A kampányvakság és a kampányparanoia csapdája leselkedik az ellenzékre, mondja elemzőnk az utóbbi hetek tapasztalatai alapján. Ruff Bálint kommunikációs és kampányszakértő szerint fontos üzenetet közvetítenek a szimpatizánsoknak az Orbán Viktortól kapott sárga csekkek is, de nem úgy, ahogy az ellenzéki elit gondolja.
December elején beszélgettünk utoljára aktuális politikai és kampány ügyekről. MI volt az azóta eltelt időszak legfontosabb eseménye?
Inkább az a fontos, hogy mi nem történt: Novák Katalint jelölte köztársasági elnöknek Orbán Viktor. Tehát akik azt várták, hogy a Kövér László lesz Áder János utódja, azoknak csalódniuk kellett. Az ismert módszert alkalmazták, hogy mondanak valami nagyot, amivel hergelik az ellenzéket, utána pedig egy fokkal kevésbé rosszabbat dobnak be.
Ha veszít Orbán Viktor április 3-án, akkor egy olyan ember kell neki, aki ahol tud, betart az esetleges ellenzéknek. Erre Novák Katalin teljes mértékben alkalmas, a Fidesz alelnöke volt. Ha pedig nyer a választásokon a mostani kormányfő, akkor pedig a lojalitás mellett kapóra jön, hogy az államfő egy nő, akit nehezebb támadni, mint bármelyik más férfi kollégát. Szerintem ez példa a Fidesz veszélyminimalizálására.
Beszéljünk a döntés kommunikációjáról, hiszen Novák Katalint egy kormányfői sajtótájékoztatón egy kérdésre adott válaszban nevezte meg a miniszterelnök. Valószínűleg már sosem fogjuk megtudni, hogy miért így történt. De ha már így történt, mi lehet az üzenete ennek? Mire lehet következtetni ebből a Fidesz kampányát illetően?
Ez egy bevett gyakorlat. Az újságírónak volt egy fülese, rákérdezett, a kormányfő megerősítette.
Nekem más tűnt fel a kormányfői tájékoztató közben. Időről időre felmerült a „jól értesültek” között, hogy Orbán Viktor belefáradt a politizálásba, nem is szereti ezt csinálni, nem bírja fizikailag vagy szellemileg úgy, mint rég. Ez a sajtótájékoztató pont az ellenkezőjét bizonyította, a kormányfő négy órán keresztül minden kérdésre válaszol, nem esik ki a saját maga alkotta narratívájából, nem beszél hülyeségeket. Ráadásul nem csak a kormánybarát médiától kapott kérdéseket, mégis mindenre tudott úgy válaszolni, hogy sajátjaiban nem maradt semmifajta hiátus. Ezt nem lehet teljesen elmondani az ellenzéki politikusokról, akiknél becsúsznak szerencsétlen és félremagyarázható mondatok.
Ehhez kapcsolódóan: Március 10-én választják Áder János utódjátA Fidesz a kampány váratlan lépése volt egy mulatós nóta egy sorának kampányszlogenné emelése. Ez a bizonyos „Piros volt a paradicsom, nem sárga” mondat. Kampányszakértőként hogyan lehet ezt megítélni?
Kampánytechnikai szempontból szerintem ez nagyon jó ötlet. A Fidesz azzal foglalkozik, ami az embereket érdekli, és úgy kommunikál, hogy a magyar emberek megértsék. Van egy olyan kulturális fogyasztói réteg, amelyik rezonál erre. Az óvodástól kezdve a 90 éves emberig, és ez eljut a hármas számú italboltba is.
Ugyanakkor mi a reakció a másik oldalról? Elindul egy találgatás, hogy egy Lenin vagy Sztálin idézetet követ-e „a Magyarország előre meg, nem hátra” szlogen. Pedig a politikában nincs olyan mondat, amit az elmúlt 3000 ezer évben valaki már ne mondott volna ki. Ráadásul ha már itt tartunk, az ellenzék egységes szlogenje, amire három hónapot kellett várni, a „Legyen Magyarország mindannyiunké”, az MSZP választási szlogenje volt a 90-es években.
