Már jelenleg is nagyjából csak a tényleges kiadások felét fedezi a központi támogatás az önkormányzatok szociális kiadásainak, de a szociális törvény módosításával még jobban kivonulhat a szférából az állam – ettől tart több, általunk megkérdezett polgármester is. A kormány úgy cáfolt lapunknak, hogy elismerte: jövőre reálértéken csökkenek a szociális kiadások.
„Arra számítok, hogy többletfeladatok hárulnak majd az önkormányzatokra. Azt persze még nem tudjuk, hogy pontosan mik, mivel nem konzultált velünk senki előzettesen” – így kommentálta egy kormánypárti polgármester a Szabad Európának a szociális törvény módosítását.
Mint ismert, a jogszabály hierarchiába rendezi a felelősséget az egyén szociális jólétéért. E szerint az első helyen mindenki önmagáért felelős, ha valaki saját ellátására képtelen, akkor a család következik a második szinten, ha a család sem tud valaki számára megfelelő életminőséget biztosítani, akkor a területileg illetékes önkormányzatra hárul elvben a feladat, ha ez sem képes rá, akkor egy civil vagy karitatív szervezet jön a képbe, míg az állam csak a lista végén, az ötödik helyen szerepel.
Vetít a kormány
Egy másik fontos változás a korábbiakhoz képest, hogy a szociális törvény szövegéből kikerül „az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege” kifejezés, és a helyébe „a szociális vetítési alap” lép. Ennek azért van jelentősége, mert eddig számos ellátás alapja a nyugdíjminimum volt, ehhez társultak bizonyos szorzók, amelyek alapján megállapították az adott juttatás konkrét összegét vagy a rászorultság jövedelemszintjét.
Szakértők szerint a törvénymódosítás teljesen szembemegy az európai gyakorlattal.
A szövegszerű módosítás később komoly horderejű változásokat hozhat az egész szociális ellátórendszerben két szempontból is. Egyrészt a nyugdíjhoz kötött ellátások a nyugdíjak emelésével értelemszerűen nőttek, míg a szociális vetítési alap megállapított összege akár hosszú évekig ugyanannyi maradhatna.
Trükközés
Ezzel pont azt a trükköt játszhatná el a kormány a szociális ellátásokkal, mint amit 2014-ben a pedagógusokkal tett, amikor az életpályamodellben a jövedelmeket eredetileg ugyan a mindenkori minimálbérhez igazították, de egy törvénymódosítással utólag mégis befagyasztották ennek összegét, így pedig hiába volt az életpályamodell legnagyobb vívmánya elvileg a kiszámíthatóan emelkedő jövedelem, az elmúlt években mégis a kormány tetszése szerint adagolta a fizetésemelést a tanároknak.
A szociális vetítési alap törvénybe foglalásával máshol is trükközhet a kormány: eddig a nyugdíjminimum emelésével az ehhez kötött rászorultsági küszöb is emelkedett, többen kerülhettek ez alá, vagyis többen válhattak jogosulttá például segélyre. De ha a rászorultságot is a vetítési alaphoz kötik, akkor ettől a tehertől is megszabadulhat a jövőben a kormány, illetve a központi költségvetés.
Ahonnan folyamatosan kivonul az „erős állam”
Persze ez a teher már így is egyre kisebb, az állam ugyanis az elmúlt években fokozatosan, de folyamatosan vonul ki az amúgy is alulfinanszírozott rendszerből többféle értelemben is.
Mint azt Gecse-Simon Orsolya, az érdi Szociális Gondozó Központ szakmai vezetője egy 2021-es cikkében megállapította: „Az elmúlt évtizedek során a kezdetekben meghatározottakhoz képest egyre csökkenő pénzügyi kereteket biztosítottak az intézmények és ellátási formák működéséhez, a szakmai munkának; a »szakmai rendeletek« változásai pedig egyben utat nyitottak a szociális szakma deprofesszionalizációs folyamatának is. (…) A segélyezési rendszer a korábbi nagy átalakítás (életbelépése 2015 márciusától) előtti időszakban sem tartalmazott olyan támogatási formákat, amelyek valódi megoldást nyújthattak volna akárcsak egy átmeneti krízishelyzet idejére is. A rendszer átalakítását követően azonban tovább csökkent az erre a célra fordított kiadások összege, ami a segélyezettek körének változására és a segélyek adható mértékére is rányomta a bélyegét.”
