Jelentős béremelés nélkül nem lehet megoldani a szakdolgozói hiányt az egészségügyben. A kormány tervezi is a béremelést, de a pótlékok rendszerét is átalakítaná. Hiába tárgyalt az államtitkár a szakdolgozói kamara vezetésével, az új bértáblát nem mutatta meg, pedig január elsejétől már az lenne érvényben. A kormány megszüntetné a bérnővéri rendszert is, ami komoly hatással lehet a betegellátásra. Interjú dr. Balogh Zoltánnal, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnökével.
Zajlik az egészségügyi rendszer átalakításának előkészítése. A kormány múlt héten már benyújtott egy átfogó törvényjavaslatot, amely alapjaiban alakítaná át az egészségügyet. A háziorvosi rendszert, a kórházi ellátást is alaposan átszervező, további államosításokat tartalmazó tervezetről itt írtunk részletesen. Most az egészségügyi szakdolgozókat érintő változtatásokról lesz szó, ezekről dr. Balogh Zoltánt, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnökét kérdeztük.
Ehhez kapcsolódóan: Egészségügyi átalakítás: rossz az irány, de a kormány nem változtat
A kormányzat által elkészített, az egészségügyi ellátórendszer átalakítását célzó javaslat ön szerint alkalmas az egészségügyi rendszer legégetőbb problémáinak kezelésére?
A kormány egészségügyi rendszer átalakítását célzó javaslatainak egyik része az ellátás bizonyos szintjeinek átalakítását célozza. Mi a javaslatok másik részével, a humánerőforrást érintő változásokkal foglalkoztunk az elmúlt hetek egyeztetései során. Az Egészségügyi Szakdolgozói Kamara álláspontja szerint ugyanis minden egyes, a kórházakat, járóbeteg-ellátást, alapellátást érintő változtatás sarkalatos pontja, hogy van-e, illetve lesz-e megfelelő számú képzett szakdolgozó az ellátásban. Ennek egyik legfontosabb eleme pedig a bérrendezés. Ebből a megközelítésből tettük meg javaslatainkat az államtitkárságnak.
A javaslat két lépcsőben, átlagosan 32 százalékkal emelné az alap- és a középfokú végzettségű szakdolgozók bérét, és 55,2 százalékkal a felsőfokú végzettségűekét.
Ezek a számok egy két fázisban megvalósuló béremelésre vonatkozó átlagos számok. A béremelést differenciáltan hajtaná végre a kormány, ami önmagában jó is lehet, hiszen a most hatályos bértáblában is a szolgálati időt, a képesítést elismerő bérfokozatokat lehet látni. De annak a veszélye is fennáll, hogy lesznek olyan kollégák, akik nem érzik majd úgy, hogy jól járnak, mert elvesznek tőlük korábban kapott pótlékokat.
A betegellátás lehetetlenülne el, ha a szakdolgozók tömegei mennének el egyes helyekről azért, mert máshol könnyebb feltételek mellett megkapják ugyanazt a bért. Senkinek nem érdeke, hogy egy ilyen helyzet kialakuljon.
Az egyik legfontosabb pont a mi javaslatainkban, hogy a jelenlegi hatályos pótlékok megtartása mellett valósuljon meg a béremelés. A javaslat ugyanis elvenné például a köznyelvben ágy melletti pótdíjnak, hivatalosan munkahelyi (szakmaterületi) pótléknak nevezett kiegészítést, ami azoknak a szakdolgozóknak jár, akik nagyobb munkaterhelésű osztályokon dolgoznak. Ha ezt elveszik, akkor megszűnik a differenciálás az egyes kollegák között. Ez történt az orvosi béremelés során, és erről nem éppen kedvezők az orvosok tapasztalatai. Nem szeretnénk, ha ugyanez történne a szakdolgozóknál is. A betegellátás lehetetlenülne el, ha a szakdolgozók tömegei mennének el egyes helyekről azért, mert máshol könnyebb feltételek mellett megkapják ugyanazt a bért. Senkinek nem érdeke, hogy egy ilyen helyzet kialakuljon.