Szimbolikus sarokköve az ellenzéki viszonyoknak a hetedik frakció kérdése. Azt a hatalmas legitimációt, amit Márki-Zay Péter az ellenzéki előválasztás megnyerésével kapott, egy olyan kérdésben égeti el, amiben az egyébként megvert pártelnököknek a beleegyezését kéri. Azokét, akik évtizedek óta benne vannak abban a játékban, hogy minden vesztes helyzetből kihozzák a számukra nyerőt.
Ehhez kapcsolódóan: „Vannak eszközök ahhoz, ha valaki meg akarja buktatni belülről az ellenzéket” – Márki-Zay PéterMiért hihette Márki-Zay Péter, hogy kell neki öt ember, akiknek semmilyen legitimációja nincsen, de bejuttatva a Parlamentbe önálló frakciót alkothatnak? Talán valaki bogarat tett a fülébe, vagy ő maga gondolja, hogy majd a megnyert választások után meg fogják buktatni az „összeszövetségesült” pártok. Ez eleve egy vesztes hozzáállás. Inkább az lenne a logikus, hogy minden frakcióban van embere, mindenhol van olyan politikai befolyása, hogy ne tudják megbuktatni.
Ez a hetedik frakció motívuma egy kicsit megerősíti azt a korábbi érvelésünket, hogy Márki-Zay Péter, aki értékként tüntette fel ezt a rendszeren kívüliségét, a hetedik frakcióra vonatkozó felvetésével gyakorlatilag a rendszer része lett. A legutóbbi nyilatkozatokból lassan kezd egy kép kirajzolódni arról, hogy milyen mechanizmust követ a kampány irányítása, vagy a döntéshozatal hogyan működik az ellenzéki oldalon? Részben Jakab Péter Jobbik elnök, illetve Donáth Anna is beszélt erről, a Szabad Európának adott interjúikban. Van pártelnöki értekezlet, van a pártelnöki értekezletet előkészítő értekezlet, működik egy kampánytanács. Külön munkacsoport felügyeli a pártok kommunikációját és Márki-Zay Péterét. Jakab Péter hangsúlyozta, hogy nincsen hierarchia, azaz konszenzusra törekednek. Nézzük meg egy kampányszakértő szemével: hogyan működne ez ideálisan?
Először is, nem beszélünk róla. Tudjuk azt, hogy milyen konfliktusok vannak a Fidesznek a kampányában? Nem hallunk napról napra Habony Árpád, Rogán Antal, meg Gyürk András esetleges vitáiról. Másodszor, egy kampány nem demokrácia. Hierarchikus szervezet, aminek van egy vezetője, aki nem a miniszterelnök-jelölt, hanem egy kampányfőnök. Nem szavazunk mindenről, nem kérjük ki mindenki véleményét, nincs döntést előkészítő-előkészítő bizottság.
Azt olvassuk az újságban, hogy öt szinten tárgyalnak. Ez egy nonszensz. Ilyet én még nem hallottam, pedig láttam már egy-két kampányt. Minél több szinten tárgyalnak, annál több fórumon lehet húzni a kéziféket, már ha a felek között tényleg lenne olyan, akinek ez az érdeke.
Ehhez kapcsolódóan: „Ne tőlünk várjon még több támogatást” – Jakab Péter Jobbik-elnök Márki-Zay Péterről és a kampányrólEgy kampánynak van egy napi rutinja, egy stratégiája és egy kommunikációs terve. Ezeket kell végigvinni. Reggel el kell határozni, hogyan fogunk reagálni aznapi, vagy előző napi döntésekre. Közben pedig menni kell azon az úton, amit a stratégia kijelöl.Hiszen most egyetlen kérdés van, hogyan lehet abban a 20-25 körzetben többséget szerezni, ahol erre esély van.
