Fiatal művészeti szakemberek egy csoportja online influenszerként tevékenykedik, és megpróbálja újra felvirágoztatni és menővé varázsolni Bukarest városképét. Fényképezőgéppel és kíváncsisággal felfegyverkezve a városi történetmesélők és kulturális influenszerek tippeket gyűjtenek, és az Instagramot és más közösségi médiumokat használnak arra, hogy megosszák a híres épületek képét és történetét, miközben remélik, hogy megmentenek néhány építészeti kincset.
„A célom tulajdonképpen az volt, hogy celebeket csináljak a házakból a közösségi médiában” – mondta Ana Rubeli, eredeti szakmája szerint statisztikus és vezető biztosítási ügynök a Szabad Európa román szolgálatának.
„Szeretném, ha a kultúra is helyet kaphatna ezen a színpadon. Szerintem mindenféle influenszer számára van hely. Az Instagramon, a Facebookon és a TikTokon szerettem volna hozzájárulni a kulturális tartalom növekedéséhez, és úgy látom, hogy lassan-lassan sikerül.”
A románoknak vitathatatlanul van mit behozniuk.
Egy olyan ország büszke örökösei, amelyet a Duna és a Fekete-tenger európai történelemben betöltött alapvető szerepe formált, de közel egy évszázadon át nézték, ahogy elporlad a nemzeti örökségük a kommunista hanyagság nyomán, mielőtt 1989-ben leomlott a vasfüggöny.
Az azóta eltelt demokratikus évtizedekben Bukarest lassan feljebb lépett a jóléti ranglétrán.
A szakértők szerint azonban a kulturális és építészeti megújulást továbbra is a megszorítások, az átláthatatlanság, a kontrollálatlan ingatlanfejlesztések és a szimpla elhagyatottság akadályozza.
Kulturális, nem csak influenszer
A szenvedélyes amatőr fotós és termékeny online aktivista Rubeli Bukarest egyik nyomornegyedében, dédnagyszülei egykori otthonában él, ahol gyermekkora óta lenyűgözik a homlokzatokra erősített emléktáblák. Érdeklődése az ország minden tájára kiterjed.
A bukaresti épületeken elhelyezett több száz emléktábla egyike – ehhez hasonlók inspirálták Ana Rubeli szenvedélyét a kulturális örökség iránt
„Kezdetben sokan írták, hogy »Ana, influenszer lettél, létrehoztál egy múzeumi meghívót, és jöttek az emberek« – mondja Rubeli. – Nekem ez súlyos szónak tűnik.”
A kulturális influenszer kifejezésről világszerte inkább egy tékozló Kardashianra, a hétéves orosz youtuber Like Nastyára vagy a dél-koreai BTS fiúzenekarra asszociálnak az emberek.
Ezért Rubeli azt mondja, hogy a megnevezést a romániai kulturális örökség javára akarja újrahasznosítani, amely szerinte „több sötét évtizeden, a kommunizmus évtizedein ment keresztül, amikor nem sokat törődtek a kulturális örökséggel”.
A konstancai nagy zsinagóga Rubeli fotóján. „Bevallom, voltak pillanatok, amikor valóban álltam és sírtam néhány romos műemlék előtt” – mondja
Májusban Rubeli és férje megalapította az Aici a Stat (Itt állt) nevű digitális kulturális történetmesélő projektet, hogy felhívja a figyelmet a romániai nevezetességekre és a mögöttük álló személyiségekre.
Az Aici a Statot „a kollektív emlékek virtuális múzeumaként” írják le, hogy „megörökítsék a régi helyek szépségét” és alkalmanként tisztelegjenek a helyi márkák előtt, valamint túrákat és kulturális eseményeket népszerűsítsenek.
„Mi kell ahhoz, hogy megmentsünk valamit? Mindenekelőtt tudás – mondja Rubeli. – Nem mentheted meg azt, amit nem ismersz. Ha nem vagy tisztában annak a háznak az értékével, amely mellett mindennap elmész irodába menet, akkor azt sem tudod, hogy meg kell menteni a faszerkezetét, az eredeti vakolatát.”
Az eredmény lenyűgöző fényképek gazdag tárháza a román örökség tárgyainak aprólékos magyarázatával és gyakran történetekkel arról, hogyan hanyagolták el ezeket az értékeket. Az Aici a Stat weboldal mellett a kezdeményezésnek 26 000 követője van Instagramon és további hétezer Facebookon.
Remélik, hogy hazai és nemzetközi finanszírozást tudnak szerezni a nemzeti örökség tárgyai és a helyi kultúra más aspektusai számára.
Silvia Serbescu, Románia egyik első nemzetközi hírű zongoraművésze által épített art déco stílusú otthon
Elhanyagolt nevezetességek
Az Európa Tanács (ET) úgy jellemzi Románia harmincezer műemlékből álló masszív kulturális örökségét, hogy az „háborúk, földrengések, politikai döntések és elhanyagoltság áldozata”.
Becslései szerint körülbelül hatvan százaléka rossz állapotban van.
Országos szinten a kulturális minisztérium Nemzeti Örökség Intézete (INP) felelős Románia kulturális kincseinek kutatásáért, védelméért és helyreállításáért.
