Az Oroszországgal szembeni szankciók nemcsak az oroszoknak, hanem az uniós polgároknak is fájnak. Azonban mindent meg kell tenni annak megelőzésére, hogy európai pénzek jussanak el Putyin rendszeréhez, amelyből aztán az ukrán öldöklést finanszírozzák. Az EP teljes egységben sorakozott fel a közös álláspont mögött.
Európa biztonságáról volt szó az Európai Parlamentben azon a vitán, amelynek vendége Kaja Kallas észt miniszterelnök volt, aki korábban maga is a parlamentben politizált. Egy évvel ezelőtt ennek a vitának talán lettek volna más vetületei, például a terrorszervezetek működése, a migráció okozta biztonsági kihívások vagy a kiberfenyegetettség, de most csak és kizárólag Oroszország Ukrajnával szemben indított háborúja határozta meg a napirendet. Kaja Kallas mondandója több szempontból is lényeges. Egyrészt egy olyan országot vezet, amely csak harminc éve szabadult meg a szovjet uralom alól, s azóta is óvatosan tekint keleti szomszédjára. Másrészt az észt kormányfő tagja az EU legfelsőbb döntéshozó fórumának, tehát őt hallgatva többet megtudhatunk arról, hogy milyen célok fogalmazódnak meg a tagállamok vezetőiben, és milyen eszközöket tudnak igénybe venni ezek eléréséhez. Az Európai Parlament egy sokpárti intézmény, ezért ebben az írásban bemutatjuk azt is, hogyan reagálnak ezekre a kérdésekre az egyes politikai erők, vajon itt is megfigyelhető-e a szokásos szembenállás. Végül külön bekezdést szentelünk a magyar álláspontnak, amely ebben az esetben a Fidesz képviselőjének hozzászólását jelenti.
Ehhez kapcsolódóan: „Az Orbán-kormánynak továbbra is vannak olyan elköteleződései Oroszország felé, amelyeknek nem ismerjük a részleteit”A szankciók mindenkinek fájnak
Kaja Kallas észt miniszterelnök emlékeztette a parlamentet, hogy ő maga is egy kitelepített nő gyermeke, mert édesanyját Sztálin Szibériába vitette. A miniszterelnök méltatta az unió eddigi intézkedéseit és az európaiaknak a háború elől menekülőkkel szemben tanúsított szolidaritását. Ugyanakkor hangsúlyozta: „hosszú távra kell berendezkednünk. Stratégiai célból türelemmel kell lennünk, mert holnapra még nem lesz béke.”
Kallas miniszterelnök szerint „az okos feltartóztatás politikájára” van szükség. Az uniónak „eltökéltebben és gyorsabban kell felszámolnia az orosz földgáz- és olajfüggőségét”, és „a NATO-val kéz a kézben” meg kell erősítenie Európa védelmét. Ukrajna jövőjével kapcsolatban Kallas kijelentette: „Nem pusztán érdekünk, hogy Ukrajnának megadjuk a jövőbeli uniós tagság lehetőségét, hanem erkölcsi kötelességünk is. Ukrajna nem Ukrajnáért harcol, hanem Európáért. Ha nem most tesszük ezt meg, akkor mikor?” - kérdezte.
A kormányfő szólt az oroszokhoz is. Elmondta, hogy az EU-s intézkedéseik arra irányulnak, hogy elszigeteljék Putyint és kormányát, mert a Putyin-rezsim már olyan gyakorlatot alkalmaz, amely a szovjet időkbe nyúlik vissza. Azt is kifejtette, hogy a szankciók mindenkinek fájnak, nem csak az oroszoknak. „Az autokraták nem foglalkoznak az emberekkel, csak a saját hatalmukkal” – tette hozzá.
Kaja Kallas arról is beszélt, hogy az invázió olyan bizonytalanságba taszította a kontinenst, amire nem volt példa a második világháború óta. Ezért más lesz a viszonyunk a biztonsághoz, az EU-nak is másképp kell eljárnia a jövőben. Továbbra is támogatni kell az ukránokat, és ki kell várni a szankciók és az elszigetelés eredményeit. Az erősebb európai védelemhez pedig arra van szükség, hogy a tagállamok növeljék katonai hozzájárulásukat, de ezt a pénzt tervezetten és koordináltan kell elkölteni.
Kijelentette: „Az európai védelem fokozása során konszenzust kell találnunk az EU-n belül abban, hogy néha a béke elérésének legjobb módja a katonai erő felhasználására való hajlandóság.” A vita utáni zárszavában még azt mondta: fájdalmas, ha megugranak az energiaárak, de megengedhetetlen, hogy Európa finanszírozza az öldöklést.