(Az idézetben szereplő deprofesszionalizáció azt jelenti, hogy egyre lazultak a szakmai előírások az elmúlt években, egyre több ellátást lehet már szakképesítés nélkül, sima érettségivel vagy akár anélkül is végezni. Ezzel nyilván az égető szakemberhiány „csökkentése” az állam célja.)
A szociális törvény módosításával együtt a természetvédelmi területekre vonatkozó szabályokat is újraírták: ezentúl akár el is adhatják ezeket.
Hiába kötelező, az állam csak a felét adja
Ma a rendszer röviden nagyjából a következőképpen néz ki: lélekszám alapján határozza meg a törvény, hogy egy önkormányzatnak milyen kötelező feladatokat kell ellátnia szociális téren. Egy városnak például kötelező bölcsődét, gyermekjóléti központot, idősotthont működtetnie, gondoskodni szociális étkeztetésről, házi segítségnyújtásról.
Természetbeni juttatásként kötelező köztemetést biztosítani például, míg a kötelező pénzbeli juttatások közé tartozik a rendkívüli szociális krízistámogatás vagy a rendkívüli gyermekvédelmi krízistámogatás. Az önként vállalt feladatok között – vegyük példának Székesfehérvárt – megtaláljuk a családi bölcsőde vagy a fogyatékos személyek otthona fenntartását, pénzbeli juttatásként az eseti gyógyszertámogatást, a rehabilitációt segítő eseti támogatást, a települési ápolási támogatást vagy a hátralékkezelési támogatást.
Kapcsolódó: Ha az állam nem segít, és ezt valaki „túl sokszor” teszi szóvá, még azt is kockáztathatja, hogy a kormányhivatal gondnokság alá próbálja helyeztetni.
Az állam minden kötelező feladat ellátásához nyújt normatív támogatást, de ez már régóta nem fedezi az önkormányzat tényleges kiadásait: jellemzően ezek ötven-hatvan százalékát éri el, a többit a helyhatóságnak saját büdzséből kell kipótolnia, illetve egyes esetekben szedhet térítési díjat is: például egy önkormányzati idősotthonban a bent lakók nyugdíjának maximum nyolcvan százalékát kérheti el.
„Ingázó” hajléktalanok?
A forráshiányos önkormányzat megteheti azt is, hogy egy civil szervezettel köt megállapodást egy kötelező ellátási forma biztosítására, itt viszont már bejönnek olyan abszurd esetek, hogy például az adott civil szervezet nem a településen, hanem egy másik városban működtet nappali melegedőt hajléktalanoknak. Papíron a település ellátja a kötelező feladatot, biztosítja a szolgáltatást, de mégis elég valószínűtlen, hogy egy fedél nélküli ingázni fog.
Ma az is jellemző, hogy egy nagyobb település szociális intézményei ellátják a környező, kisebbek rászoruló lakóit is. Tudunk olyan dunántúli városról, ahol ezt eddig „grátisz” tehették meg, de most a megszorítások, az elszálló energiaárak miatt a városvezetés azt fontolgatja, hogy valamilyen díjat kér majd az érintett kistelepülésektől – ők nyilván ugyanúgy nincsenek könnyű helyzetben, kérdés, ki tudják-e még ezt gazdálkodni.
Ma már általánosan jellemző – akár még kis falvakban is –, hogy a mozgásukban korlátozott lakóknak az önkormányzat saját autójával rendszeresen segít bevásárolni vagy ügyet intézni mondjuk a járási központban. Egy forrásunk szerint ez is veszélybe kerülhet a jövőben akár még a relatíve jó gazdasági helyzetben lévő városokban is. Vagyis a jelek szerint az állam éppen akkor tervez még több terhet tenni az önkormányzati szektor vállára a szociális ellátások terén, amikor azoknak a meglévő rendszer fenntartása is egyre nagyobb nehézséget okoz.
