Jake Hanrahan független brit újságíró új dokumentumfilmje részletesen bemutatja a Putyin háborús erőfeszítéseit aláásó orosz szabotőröket.
Az elmúlt hónapokban Oroszország-szerte kitört rejtélyes tüzekért ukrán szabotőröket, sőt nyugati hírszerzőket is okoltak. Jake Hanrahan brit filmrendező új dokumentumfilmje azonban azt sugallja, hogy „az Oroszországon belüli nagyszabású, aktív ellenállás” orosz állampolgároktól jön.
„Van egy ilyen vélemény, hogy hát, ez biztos a CIA műve – mondta Hanrahan a Szabad Európának, amikor az Oroszországban a háborúhoz kötődő infrastruktúrát érő támadások sorozatáról kérdezték. – És ha erre az lenne a válasz, hogy nem? Mi lenne, ha néhány orosznak tényleg annyira elege lenne Putyinból, hogy tenni akarna valamit ellene?” – kérdezett vissza.
Hanrahan brit filmes, aki leginkább a Popular Front nevű médiabrandje alatt megjelenő ütős és rajtaütésjellegű konfliktus-dokumentumfilmjeiről ismert. 2020-ban interjút készített „JStarkkal”, a hírhedt, 3D-nyomtatón előállítható fegyvermodell készítőjével, aki később állítólag szívrohamban halt meg, miután a német rendőrség házkutatást tartott nála.
A YouTube-on január 3-án megjelent új filmben az oroszországi, Putyin-ellenes földalatti szervezet két orosz partizánja találkozik Hanrahannal egy kelet-európai havas erdőben, az orosz határ közelében.
Maszkírozott arccal és torzított hangon részletezik azokat a szabotázsakciókat, amelyekben állításuk szerint közvetlenül vettek részt – többek között vasútvonalak és egy mobiltelefon-torony megsemmisítésében az ukrán határ közelében –, és azokat, amelyek megszervezésében más csoportoknak segítettek. Állításuk szerint Oroszország-szerte mintegy harminc sejt dolgozik – egyelőre – együtt, amelyek célja a Kreml aláásása.
A férfiak (bár egyikük a videó alapján nőnek tűnik) azt mondták a filmkészítőnek, hogy azért kockáztatják az életüket, mert „ez nem Putyin országa, hanem a miénk”, és hozzátették: „Ha nem most, akkor mikor?”
A páros a BOAK nevű anarchokommunista csoportot képviseli, amely egyike a számos oroszországi és fehéroroszországi radikális baloldali szervezetnek. Céljaik a 2022-es invázió előtt homályosak és túlzók voltak. Most egy világosan meghatározott rövid távú céllal – az Ukrajna elleni háború megállításával – a BOAK egyre nagyobb teret nyert a Telegramon, ahol aktívan toboroz „elvtársakat”.
Hanrahan először Telegramon érte el a csoportot. „Csak annyit mondtam: Nézzétek, tudom, hogy próbáltok üzenni, szeretnék erről egy dokumentumfilmet készíteni” – emlékezett vissza.
A sejt hitelességét úgy sikerült ellenőrizni, hogy megkérték a csoportot, mutasson olyan felvételeket néhány támadásról, amelyek még sehol sem jelentek meg az interneten.
„Több mint elegendő anyagot küldtek” – emlékszik vissza Hanrahan.
Ráadásul – mivel évek óta tudósít különböző anarchistacsoportokról – az újságíró azt mondja, hogy viszonylag jól ismeri a hálózatokat, amelyekben a csoport mozog.
„Számomra kétségtelen, hogy ezek a fickók valódiak” – mondta.
Amikor találkozott a párossal, Hanrahan először egy általános területet kapott meg a randevú helyszíneként, majd egy konkrét pontot közvetlenül a megbeszélt találkozó előtt. Miután küldött egy titkosított e-mailt, hogy tudassa velük, hogy ott van, Hanrahan szerint a páros kisétált a közeli erdőből, ahol várt.
Az angolul ugyan akcentussal, de választékosan és folyékonyan beszélő két orosz elmondta, hogy a célpontokkal kapcsolatos információk a Wikimapia nevű nyílt forráskódú weboldalról származnak, ahol bárki hozzáadhat fényképeket és leírásokat a térképen lévő objektumokról.
„Tehát csak megnyitod a honlapot, és ezt látod: OK, katonai objektum van itt” – mondta egyikük. Miután többször felderítették a célpontot, támadnak.
A film talán legmegdöbbentőbb pillanata az, amikor a páros tárgyilagosan leírja, hogy miért nem fogják őket soha élve elfogni.
„Jobb meghalni, mint hogy megkínozzanak, és esetleg információt szedjenek ki belőled” – mondta egyikük. A nyilatkozó partizánok pisztolyt, kést vagy „bármit, amit találunk” használnának, hogy halálukig harcoljanak, vagy öngyilkosságot követnének el, ha a szökés lehetetlenné válna, mivel „minden jobb, mint orosz börtönben ülni”.
Hanrahan azt mondja, hogy részben az késztette a film elkészítésére, hogy szerinte a konfliktusról szóló tudósítások egyre leegyszerűsítőbbek és egyre inkább előtérbe kerül az etnikai gyűlölet a közösségi médiában.
„Néhányan a Twitteren szédültek – mondja. – Most minden korábbinál jobban megússzák az idegengyűlöletet (…) [például bírálat nélkül ismételgethetik, hogy] minden orosz ork.”
„Nos, valójában nem, néhányan közülük az életük kib*ttul legnagyobb kockázatát vállalják, hogy segítsenek az ukránoknak, akikkel soha nem fognak találkozni, és akiket soha nem fognak megismerni. És ez sokatmondó.”