georgiai történész a Szabad Európának elmondta, hogy Rojnasvili azért volt kivételes, mert egy erősen osztálytudatos társadalomban érte el, amit elért.
A gergeti Szentháromság-templom (balra fent) a ritkán lakott fennsíkra néz, ahol ma már az észak-georgiai Sztepancminda városa áll
„A paraszti származású Rojnasvili a saját tehetségével tudott sikereket elérni” – mondta.
Tbiliszi korabeli központja. A szovjet uralom alatt, a harmincas években a város számos folyóparti építményét lebontották, és kőgátakat emeltek, hogy elzárják a Mtkvari folyót, és autópályákat építsenek mindkét partján
A történész szerint viszonylag kevés információ áll rendelkezésre Rojnasvili életéről a feleségétől való, 1880-as, út menti elválását követően, de az ismert, hogy több évig vándorolt Dagesztánban, és fényképezett.
Egy fotó Dagesztáni törpe felirattal
Egy XIX. századi georgiai sajtójelentés szerint Rojnasvili számára, aki „a Kaukázus-hegységben kutatott elfeledett tárgyak és történetek után”, Dagesztán különös vonzerővel bírt.
A kunzahi erőd, egy orosz előőrs Dagesztánban. A katonai bázist 1867-ben építették Mahacskalától mintegy nyolcvan kilométerre délnyugatra. Az erődben található templomot valamikor a kép készítése után, az 1880-as években lebontották
A fotós dagesztáni expedíciója valószínűleg anyagilag is nyereséges volt.
Vízimalom Dagesztánban
Az orosz társadalmat lenyűgözte Dagesztán, miután a Kreml 1864-ben, a hegyi törzsekkel évtizedekig tartó elkeseredett konfliktus után meghódította a területet.
„Egy dühös nő” portréja a dagesztáni Kumuhban
„A Kaukázus Oroszország számára a XIX. században az egzotikum, a szépség és a borzalom helyszíne volt egyszerre” – mondta Dzsavahisvili a Szabad Európának.
Azonosítatlan híd Dagesztánban
Abban az időben, amikor Rojnasvili a kamerájával bebarangolta a régiót, „az orosz társadalom a kaukázusiakat csak az irodalomból és a festészetből ismerte” – tette hozzá.
Taskapur, egy dagesztáni hegyi falu
A georgiai fotós bejárta a mai Örményországot és Azerbajdzsánt is.
Hegyi zsidók. A képen nem jegyezték fel a helyszínt, de a perzsa nyelvű népcsoport nagyrészt a mai Azerbajdzsán és az orosz Észak-Kaukázus területén volt megtalálható
Barangolásai során Rojnasvili különböző tárgyakat kezdett gyűjteni, és megfogalmazódott benne a georgiai kulturális nemzeti múzeum létrehozásának gondolata.
Az örményországi Tatev-kolostor egy 1880 körül készült felvételen. A kép közepén látható harangtorony ma már nincs meg
„Szinte nincs olyan nemzet az Orosz Birodalmon belül, amelynek ne lenne saját háza vagy múzeuma – írta. – És mi, akiknek van dicső múltunk, művészetünk, műveltségünk, még csak nem is gondolunk arra, hogy ilyen nemzeti házat hozzunk létre, hogy a jövő nemzedéke láthassa a múlt dicsőségét” – jegyezte meg a vándorfényképész.
Kars a mai Kelet-Törökországban. A háttérben a X. századi örmény székesegyház látható, amelyet többször átalakítottak mecsetté, majd orosz és örmény ortodox templommá. 1993 óta ismét mecsetként működik
„Körülbelül ötszáz dolgot vásároltam ellenségeinktől, és elhoztam őket szülővárosunkba azzal a szándékkal, hogy nemzetünknek adjam, hogy létrehozzak egy grúz nemzeti múzeumot” – írta élete vége felé Rojnasvili.
„Hat év telt el azóta, hogy elhoztam a tárgyakat, és sajnos nem sikerült olyan intézményt találnom hazánkban, amely akár csak ideiglenesen is tárolhatná ezeket a csodálatos és ritka tárgyakat” – tette hozzá keserűen.
A Georgia északi hegyvidékén fekvő Sionin át vezető út. Néhány kilométerrel arrébb ezen az úton húzódik a jelenlegi orosz határ
Alekszandr Rojnasvili 1898 májusában, ötvenkét évesen váratlanul meghalt. Végrendeletében minden vagyonát, beleértve az utazásai során szerzett kulturális kincseket, a Grúziai Műveltségért Társaságra hagyta.
Ünneplők Tbiliszi közelében
Egy kortársa így írt róla: „Példát mutatott nekünk, grúzoknak, hogy mire képes egy ember, ha nem fél a körülményektől. (…) Alekszandr Rojnasvili méltóvá tette nevét arra, hogy hazája örök emléket állítson neki.”