Ehhez kapcsolódóan: Újabb orosz oligarchákat sújtanak szankciókkalBalról jobbra teljes összhang
Ami az európai parlamenti pártok véleményét illeti, meglepő módon teljes mértékben elhalkult a máskor megszokott csatazaj. Az nyilván nem meglepő, hogy a hagyományos és legnagyobb képviselőcsoportok felszólalói egyöntetűen támogatták az észt miniszterelnököt, és egyet is értettek vele, ám a szélsőjobb és az EU-szkeptikus csoport is csatlakozott hozzájuk. A jobboldali Identitás és Demokrácia képviselője, az olasz Mara Bizzotto például azt mondta, hogy az ukrán háború történelmi keresztút elé állít bennünket, szabadság vagy elnyomás között kell választani. A független, egyébként az osztrák Szabadságpárthoz tartozó Harald Vilimsky azt mondta, hogy „amit az orosz rezsim csinál, minden ízében elítélendő”, de szerinte Ukrajna felvétele nem járható út, mert számos kelet-európai ország sem felel meg a felvételhez szükséges koppenhágai kritériumok egy részének, Ukrajna pedig egyetlennek sem. Az oroszokkal gyakran szimpatizáló szélsőbaloldali Martin Schirdewan pedig kijelentette, hogy Putyint terheli a felelősség, a szankcióknak pedig fájniuk kell. Hozzátette, hogy új globális biztonsági architektúrára, energiaautonómiára, fenntartható élelmiszer-ellátásra és a kritikus infrastruktúrák önállóságára van szükség.
Több képviselő megemlítette az unió a védelmi képességeinek növelésére tett korábbi sikertelen kísérleteit. Üdvözölték az uniós biztonságpolitikát orientáló Stratégiai iránytűt, sürgették az Európai Védelmi Unió ügyének előmozdítását, a tagállamoktól pedig azt kérték: tegyenek meg mindent vállalásaik teljesítésére. Hangsúlyozták, hogy az uniónak fel kell hagynia az orosz földgáz és kőolaj importjával, többet kell befektetnie zöldtechnológiákba és az energiatárolásba, és a menekültek ellátása jelentette felelősség megosztása érdekében megfelelő migrációs rendszert kell kialakítania.
Néhányan rámutattak, hogy a védelmi befektetések nem pusztán hadseregre szánt forrásokat jelentenek, hanem például a kulcsfontosságú infrastruktúrák, a kiber-ellenállóképesség és a zöld átmenet támogatását is. Mások hatékonyabb szankciókat vártak Vlagyimir Putyin orosz elnök és oligarchái ellen, és az adózás átláthatóságának növelését és a fegyverkezési verseny lassítását kérték.
A stratégiai nyugalom két értelme
A vitában az Európai Konzervatívok és Reformereket képviseletében a lengyel kormánypárt politikusa, Anna Fotyga szólalt fel. Ő többek között azért fakadt ki, amit Magyarországon kormányzati szintre emeltek: a „stratégiai nyugalom” kifejezés miatt. „Hogy lehet stratégiai nyugalomról beszélni, amikor gyerekek halnak meg?” – tette fel a költői kérdést, amire pár perc múlva választ is kapott. Kettővel utána ugyanis Gál Kinga fideszes képviselő a következőket mondta a NATO-külügyminiszterek múlt pénteki döntéséről, ahol leszögezték, hogy a NATO nem lesz a háború részese, és meg kell akadályozni, hogy a háború Ukrajnán túlra terjedjen. „Ehhez most stratégiai nyugalomra és felelősségtudatra van szükség.” Érdekes, hogy a felszólalása alapján készült fideszes közleményből ez a mondat már hiányzik...
Gál Kinga ezenkívül azt is mondta, hogy „Minden olyan lépést el kell kerülnünk, amely belerángatná hazánkat a háborúba vagy veszélybe sodorná a magyar emberek életét és biztonságát. Nem szabad engednünk, hogy a háború árát a magyar emberek fizessék meg. Ezért minden, a magyar ellátásbiztonságot veszélyeztető intézkedést ellenzünk” – hangsúlyozta.
A Fidesz képviselője a hétvégén járt az ukrán–magyar határon. Elmondta: „Láttam az érkező menekülteket, szinte csak nőket gyermekekkel. A mára közel 190.000 menekültön egy emberként segít az ország, érkezzenek Ukrajna bármely részéről. Magyarország egyik legnagyobb humanitárius akciója zajlik.” Aztán belpolitikai síkra terelve a témát rögtön hozzátette: „Elfogadhatatlan a rengeteg, ellenünk gerjesztett rosszindulatú álhír, dezinfomáció, amelyek akár a határ túloldalán élő magyarok biztonságát is veszélyeztetik. Háborús helyzetben minden szónak fokozott ereje van. Akár egy rossz mondattal is bajt lehet okozni. Felkérem az ellenzéket és a magyar baloldal összes EP-képviselőjét, hogy álhíreikkel, kijelentéseikkel ne veszélyeztessék a magyarok békéjét és biztonságát határon innen vagy túl.”
Ostromra készülnek – ilyen most Kijev belvárosa