Az EU pénzügyi érdekei nem engedik, hogy Magyarország hozzájusson 2511 milliárd forinthoz

Csalódtak azok az EP-képviselők, akik abban bíztak, hogy az Európai Bizottság elmondja, miért áll a magyar és a lengyel helyreállítási pályázat. Mindkét országnak már régen hozzá kellett volna jutnia az őt megillető pénzhez, a brüsszeli testület azonban az unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében nem adta meg a jóváhagyást. A részleteket azonban nem árulták el.

Az Európai Bizottság brüsszeli központjában minden hétköznap pontban délben sajtótájékoztatót tartanak, ahol az akkreditált újságírók szabadon kérdezhetnek. Ezekben a hetekben az egyik leggyakoribb kérdés az, hogy hol tartanak a magyar és a lengyel helyreállítási alappal kapcsolatos tárgyalások, mikor hagyja ezeket jóvá a testület, és ha nem hagyja jóvá, annak mi az oka. Egyáltalán nem a magyar újságírók hobbija ennek a kérdésnek a feltevése, a világ minden tájáról érkezett tudósítók szeretnének információhoz jutni. Ez mutatja, hogy van érdeklődés Magyarország iránt, amire persze nem kell feltétlenül büszkének lennünk. A kitartó próbálkozás ellenére a válasz ugyanaz: „a tárgyalások zajlanak, részleteket nem mondhatunk”. Hasonló próbálkozások történnek akkor is, amikor valamelyik illetékes biztos tart valahol sajtótájékoztatót; a válasz itt sem különbözik. Olyan is van, hogy egy európai parlamenti képviselő levelet ír az Európai Bizottságnak – erre elvileg kötelező válaszolni. Ujhelyi István szocialista politikus három hete megpróbálta – nincs felelet. Az Európai Parlament pártjainak többsége gondolt egy nagyot, és napirendre tűzte a magyar és a lengyel helyreállítási terv helyzetének bemutatását, értékelését, de ez sem hatotta meg a brüsszeli tárgyalókat. Nézzük a részleteket!

Brüsszel titkolózik

A huszonhét tagállam közül eddig huszonöt nyújtotta be az uniós újjáépítési alaphoz saját nemzeti tervét, amelyben el kell magyarázni, hogyan akarják felhasználni az igényelt vissza nem térítendő támogatást, illetve a megnyitott hitelkeretet. Fontos, hogy figyelemmel kell lenni a gazdaság zöldítésére és a digitalizációra. A bolgárok és a hollandok még nem adtak be tervet, mert az idei választások után az új kormány vagy fel sem állt, vagy még nem készítette el a javaslatát. A huszonöt leadott nemzeti terv közül huszonkettőt jóváhagyott az Európai Bizottság, ezek túlnyomó többségére már a tagállamok pénzügyminiszterei is formálisan áldásukat adták, és sok helyen már költik is a pénz első, 13 százalékos részét.

A magyar, a lengyel és a svéd terv jóváhagyása még várat magára. Ezek közül a magyar és a lengyel esetében övezik politikai viták az eljárást. Abból ugyanis nem csinál titkot a bizottság, hogy jogállamisággal összefüggésben lévő kifogásaik is vannak; ezen a téren Brüsszelnek Budapesttel és Varsóval állandósult konfliktusa van. Paolo Gentiloni parlamenti meghallgatásán nem árult el semmi konkrétumot a tárgyalások hátteréről, lehetséges kimeneteléről, mert „nem lehet megjósolni azokat”. Annyit elmondott, hogy az Európai Bizottság a szerződések őreként különös figyelmet fordít az EU pénzügyi érdekeinek védelmére, és ez fokozottan igaz, ha ezek az érdekek valamilyen jogállamisági probléma miatt sérülnének.

Itt érdemes megjegyezni – és ez majd később is előkerül –, hogy a magyar kormány szerint az egész késlekedés a gyermekvédelmi törvény miatt van, azt akarják visszavonatni. Ezt az Európai Bizottság többször cáfolta, mondván, hogy ezt külön kötelezettségszegési eljárás keretein belül vizsgálják. Nos, ezzel nyilván tisztában van a magyar kormány is; érdeklődésünkre a bizottság sajtószolgálata elmondta ugyanis, hogy a magyar kormány válaszolt a jogsértési eljárást megindító levélre, tehát tudniuk kell, hogy a két eljárás nem ugyanaz.

Türelmetlen EP-képviselők

Visszatérve az EP-vitára: már a legelső hozzászóló, a román Siegfried Mureșan nagyon felháborodott a tájékoztatás hiánya miatt. A képviselő azt mondta, hogy el kell számolnia a választók felé azzal, hogy mi történik a pénzükkel, és amit eddig megtudott, az kevés.

A vita során a legtöbb képviselő az értékelési folyamat átláthatóságát hiányolta, anélkül ugyanis nem követhető, hogy a magyar és a lengyel kormány milyen lépéseket tett a jogállamisággal és az igazságszolgáltatás elleni támadásokkal, az uniós jog elsőbbségével, a közbeszerzéssel, a korrupcióval és a kisebbségek nem egyenlő kezelésével kapcsolatos aggodalmak feloldására.

