A Szabad Európa csütörtöki cikkében részletesen foglalkoztunk azzal, hogyan alakult át a magyarországi rádiós piac az elmúlt tíz évben. Kérdéseinket elküldtük a piacot felügyelő Nemzet Média és Hírközlési Hatóságnak (NMHH) is, ám azokra csak cikkünk megjelenése után kaptunk választ.
Először azt szerettük volna megtudni, hogy készült-e a hivatalnál olyan közép, vagy hosszú távú stratégia, ami alapján döntöttek a rádiós frekvenciákról. A rádiós ugyanis az utolsó olyan piac, amit a frekvenciák szűkössége miatt leginkább kontrollálni tud az állam. Ráadásul még ma is magyarok millióinak fontos hírforrás a rádió. Több olyan emberrel is beszéltünk, akik szerint 2010 után indokolt volt a rádiós piac átalakítása. Ahhoz, hogy az átalakítás szakmailag megfelelő legyen, először hatásvizsgálatokat, a piacot földrajzi régiók mentén, kereskedelmi-közösségi médiaszolgáltatások viszonyrendszere tekintetében is vizsgálni kellett volna. Azért érdeklődtünk ezek felől, mert – ahogy azt csütörtöki cikkünkben bemutattuk – mára szinte csak olyan rádió szól Magyarországon, ami a kormány közvetlen vagy közvetett befolyása alatt áll.
Korábbi cikkünk a témában: Így hajtotta uralma alá a kormány a rádiókatRadikális átalakítás ismeretlen elvek mentén
Nos, az NMHH, Kommunikációs Igazgatósága szerkesztőségünknek küldött válasza egy szóval sem említi, hogy létezne bármiféle stratégia, ami alapján döntöttek a piac teljes átalakításáról.
Arra kérdésünkre pedig, hogy miért hagytak némán évekig több frekvenciát, ami miatt több száz millió forinttól esett el az állam azt válaszolták: „a Médiatanács – a médiatörvényben foglaltak alapján – pályázati eljárásban dönt. A Médiatanács egy adott médiaszolgáltatási lehetőség hasznosításáról médiapiaci, médiapolitikai és frekvenciagazdálkodási szempontokat mérlegelve hoz döntést.” Ezek után idézik a Médiatörvény pályáztatásra vonatkozó passzusait, majd hozzáteszik: a „tulajdonosi joggyakorlással összefüggésben az állami vagyonnal való gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok a médiahatóság feladatává teszik, hogy arra alkalmas időben, helyzetben és módon hasznosítsa a rendelkezésre álló frekvenciakészletet, vagyis gyakorolja az állam rendelkezési jogát.”
Arra a kérdésünkre pedig, hogy miért osztották fel a kettő közül az egyik országos kereskedelmi frekvenciát a közrádiók között, azt írták: „a Médiatanács felelősségi körébe tartozik az is, hogy a médiatörvényben meghatározott szempontok figyelembevételével meghatározza a közszolgálati médiaszolgáltató által használt médiaszolgáltatási lehetőségeket, biztosítva ezáltal a közszolgálati tartalmakhoz való lehető legszélesebb körű hozzáférést az ország egész területén.”
Titkos döntéshozói névsor
A Médiatanács munkájára rálátó egyik forrásunk a frekvenciapályázatokkal kapcsolatban azt mondta a Szabad Európának, hogy „a döntések előkészítése az NMHH Hivatalánál zajlott … az ott folyó munkába, annak szempontjaiba ill. abba, hogy megfogalmazódnak-e és, ha igen honnan valamiféle »igények«” nem láttak bele azok, akik nem a Hivatalnál dolgoztak. „Nagyon valószínű, hogy valakik a háttérből organizálták ezt” fogalmazott forrásunk. Az onnan kikerülő döntési javaslatok ugyanis már elég egyszerűek és határozottak voltak. Ráadásul az esetleges hiánypótlásokat és kizárásokat is a Hivatal intézte, a Médiatanács elé már az azok után állva maradt – sokszor egyetlen – pályázó került.
Ezért szerettük volna megtudni az NMHH-tól, hogy kik dolgoznak a Hivatalnál, és őket ki választja ki, mandátumuk meddig szól – hiszen forrásunk szerint a valódi döntések ott születnek.
Az NMHH Kommunikációs Igazgatósága kérdésünkre azonban nem árulta el, kik dolgoztak illetve dolgoznak a Hivatalnál a döntéselőkészítő anyagok összeállításán. „A Hivatal alkalmazottai a feladatok ellátáshoz szükséges speciális szaktudással és kompetenciákkal rendelkező szakemberek, tevékenységüket közszolgálati jogviszony keretében látják el” – írták. Válaszuk szerint a Hivatal „szakmai támogatást nyújt a Médiatanács, illetve a Médiatanács tagjai részére, feladataik ellátásához”, akik „kellő időben megkapják a részletes döntés-előkészítő dokumentumokat”. A döntéselőkészítő dokumentumok viszont nem nyilvánosak, mert azok az „általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény” hatálya alá tartoznak. Az NMHH arra a kérdésünkre sem válaszolt, hogy előfordult-e már valaha, hogy a Médiatanács a Hivatal javaslatával szembe menve döntött volna egy frekvencia sorsáról.
„Sokszínű médiapiac”
Azt is megkérdeztük az NMHH-tól, hogy döntései során figyelembe veszi-e az Alaptörvény és a Médiaszolgáltatásokról szóló törvény, a média sokszínűségének védelmére vonatkozó passzusait. Az elmúlt években ugyanis nem csak a rádiós piacon, de a média többi szegmensében is komoly tulajdonosi koncentráció ment végbe. A 2018 végén létrehozott Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) például többszáz nyomtatott újság és online portál mellett birtokolja a rádiós piac több meghatározó szereplőjét is. A Riporterek Határok Nélkül nevű sajtószabadsággal foglalkozó szervezet tavaly részben épp a KESMA jelentette tulajdonosi koncentráció miatt rontott tovább Magyarország besorolásán.
Az NMHH szerint „nem jelenthető ki, hogy lecsökkent volna a médiaszolgáltatók száma”. Ennek alátámasztására pedig hosszasan sorolják, hogy miként nőtt a Magyarországon megjelenő sajtótermékek száma. „Ma, 2020-ban Magyarországon 6717 bejegyzett nyomtatott sajtótermék, 3511 bejelentés alapján működő online újság van, továbbá 395 audiovizuális, 155 rádiós és 166 lekérhető médiaszolgáltatás működik, és bejelentés alapján működő internetes lineáris rádióból 64, internetes lineáris audiovizuális médiaszolgáltatóból 10 található az országban, vagyis a magyar médiapiac igen sokszínű. Összehasonlítva a korábbi évekkel a szolgáltatásokat, földfelszíni rádiós szolgáltatásokból például 2015-ben 158, 2018-ban 144 volt hazánkban, de internetes lineáris rádióból például 2017-ben 49 db, 2018-ban 56 db, 2019-ben pedig 55 db volt…
A nyomtatott sajtótermékek számait megnézve pedig egyre több lapot jegyeznek be, például 2015-ben 5519 db, 2018-ban pedig 6368 szerepelt a nyilvántartásban, bejelentés alapján működő online újságok száma pedig ugyanezekben az években 2690 és 3226 volt.”
Ehhez érdemes megjegyezni, hogy a kérdésünk nem a megjelenő sajtótermékek számára, hanem az azok mögött álló tulajdonosi koncentrációra vonatkoztak. Az NMHH e mellett külön-külön rádiós szolgáltatónak tekinti a valójában hálózatba kapcsolt adókat.