Parlamenti obstrukció
Nem véletlen, hogy ez a törvénymódosítás váltotta ki a választások óta az eddigi leghevesebb – és egyetlen érdemi – ellenzéki parlamenti tiltakozást: az LMP és a Párbeszéd képviselői 24 órás obstrukcióval reagáltak a kormány terveire. A vita során az LMP frakcióvezetője, Ungár Péter azt mondta: „A Kóka János-féle SZDSZ is beadhatta volna ezt a törvényjavaslatot, és ha ez 2010 előtt történik meg, akkor most a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége tiltakozna a leghangosabban.”
A politikus szerint ma egy demens embert két év várólistával lehet elhelyezni állami intézményben, de még a magánellátásban is egy év körül kell várni. Márpedig a legtöbb családban nincs lehetőség az otthon ápolásra, sőt a demencia egy bizonyos foka után ezt már nem is lehet házi körülmények között elvégezni, mert az illetőnek szakemberre lenne szüksége.
„Ez állami feladat. Ehhez képest az állami idősellátásban rosszabbul keresnek, mint a tanárok, és hatalmas munkaerőhiány van, egy soproni intézményben éjszaka negyven emberre egy, maximum két nővér jut. Ehhez képest az állam még csökkenteni akarja a szerepvállalását” – fogalmazott Ungár Péter.
Még ki is oktat
Az LMP frakcióvezetője szerint a nappali idősellátásban a megemelkedő rezsiköltségek miatt már most sok intézmény be fog zárni, de „már így sem lehet ide mentálhigiénés szakembert találni az alacsony bérek miatt”. A képviselő szerint ráadásul a törvény „még ki is oktatja azokat az időseket, akiknek nincs családjuk, és nincs, aki gondoskodjon róluk arról, hogy mi a helyes élet”, azon túl, hogy teljesen magukra lesznek hagyva.
A kormánypárti képviselők (mint például Nagy Csaba és Kovács Zoltán a Fidesz részéről) részben azzal érveltek, hogy az elmúlt években számos fejlesztés valósulhatott meg állami támogatásokból akár a kistelepüléseken is a bölcsődék építésétől az idősgondozásig, ami általában is emelte az itt élők életminőségét.
Rétvári Bence, az előterjesztő Belügyminisztérium államtitkára pedig arról beszélt, hogy 31-ről százmilliárd forintra emelték a gyermekek ingyenes étkeztetésére fordított forrásokat, és tízezerről bruttó százezer forintra nőtt az örökbefogadott gyerekek nevelése után járó juttatás. Így a 12 év alatti gyerekek kilencven százaléka mára nem intézményben, hanem nevelőszülőknél van. Rétvári Bence tagadta, hogy az állam kivonulna a szociális ellátásból.
„A Mindenható kímélje meg önöket”
A vita egyik megindító pillanata volt egyébként, amikor Fónagy János államtitkár elmondta, hogy ő maga is öt éve otthon ápolja demens feleségét, azt kívánva az ellenzéki felszólalóknak, hogy „a Mindenható kímélje meg önöket attól a sorstól, ami az utóbbi pár évben nekem jutott”.
Az államtitkár később úgy fogalmazott, hogy „itt senki nem mondja azt, hogy mindenkinek annyi a jövedelme, amennyit a munkája alapján megérdemelne. Mi azt mondjuk, hogy jobb a jövedelme, mint jó néhány évvel ezelőtt. Nem azt mondjuk, hogy vannak olyan társadalmi rétegek, osztályok, kategóriák, vannak olyan foglalkozások, aminek a jövedelme méltatlanul elmarad attól a tevékenységtől, amit végeznek, csinálnak. Gondolok elsősorban a szociális ellátásra, a családon belüli gondozásra.”
Kapcsolódó: Az Európai Bizottság szerint az elmúlt években alig csökkent a szegények száma, nem tesznek eleget a tagállamok.
A cikkünk elején már idézett kormánypárti polgármester szerint az is komoly probléma, hogy sok helyen most kellene dönteni arról, milyen segélyeket, juttatásokat biztosítson a település nehéz helyzetbe került lakóinak jövőre, de az egyelőre pontosan senki által nem ismert szociális vetítési alap miatt fogalmuk sincs róla, hogy erre saját büdzséből mennyit különítsenek el.
