75 éve alapították Jugoszláviát: életképek a szocializmusból

Ezrek gyűltek össze 1945-ben Zágrábban, hogy megünnepeljék a náci Németország fölött aratott győzelmet. Ebben az évben üldözték el II. Péter királyt és kiáltották ki a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot.

Egy olasz férfi viszi az ingóságait ökrös szekéren, miután 1947-ben egy békeegyezmény értelmében Olaszország számos régiót és szigetet átengedett Jugoszláviának.

Josip Broz Tito az irodájában 1947-ben. Az országot lényegében egyeduralkodóként irányító Tito kezdetben a Szovjetunió és Sztálin politikáját követte, de hamarosan megromlott a viszony a két ország között. Egy sikertelen szovjet merényletkísérlet után Tito levelet küldött Sztálinnak, amelyben azt írta: „Ne küldj több embert, hogy megöljenek. Már így is elkaptunk ötöt, az egyiknél egy bomba volt, a másiknál egy puska… Ha nem hagysz fel a gyilkosok küldésével, akkor én fogok egyet Moszkvába küldeni, és nem lesz szükség másodikra.” Ezekben az időkben történt, hogy Sztálin tanácsára Rákosi Mátyás Rajk László koncepciós perében azt is az elítélt számlájára írta, hogy titokban kapcsolata volt a Jugoszláv vezetéssel.

Egy belgrádi piac 1950-ben. A szakítás a Szovjetunióval kereskedelmi blokádokat, áruhiányt eredményezett, és sokan attól féltek, hogy megszállhatják az országot a szovjet erők. Ezekben az időkben Tito kegyetlenül lecsapott azokra, akik a Szovjetunióval szimpatizáltak, százakat megöltek és ezrek kerültek munkatáborokba.

Helyiek állnak sorban Belgrádban az amerikai információs központ előtt, hogy Sztálin haláról olvashassanak az újságokban.

Egy nyár Zágrábban. Sztálin halála után Jugoszlávia kijátszotta a Nyugatot a Szovjetunió ellen, mivel mindkét fél befolyást akart szerezni az országban.

Gyerekek játszanak a tengerparton egy nyári napin Lovranban, Horvátországban 1955-ben. Apró érdekesség, hogy a képet egy magyar adományozta a Fortepan dokumentumtárnak. A válogatást böngészve sok fotó mellett magyar nevet fedezhet fel az ember, úgy tűnik honfitársaink már ekkoriban sem mulasztották el, hogy a horvát nyaralásukon fotózkodjanak.

Hruscsov és Tito helyiekkel táncolnak a montenegrói Cetinje városában 1963-ban. Jugoszlávia ekkoriban több száz millió dollárt vett föl egyfelől nyugati országoktól, másfelől a Szovjetuniótól. A kölcsönök egy rövid életű, de jelentős életszínvonal-javulást hoztak az ország életben. Az idősebbek közül sokan a mai napig úgy emlékeznek vissza, hogy relatív jólét jellemezte ezeket az időket.

Lányok egy kommunista építőtáborban. Az építőtáborok praktikus szerepet is betöltöttek, de propagandaértékük is volt. A gyerekeknek olyan rigmusokat tanítottak, minthogy „Tito elvtárs, fehér viola, szeret téged a fiatalság!” vagy „Alagútban, sötétségben, ragyog az ötágú csillag.”

Nyári nap Omisban, Horvátországban, 1965-ben.

Emberek Split egyik utcáján. 1965.

Egy étterem a horvát Rovinjban, 1969-ban. A városban a volt Jugoszlávia sok másik városához hasonlóan mai napig tér viseli Tito nevét. Rovinjban érezni Olaszország közelségét, nem ritkák az olasz feliratok sem, sőt a város büszkén hordja a Città di Rovigno nevet is.

Helyiek egy macedón piacon 1971-ben. A több etnikumú Jugoszlávia hivatalos szlogenje az „egység és testvériség volt”. De a hatalom minden erőfeszítése ellenére idővel felszínre törtek az etnikai ellentétek.

Egy fiatal önkéntes a „közrendet felügyeli” Rijeka egy terén Horvátországban.

„Meghalt Tito elvtárs” – számoltak be a lapok az ország vezetőjének 1980. május 4-én bekövetkezett haláláról. Emberek állnak sorban a belgrádi parlament épülete előtt, hogy búcsút vegyenek a kommunista vezetőtől.

A szarajevói Téli Olimpia megnyitóünnepsége 1984-ben. Ebben az évben a kelet-németek arattak, de jól szerepeltek a szovjet sportolók is. A rendező Jugoszláviának be kellett érnie egy ezüsttel.

Ismeretlen gyár Jugoszláviában. 1985-ben, a kép készítésének az idején az ország komoly gazdasági válsággal nézett szembe. Egyesek szerint ebben az is közre játszott, hogy a gyárak a profitot a munkások között osztották szét, és nem forgatták vissza.
 

Zsúfolt villamos Szarajevóban 1987-ben.

Egy hivatalnok a termést vizsgálja 1988-ban egy horvát farmon. A 80-as évek végére a Tito idejében felvett kölcsönök is egyre nagyobb gondot jelentettek az ország gazdaságának.

Hanyag elegancia 1988-ban Belgrád belvárosában.

Szlobodan Milosevics szerb vezető munkásoknak tart beszédet 1988-ban a belgrádi parlamentben. 1987-ben, miközben a gazdasági válság és az egyre növekvő etnikai ellentétek határozták meg az ország életét, Milosevics nyíltan a szerb nacionalisták pártjára állt Koszovóban. Sokak számára Milosevics ezzel egy régóta húzódó tabut döntött meg, és témává tette a szerbek történelmi sérelmeit. A koszovói helyzettel kezdődött meg Jugoszlávia szétesése.

Dubrovnik városa a szerb haditengerészet támadása után 1991-ben. 1991 és 2001 között a volt Jugoszláviában egy sor háború tört ki a különböző etnikai csoportok között, valamint az elmúlt évtizedek európai történelemének legsúlyosabb népirtásai is itt történtek. A háborúk és atrocitások 130 ezer életet követeltek, és végül az utódállamok létrejöttével értek véget.