A másik fontos dolog, hogy a kamara nem ismeri az új bértáblát, amiből megismerhetők lennének a fizetési kategóriák közötti különbségek vagy az előmeneteli rendszer.
Pedig, ha jól értem, már 2023 január elsejétől az új bértábla lenne érvényben.
Igen, de mi még nem láttuk ezt a bértáblát. Amikor az államtitkár úr (dr. Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár – K.-A. Á.) eljött a kamara országos elnökségéhez személyes egyeztetésre, akkor ennek a bértáblának csupán néhány celláját ismerhettük meg, a legszokványosabb, E és F kategóriában a pályakezdő és néhány éve már dolgozó kollégákra vonatkozó béreket. Ebből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Viszont azt láttuk, hogy a kormányzati koncepció szerint a pályakezdők sokkal rosszabbul járnának a jelenlegi helyzethez képest a pótlékok tervezett eltörlése miatt. Ebben a formában nemhogy motiváló lenne a bérrendezés, hanem sokkal inkább degradálja a szakmát és nehezíti a pályakezdők helyzetét.
Most bruttó 330 ezer forint egy E kategóriába tartozó ápoló besorolási illetménye. A kamara azt javasolja az államtitkár úrnak benyújtott javaslatában, hogy képesítési szint alapján már ezt a kategóriát is ketté kellene bontani, és a magasabban képzett, hogy elismerjük a pályakezdő szakdolgozók nagyobb tudását. Ezzel motiválni lehetne a már pályán lévőket is, hogy tanuljanak tovább, és szerezzék meg a szakterületükön a befejezett képzettségi szintet, váljanak szakápolóvá – ezt úgy kell elképzelni, mint az orvosoknál a szakorvosképzést. Felmenő rendszerben is megtartanánk a tízszázalékos különbséget a két kategória között, ahogy a felsőfokú végzettségűek között is meglenne egy tíz-tíz százalékos különbség a BSc-, illetve az MSc-fokozattal rendelkezők kategóriáiban.
A mi javaslatunk 2023 januárjától átlagosan 35 százalékkal, majd 2024 januárjától további 25 százalékkal emelné a szakdolgozói béreket, benne az előbb említett differenciálással és a pótlékok megtartásával. Így az egészségügyi ellátás területén a legnagyobb szakembercsoport, a 38 ezer, E kategóriába tartozó szakdolgozó sokkal jobban járna, mintha a kormány által javasolt koncepció valósulna meg.
Javaslatot tettünk egy szakdolgozói vezetői pótlék bevezetésére is. Ma ugyanis sokszor a középvezetői, főnővéri gárdán múlik egy-egy osztály működésének, a betegellátásnak a megszervezése. Ezen kollegák jelentős része viszont egyáltalán nem vagy csak egy nagyon szerény ellentételezést kap a vezetői feladatok ellátásáért. Ennek pedig az a következménye, hogy sokan nem akarnak vezető ápolók, vezető asszisztensek lenni. Ők ugyanis jellemzően nappali műszakban dolgoznak, azaz elesnek a műszakpótléktól – szakdolgozói vezetői pótlék viszont nincs. Miért vállaljanak nagyobb felelősséget, ha azzal még kevesebbet is keresnek? Ennek a pótléknak a bevezetése rendszerszinten nem kerülne sok pénzbe, néhány ezer kollégáról beszélünk. De ha nincs középvezető, a rendszer omlik össze, hiszen ha a főorvos nem tudja kivel megbeszélni a műszakbeosztást, vagy nem látja, hogy kik fognak dolgozni az adott műszakban, abból komoly gondok lehetnek.
A tüdőbelgyógyászati osztály folyosója a Kecskeméti Megyei Kórház Izsáki úti telephelyén a költözés előtti napon, 2014. október 1-jén
A tervezet jövőre a szakdolgozókra is kiterjesztené a teljesítményértékelést. Ezzel együtt járna az is, hogy a rossz értékelést kapó dolgozók bérét akár húsz százalékkal is csökkenthetné a munkáltató.