Saját zsebből
A közölt ábránkon szereplő Érden egyébként 1,03 milliárd forintot fordítottak az év első tíz hónapjában a személyes segítségnyújtást biztosító szociális és gyermekvédelmi ellátásokra (ebben az ellátásban dolgozók bére is benne van, a kissé nyakatekert megfogalmazás indoka pedig az, hogy ebben az összegben a segélyek nincsenek benne, a város erre ezen összegen felül költ saját költségvetéséből), míg az államtól eddig ennek kevesebb mint a fele, 478.629.698 forint érkezett. A különbözetet a város finanszírozta.
Gémesi György, Gödöllő polgármestere azt mondta a Szabad Európának, hogy náluk nagyságrendileg 120 millió forinttal kell kipótolni az állami támogatást, hogy értékelhető helyi szociális ellátórendszert tudjanak működtetni, de az elszálló rezsiköltségek miatt jövőre ez nyilván hatványozottabban nehezebb feladat lesz. „Az állam már most is csak a felét biztosítja a költségeknek, ezzel a törvénymódosítással pedig egyértelműen a kivonulását készíti elő a szociális ellátásból. Természetesen semmilyen konzultáció nem volt velünk” – mondta a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke.
Schmidt Jenő, Tab fideszes polgármestere, a jellemzően kisebb településeket tömörítő TÖOSZ elnöke viszont nem számít változásra a módosítás nyomán, szerinte a jogalkotó a ma is létező valóságot foglalta törvénybe. „Eddig is alapvetően az egyén vagy a család felelőssége volt a szociális gondoskodás, és csak ezután jött az állam vagy az önkormányzat, ez ezután sem lesz másképp. Ha például valaki be akar kerülni egy bentlakásos szociális intézménybe, az önkormányzat térítési díjat kérhetett, például az érintett nyugdíja nyolcvan százalékáig, ezt az illetőnek vagy a családjának kell kifizetnie, más nem fogja helyette megtenni. Az önkormányzat rendszeres szociális segélyt sem tud nyújtani, maximum alkalomszerűen. Erre egyszerűen nem lehet támaszkodni már ma sem” – mondta.
A városvezető szerint világosan látszik, hogy évről évre egyre többen szeretnének idősotthonba kerülni, viszont a férőhely-kapacitások bővülése nem tart lépést a jelentkezők számával, így az állam a törvénymódosítással azt is deklarálta, hogy a helyzet megoldása elsősorban nem az ő feladata.
A témában kerestük a Megyei Jogú Városok Szövetségét és a törvényt előterjesztő Belügyminisztériumot is. előbbi cikkünk megjelenéséig nem válaszolt, a BM sajtó Fülöp Attila, a minisztérium gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára hétfői, a szociális munka napja alkalmából a a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nagyaron elmondott beszédét küldte el válaszként. Ebben Fülöp Attila azt mondta, "hamis az az állítás, hogy az állam kivonul a szociális ágazatból, hiszen a kormányzat ma négyszer annyit költ szociális ellátásra és gyermekvédelemre, mint 2010-ben", a törvény módosítására pedig azért került sor, mert a szociális gondoskodás akkor hatékony, "ha az állammal összefognak az önkormányzatok, az egyházak és a civil szervezetek is". Az államtitkár szerint "amíg 2010-ben 325 milliárd forintot költött szociális kiadásokra az állam, addig az idén már 1140 milliárd forintot, a jövő évi költségvetésből pedig 1300 milliárd forint jut a területnek". Ez viszont azt jelenti, hogy a növekmény 12,3 százalék, miközben az jövő évi inflációs várakozások 2023-ra mimimum 13.6 százalékot jeleznek a Magyar Bankholding szerint, de a pénzromlás üteme lehet magasabb is az élelmiszerek és az energia esetleges további drágulása miatt. (Cikkünkben egyébént nem azt állítjuk, hogy az állam "kivonul a szociális ágazatból", hanem, hogy még több feladatot ró a már így is alulfinanszírozott önkormányzatokra.)