A kereskedelem újabb frontján üzen hadat az EU a távol-keleti dömpingnek, amikor a fast fashion termékekre vonatkozó szigorításokat tervez bevezetni. A jogalkotási munka folyik, egy jelentős lépéssel kerültünk közelebb a döntéshez, mivel az Európai Parlament szakbizottságának álláspontja is kialakult. Az alapot az Európai Bizottság javaslata jelenti, amely azt célozza, hogy biztosítható legyen a textiltermékek körkörös, fenntartható és társadalmilag igazságos előállítása.
A cél az, hogy szigorúbb szabályok legyenek az EU-ban a túlzott termelés és túlzott fogyasztás elleni küzdelem érdekében. Tulajdonképpen ez a fast fashion korszak európai végét jelentené, mivel az előírások szerint a textiltermékeknek hosszabb ideig kell tartaniuk és könnyebben újrafelhasználhatónak, javíthatónak és újrahasznosíthatónak kell lenniük. Ezzel párhuzamosan az EU betiltja az eladatlan vagy visszavitt textíliák megsemmisítését, és azt is elvárja, hogy a termelés során tiszteletben tartsák az emberi, szociális és munkajogokat. Bár a javaslatban egyetlen szóval sincs leírva, hogy itt elsősorban a kínai termékek áradatának mérsékléséről van szó, valamennyi körülmény arra utal, hogy az EU a távol-keleti beszállításokat akarja leépíteni, finomabban fogalmazva szabályozottabb keretek között tartani. Az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága igen nagy többséggel – 68 szavazattal, egy ellenszavazat és egy tartózkodás mellett – fogadta el, hogy az EU-ban értékesített textiltermékeknek sokkal hosszabb élettartammal kell rendelkezniük, mint ahogy jelenleg általánosan megfigyelhető, és amire vonatkozóan azonnal megdöbbentő adatokat is közlünk.
Ehhez kapcsolódóan: Környezetvédelemre hivatkozva elégetjük az erdőket is
102 millió tonna ruha
Több tanulmány is felhívja a figyelmet arra, hogy a textiltermékek előállítása és felhasználása folyamatosan nő, ahogy az éghajlatra, a víz- és energiafogyasztásra, valamint a környezetre gyakorolt hatásuk is. A világ textiltermelése 2000 és 2015 között csaknem megkétszereződött. A fogyasztás 2030-ra várhatóan 63 százalékkal, a jelenlegi 62 millió tonnáról 102 millió tonnára fog nőni a ruházati cikkek és lábbelik tekintetében. Az EU-ban a (nagyrészt importból származó) textiltermékek felhasználása a globális életciklus szempontjából a környezetre és az éghajlatváltozásra jelenleg átlagosan a negyedik, míg a víz- és földhasználatra a harmadik legnagyobb negatív hatást gyakorolja. Az EU-ban évente mintegy 5,8 millió tonna – azaz fejenként körülbelül 11 kilogramm – textilanyagot dobnak ki, világszerte pedig minden másodpercben egy kamionnyi textíliát dobnak szemétbe vagy égetnek el.
Mivel az EU textilfogyasztásának legnagyobb részét (81 százalékát) a ruházati cikkek teszik ki, az a tendencia, hogy a ruhadarabokat egyre rövidebb ideig használják, mielőtt kidobják őket, a legnagyobb mértékben járul hozzá a túltermeléshez és a túlfogyasztáshoz. Ezt hívjuk fast fashionnek, azaz a gyors divat jelenségének. Az ehhez kapcsolódó üzleti filozófia arra ösztönzi a fogyasztókat, hogy folyton a legújabb trendeknek megfelelő, ezért gyorsan gyártott, rosszabb minőségű és alacsonyabb árú ruhákat vásárolják. Bár 1996 és 2018 között az EU-ban a ruházati cikkek ára az inflációhoz képest több mint harminc százalékkal csökkent, a háztartások átlagos ruházati kiadásai nőttek, ami azt jelzi, hogy a gyors és olcsó divat nem járt együtt kevesebb kiadással. A textíliák iránti növekvő kereslet ráadásul a nem megújuló erőforrások nem hatékony felhasználását táplálja, beleértve a fosszilis tüzelőanyagokból előállított szintetikus szálak gyártását is.
Egy másik fontos szempont, amely szintén megjelenik az uniós jogalkotásban, a munkavállalók kihasználása. A ruházati iparban komoly aggodalomra ad okot a gyermekmunka, illetve – mivel az alacsony bérű és képzetlen textilipari munkaerő többségét nők alkotják – az ellátási lánc fenntarthatóságának javításában a nemek közötti egyenlőség is fontos szerepet játszik.
Ehhez kapcsolódóan: „Annyi autó lesz, ahány jogosítvány” – Ahol a legmagasabb az ezer főre jutó személygépkocsik száma
Kevesebb cipő, kisebb lábnyom
Az Európai Bizottság tavaly május 30-án terjesztette elő a javaslatát. Ugyan még messze vagyunk a jogszabály végleges, a tagállamok általi elfogadásától, de a parlamenti álláspont körvonalazódása egyértelműen a jogalkotók eltökéltségét mutatja. A szakbizottság arra kéri a Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a termelési folyamatok energia- és vízigényének csökkentését, a káros anyagok felhasználásának és kibocsátásának elkerülését, valamint az anyag- és fogyasztási lábnyom csökkentését. Ennek érdekében az összes textil- és lábbelitermékre vonatkozó környezetbarát tervezési követelményeket prioritásként kell elfogadni.
A javaslatok között olvasható még, hogy világos szabályokra van szükség a zöldmosási gyakorlatok megszüntetésére, a fogyasztók zöldátállásban való részvételének megerősítésére. Ugyancsak előírják a tisztességes és etikus kereskedelmi gyakorlatok biztosítását az uniós kereskedelmi megállapodások betartatása révén, egyúttal javasolják a mikroműanyagok és mikroszálak környezetbe való kibocsátásának megelőzésére és minimalizálására irányuló bizottsági kezdeményezés további, késedelem nélküli elindítását.
A téma előadója, a német szociáldemokrata Delara Burkhardt a szavazás után arra hívta fel a figyelmet, hogy a fogyasztók önmagukban nem tudják megreformálni a globális textilágazatot vásárlási szokásaikkal. Kijelentette: „Ha megengedjük a piac önszabályozását, nyitva hagyjuk az ajtót egy olyan gyors divatmodell előtt, amely kizsákmányolja az embereket és a bolygónkat. Az EU-nak jogilag köteleznie kell a gyártókat és a nagy divatcégeket a fenntarthatóbb működésre Az emberek és a bolygó fontosabb, mint a textilipar nyeresége.”
Burkhardt utalt a múltban bekövetkező katasztrófákra, mint például a bangladesi Rana Plaza gyár összeomlására, illetve a növekvő hulladéklerakók Ghánában és Nepálban. „A szennyezett víz és a mikroműanyagok óceánjainkban megmutatják, mi történik, ha nem követik ezt az elvet. Elég sokáig vártunk – itt az ideje, hogy változtassunk!” – szögezte le.
A szabályozás nemcsak tiltásokat tartalmaz, hanem annak igényét is, hogy a fogyasztókat jobban tájékoztassák a felelősségteljes és fenntartható döntések meghozatalában, többek között a digitális termékútlevél bevezetése révén.
Ehhez kapcsolódóan: Magyarország napokon belül eléri a túlfogyasztási napját