Néhány évvel a tálibok 2001-es elűzése után Afganisztán még mindig romokban hevert, de Ahmad Szarmasztnak küldetése volt. Azért hagyta hátra otthonát az ausztráliai Melbourne-ben, mert újjá akarta éleszteni a zenét szülőhazájában.
Az általa alapított iskola egyedülálló kísérlet volt a sokszínűség erősítésére a háború és etnikai ellentétek sújtotta országban – a diákok között voltak árvák és utcagyerekek is. Ahmad így igyekezett visszahozni némi örömöt Kabulba azután, hogy a tálibok uralma idején betiltották a zenét.
Ahmad a múlt héten elborzadva nézte melbourne-i otthonában a tévéfelvételeket: a tálibok villámoffenzívájuk csúcspontjaként ismét elfoglalták az afgán fővárost. A vallási alapú szervezet ezzel a világot megdöbbentve húsz év után visszatért a hatalomba.
Kétségbeesett hívások: mi lesz az iskolával és a hangszerekkel?
Szarmaszt két mobiltelefonja azóta is folyamatosan csörög. Sok pánikba esett diák hívja, akik azt kérdezik tőle, mi lesz a következő lépés. Bezárják-e az iskolát? A tálibok ismét betiltják a zenét? Biztonságban vannak-e a féltve őrzött hangszereik?
„Összetört a szívem – mondta Szarmaszt az Associated Pressnek. – Annyira váratlan és kiszámíthatatlan volt, mint egy robbanás. Mindenkit váratlanul ért” – mondta a tálib hatalomátvételről.
Szarmaszt július 12-én hagyta el Kabult – szabadságra ment –, és nem gondolta volna, hogy alig néhány héttel később az egész projekt és minden, amiért az elmúlt húsz évben dolgozott, veszélybe kerül. Retteg háromszázötven diákja és kilencven oktatója miatt, akik közül sokan már elrejtőztek. A tálibokról szóló hírek, amelyek szerint házról házra járva keresik az ellenségeket, fokozták a félelmüket.
2021. június 8. Szajed Mohammad hivatásos zenész (jobb oldalt) Gulam Mohammad harmóniumjátékossal gyakorol dzsapánival, egy hagyományos közép-ázsiai húros hangszerrel a kandahári zenei stúdióban. A tálibok 1996–2001-es uralmuk alatt több tucat ártatlannak tűnő tevékenységet és időtöltést tiltottak be Afganisztánban – köztük a sárkányeregetést, a televíziós szappanoperákat, a galambversenyeket, a frizurákat és még a zenélést is. Az azóta eltelt években e tevékenységek visszatértek, de 2021 nyarán egyre nagyobb volt a félelem, hogy ismét betiltják őket, ha a keményvonalas iszlamisták visszatérnek a hatalomba
„Mind nagyon-nagyon féltjük a zene jövőjét, nagyon féltjük a lányainkat, a tantestületünket” – mondta. A Zoom-interjúban nyilatkozó Szarmaszt azt kérte, hogy a diákokkal és az iskolával kapcsolatos további részleteket ne hozzák nyilvánosságra, mert nem akarja őket veszélybe sodorni.
A tálib hatalomra készülve a rádió- és televízióállomások leállították a zene sugárzását, kivéve az iszlám dalokat – bár nem világos, hogy a műsorváltozás a tálib rendeletek következménye volt-e, vagy az állomások igyekeztek elkerülni az esetleges problémákat.
A tálibok bukását kihasználva hazament, és létrehozott egy zenei intézetet
Az 58 éves Szarmaszt – egy híres afgán zeneszerző és karmester fia – a kilencvenes években, az afganisztáni polgárháború idején kért menedéket Ausztráliában.
A tálibok 1996-ban kerültek hatalomra. Az ultravallásos mozgalom bűnös dolognak bélyegezte és betiltotta a zenét, az egyetlen kivétel néhány vallásos dal volt. A magnókazettákat széttörték és felakasztották a fákra.
Miután az amerikai vezetésű invázió megdöntötte az iszlamistákat, Szarmaszt a megújulásról álmodott. A zenetudományból doktorált férfi visszatért Afganisztánba, és 2010-ben megalapította az Afganisztáni Nemzeti Zenei Intézetet.
Hamarosan elkezdtek áramlani a külföldi kormányok és magánszponzorok adományai. A Világbank kétmillió dollár készpénztámogatást adott. Közel öt tonna zenei felszerelést – hegedűket, zongorákat, gitárokat és oboákat – hoztak kamionnal a német kormány és a Német Zeneműkereskedők Társasága ajándékaként. A diákok a hagyományos afgán vonós hangszereken, a rubahon, a szitáron és a sarodon tanultak játszani, a kedvencek közé tartozott a tabládob is.