Teljesítményértékelésre vonatkozó koncepciót még nem adtunk be az államtitkárságnak. A már említett szóbeli egyeztetésen azt javasoltuk az államtitkár úrnak, hogy ezt a szakdolgozói minősítési rendszert legkorábban 2024. július 1-jével vezessék be. Hiszen lehet látni, hogy noha az orvosoknál ez a minősítési rendszer már 2021. március 1. óta él, a gyakorlatban nem működik.
A kamara álláspontja szerint először ki kell próbálni a teljesítményértékelést, a tapasztalatok alapján fejleszteni, és ha az orvosoknál már jól működik, akkor lehet adaptálni a szakdolgozói területekre. Ennek kidolgozásában támogatjuk az államtitkárságot. De amikor egyes kategóriákban 15-20 százalékos bérrendezésről beszélnek, egyúttal bevezetnék a húszszázalékos bércsökkentés lehetőségét is, az nem motiválja az érintetteket.
A kormányzati javaslat értelmében csak egészségügyi jogviszonnyal rendelkezők vagy önkéntesek dolgozhatnának a kórházakban, azaz megszűnne a személyes közreműködők, a bérnővérek alkalmazásának lehetősége. Ha kiesnek a rendszerből, annak milyen következménye lehet a betegellátásra nézve?
Ez egy kardinális kérdés, évek óta mondjuk, hogy a bérnővérkérdést meg kell oldani. A bérnővéri jelenség kialakulásának egyik sarkalatos eleme az volt, hogy a kollegák azért nem tudtak többletmunkát vállalni a saját munkahelyükön, mert a munkáltató nem fizette ki ezt a többletmunkát. Ezért ők elmentek egy másik intézménybe, ahol szerződéses alapon ledolgoztak heti plusz 10-12 vagy akár 24 órát, és ott megkapták érte a jövedelmet.
Mi egy olyan rendszert szeretnénk, hogy aki többletmunkát vállal, azt a saját munkahelyén tudja megtenni, és azt fizessék is ki. Világos, tiszta körülményeket kell teremteni az ellátásban.
Azt, hogy ez pontosan hány embert érint, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) tudná megmondani, a kamarának nincsenek erre vonatkozó adatai. De az biztos, hogy azon kollégák nélkül, akik így vesznek részt egy-egy műszakban, sokszor el sem tudna indulni az adott műszak. Néhol ennyire kritikus a helyzet, és erre mindenképp megoldást kell találni.
Mi egy olyan rendszert szeretnénk, hogy aki többletmunkát vállal, azt a saját munkahelyén tudja megtenni, és azt fizessék is ki. Világos, tiszta körülményeket kell teremteni az ellátásban.
A tartós ápolásra szorulók ellátását teljes egészében kiszerveznék a kórházakból, és átadnák a szociális ellátóknak. Ön szerint ez indokolt lépés?
Itt elsősorban az idős, krónikus betegeségekben szenvedők kórházi, klinikai környezetben történő hosszú távú ellátásának átszervezéséről van szó. Ennek a problémának a megoldására tett javaslatok már legalább hét-nyolc éve napirenden vannak. Most mintegy 2300 ágy átadásáról van szó, ami megyei szinten nagyjából száz ágy kiszervezését jelenti. Ha marad ez a nagyságrend, az jó irány, ekkora méretben lehet külön ápolási intézeteket vagy olyan szociális ellátóhelyeket kialakítani, amivel csökkenteni lehet a kórházak terheltségét.
Ugyanakkor nem biztos, hogy a kiszervezés után is maradnak a korábban ott dolgozók. Főleg ha nem látják biztosítva a munkabérüket, az addigi előmenetelüknek megfelelő alapilletményüket. Kérdés, hogy a kiszervezés után is lesz-e olyan szakdolgozói, ápolói, szakápolói kör, ami a szükséges feladatokat szakavatottan el tudja végezni. Mert ha nincs, akkor az betegbiztonsági kérdéseket vet fel, mert nem mindegy, hogy egy intézmény milyen szakmai tudással látja el az ápolásra szoruló időseket, gondozottakat. A kamara azon az állásponton van, hogy ez egy komoly betegbiztonsági kérdés, aminek középpontjában az emberi erőforrás biztosítása, illetve fejlesztése áll. Ha ugyanis nincs elég szakember, akkor mindegy, hogy egy kórházban vagy egy szociális intézményben vannak ezek az ágyak, nem tudják biztosítani a megfelelő betegellátást.
