Babin Jar az egyik legszörnyűbb náci tömeggyilkosság helyszíne. 34 ezer zsidót öltek meg ebben a kijevi szurdokban 1941. szeptember 29-30-án, röviddel azután, hogy a nácik megszállták az ukrán fővárost. A következő hónapok alatt csaknem 100 ezer embert öltek meg a helyszínen, köztük szovjet hadifoglyokat, kommunistákat, ukrán nacionalistákat és romákat.
Ma ez a Holokauszt egyik szimbóluma, de a II. világháború után a szovjet hatóságok jobbnak látták betemetni a helyszínt.
Később a mészárlás helyszínét a szomszédos téglagyárak folyékony hulladékával töltötték fel. A terv az volt, hogy a hulladékot lecsapolják, és a maradék iszap és hordalék feltölti a szurdokot.
Ám 1961. március 12-én este, a heves esőzés közepette a gáton működő szivattyú berendezés meghibásodott. Másnap reggel fél 9-kor, a 4 millió köbméter híg iszap, ami tíz évig gyűlt a Babin Jar-i szurdokban, elöntötte Kijev legközelebbi kerületét, Kurenyivkát.
A 4 méter magas, 20 méter széles töltés összeomlott, és mindaz a sár, ami éveken át felgyülemlett mögötte, rászabadult a városra, mindent elpusztítva, ami az útjába került.
A Kraszin villamos remizt érte az egyik legnagyobb kár.
Olha Bikusz, az egyik szemtanú azt mondta, látta, ahogy a másfél órán át tartó iszap cunami egész házakat és fákat sodor magával.
A sár lerombolt 68 lakóházat és 13 irodahelyiséget. Alig pár perc alatt majdnem 1300 ember vált hajléktalanná.
Az egyik legnagyobb kárt szenvedett Kraszin villamos remizben 50 embert temetett el élve a sár.
Nem sok esélye volt a túlélésre annak, akit elsodort az áradat - hacsak nem voltak olyan szerencsések, hogy fel tudjanak mászni egy fára vagy háztetőre.
A hadsereget is kihívták, hogy segítsen a mentési munkálatokban, illetve a sár és a törmelék eltakarításában. A munkagépek újra meg újra áldozatok testrészeit ásták elő.
“Félelmetes volt! Voltak olyan munkagép-kezelők, akik nem is tudták folytatni a munkát, és felmondtak” - mesélte egy szemtanú.
A takarítási munkálatok hátborzongatóak voltak és kockázatosak.
A Kurenyivkai tömegközlekedést is elérte a sár áradat. Egy villamos 12 utasát temette el élve a sár. Másutt egy busz gyulladt ki, amint rázuhant egy kidőlt villanyvezeték - a legtöbb utas életét vesztette.
A katasztrófa látképe
Tilos a híradás
A szovjet hatóságok szigorúan cenzúráztak bármilyen beszámolót a katasztrófáról.
Miután leomlott a gát, a környéket szovjet katonák zárták le, és nem engedtek senkit a közelbe.
Kijevben elvágták a távkommunikációs vezetékeket.
Ezen az 1961 augusztusában készült fotón a Babij Jar-i lakóházak újjáépítése látható.
A kijeviek fel voltak háborodva azon, hogy a katasztrófáról szóló híradásokat korlátozták.
Voltak, akik a sár áradatot a Babin Jarban "agyonlőttek bosszújának" nevezték, mások "Isten büntetésének" a Pecserszk Lavra kolostor bezárásáért.
Hat hónappal a sár katasztrófa után még mindig láthatóak voltak a Babin Jar-i mészárlások áldozatainak földből kiálló testrészei.
A KGB elkobozta a balesetről készült film- és fényképfelvételeket. A tragédiáról szóló tudósítások még rádión is csak három nappal később jelenhettek meg, és csak Kijevben, a városon kívül nem.
A katasztrófa áldozatait különböző temetőkbe temették Kijev-szerte, megváltoztatva a haláluk évét és a hivatalos halálozási okokat is.
Ezt a fotót egy kijevi lakos készítette - a KGB akkor elkobozta.
1962-ben a Babin Jar-i szurdokot parkká alakították.
1976-ban állítottak emlékművet az itt lelőtt szovjet állampolgároknak, de a zsidó áldozatok emlékhelye csak a Szovjetunió összeomlása után épülhetett meg.
A Babij Jar-i mészárlás gyermek áldozatainak emlékműve, a Holokauszt emlékhelyen.
Hány áldozat volt valójában?
A hivatalos szovjet statisztikák szerint 145 ember halt meg a katasztrófában. Ám azok után, hogy a tragédiáról szóló híradásokat letiltották, a kijeviek nem bíztak a hivatalos adatokban.
Olekszandr Aniszimov történész szerint az 1961-es kurenyivkai iszapkatasztrófa 1500 ember életét követelte.
Egy másik történész, Tetyana Jesztafjeva szerint, aki az elsők között volt, akik dolgozhattak az eset archív dokumentumaival, az 1500-as szám túlzás.
“Én hiszek a hivatalos - szigorúan bizalmas – dokumentumoknak, amelyeket találtam. Ezeket a legmagasabb helyekre küldték Kijevben és Moszkvában. Semmi értelme nem lett volna, hogy a pártvezetők saját maguknak hazudjanak.” - mondja Jesztafjeva. “Ezért én úgy hiszem, hogy a halálos áldozatok száma 145 volt, de sokkal több ember szenvedett sérüléseket.”
Hat hónappal a tragédia után, a kijevi tartományi bíróság hat embert ítélt el a gát átszakadásában játszott szerepükért: két moszkvai mérnököt és a kijevi építési bizottság négy emberét.
A bírósági ügy aktáit ezután megsemmisítették.