„Apus meglátta a hatalmas füstöt, az állomás feliratát: Auschwitz, és csak ennyit mondott: El vagyunk veszve”

A magyarországi zsidóságot már a német katonai bevonulás előtt is több jogkorlátozó intézkedés sújtotta. Zár alá vették a vagyonukat, elkobozták a műhelyeiket, üzleteiket, teljesen eltávolították őket a közszolgálatból és egyes értelmiségi foglalkozásokból (orvos, ügyvéd, tanár, színész, újságíró). 1944. április elejétől a zsidóknak megkülönböztető jelzést, hatágú sárga csillagot kellett viselniük az otthonukon kívül

„Gettósítás: első szakasz: 14 napi élelmet, továbbá legfeljebb 50 kg-os poggyászt, amelyben az ágyneműk, takarók, matracok súlya is benne foglaltatnak, vihetnek magukkal. Pénzt, ékszereket, arany- és más értéktárgyakat nem” – részlet a Baky László belügyi államtitkár által jegyzett rendeletből, amely alapján 1944. április 16-án megkezdődött a magyarországi zsidóság gettókba zárása

A Sztójay-kormány, a csendőrség és a rendőrség együttműködött az országba érkező, Adolf Eichmann vezette SS-szel a zsidók deportálásában

A gettókból gyalogmenetben vitték az embereket a pályaudvarra, ahonnan marhavagonba zárva szállították el őket a koncentrációs táborba

„Május 16-án ment el az első transzport. 3000 ember lehetett, hogy hová, nem tudtuk. Mi a másodikkal mentünk, mi is lehettünk annyian. […] Egy vagonban 80-an, 90-en, sőt 100-an is voltunk összezsúfolva. Élelmet vihettünk magunkkal, sőt vizet is magunk hordtunk fel a szerelvényre. 4 nap és 4 éjjel utaztunk. […] A legrettenetesebb volt, hogy soha nem tudtuk, merre járunk. Hová visznek? A harmadik napon megérkeztünk Kassára. Itt nyitották ki először a vagonokat, kaptunk egy kis vizet és levest, de már az SS-ektől. […] Majd ránk fogott fegyverrel kényszerítettek arra, hogy a még eddig el nem vett értékeinket, pénzünket átadjuk. Még le is rángattak egy kislányt és egy idősebb bácsit, revolvert fogtak rájuk, lelövéssel fenyegették abban az esetben, ha állítólagos értékeiket nem adják át. Erre valaki kidobott a vagonból egy órát és egy gyűrűt, minek köszönhették az életüket”

„Végre eljutottunk utunk céljához, Auschwitzhoz. Éjjel érkeztünk. Először nem tudtuk, hogy hol vagyunk, nem tudtuk, hogy mi vár ránk, de a gondolat, hogy vége ennek a hosszú, pokoli útnak, ennek az összepréselésnek, és kiszállhatunk, már maga vigasztaló volt. De örömünk rövid ideig tartott. Apus ugyanis odajutott az ablakhoz, meglátta a csíkos ruhába öltöztetett Häftlingeket (foglyokat), látta az egekbe törő lángokat, a hatalmas füstöt, az állomás feliratát: Auschwitz! – csak ennyit mondott: »El vagyunk veszve!« Majd odajött hozzánk, és halkan így szólt: »Búcsúzzunk el egymástól«, és könnyes szemmel szorította magához a kistestvéreimet. Apám már hallott a rádióban Auschwitz borzalmairól” – folytatódik az akkor 16 éves lány visszaemlékezése a Meridian közlésében. 

Érkezés után, 1944. május 26-án magyar zsidók a peronon, miután leszálltak a vonatról Auschwitz-Birkenauban. A Jad Vasemben azonosítottak szerint a képen látható: 1. az akkor 12 éves Klein Renee. 2. Klein Hajnal, Renee, Irén, Herczi és Lili édesanyja. Meghalt a táborban. 3. Klein Irén, hétéves. Meghalt a táborban. 4. Klein Lili, 18 éves. Túlélte. 5. Klein Herczi, 15 éves. Túlélte. 6. Berkovics Adalbert Avrom, ötéves. (Elly Gross, született Berkovics, Irén lánya). 7. Berkovics Irina, született Farkas, Adalbert édesanyja, 37 éves (Elly Gross, született Berkovics, Irén lánya)

1. A fekete fejkendős, magas nő kétféleképpen azonosítható: Goldberger Hanna, Weiss Zvi lánya a Tet gettóból, és Aver Goldberger rabbi felesége. Meghalt. Vagy Grinspan Hanna, Grinspan Ábrahám felesége, aki az erdélyi Borsában született. Szülővárosában Magas Hannának hívták. (Rivka Grinspan Channah lánya.) 2. A fiú, aki a magas nő kezét fogja (1.): két lehetséges azonosság is van: Goldberger Hanna unokája vagy Grinspan Hanna fia. 3. Halpert Chaya, Weiss Yehuda Leib rabbi lánya Tet gettóból, Halpert Yehezkel felesége. Meghalt. 4. Neiman Feige, Weiss Yehuda Leib rabbi lánya, 5. Rosenreich Sára, Moshkovics Shabtai lánya Viskből, Rosenreich Moshe felesége. Túlélte. 6. Grinspan Rache, Hanna legidősebb lánya. 7. Grinspan Ráhel, Hanna lánya. Túlélte. 
 

Holttestek a Dohány utcai zsinagóga udvarán, 1945

Holttestek szállítása a villamossíneken közlekedő vasúti kocsikon a pesti gettóból, 1945

A Maros utca 16. szám alatti zsidó kórház udvara. A XII. kerületi nyilascsoport tagjai Kun András kiugrott minorita szerzetes vezetésével a kórházban körülbelül kilencven embert gyilkoltak meg 1945. január 12-én. A felvétel az áldozatok exhumálása során készült, 1945. április 3-án