Milyen jelentősége van annak, hogy az ezekbe az intézményekbe átkerülő szakdolgozók egyúttal közalkalmazottá válnának?
A közalkalmazotti státuszban teljesen más lesz a bérbesorolásuk. Kamarai nyilvántartásunk szerint jelenleg 1700 ápoló lát el szociális intézményben ápolási szakfeladatokat. Ők ugyan megkapták a korábbi évek bérrendezését, de úgy, hogy a közalkalmazotti minimálbérre építették rá a bérkiegészítéseket. Hónap végén tehát annyit kapnak, mintha kórházban dolgoznának, de az alapbérük nem változott. Ez azt jelenti, hogy ha betegek lesznek vagy nyugdíjba vonulnak, akkor ezek a bérkiegészítésben érkező jövedelmek nem számolódnak oly mértékben bele a juttatásukba, mintha teljes állásban, kórházban végeznék a munkájukat. Ez egy olyan aggályos terület, melynek rendezése nélkül nem lehet biztosítani a humán erőforrást ezeken a területeken.
Ápoló lát el egy beteget az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet tüdőbelgyógyászati osztályán 2021. február 18-án
A javaslat szerint a megyei kórház válna minden kórházi dolgozó munkáltatójává. Az előterjesztés szerint így majd hatékonyabban lehet szervezni a munkaerőt, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy megyén belül bárhova ki lehetne rendelni az orvosokat, szakdolgozókat, a javaslat akár napi három óra ingázást is lehetővé tenne.
A kamara azt javasolja, hogy a napi két órát ne haladhassa meg a kirendelés miatti ingázás. Napi egy óra út a munkahelyre, és egy óra vissza még életszagú. Az egészségügyi szakdolgozók 95 százaléka családanya, ők a munka mellett szervezik a gyerekeik, családjuk életét, részt vesznek adott esetben a nagyszülők ellátásában is. Az ő életükben maximum egy-egy órányi ingázás elképzelhető, ezért mi a háromórás ingázás csökkentését javasoljuk.
Azt is szeretnénk elérni, hogy a más telephelyre kirendelt kollégák munkahelyre történő oda- és hazaútja biztosítva legyen. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt egy több éven keresztül futó modellkísérlet ezzel kapcsolatban, az ottani tapasztalatokat javasoltuk államtitkár úrnak felhasználni. Például azoknak az emberbarát kezdeményezéseknek az alkalmazását, ahogy a munkavállalók szállítását megoldották, mert sok településre már nem lehet tömegközlekedéssel eljutni este nyolc óra után – vagy épp beérni kora reggel az intézménybe. Ha ez megvalósul, akkor lehet csökkenteni az utazásra fordított időt és a költségeket is. Mert ennek hiányában biztosítani kell a szállását és az ellátását azoknak, akik esetleg már nem tudnak aznap hazautazni. De ennek a költségeiről nem beszél senki. Sajnos elég sok negatív tapasztalatunk gyűlt össze ezzel kapcsolatban a Covid első időszakaiban történt kirendelések során.
Milyen hangulatban zajlott az államtitkár úrral való egyeztetés? Nyitott volt az önök javaslataira?
Két és fél órát töltött nálunk az államtitkár úr. Rögtön a bérrendezéssel kezdtük a tárgyalást, másfél órát csak a bérről beszélgettünk. Az államtitkár úr azt mondta, hogy kompromisszumkész a javaslatok befogadására és továbbvitelére. Ennek jegyében e hét péntekig várta tőlünk a javaslatainkat, amiket mi már egy nappal hamarabb el is küldtünk neki annak érdekében, hogy minél hatékonyabbak legyenek a további egyeztetések, hogy a szakmai szempontok és a változások emberi oldala is érvényesüljön a további döntések meghozatalakor.
(Dr. Takács Péter egészségügyi államtitkár 2022. november 8-án egyeztetett a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara tisztségviselőivel, az interjú november 17-én készült. A MESZK honlapján közzétette az államtitkárnak megküldött javaslatait – K.-A. Á.)