A Sajtóház épületegyüttese (a volt Spark-ház) Bukarestben. „Ez a hatalmas, ötvenes évekbeli projekt a moszkvai Hét nővérrel, a prágai Hotel Druzbával (a mai Hotel International Prague) vagy a varsói Kulturális és Tudományos Palotával tartozik egy családba” – mondja Cristi Radu
Az INP egy, az Európai Unió által társfinanszírozott örökségvédelmi szövetség számára nemrégiben írt cikkében a nemzeti „kulturális örökségi ökoszisztéma” állapotán lamentált.
A cikk a román állami, kereskedelmi és önkéntes városvédő erőfeszítésekről írva megjegyezte, hogy nincs elég ember, és hozzátette, hogy az INP „az elmúlt évtizedben elvesztette munkatársai felét”. A jelentés szerint az uniós finanszírozás segített, de a közszféra súlyosan alulfinanszírozott, a köz- és magánszférában pedig „egyre kevesebb a tudás létrehozására és kezelésére képes személyzet”.
A jelentés megjegyezte, hogy a román kormány mindeddig nem ratifikálta az úgynevezett Faro-egyezményt, a kulturális örökség és a polgárok kulturális örökséghez való hozzáférésének védelmét szolgáló, 2005-ben aláírt és 2011-ben hatályba lépett európa tanácsi keretmegállapodást.
Az ország azonban fokozatosan szélesebb körű részvételt tesz lehetővé a kulturális örökség védelmében a kommunista korszak „szakértői, felülről irányított, intézményesített és központosított” megközelítésével szemben.
Az élen járó
Cristi Radu élen jár ebben a változásban.
Közel két évtizede úttörő munkát végez a posztkommunista online városi történetmesélés terén.
„2021-ben még mindig vannak emberek, akik furcsán néznek az épületek előtt vagy az utcán pózoló emberekre” – mondja Radu.
A raidenbucharest néven posztoló Radu a hétköznapokban is megtalálja a különlegességet – mint például egy fővárosi lakóépületben
Elmondása szerint azután kezdett vonzódni a műemlékvédelem iránt, hogy meglátott egy 2000-ben megjelent, a háború előtti életet bemutató, Interbellum Bukarest, Victoria Avenue című régi fényképgyűjteményt.
2007-ben elindította az Urban Resistance-et, „egy játékot, amely gyorsan online platformmá vált és amelyet egy lelkes közösség követett”. A cél Bukarest népszerűsítése volt. Ma már mintegy 59 ezer követője van Facebookon.
Újabb projektjei közé tartozik a Bucuresti Realist nevű, tömegtámogatással beindított fotóprojekt, amely több mint 11 000 követőt vonz Instagramon.
De manapság Radu közönsége a homlokzatokról és más városképekről készült, szemet gyönyörködtető képek miatt látogat el a raidenbucharest oldalára az Instagramon, amely több mint ezer posztot és 27 000 követőt számlál.
Radu ezt a húszas évekbeli komplexumot „az egyik leglenyűgözőbb helynek” nevezte, amelyet Bukarestben valaha is felfedezett
Hasonlóan gondolkodó emberek – építészek, várostervezők, történészek, sőt antropológusok – közösségét használta arra, hogy segítsenek a témák azonosításában és dokumentálásában, többek között Bukarestben forgatott filmek vagy archív fotók segítségével, amelyek egyre inkább elérhetők az interneten.
„A dokumentálás a város szövetének mélyreható elemzését jelenti – talán egy utcai telek, az utcát szegélyező épületek, egy tér vagy egy fészer –, és annak észrevétele, hogy pontosan mi változott meg ott – mondja Radu. – Megtanultam olvasni a várost.”
Miközben az ország és a világ nagy része leragadt a koronavírus-járványnál, Radu csoportja nyomon követte egy ismerős bukaresti nevezetesség, egy százméteres torony tavalyi csendes lebontását, amelyet a nyolcvanas években építettek liftek tesztelésére.
A bukaresti lakosok közül sokan nem tudtak a tervekről.
Az építmény nem volt túl esztétikus, de Radu a „bukaresti ipar nagyszerű teljesítményének” minősítette, és sajnálkozott, hogy a Covid–19-lezárás alatt „egy újabb fontos ipari épület” veszett oda.
A terület első gőzüzemű malmának otthont adó Moara lui Assan viharos története során többek között államosították. Állítólag 1948-ban a kommunisták itt gyilkolták meg Basil Assan mágnást. A családjának azt mondták, hogy öngyilkos lett, amikor leugrott a rendőrkapitányság ötödik emeletéről
Radu szerint érzékletesen rávilágít a problémára „a visszataszító épületek megcsonkítása és átalakítása” az úgynevezett zérózónában, a Szent György-templom körüli bukaresti belvárosi övezetben.
„A közigazgatás érintettségén túl a lakosság közönye is veszélyeztetheti a városi örökség sorsát – mondja Radu. – Ha alig van pénzed arra, hogy ételt tegyél az asztalra, felöltöztesd a gyereket vagy iskolai felszerelést vegyél neki, nem nagyon fog érdekelni, hogy egy műemlék jellegű házat megcsonkítottak vagy lebontottak.”