A tablá volt az egyik legkedveltebb hangszer az Afganisztáni Nemzeti Zenei Intézetben (ANIM)
„Ez egy csodálatos iskola volt, minden tökéletes volt” – mondta a 24 éves Elham Fanousz, aki hét év tanulás után elsőként diplomázott 2014-ben a zenei intézetben.
„Megváltoztatta az életemet, és ezt tényleg nekik köszönhetem” – mondta az iskoláról, amelyet az afganisztáni LaGuardiaként jellemez (egy, a zene és a művészetek oktatására specializálódott New York-i állami intézetre utalva). Az iskolát egy látogató egyszer „Afganisztán boldog helyének” nevezte.
„Nem tudom elhinni, hogy ez történik” – tette hozzá a New Yorkból nyilatkozó Fanousz, aki nemrég szerezte meg zongoramesteri diplomáját a Manhattan School of Music nevű intézményben. Ő volt az első afganisztáni diák, akit felvettek egy amerikai egyetemi zenei programba.
Külföldön is turnéztak a növendékek
Az intézet zenészei a világ minden tájára elutaztak, hogy képviseljék országukat, másik arcát mutatva egy olyan helynek, amelyet Nyugaton csak a háborúról és a szélsőségességről ismernek. Fanousz maga is fellépett lengyelországi, olaszországi és németországi koncerteken.
Egy afgán lány gyakorol szitáron az Afgán Nemzeti Zenei Intézet egyik óráján Kabulban, Afganisztánban
Az intézet ifjúsági zenekara 2013-ban indult el első amerikai turnéjára, amelynek során fellépett a Kennedy Centerben és a telt házas Carnegie Hallban. A zenekar tagjai között volt egy lány is, aki korábban rágógumit árult Kabul utcáin. A Zohra nevű, kizárólag nőkből álló zenekar, amely a perzsa irodalom egyik zeneistennőjéről kapta nevét, 2015-ben alakult.
2014-ben Szarmaszt egy francia vezetésű kabuli középiskola előadótermében vett részt koncerten, amikor hatalmas robbanás rázta meg az épületet. Egyik fülére részben elvesztette a hallását. Azóta számos műtéten esett át, hogy eltávolítsák a fejéből a repeszdarabokat. Az öngyilkos merényletért a tálibok vállalták a felelősséget, közleményükben azzal vádolva személy szerint őt, hogy megrontja az afgán fiatalokat.
Ez csak növelte Szarmaszt elszántságát, és továbbra is megosztotta idejét a kabuli iskola vezetése és Ausztrália között, ahol a családja él.
Szépségesen fájdalmas emlékek… és remény
Ma már fájdalmat okoz neki, ha azokra a dallamokra gondol, amelyek egykor az iskola folyosóin visszhangoztak, és azokra a fiúkra és lányokra, akiknek most fenekestül felfordult az életük.
„Mindannyian összetörtünk, mert a gyerekeimnek volt egy álmuk. Arról álmodtak, hogy a világ legnagyobb színpadán játszanak – mondta Szarmaszt. – Minden diákom egy békés Afganisztánról álmodott. De ez a békés Afganisztán eltűnik.”
Mégis reménykedik, mert hisz abban, hogy az afgán fiatalok ellenállnak. Arra is számít, hogy a nemzetközi művészeti közösség harcba száll az afgánok zenéhez való jogáért.
„Még mindig reménykedem abban, hogy a gyerekeim visszamehetnek az iskolába, folytathatják és élvezhetik a tanulást és a zenélést” – mondta.
A tálibok totális afganisztáni hatalomátvétele óta először adott interjút a nyugati médiának a mozgalom egyik vezetője, aki szerdán úgy állította be a tálibokat, mint akik az évtizedek óta tartó háború által megtépázott ország újjáépítésére törekednének.
"A jövőt akarjuk építeni, és el akarjuk felejteni, ami a múltban történt" - mondta Zabihullah Mudzsahid szóvivő a The New York Timesnak.
Bár igyekezett sokkal toleránsabb csoportnak beállítani a tálibokat, Mudzsahid egy dolgot megerősített: nem engedélyezik a jövőben a nyilvánosság előtt a zenét.
"A zene tilos az iszlámban" - mondta - "de reméljük, hogy meg tudjuk győzni az embereket, hogy ne tegyenek ilyen dolgokat, ahelyett, hogy nyomást kéne gyakorolnunk rájuk".