Amikor valaki kampányol, két pszichotikus állapot leselkedik rá. Az egyik a kampányvakság, a másik a kampányparanoia. A kampányvakságban a jelölt és az őt körülvevők azt gondolják, hogy mindent tudnak és több hónapra előre látnak. Bármit mondanak jó szándékú szakértők, a válaszuk az, hogy ők már régóta tudják és csinálják. Mint a szemellenzős lovak, mennek előre és semmi külső ingert nem hajlandók befogadni. Ez egy nagyon veszélyes, mert ilyenkor jön az a saját magát vállon veregető állapot, hogy én mindent okosan kitaláltam, hiszen én már nyertem iszonyú ellenszélben Hódmezővásárhelyen. De egy országos kampány nagyon más, rengeteg szereplővel, iszonyú bonyolult helyzettel.
Mi volt Orbán Viktor programja, amivel kétharmadot nyert 2018-ban? „Folytatjuk”. Az ellenzéki választó nem azt szeretné hallani, hogy hogyan fogjuk majd megoldani az agrártámogatásoknak a rendszerét, vagy milyen fajta külpolitikát fogunk tételesen tenni, milyen lesz a viszonyunk Ausztráliával. Hanem azt, hogy mitől lesz jobb az élete 2022. április 4-étől.
Ezt a logikát követve a legtökéletesebb ellenzéki kampánymondat az lenne, hogy „Nem folytatjuk”. Hol érhető tetten a kampányparanoia?
Ebben a pszichés állapotban áruló lesz mindenki, aki rosszat mond vagy kritizál. Pedig érdemes figyelembe venni, hogy tizenkét éve élünk a NER rendszerében. Újságírók, elemzők, véleményvezérek, családunkkal, párunkkal. Aki nem szimpatizál a kormánnyal, annak minden választás négy év kudarcot jelent. Attól még nem lesz áruló, ha megfogalmazza, szerinte hogyan működhetne jobban az ellenzék. Nem azok az ellenségek, akik nyilvánosan kritizálni mernek. Az igazi árulókat, ha egyáltalán vannak, talán belül kellene keresni. De miért kell egyáltalán ezeket a kifejezéseket használni?
Nem vagyok biztos abban, hogy el kellene tanulni a Fidesztől, ahogy a saját értelmiségét valahol 95 és 2002 között megsemmisítette. Onnantól a párton belüli másként gondolkodók kikerültek a pikszisből.
Ehhez kapcsolódóan: „A közös sikert gátolják azok a pártok, amelyek visszatartják az aktivistáikat”Ez a paranoia, külső bűnbak keresés feltűnik abban a motívumban is, amikor az utóbbi napokban szóba került a kampánybüdzsé, és hogy kinek, mennyivel kellett volna hozzájárulnia. Egy ideális világban hogyan nézne ki egy kampány költségvetése?
Teljesen egyértelműen fogalmaznak a kampányfinanszírozásról szóló jogszabályok. Magyarországon egy választás van, ahol húztak egy felső költési határt, ez az országgyűlési választás. Ez az összeg most az inflációval számolva körülbelül 800 millió forint, ha az adott párt minden választókerületben állít jelöltet. Ennek a keretnek az elköltését az Állami Számvevőszék és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is vizsgálja. Persze, nem tudok és nem olvastam olyan kampányról, ami valóban csak a törvényes keretet használta volna fel.
Idetartozik az is, hogy Orbán Viktor ír egy levelet a támogatóinak, és pénzt kér a Fidesz kampányára. Egy sárga csekket is küld. Ellenzéki oldalon lehet ezen mosolyogni, de ezzel azt építi, hogy ők a szimpatizánsok támogatásából élnek, míg a „másik oldal” a milliárdos oligarchákból és külföldi adományozókból.
Van egy másik érdekes dolog: a választással párhuzamosan lesz egy népszavazási kampány is. Ott nincs felső határa a költségeknek. Ott annyit költ el az állam, a Fidesz, illetve az ellenzék a népszavazás kérdéseire, amennyi jól esik neki.
Elképesztő felelőtlenség azon nyilvánosan vitatkozni, hogy ki, mennyi pénzt tesz bele egy kampányba. Az ellenzéki szavazó nincs tisztában azzal, hogy mennyiből gazdálkodnak a pártok, csak a negatív üzenetet érti meg: még a kampányban sem tudnak megállapodni, hogyan fogunk így kormányozni?