Az Európa Megújul frakció szónoka, Luis Garicano azt mondta, hogy ha jogszabályváltozásra van szükség Magyarországon annak érdekében, hogy ne Orbán úrnál landoljanak az uniós pénzek, azt könnyen el lehet érni, hiszen Orbán úrnak megvan hozzá a szükséges parlamenti többsége, vagyis arra nem hivatkozhat a magyar kormány, hogy nem tud eleget tenni egy ilyen irányú felszólításnak. Többen is megerősítették, hogy a pénz valóban jár a lengyeleknek és a magyaroknak, de meg kell akadályozni, hogy ellopják.

Számos képviselő kiemelte, hogy a bizottságnak csak akkor kellene jóváhagynia a terveket, ha az érintett tagállamok minden egyes problémát orvosoltak az unió pénzügyi érdekeit és az adófizetők pénzét védő költségvetési feltételrendszerrel összhangban. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy nem a magyar és a lengyel emberek ellen lépnek fel, épp ellenkezőleg: azt akarják elérni, hogy az uniós pénzek az arra igényt tartó emberekhez és vállalatokhoz, és ne a korrupt politikusokhoz jussanak el.

A kritikusok közé tartozott a momentumos Cseh Katalin. Szerinte Lengyelországban és Magyarországon nem veszik komolyan az Európai Bizottságot, folyamatosan építik a kleptokráciát, abban bízva, hogy a szokásos háttéralkuknak köszönhetően úgyis megindul a pénz előbb-utóbb. A már említett Ujhelyi István szerint a pénz jár, de nem jut el a felhasználókhoz, mert a Fidesz „állampárti rendszere” felszívja, ellopja és saját céljaira fordítja. A politikus – aki számon kérte a bizottságon, hogy nem válaszolnak a levelére – azt is mondta, hogy „miközben a magyar kormány azt hazudja otthon, hogy azért fagyasztották be az uniós források kiutalását, mert LMBTQ-propagandisták nemváltoztató műtéteket akarnak reklámozni a magyar óvodákban, a valóság az, hogy az állami szintű korrupció és a jogállamiság leépítése miatt késik a magyar terv brüsszeli elfogadása”.

A kormány védelmében

Voltak olyanok is, akik megvédték a magyar és a lengyel kormányt. A populista Identitás és Demokrácia frakcióból a német Gunnar Beck egy minden bizonnyal ismerős érvrendszerrel állt elő: azért késleltetik e két ország helyreállítási alapjának jóváhagyását, mert sem a lengyelek, sem a magyarok nem akarnak több százezer illegális bevándorlót, és azt sem akarják, hogy a gyerekek az ábécé megtanulása előtt szexuális oktatásban részesüljenek az iskolában. Egy párttársa, Hélène Laporte pedig azzal érvelt, hogy ha nem adják oda a pénzt ennek a két kormánynak, kénytelenek lesznek piaci körülmények között hitelt felvenni. A volt lengyel miniszterelnök, Beata Szydło felháborodott a kritikákon, hangsúlyozta, nem fogadja el, hogy egyesek azt mondják, Lengyelországban lábbal tiporják az európai értékeket. „Akik ezt mondják, örömmel élnének Lengyelországban” – jelentette ki.

A Fidesz részéről Győri Enikő szólalt fel. Rámutatott: a zsarolás a baloldali többség bevett munkamódszere. Figyelmeztetett arra, hogy az Európai Bizottság a parlament részéről rá nehezedő nyomásgyakorlás hatására sem feledkezhet meg a mandátumáról: csak az uniós jog alapján járhat el. Nem támaszthat extra feltételeket egyes tagállamok esetében ahhoz, hogy folyósítsa a helyreállítási pénzeket. Magyarország ebben az esetben sem fogadja el a kettős mércét – mondta Győri Enikő.

A fideszes politikus rámutatott: „Minket nem lehet megvásárolni, a gyermekvédelmi törvényből nem fogunk engedni. Nálunk senkit nem érhet diszkrimináció, de a szülők kezében marad a gyermekek szexuális nevelése.”

A lé a tét

A lehetséges forgatókönyvekről több elképzelés is van, ezekben közös, hogy Magyarország és Lengyelország meg fogja kapni a helyreállítási forrásokat, de nem lehet tudni, mikor. Az biztosnak látszik, hogy – Magyarország esetében – a bizottság kér valamit, amit a magyar kormány vonakodik teljesíteni. De a kormány a megegyezésben érdekelt, tehát hiába vett fel hitelt a helyreállítás megkezdéséhez, azt vissza kell fizetni, míg a 2511 milliárd forintos uniós forrás vissza nem térítendő támogatás. A menetrend tehát az lehet, hogy a felvett hitelt majd ez az összeg kompenzálja, ennek hiányban az államadósság és a költségvetési hiány rendkívül megnőne, ami viszont nem tenne jót a javuló hitelminősítési mutatóknak.

Nemcsak pusztán a megegyezésben, hanem a gyors megegyezésben is érdekelt Magyarország. Ha a pénzügyminiszterek nem hagyják jóvá idén a magyar tervet – és erre minden nappal nő az esély –, akkor elvész a 13 százalékos előleg, és ezt az összeget majd csak utólag, számlákkal igazolva lehet megkapni, ami azt jelenti, hogy az államnak sokkal nagyobb részt kell – hitelből – előfinanszíroznia.