Továbbra is az aktualitásokat felidézve, az utóbbi hetekben szóba került a miniszterelnök-jelölt leváltása. Hol lenne az a pont, ahol az ellenzéknek érdemes lenne ezen elgondolkodni?
Nézzük először a tényeket: ha valóban le akarnák váltani Márki-Zay Pétert, akkor csak olyan személy jöhetne szóba helyette, aki részt vett az ellenzéki előválasztáson, és nem az utolsók között végzett. Ez a legitimációs oldal. Ha valaki így közelíti meg, akkor egy-két hétig még nyitott ez a lehetőség.
A kérdést fontosabb a választok oldaláról vizsgálni: ők is kudarcnak érzik az elmúlt hónapokat? Ha igen, mennyire és ők is Márki-Zay személyéhez kötik az esetleges elégedetlenségüket? Azt gondolom, hogy akkora kockázat van a felvetésben és olyan rossz irányba mutat, hogy akár egy újabb Fidesz-kétharmad előtt nyithatná meg az utat.
Your browser doesn’t support HTML5
„Ami hápog és úgy jár, mint egy kacsa, az kacsa” – elemzőnk a magyar belpolitika ambiciózus új szereplőjéről
Amikor volt szerencsém részt venni a 2017-es választási kampányban, akkor azt láttam, hogy ellenzék bizonyos szereplőinek mindig van B vagy akár C terve. Akkor is volt egy alternatív miniszterelnök-jelölti csapat. Ugyan nem milliárdosból, meg nem profin kitalálva, de be volt lengetve, hogy van valaki más, aki nagyon alkalmas lenne erre a dologra. Most valami hasonlót látok Gattyán György színre lépésével. Van egy nagyon gazdag ember, a hírek szerint egy elég komoly tanácsadókból álló csapattal, akik – ha csak csak szakmailag nézem- egy profi dolgot kezdenek el összerakni. Egy ember történettel és programmal, benne olyan pontokkal, amiket szerintem minden választó támogatna. Akár ez is lehet a Gattyán-jelenség mögött. Meg persze az is, hogy az ő feladata csak az, hogy elvigyen egy-két százalékot az ellenzéktől, és ez a profinak tűnő program, a nyílt levelek és a neves támogatók nem más, mint zavarórepülés. De a kérdésre válaszolva, nem látom azt, hogy a következő egy-két héten túl lenne bármifajta lehetőség vagy esély a miniszterelnök-jelölt lecserélésére.
A Márki-Zay Péterrel szembeni kritikákra adott válaszokban visszatérő elem, hogy ő a magyar Donald Trump. Trumpot is leírta az amerikai elit, ő is beszélt össze-vissza. A vége mégis az lett, hogy semmilyen mondása nem tudta elriasztani a bázisát, meg is választották elsőre. Ezt emlegetik a Márki-Zay Péterben bízók is. Mondják, hogy nem lehet őt kikezdeni, és ugyanolyan meglepetésre számítanak, mint Trump győzelme 2016-ban. Nem lehet ezt kizárni, de egy óriási különbség mégis van. Trump sose kért két nappal később bocsánatot a mondásaiért.
Mire figyeljünk a következő két hétben?
Elindult az ellenzék népszavazási kezdeményezéséhez szükséges aláírás-gyűjtés. Több határidőt szabtak, de a legambiciózusabb elképzelés, hogy a gyűjtőívek leadásával és érvényesítésével még szerepelhessenek az ő kérdéseik is a választás napján. Érdekes lesz figyelni, hogy sikerül-e ez. 200 ezer aláírás kellene, illetve annál körülbelül 15 százalékkal több, hogy biztosan meglegyen a törvényi minimum.
Most már elindulni és egységesülni látszik az ellenzéki kommunikáció. Érdemes azt is figyelni, hogy lesz-e olyan ügyük a következő időszakban, ami vissza tudja adni a tábornak a kicsit halványuló reményt.